Görög katholikus szemle, 1911. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Ungvár, 1911. január I. 1. szám. Tizenkettedik évfolyam. _______________ _]_ a — -----|---Is _ | ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre.................4 kor. Negyedévre .... 2 kor. Kántor-tanítóknak egész évre ... 6 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetési és előfiztési dijak­­ a kiadóhivatal címére kül­dendők. ----- - ■ ------JáBI Xli?! V ^ egyházi, T^sszt­rca-^ri és t.á.:rs_a»:jd-a-Xj!we­ci hetilap. «0^ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. * -T£ SZERKESZTŐSÉGI IRODA:­­ Ungvár, (Vár.) KIADÓHIVATAL: As „Unió Könyvnyomda Részvénytársaság*' Ungvárt, (a várban.)­­ A lap elfogadása előfizetésre­­ kötelez. SZÉLJEGYZETEK. Markos György úr levelére múlt számunkban csak azért nem válaszoltunk, mert alkalmat akartunk adni annak a bizonyos máramarosmegyei parochusnak a je­lentkezésre és budapesti dicsekvéseinek a megmagya­rázására. De úgy látszik ő is csak úgy szereti a homályt, mint a B. H. gyanusítója. De tegyük fel, hogy kijelen­tése annak a bizonyos máramarosmegyei parochusnak nem nagyzási hóbort — pedig 100 társára való hivat­kozásában föltétlenül az — szabad-e Markos úrnak ilyeneket írni. „Csoda-e, ha a magyar közvélemény bi­zalma a Róma által is ruthénnek nevezett gkatholikusok őszinte magyarsága iránt megfogyatkozhatik“. Hisz ez általánosítás, előbbi levele gyanúsító általánosításainak enyhébb formája. Ez ellen szólaltunk mi fel és szót emelünk most is. Hogy lehet egyesek szavai vagy tettei miatt beszélni a gyanúsítás gondolatával általánosság­ban a görög katolikusokról Hogyan lehet például ilyen kitétellel élni: „A gkath. érdekek megkövetelik, hogy a magyar közvélemény győződjék meg a felől, miszerint a magyar és szláv nyelvű istentisztelethez ragaszkodó akatholikusok között a hazaszeretetben és a magyar hazához való hű ragaszkodásban különbség nincsen“. Hát kell erről újabb meggyőződés? Hát munkácsegyházmegyénknek ezt még mindig bizonyítania kell ? Ha téved valaki, vagy ha mi gondoljuk, hogy té­ved, vonjuk kérdőre őt a tévedésért, „sújtsuk“ vagy adjunk alkalmat neki szavainak vagy tetteinek a tisztá­zására, de általánosítással ne hurcoljunk meg egy miatt százakat. — Különben zárjuk le ezt a vitát, Markos úr tertiusának elég öröme volt már eddig is benne. Zára­dékul kijelentjük, hogy a görög katholicizmus felvirágoz­tatására irányuló minden őszinte, igaz törekvést szíve­sen támogatunk, és meg tudjuk érteni a budapesti gkath. egyhánat, de viszont kérjük, hogy minket is értsenek meg. Megértésben, támogatásban eddig nem volt ré­szünk, csak a hírlapi támadás volt az, a­melyből bőven kijuttattak nekünk. Szeretnők, ha már egyszer végre­­valahára nem így lenne, ha már egyszer végre meg­­értenék egymást, de a múlt —­ mindnyájunk kárára — nem nagyon biztat. Lehet, hogy mást hoz az új esztendő. * * * Beszélünk ilyen-olyan érdemekről, különbséget te­szünk egymás között az ellentétes nézetek miatt s az egyiknek az érdemét a másiké fölé igyekszünk helyezni a szerint, a mint az találkozik vagy nem találkozik ízlé­sünkkel. Pedig nem úgy kellene annak lennie ! — Van az egyházmegyének egy hatalmas munkása, tanít, a tan­­ügygyel összefüggő minden intézményünk fejlesztésében nagy munkával veszi ki részét, h­ az elemi iskolák ré­szére pompás tankönyveket, föltalál számoltató és olvas­tató gépet és azonkívül minden idejét arra fordítja, hogy a ruthén nép kezébe tanulságos dolgokat adjon. Szer­kesztője az Unió kiadásában megjelent ruthén naptá­raknak, Naukának. Szerkesztette ugyancsak az Unió ki­adásában megjelent népies füzeteket és a­mikor az Unió belátta, hogy csak ráfizet a népies füzetekre és a Naukára és elhatározta, hogy támogatás hiányában megszünteti azok megjelenését, oda áll ez a nagy munkaerő, Volosin Ágoston tan­­kép, tanár, átveszi a Naukát az Uniótól, a saját kiadásában tovább is megjelenteti, sőt mellékle­tül egy oktató havi folyóiratot is kiad, a­mely az életre annak minden vonatkozásában útbaigazítást, tanácsot akar adni a népnek. Ez az igazi érdem. Csak egy cél lebeg előtte, fölemelni ezt a szegény népet és ezt a célt tartva szeme előtt nem törődik azzal, hogy szokás sze­rint elismerés helyett esetleg gyanúsítás érheti ezért, vagy esetleg lelkesedését anyagi áldozattal kell majd még Újévi gondolatok. Lapunk tizenkettedik évfolyamának első szá­mában hálás szívvel, meleg szeretettel üdvözöljük lapunk minden barátját. Becsületes, őszinte munkánkat az elmúlt esz­tendőben is melegen honorálták úgy előfizetőink a maguk előfizetésével és új előfizetők gyűjtésé­vel, mint pedig munkatársaink önzetlen, mély hálára kötelező munkásságukkal Hálás szívvel köszönjük és kérjük a jövőre is ezt. Arra fogunk törekedni, hogy e támogatásra a jövőben is érdemesek legyünk, hiszen célunk az, hogy teljesen pártatlanul, minden erőnkkel szolgáljuk a görög katholikus érdekeket. Lehet, hogy ezen törekvésünkben néha össze­ütközésbe kerülünk a magánérdekekkel, de ez nem állít meg minket haladásunkban és nem változ­tathatja meg elveinket, mert utóvégre is a magán­érdeket a közérdek fölé helyezni nem lehet. Lehet, hogy egyes cikkeink tartalma nem egyezik minden olvasónk nézetével, de ez sem lehet senkinek botrányköve, mert mindenkor kész­­séggel adunk alkalmat mindenkinek arra, hogy ellenkező nézetének kifejezést adjon s ezzel a két nézet között esetleg megállapítsa az igazságot. Sajnálattal konstatáljuk itt azt, hogy az el­múlt esztendőben is voltak közöttünk olyanok, kik tisztán belügyeinket tárgyaló cikkeiket idegen, sőt irántunk ellenséges indulattal viselkedő, vagy viszonyainkat abszolúte nem ismerő lapokban helyezték el és ezzel alkalmat adtak téves meg­ítélésünkre. Sőt voltak olyanok is, akik Főpász­­torunk személyét is piacra vitték, hogy kitegyék a piaci sornak. Nagyon téves felfogása ez annak a köteles­ségnek, mellyel mindnyájan tartozunk vallásunk, rítusunk, egyházmegyénk és annak főpásztora iránt. És nagyon téves megítélése ez a becsületes munkának és a toll hatalmának. Nem tagadjuk, hogy ezen cikkek közül sokat mi nem közöltünk volna, mert egyrészt írójuknak fogalma sincs arról, hogy a sárral nem dobálózó lapokban mi közölhető és mi nem, másrészt, mert oly alantjárók, de nagy részük előtt megnyitottuk volna hasábjainkat ha másért nem, hát azért, hogy belügyeinket ne tárgyalják olyanok, akik helyes ítéletet alkotni maguknak belőle nem tudnak. Konstatáljuk itt azt is, hogy igen sok tehet­séges íróemberünk van, kiknek irodalmi munkás­ságát nem voltunk szerencsések olvasóinknak be­mutatni. Ezt nem azért hozzuk fel, mintha szem­rehányást akarnánk tenni azért, hogy eddig cikkeikkel minket nem kerestek fel, csak tisztán azért említettük meg, mert szeretnék, ha tehet­séges embereink nagyobb irodalmi munkásságot fejtenének ki, hisz ez is egyik nagysága lenne egyházmegyénknek. Újabb és újabb egyházjogi, lelkipásztorkodás­­tani, pedagógiai stb. kérdések merülnek fel. Pap­ságunk, tanítóságunk szívesen venné ezekben szak­embereink útbaigazítását, de nem kapja meg azt. Szívesen állunk rendelkezésükre, hiszen az is egyik nagysága volna egyházmegyénknek, ha nem kellene felvilágosításért idegenbe menni. Szőnyegre került az u. n. kazárkérdés. Fé­nyes László Ökörmezőről közölt adatokat, de ruthének és kazárok nemcsak Ökörmezőn vannak. Mennyivel nagyobb nyomatéka volna Fényes László adatainak, ha tárgyilagos megvilágítást nyernének más községek hasonló esetei is. De ne értse senki félre szavainkat. Nem önmagunk érdekében hozzuk ezeket fel, hanem egyházmegyénk és mindnyájunk érdekében. Mi immár tizenkettedik éve minden erőnkből szol­gáljuk a görög katholikus érdekeket semmit sem kérve, semmit sem várva, szeretnők, ha minden tehetséges emberünk is ezt mondaná magáról. De ehhez kell közönség, amely lelkesít, kö­zönség, amely nem fizet elő a Világra, Az Új­ságra, amely nem­ veszi meg a detektív-regénye­­ket, nem rabja a kétes értékű műveknek, hanem lehetővé teszi író­ embereink érvényesülését, iro­dalmi termékeik megjelenését. Nagyon szép könyvtárt állíthatnának össze íróink. Mily nagy dicsősége volna ez is egyház­megyénknek ! Nagyban bízunk, hogy jobban lesz ez az új esztendőben, hisz tagadhatatlan a fejlődés min­den téren, de az is tagadhatlan, hogy időre volt szükség, amíg idáig is jutottunk. Nagyban bízunk, hogy munkatársaink lelke­sedése, olvasóink buzgó támogatása vonzó példa lesz egyházmegyénk író­embereinek tömörítésére, munkáinak pártolására, az eltévelyedettek lehe­tetlenné tételére, egyházi, tanügyi, társadalmi életünk intenzívebb fejlesztésére. Ezen bizalommal üdvözöljük ismételten az új esztendő küszöbén munkatársainkat, olvasóinkat és lapunk minden barátját i­s megpótolnia. A mikor elismeréssel adózunk Volosin­­ Ágoston munkásságának és legújabb vállalkozásának,­­ olvasóink szives pártfogásába ajánljuk lapunkban is közölt kérelmét. EGYHÁZ. A munkácsi bazilíta kolostor egyházi fölszereléseinek leltára 1729-ből, irta: Dr. Hodinka Antal. (Folytatás). Mi volt a munkácsi székeskolostor templomának ez a zálogba tett kincse, arról talán más alkalommal. Itt összegezve a mondottakat, csak azt emelem ki, hogy a kolostornak bebizonyíthatólag voltak ezüst kelyhei, volt I. Lipóttól kapott püspöki ornátusa, s így méltán foghattam feszült várakozással a leltár átnézéséhez. Sajnos, mint említettem, csalódva olvastam végig : régi

Next