Görög katholikus szemle, 1914. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-05 / 27. szám
2. oldal. Főpásztori szózat. Főpásztorunk a pópözvegyek és nyugdíjas papok nyugdíjügyének rendezésére összehívott gyűlésen nagyszabású megnyitó beszédet mondott. Ez a beszéd a maga aktualitásával egyenesen megköveteli tőlünk, hogy leközöljük : «Krisztusban kedvelt Testvéreim és Fiam ! ] Gondjainkra bizott, lelki vezetésünk alatt álló hit éveink hazánk történelmének tanúsága szerint atyáiktól két drága kincset örököltek, melyeket a legutóbbi időkig értékes talizmánként meg- őriztek: először a lángoló forró hitet Istenben , s a törhetetlen gyermeki ragaszkodást az Új katholikus Anyaszentegyházához , és másod- , szóra tántoríthatatlan, hűséges ragaszkodást szeretett magyar hazánkhoz. A legutóbbi évtizedben oly jelenségek kezdtek mutatkozni híveink körében, mintha e jó nép hittelen kezdene lenne őseitől nyert eme drága örökségéhez. Külföldi lelketlen izgatók ámító, hízelgő, hitegető szavaikkal közel férkőztek egyes hiveink szivéhez és elhitették velök, hogy papjaik hitüket elrontották és ősi görög szertartatásuktól meg akarják őket fosztani. ( Hogy ezen gonosz üzelmek a ruthén ajkú hívek között kedvező talajra találtak, annak kétségtelenül több oka van, melyek részletezésébe most nem bocsátkozom, — csak egyet említek fel, amit a máramarosszigeti por aktái igazolnak, hogy az ott tárgyalt állam- és egyházellenes mozgalomnak szegény híveink szomorú anyagi helyzetéből kifolyólag elsősorban szociális háttere van. A máramarosszigeti perben a delegált bíróság meghozta bölcs körültekintéssel a maga ítéletét. De ezen ítélettel nincs befejezve a mi működésünk, s mutatkozott veszedelmes mozgalmakkal szemben kötelező védekező, a népet felvilágosító, jó útra terelő és hitében megerősítő munkánk! Sőt épen most kell kezdődnie a mi apostoli buzgó tevékenységünknek ! A bíróság bölcs ítélete csak figyelmeztetés híveink részére, hogy az egyház és hazaellenes izgatás nem maradhat büntelenül. De nekünk még bővebb tanulságot kell meríteni a lefolyt peranyagából: mindent el kell követnünk, hogy az eltévelyedett hívek megingott lelki egyensúlyát helyreállítsuk, őket az igazság útjára atyai szeretettel visszavezessük és összes híveinket ősi örökségében a katholikus Anyaszentegyház és a magyar haza szeretetében megtartsuk. Ezen szent és felelősségteljes állásunkból kifolyó kötelességünkre figyelmeztet bennünket az örök Igazság ezen megrázó szavakkal: »Ember fia őrállóul adtalak téged Izrael házának, és az én számból fogod az igét hallani és hirdesd azt nekik tőlem. Ha én mondom az istentelennek : Halállal halsz meg , s te nem hirdeted neki és nem szólsz, hogy istentelen útjáról eltérjen és éljen : az istentelen ugyan az ő gonoszságában meghal, de az ő részét a te kezedből fogom követelni. Ha pedig te megjelented az istentelennek és nem tér meg istentelenségéből és istentelen útjáról , ő gonoszságban meghal ugyan, de te lelkedet megszabadítottad. "Ha pedig az igaz is eltér az igazságtól és gonoszságot cselekszik, akadályt teszek eléje; ő meghal, ha te nem figyelmezteted, bűnében hal meg, és nem lesznek emlékezetben az ő vérét a te kezedből fogom követelni. Ha pedig te megjelented az igaznak, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik, élvén élni fog, mivelhogy megjelentetted neki, és te megszabadítottad lelkedet.“ (Ezekiel 8., 17.) Krisztusban szeretett Testvéreim és Fiam ! íme, nem én, hanem az örök Igazság írja elő és szabja meg Önöknek szent kötelességüket úgy az eltévelyedett, mint a jó úton haladó hívekkel szemben ! Az élet tanítómestere , az egyháztörténelem tanúsága szerint vallási mozgalmakat, hitbeli eltévelyedéseket csakis önfeláldozó, apostoli munkával és krisztusi lángoló szeretettel lehet megszüntetni. Ezt a krisztusi lángoló szeretetet, amely az apostol szavai szerint: »tűrő, kegyes . . . nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat, nem örül a hamisságon, hanem az igazságon örvend, mindent elvisel, minden elhisz, mindent remél, mindent elszenved.« (I. Kor. 13., 4—7.) — ezt a nagy szeretetet vigyék bele apostoli munkájukba, buzgó önfeláldozó lelkipásztori működésükbe. Hogy e szeretet töltse el az Önök szivét állandóan, Kr. K. T. és fiam 1 I. ébresszék fel minél többször magukban a hivatásérzetet, gondoljanak minél többször a papi rend méltóságára, gondoljanak arra, hogy Önök az Úr Jézus által vannak kiválasztva aZ emberek közöl s az emberekért rendelve Isten előtti Ügyekben, (Zsid. 5 , 1.) miért is Isten emberének és a lelkek emberének kell lenniök. II. Hogy a krisztusi szeretet lakjék szívünkben, küzdenünk kell az önös szeretet, magunk túlságos szeretete, saját kényelmünk szeretete ellen. »Aki utánam akar jönni — mondja az Üdvözítő — tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen engem». (Máté 16., 24.) «Győzzétek le már egyszer önmagatokat — szokta volt mondani Loyola sz. Ignácz hallgatóinak — törjétek meg akaratotokat. Higgjétek el, ez az oka a nagy lelki tespedéseknek, az imádság kerülésének; a tökéletesség utján azért nem járnak sokan, mert még nem szánták el magukat önmaguk legyőzésére. Ha a lelkész csak a maga kényelmét keresi, aszerint osztja be az isteni tiszteletek végzését, hívei lelki kiszolgálását, bizalmatlanság, sőt zúgolódás és ellenszenv fog támadni hívei szívében vele szemben. Azért főkép nekünk papoknak szól szent Pál apostol ezen intelme: «Tartozunk... nem magunknak kedvezni, — mert Krisztus sem kedvezett magának». (Róm. 15., 1.) III. Hogy hivatásunk érzete élénken éljen szívünkben s az önös szeretet, a kényelem keresése ellen küzdhessünk, — szeressük az imádságot. «Szüntelenül imádkozzatok» igy inti tanítványait szent Pál apostol. (Tess. I. 5.) Legyen a pap az imádság embere saját megszentülésére, lelki tökélyeinek, erényeinek gyarapítására és vonzó például saját híveinek. »Lehetetlen, — úgymond aranyszáju sz. János — hogy soha se vétkezzék az ember, aki nem megfelelően buzgó az imádságban. Üdvünk ellenségei mihelyt látják, hogy mi imádkozunk, azonnal eltűnnek». «Boldog ember, — mondja Dávid próféta — aki éjjel nappal az Ur törvényében elmélkedik; leszen mint a fa, mely folyóvizek mellé ültettetett, mely gyümölcsét megadja idejében, levele le nem hull és amit cselekszik, minden sikerült. (J. Zsolt.) A lelkésznek tehát, aki azt akarja, hogy az ő szent ténykedései áldást hozzanak híveire, szeretnie kell az imádságot és nap-nap mellett minél buzgóbban imádkoznia ! Az egyház mint gondos anya ezért írja elő papjai számára a sz. misék végzésénél kötelező papi zsolozsmákat, a HpaBHJlO-t. Ne mulasszuk azt el sohasem sz. miséink előtt ! IV. A pap is mint a világi hívek, törékeny testben hordozván halhatatlan lelkét, sors gyarlósággal van telve. Ki van téve ő is, mint az orvosok a ragálynak, a lelki betegségek ragályainak. «Ha azt mondjuk, hogy nincs vétkünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincs bennünk», mondja sz. János apostol (I. 1., 8.) Igyekeznünk kell azért gyakorta megtisztítani lelkünket a bűn salakjától, hogy a szent gyónás gyakori végzése által külön szentségi malasztban részesülvén, elteljék lelkünk az édesség vonzó illatával s a papi szelídség, buzgóság és a lelkek üdvéért hevülő fáradhatatlan munkásság szellemével. A jól végzett szent gyónás után mily könynyűvé válik a lélek, mily megnyugtató égi béke tölti el a szívet? Önkéntelenül is hálaimára nyílnak ajkaink: »Áldjad én lelkem az Urat és ne feledd el semmi adományát, ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, ki meggyógyítja minden betegségedet, ki a veszedelemből kiszabadítja éltedet, ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörülettel, ki betölti jókkal kívánságodat, hogy megújuljon ifjúságod, mint a sasé.« (102. Is. 2—5. V. A lelkileg ekképen megtisztult áldozópapot a szentségi malaszt újból megerősíti és képessé teszi, hogy „Istennek tökéletes embere legyen, felkészülve minden jó cselekedetre“ (Tim. II. 3, 17) Élénken fog élni benne a hivatásérzet és az vágy, hogy híveinek mindene legyen. Örömmel fogja felkeresni nap-nap mellett templomát, hogy hódolattal, imádattal boruljon le a legméltóságosabb Oltáriszentségben trónoló Ur Jézus előtt és az Ő szent kegyelmét kérje hivatása buzgó teljesítésére; lelki összeszedettséggel, áhitattal fogja végezni hivei épülésére a szent ténykedéseket, égni fog a vágytól, hogy az Úr hajlékának ékességét emelje. Örömét fogja lelni iskolája színvonalának emelésében, nem lesz fárasztó reá nézve a hit igazságainak és az erkölcs tanainak az ifjú szívekbe való becseppegtetése, jól tudván, hogy az örökkévalóság, az örök üdvösségnek dolgozik. Örömmel fogja felkeresni híveit otthonukban, részekre hasznos ismereteket terjesztő felolvasásokat rendezni, olvasóköröket alapítani, hogy mint a nagy Aichner hercegpüspök mondta, ezáltal is ügyeljen a család megszentülésére,— a férfiaknak istenfélelmet, igazságérzetet, takarékosságot, mértékletességet, — a családanyáknak a gyermeknevelésben gondosságot kössön lelkekre, — az ifjúságot pedig különösen a tisztaságra és a tisztességre oktassa«. Mai összejövetelünkre gondolva, az elmondott eszmék nyomultak lelkemben előtérbe. Elmondtam azokat Önöknek, hogy szívökbe véssem azokat opportune, importune a nemzetek apostolának intelme szerint. Krisztus első földi helytartója, szerint Péter apostol szavaival zárom beszédemet: »Arra kérlek titeket én egyházi szolgatársatok . . . legeltessétek az Istennek rátok bizott nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint, sem a rut nyereség kedvéért, hanem jószándékból, sem úgy, mint uralkodók az Úr örökségén, hanem példája lévén a nyájnak szívből. És mikor megjelenend a pásztorok fejedelme, — elnyeritek a dicsőség hervadatlan koszorúját .« — amit atyai szivem melegével kívánok az én összes lelki fiaimnak — és mai napra összehívott kibővített szentszéki ülésünket az Ur Jézus szent Nevében ezennel megnyitom. GÖRÖG KATHOULIKS SZEMLE 1914. Julius hó 5. ■ -.......... — —— ■ ■ - ------—— - —a Jemyiomon Egyházi képfestő!ff keresztfeszületent ZZftZ kivitelben, menyeset- és faliképekkel elvál- — óra •r a rossdamentes, horganyzott pléhből kivágva, lalom és a legmagasabb igényeknek megfe- 4/1Czftdi’kV olajfestékkel tartósan és szépen festve, fellelően végzem. Továbbá megrendelhetők tem- ° írással és szegekkel a következő árak mellett: Horni IKONOSZTÁZION, ELŐKÉSZÜLETI UNGVÁR, KÉPEZDE-U. 2.. 136 cm 160 cm 180 cm -rre /ittid V- 77 n E- 07 TTC fr Pír IC (a szent Bazil-rendi internátussal szemben.) magaSSága 100 Cm löOCm IOU Cm löutm OLTÁR, OLTÁR-és KERESZTKÉPEK, _________________________________kartávolság 85 cm 120 cm 130 cm 140 cm PL A SCSENICAK fttH'vesztes kivitelbeti, se v 9 \ F | j. i —---------------—- ............................... lyemre vagy vászonra festve 100—800 h.-ig. K0|pT0SlO • ára ..........jo K 40 A 60 A 7o A. ___________________________________________________________________________1913. 134—26—11 _.