Görög katholikus szemle, 1910. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)
1910-05-08 / 19. szám
1910. május hó 8. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 153. oldal. Julia: De mennyi tömérdek nép volt ott Istenem! Hogy éljeneztek téged, mikor megláttak Jókai mellett. Mintha dörgött volna az ég, úgy hangzott e pár szó: halljuk Petőfit! Te aztán előléptél s messze csengő hangon elszavaltad a talpra magyart. Petőfi: No látod, ugye meghallottad a verset. Ezt irtam én, amikor kérted, hogy olvassam föl előtted. Ugye szép volt. Julia: Belátom, hogy téged dicsérni képtelen vagyok. Dicséreted azok szívében fekszik, akik délelőtt hallottak ott a Múzeum előtt. Petőfi: Apa és Béla is láttak engem. Julia : Itt voltunk mind a kendőt lobogtattam feléd, de te ránk se néztél. Petőfi: Nem láttam én senkit, csak egy ablakot s egy kendőlobogtatást s az te voltál Julia. (Homlokon csókolja.) Julia: Sok nép volt, ezerszámra tolongtak előtted, de én csak egy Petőfit láttam s az te voltál Sándor. (Homlokon csókolja.) Petőfi: (Kiszól az ablakon.) Fiuk, oszoljatok széjjel, későre jár az idő. Jókai: Nem, Sándor! Virradatkor kelt szárnyra a szabadság dala, zengjen hát virradatig. (Lassú, elhaló hangon a Talpra magyart énekelve elmennek.) (Julia, Petőfi, Szendrey, meghatottan hallgatják a dalt, míg teljesen el nem hal.) Julia: Oh Sándor! Ennyi fény, ennyi dicsőség... lehunyt szemmel elmerülök benne. (Petőfi karjaiba roskad.) (A függöny legördül.) II. JELENET. Petőfi, Julia, Szendrey, Szendrey: Fiam, Sándor fiam, itt vagy? Reggeltől vártalak. Láttam, mindent láttam. Dicső, magasztos percek voltak azok. Hála neked Istenem, hogy ezt elérni engedted nekem. Petőfi: Ugye ipam-uram, meg van velem elégedve. Tettem, amennyi tőlem telhetett. Szendrey: Fiam, bocsáss meg nekem. Nagyon sokat vétettem én ellened. Bántottalak gondolattal és szóval mindig. De látod ősz hajamat? Öreg vagyok, nem sokat tudok én már. Most már belátom, ki vagy te, kicsoda egy Petőfi, aki a „Talpra magyart“ megírta. Ne haragudjál, nevedet még csak élek, mindég áldani fogom. Petőfi: Nem haragszom én, hát hogy is haragudhatnám ipam uramra. Örömmel teljen szívünk, hogy elértük a szabadság napját. Szendrey: Neked örülök én fiam. Az egész város, az ország a te nevedet hangoztatja. Mindenki Petőfiről és a Talpra magyarról beszél. Ilyen ifjúra csak büszke lehetek, hogy Julia van az oldala mellett. Petőfi: Hol is volna máshol helye, mint az én oldalam mellett? Nem hagysz el sohasem, ugye? Itt maradunk, senki sem választ el egymástól. Melletted még sok szép dalt fogok írni. (Szendrey ki.) Julia: Csak rám nézel és írsz egyszerre verset. Olyan vagy te mintha a homlokomról olvasnád a dalt. Petőfi: (Megcsókolja Julia homlokát.) Drága nekem e homlok. Julia : Hát ezt a „Talpra magyart“ hogy írtad meg ? Petőfi: A talpra magyart? Annak igen hosszú meséje lenne, ha elmondanám neked. Julia: Mondd el, mondd. Petőfi: Még mint diák, kóboroltam a Hortobágyon csak úgy gyalogszerrel Jókaival együtt. Egyszer magam mentem Debrecenből haza Kőrösre. Nagyon rossz idő járt akkor a Hortobágyon. Szakadt az eső, fújt a szél éjjel-nappal. De én csak mentem. Tanyát, vagy csárdát sehol sem tudtam találni. Két napig éhen-szomjan jártam, míg nagynehezen ráakadtam egy útszéli csárdára. Derék, becsületes ember volt a csapláros. Adott mindent, még szállást is. Elaludtam és álmodtam. Az álmom igen szép volt. Julia : Mit álmodtál ? Petőfi: Megjelent nekem egy angyal szép csillogó ruhában, fején ragyogó korona, kezében szép koszorú volt s elém tárta a jövőmet. Megjósolta a Talpra magyar nagy hatását, a sok népet, amely engem fog dicsőíteni. Nagyon szép álom volt az. (Szomorúan.) Aztán . . . Aztán . . . (Elhallgat.) Julia: Mi lett aztán, Sándor? Petőfi: Ismét jósolt egy boldog jövőről. Julia: A mi boldogságunkról, ugye? Petőfi: Igen. (Néma szünet. Kint mindig közelebbről s közelebbről hallani a Talpra magyart énekelve.) Petőfi : Hallod Julia, már éneklik is a Talpra magyart, az én dalomat, a nemzeti dalt. Julia : (Szendreyhez) Apám, tetszik hallani ? A nemzeti dal! Ugye szépen hangzik ? A Sándor dala. Petőfi: (Kinéz az ablakon.) A jogászok, élükön Jókaival. (A nyitott ablakon át bevilágít a hold.) Jókai: (Az utcáról az ablak felé beszél.) Éljen Petőfi, a mi dalnokunk, a magyarok dalnoka. Neved éljen örökön, míg csak magyar szív dobog e földön. Mi áldani fogunk mindenkor. Dalodat végig énekeljük Pesten a szabadság városán, hogy hallja meg mindenki, hogy Petőfi volt szabadságunk megteremtője. Áldjak téged Petőfi Júliával együtt. (Zene. Éjjeli szerenád. Lehetőleg Lavotta első szerelme.) TANÜGYI HÍREK. Iskolai mulasztások megszüntetése Ungvármegye közigazgatási bizottsága az iskolai mulasztások megszüntetése tárgyában a következő határozatot hozta: A közig. bizottság midőn a vallás- és közokt. m. kir. Miniszter ur 92964/909. sz. a. kelt rendeletét másolatban az összes községi elöljárókkal a vármegyei hivatalos lap útján, Ungvár város polgármesterével, az összes főszolgabírákkal, jegyzőkkel, az állami iskolai gondnokságokkal és a felekezeti iskolai iskolaszékekkel külön kiadványban szigorú miheztartás végett közli, a népiskolai tankötelezettség érvényre emelése érdekében még a következőket rendeli el. 1. Minden tanító és iskolaszék, gondnokság köteles kézbesítő könyv mellett a 2085/907. vallás- és közokt. miniszteri Utasítás 25. és 26-dik §-aiban jelzett határidőn belül a félhavi mulasztási kimutatást az illetékes községi elöljáróságnak kiadni, a kézbesítő könyvet úgy vezetni, hogy abból hónap és nap szerint megállapítható legyen, hogy a kimutatás mikor adatott ki. 2. A községi elöljáróság (jegyző, bíró) köteles a mulasztási kimutatás átvételekor a kézbesítő könyvben az átvétel idejét világosan kiírni, az átvételt névaláírással elismerni és a mulasztási kimutatást soron kívül elintézni, de legfeljebb az átvételtől számított 3 napon belül a 2085/907. sz. a. kelt Utasítás 27. és 28. §-ának megfelelően elintézni és a nyilvántartó könyvet is pontosan vezetni. 3. Minden tanító és iskolaszék, gondnokság ha bármi után meggyőződést szerez arról, hogy a községi elöljáróság ezen határozat 2-ik pontjában jelölt határidőn belül az iskolai mulasztások bírságolása körüli teendőinek nem tesz eleget, köteles ezt hivatalos uton az illetékes főszolgabírónak bejelenteni. Ha pedig a főszolgabíró 15 napon belül intézkedéséről nem értesíti, vagy ha a főszolgabírói intézkedésnek a rendesebb iskolalátogatásban nem látja foganatját, köteles részletes jelentést tenni e bizottsághoz. Minden elöljáróság pedig, ha az iskola részéről a kimutatások kellő időben nem adatnak ki, az esetet a főszolgabírónak szintén bejelenteni tartozik s a főszolgabíró ismételt esetben az illető mulasztót ide a vonatkozó iratok beterjesztésével feljelenteni tartozik. 4. A főszolgabírák kötelesek: a) minden a községben való megjelenéskor az iskolába bemenni, ott a mulasztási kézbesítő könyvbe betekinteni, azt keret mellett aláírni, esetleg azonnal mindig intézkedni; továbbá a községi elöljáróságnál a mulasztások körüli eljárást felülvizsgálni, a nyilvántartó könyvet ellenjegyezni és a szükséghez képest azonnal minden irányban intézkedni; b) minden, akár az iskolától, akár az elöljáróságtól iskolai mulasztási ügyben érkező jelentést soronkívül, de legkésőbb 8 napon belül elintézni és rendelkezésükről a jelentésttevőt is értesíteni; c) minden mulasztást elkövető elöljárókellen a törvény teljes szigorát alkalmazni, az iskolai helyi hatóságokat pedig mulasztás esetén első ízben az Utasításra figyelmeztetni, minden további esetben az iratok beküldésével e bizottságnak feljelenteni; d) ebbeliellenőrző munkájukról havi jelentéseikben a közigazgatási bizottságnak, azon iskolák megnevezésével, hol megfordultak, beszámolni. 5. A kir. tanfelügyelőnek a bizottság szigorúan kötelességévé teszi, hogy minden iskolalátogatásnál a mulasztások kimutatása és a bírságolások körüli eljárást vizsgálja meg, panasz esetén a helyszínen jegyzőkönyvet vegyen fel és azt észrevételeivel ide terjessze be. A bizottság végül midőn kijelentette, hogy azon nagy áldozatokra való tekintettel, melyekbe az iskolák fentartása kerül és azon nagy érdekekre való figyelemmel, melyek a nép műveltségének emeléséhez fűződnek, elvárja mindenkitől, úgy a tanítóktól és helyi iskolai hatóságoktól, valamint a községi elöljáróktól, hogy az iskolai rend és a tankötelezettség érvényre emelése körüli kötelezettségeit a legpontosabban teljesítse, megjegyzi azt is, hogy minden e téren mutatkozó mulasztást, minden személyi tekintet félretételével, a legszigorúbban fog megtoroltatni. Ezen határozat a szatmári és munkácsi egyházmegyék főhatóságának és az ungi ref. egyházmegye esperesének is tudomásul vétel végett kiadatik. Kelt Ungvári, Ung vármegye közigazgatási bizottságának 1910. évi január hó 11-én tartott ülésében. Gróf Sztáray Gábor, főispán, elnök. Magántanitók. Németországban, különösen a nagyobb városokban sok a magántanító, akik közül jó soknak semmi képesítése sincs. A tanításhoz ott is, akárcsak nálunk, mindenkiért, az olyan szabad mező, melyen pénzért is szabad kuruzsolni, kufárkodni. A magántanítók nagy száma iskolai leckére készíti el a gyöngébb tanulót, de vannak olyanok is s ezeket különösen szerencséseknek tartják, akik előkelő házaknál nyernek alkalmazást s a tanítást teljesen a családban végzik. Ilyenek rendesen állami érvényű bizonyítványt is szereznek s protekciójuk folytán nyilvános iskolákhoz is kineveztetnek. A kevésbbé szerencsések azonban nyomorultul élnek, különösen nyáron, mikor a városok elnéptelenednek, kénytelenek mindenféle mellékfoglalkozást, könyvvezetést, üzleti levelezést vállalni, sőt vannak olyanok is, kik nyáron meleg kolbászt, zsinórt, levelezőlapot árulnak. Ez a merőben szabályozatlan, lehetetlen helyzet cseppet sem válik az állam díszére, de minden esetre szomorú képe a modern kultúra kinövésének, melyet szanálni a nemzedék érdekében kötelesség. Iskolai reform Oroszországban. A közoktatásügyi miniszter a minisztertanácsnak a magániskolák ügyében törvényjavaslatot nyújtott be, amelyben a többi között hangoztatja, hogy magániskolákban az összes tárgyakat a hittan és az anyanyelv kivételével, orosz nyelven kell tanítani. Közép és népiskolákban az összes tárgyakat az orosz nyelv, az orosz történelem és a földrajz kivételével nem orosz nyelven lehet tanítani, ha az iskolában a tanulók egy és ugyanazon nem orosz nyelvet beszélik. Mások, mint keresztények csak saját hitfelekezetbeliek részére nyithatnak iskolákat. Helyi és vidéki hírek. * Főpásztorunk Önagyméltósága folyó hó 4-én Budapestre utazott, hogy a Központi Oltáregyesület 50 éves jubileumán részt vegyen. Ezen ünnepségek alkalmával a rendezőség fölkérésére folyó hó 7-én az Örökimádás templomban ünnepélyes szent misét mondott. * Miniszteri tanácsos: Tomcsányi Gusztáv máramarosszigeti erdőigazgatót a király miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel tüntette ki. * Jubiláló tanár, Horoscsák Gyula az ungvári főgimnázium tanára most töltötte be tanárságának 25-ik évét. A szerénységéről ismert tanár családi körben a család barátai részvételével ünnepelte meg a reá nézve jelentőségteljes napot. * Nyugalomba helyezett pénzügyigazgató. Tábor Péter ungvári pénzügyigazgató, aki szívélyes modoráért és humánus bánásmódjáért tiszteletnek örvendett, nyugalomba vonult. Ez alkalommal a király Tábor Péter pénzügyi tanácsos, ungvári pénzügyigazgatónak, sok évi hű és buzgó szolgálatai elismeréséül a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta. * Májusi búcsú. Kedden volt Ungvárt Sz. Kereszt megtalálásának emlékére a kálváriai búcsú. A róm. kath. hívek nagy száma vett részt a menetben a kálváriai kápolnához. A híveket Veszprémi Sándor munkácsi plébános vezette. A kápolnában mise volt, künn a kápolna előtt pedig prédikációk hangzottak el.