Görög katholikus szemle, 1915. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
2. oldal. GÖRÖG KATHOULIKS SZEMLE 1915. július hó 4. egyképen vallották a hitágazat ama részét is, mely szerint a tisztítóhelyen szenvedő lelkeknek, az élők közbenjárásai segítségükre lehetnek. A görög atyák előtt ideigtatjuk az apostoli Constitutióban foglalt ide vonatkozó részt, ahol ezt olvassuk: „Imádkozzunk Krisztusban elhunyt testvéreinkért, hogy Isten, ki az embereket szereti, ki az elhunyt lelkét magához szólitá, megbocsásson neki minden szándékos bűnt, hogy kegyelmességre és irgalmasságra indítván, őt az örökké élők birodalmába helyezze“) E helyet csak azért közöljük, mert oly szépen és meghatóan nyilatkozik vitatott kérdésünkben, így szent Epiphanius a megholtakért való imádkozást egyenesen az egyház hitágazatai közé sorolja. Ariust már ezért is eretneknek mondja.* 2) Majd más helyen így ír: „...a jámbor elhunytakért való imádság igen hasznos reájuk nézve, ámbár a halálos bűnöket nem törli el.“ Aranyszájú szent János így ír: „Nem sírással, hanem imádság és alamizsnával segítsünk a megholtakon“.3 4) Majd más helyen: „Nem, csak úgy találomra jön az az apostoloktól megállapítva, hogy a szent titkokban a megholtakról megemlékezés történjék, mert ők tudják, hogy ez által nagy nyereség, vagy haszon háramlik azokra“ .) Majd ismét: „...ha nem volt időd mindent, mi lelkedet illeti, életedben rendezni, legalább élted végén hagyd meg rokonaidnak, hogy azt utánad küldjék halálod után és jócselekedetekkel, alamizsnával és szent tényekkel segítségedre legyenek. Ezen eszközök által meghallgattathatol az Üdvözítő által, mert mindezen cselekmények kedvesek előtte és hatályosak... szükséges annak, ki bűnben halt el, imádság, esedezés, alamizsna és szent áldozat által segítségére lennünk... Ne szűnjünk hát meg a holtakon segíteni és imádságokat ajánlani föl érettük, mert mi egy általános és mindenkinek közös engesztelő áldozattal bírunk és van lehetőség, hogy bocsánatot eszközöljünk számukra, imádsággal érettük felmutatott szent mise áldozattal és a vértanuk, hitvallók, áldozatok közbenjárása által, kiket egyúttal segítségül hívunk“.5) Arra nézve, hogy a tisztítóhelyen levő lelkeken ima, jócselekedetek által segíteni lehet, szép bizonyítékot találunk még két kiváló görög atyánál, így Damascusi szent János: „A mindeneken könyörülő Isten legfelsőbb akarata, hogy mi egymásnak az életben, úgy mint a halál után kölcsönösen nyújtsunk segélyt. Mert különben nem parancsolta volna nekünk, hogy a végnélküli áldozat alatt a halottakért imádkozzunk és a halál után harmadik, kilencedik és negyvenedik napon a holtnak emlékét megünnepeljük“. Jeruzsálemi szent Cyrill azt mondja: „Ezután a meghaltakért is mint általán mindazokért, kik közülünk elhaltak (imádkozunk), azt hívén, hogy ez igen nagy segítségére lesz azon lelkeknek, kikért a szent és rettenetes oltáráldozat előtt imádság végeztetik“. Az egyház Atyáknak mindeme nyilatkozatai vitán felül igazolják, hogy a keleti egyház hitte a tisztitóhelyről szóló katholikus tant. A keleti nemegyesülteknek, szégyenkezve kell tapasztalniok, hogy fenhéjázó okoskodásaik s tagadásuk utján minduntalan őseik Vétójával találkoznak. (Folyt. köv.) h L. 8. c. 41. M. gör. sor 2 k. 992. 1. V. ö. Katschthaler i. m. 327. 1. 2) Haeres 75. Horn. 41. 4) Catech. 23. s) Hóm. 41. v. ö. Pitzipos, utána Horváth i. m. 192. A 80RÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. OP BOO!) OOOG GOOD HOOD 0000 POOD POOD GOOD GOOD OO Epizódok. — Irta: Revizor. — Husvétkor súlyos napok nehezedtek a zempléni Krajnyára. Részint csapataink eltolódása, részint pedig az elterjedt hiób hírek ennek a különben nyugodt rutén népnek izgalmát a végsőkig fokozták. A novemberi betörés óta ismertük már az oroszt, hónapokon át szakadatlanul dörögtek hegyeinken az ágyuk s szinte már nyugtalanító volt, ha egy-két napon át kisebbedett a harc heve, de Przemysl kapitulációja után tisztában voltunk azzal, hogy esetleg egy második, de súlyosabb megpróbáltatás előtt állunk. Népünk készen állott a község kiürítésére. Értékesebb holmijait kezdte rejtegetni. Az izgalom tetőpontra hágott a közelünkben lezajlott éjjeli harcok alkalmából.. Esténként egy-egy falunak az égése festette vörösre az égboltozatot s az egész éjen át tartó ágyudörgéshez, kézi és gépfegyverek kattogásához szörnyű miliőt nyújtott a tűzvész. Ez a látvány hatott a legrémesebben mindnyájunk kedélyére. Alkonyatkor felmentünk a parochia feletti dombra s onnan figyeltük az égboltozaton meteorként hulló és robbanó srapnelleket s a lövések irányából s hangjából kezdtünk következtetni az általános helyzetre. Néha-néha egy-egy fogolyszállitmány vonult át falunkon s a foglyok nagy száma már némi reményt öntött a csüggedőkbe. Pár nap múlva visszavezényelték az óvatosságból eltávolított több, mint ezer főnyi orosz foglyot s tovább foglalkoztatták az útépítésnél. Nemsokára hire ment, hogy harminc és feles mozsaraink vannak a közelben. Fellélegzettünk, mert tudtuk, hogy kritikus helyre egyáltalában nem tolnak elő nehéz mozsarakat s mikor a mozsarak földrengető bömbölését hallottuk, szinte ujjongva fogtunk a tavaszi mezei munkálatokhoz. Huszárjaink s az osztrák ulánusok olyan pompás kedvvel szántottak-vetettek, hogy öröm volt nézni. Csak a szüntelen ágyúzás emlékeztetett arra, hogy a veszély még nem múlt el teljesen. Az éjjeli harcok megszakítás nélkül folytak a 857 méter magas Skura s a 922-s Kozsolata birtokáért. Nappal egy-egy orosz repülőgép merészkedett le fölénk s egyikük egy alkalommal váratlan meglepetést hozott, a szomszéd takcsányi vasútállomásra két bombát dobott le. Mindössze egy ló múlt ki. Másnap megismételte a látogatást, de csapataink oly fegyvertüzzel fogadták, hogy sietve magasra emelkedett s visszamenekült. Május 4-én délben értesültünk a gorlicei diadalról, örömujjongással fogadta a nép s pár nap múlva, mikor közelünkből is elmenekültek az oroszok, a régóta elnémult harangok megkonditásával kergettük el —remélhetőleg most már végleg — a lidércnyomást lelkünkről. Békesség terül el e tájon, amelyen nemrég az ágyuk rémes szava némította el a tavaszi madárdalt.* * * Húsz évvel ezelőtt mint afféle kisgimnázisták a legnagyobb gyűlölettel tekintettünk a közös tisztekre s azosztrákokat, lenézni szerintünk hazafias erény számba ment. A kisgimnázium épületébe jártunk (most gör. kath. tanitónőképző s osztályunkkal szemben közös hadseregbeli családos tisztek laktak. Különösen egy magas, szőke főhadnagyra tekintettünk a legnagyobb gyűlölettel, mert közös voltán felül még egy német felirású Brief-Kistnit is tett ki kapujára, amit mi már egyenes provokálásnak tartottunk. Felháborodásunknak névtelen levélben adtunk kifejezést s miután a főhadnagy a levélszekrényt továbbra is otthagyta, mindennap papírcédulákat dobáltunk a levélszekrénybe. A vége persze az lett, hogy a főhadnagy a levélszekrény megfigyelésére szolgáját és lovászát küldte ki (osztrák túlhatalom !), kik azután hazafias fellobbanásunkat nádpálcával alaposan lehűtötték. Még nagyobb meglepetésünkre a főhadnagy tört magyarsággal mindennek, csak nem gimnazistáknak nevezett el. Azóta évtizedek múltak el, a főhadnagyról rég megfeledkeztünk, míg most húsvét hetében váratlanul összehozott vele a véletlen. Mikor a Przemyslnél felszabadult orosz erők nyomása következtében galíciai frontunk felső Zemplénbe húzódott vissza, a Juhászlak és Kistopolya közötti stratégiailag igen fontos völgyszoros visszafoglalása több ízben kíséreltetett meg. Végül a 18-as honvédeknek jutott a nehéz feladat megoldása. A dunántúli fiúk, akik Oroszlengyelországban sírtak, mikor tisztjeiktől hallották, hogy az orosz hazánkba tört, a legelkeseredettebb halálmegvetéssel rontottak az orosz drótsövényekre — sajnos eredménytelenül. A vesztesség nagy volt, a tisztek nagy része is megsebesült. Az első rohamnál esett el Horváth zászlós, ki karácsonykor vendégem volt. Egyik roham a másikat érte s úgy látszott, hogy végkép le kell mondani a szorosról. Ekkor egy magas, szőke alezredes állott a rohamozó rajok élére s idegen kiejtéssel kiáltott rá a halálra fáradt honvédekre: — Fiuk ! hát magyar honvédek vagytok ti ? Utánam ! Mint a fergeteg rohant a honvédség egetverő hajrával az orosz árkokra s az orosz gépfegyverek pusztító tüzelése dacára ádáz kézitusában kierőszakolta a szoros birtoklását. Sapka nélkül, véres arccal, lőtt sebbel jött vissza az alezredes s jelentette a brigadérosnak, hogy az ezred feladatát elvégezte, a szoros a mienk, az ellenség elmenekült ! S e hős alezredes senki más nem volt, mint a mi diákkorbeli főhadnagyunk: Tilzer János 65. gy. ezredbeli alezredes, a 18-as honvédek ez időszerinti parancsnoka. Lelkemben ezerszer kértem tőle bocsánatot, a múltért. * sfc * Felsőzemplénben a Beszkidek tövében egy völgykatlanban kis falucska fekszik. A falu közepén egy dombon csinos kis kőtemplom áll. E kis templom a legelkeseredettebb harcok idején is megfelelt rendeltetésének, ott leltek lelki megnyugvást még az ellenséges felek is. Civil lakosság a faluban nem volt, a falu felső végét az oroszok tartották megszállva, az alsó vég pedig a mi birtokunkban volt. Mindkét fél előőrsei a templomig voltak előretolva. A hosszabb időn át tartó álló harc mit sem kimért, házcsoportok égtek le és dőltek romba, csak a templomot kímélte mindkét fél. Egy este egy 23-as főhadnagyunk előőrsével átkutatta a templomot s nagy meglepetéssel konstatálta, hogy a kezdetleges örök mécsen kívül a szt. Miklós képe előtt is a földön egy gyertya ég. Katonái is (nagyrészt gör. kel. szerbek) egy gyertyát gyújtottak s azt a Krisztus képe elé helyezték s buzgó imádság után néhány fillért dobva egy asztalkán álló cseréptányérba, eltávoztak. Másnap este a kíváncsiság ismét a templomba vonzotta a főhadnagyot. A Miklós-kép előtt új gyertya égett f a cseréptányérban Helyi és vidéki hírek. Vasvári Pál alapítvány. Nagyon szép eszmét vetett fel a Vasvári alapítványban Csurgovich György somogyi esperes úr, hiszen szebben össze nem köthetjük Vasváriak hazájáért küzdő nemes alakját a most dúló háborúban hazánkat védő fiaink hősi halálával, mintha egy oly alapítványt teszünk, mely viseli a Vasvári nevet s jutalmazza gyermekeikben, unokáikban, utódaikban most elesett hőseinket. Hőseink véreiből katonákat akar nevelni a hazának a Vasvári alapítvány, olyan katonákat, mint a milyen volt Vasvári és a milyenek azon hőseink, kik utolsó leheletükig védték hazánkat, meghaltak érte s halálukkal megmutatták, hogy hazánkat jobban szeretjük életünknél. Nem tudom elhinni, hogy ez az eszme ne hódítson. Nem tudom elhinni, hogy ez az eszme rövid idő alatt ne minden reményt fölülmúlóan valósuljon meg. Minden civil emberünk, tanítónk, papunk apostola legyen ezen eszmének s ha az lesz, egy év alatt tízezrek állhatnak rendelkezésünkre. Csurgovich György esperes úr csak éppen fölvetette az eszmét s máris 300 koronát küldött be erre a célra, milyen eredményt érhetünk el, ha csak ezeren követjük az ő példáját ? Újabban a következő adományok folytak be: Novák Jánosné................................................. 20 kor. Novák János, sz. sz. tan., dobrókai esp.-lelkész 20 kor. Iváncsó Bazil, petriki lelkész......................... 20 kor. Kessey Tivadarné, szül. kisazari Azary Emma 10 kor. Magyar János, málczai rk. plébános .... 10 kor. Orosz Mihály, mérki tanító............................. 10 kor. Orosz Mihályné, szül. Kudelász Amália . . 10 kor. Dr. Vargha Géza főgimn. hittanár................. 20 kor. összesen: 120 kor. Múlt számunk kimutatása: 200 kor. Eddigi gyűjtés: 320 kor. * Gyász istenitisztelet. Hétfőn június hó 8-án d. e. 9 órakor ünnepélyes gyász istenitisztelet volt a püspöki székesegyházban a megboldogult Ferencz Ferdinánd trónörökös és neje Hohenberg Zsófia hercegnő lelkiüdvéért. A sz. misét dr. Hadzsega Bazil kanonok végezte fényes segédlettel. Sz. mise után a panachidát a megyés püspök ur őméltósága végezte. A sz. misén a hatóságok és a tisztikar is képviselve voltak. * Tábori mise a „Kopilás“ havas aljában. Fényes tábori misét celebrált jun. hó első napjaiban Nyisztor J. havasmezői (Máramarosm.) esp.-lelkész, Marina E. visóoroszi és Bacsinszky I. oroszkői lelkészek segédletével a Havasmezőn állomásozó derék katonáink részére. Reggel 8 órakor kezdődött az istentisztelet a Galicia és Bukovina magyarországi határát képező Kopilás-havas fenyődús aljában. Jelen voltak a tisztikar élén Suhler parancsnokló tábornokkal, a községtanács Gruman jegyző vezetésével, a helybeli intelligencia, valamint a környék hazafias ruthén lakossága. Mise végeztével Nyisztor esperes magasan szárnyaló magyar beszédet intézett a különböző ajkú katonasághoz. A szertartás jó öreg királyunk és nagy szövetségesünk Vilmos császár éltetésével végződött. * A kassai püspök kitüntetése. A király a háborúban tanúsított önfeláldozó magatartásának elismeréséül Eischer-Colbrie Ágost kassai róm. kath. püspöknek a vaskoronarend első osztályát adományozta. * Névnap megváltás címén Melles Gyula tanitóképző-intézeti igazgató 10 K-t juttatott a Vörös Kereszt- Kórház céljaira, mit is ezennel köszönettel nyugtáz az intézőség. * Primiera. Szemerszky Myron sz. Bazil-rendi szerzetes első sz. miséjét ma mutatja be az egek Urának a máriapócsi szerzetház kegytemplomában. * Eljegyzés. Damjanovits Viktor tanulmányvégzett papnövendék eljegyezte Zombory Zsenkát, Zombory Kornél kereckei lelkész kedves leányát. * Honvédemlék. A tarujfalui gör. kath. hívek lelkészük buzdítására 1848 április havában elhalt 29 magyar honvéd sírját egy szép síremlékkel jelölték meg. Ugyancsak gyűjtés folyik a múlt évi szeptember 26-án a „Bliznici“ nevű határhegyen elesett 17 honvédünk közös sírja fölé egy impozáns síremlék felállítására. * Adomány. A tarujfalui gör. kath. templom egy darab 100 kg. harangot, 2 drb. óngyertyatartót és 1 drb. óntányért adományozott a honvédelmi m. kir. minisztériumnak hadi célra. * Kitüntetés. A hadseregparancsnokság Petreczky Mihály 11. honvédgyalogezredbeli hadapródőrmesternek az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül a másodosztályú ezüst vitézségi érmet adományozta. * Hadikölcsön. A tarujfalui gör. kath. templom a második hadikölcsönre 100 K-t, a tarujfalui hívek 2000 K-t ajánlottak fel. * Az ukrajnai papság szerencsekivonata Przemysl visszavételekor. P. Filas Platonides, a Szent Bazil-rend tartományi főnöke és a lembergi és przemysli egyházmegyék püspöki generális vikáriusa Przemysl visszavétele alkalmából az ukrajnai katholikus papság, valamint a Szent Bazil-rend nevében üdvözlő és hódoló táviratot küldött Frigyes királyi hercegnek. A szerencsekívánatra a királyi herceg sürgönnyel válaszolt, amelyben megközönte a papságnak az uralkodó és a birodalom iránt való törhetetlen hűséget. * A jezsuiták uj provinciálisa. A Jézus Társaság német rendtartományának uj provinciálisa P. Köster Lajos lett, aki 1872. február 4-én született Duisburgban. Münsterben végezte a theologiát és a rendbe való belépés után, elvégezve az előírt rendi tanulmányokat, a müncheni egyetemen is tanult. A rend iskoláiban való hosszabb működés után a valkenburgi Szent Ignác kollégium rektora lett s most a rendtartmány feje. * Esküvő: Mihovics József nagykárolyi főgimnáziumi tanár f. hó 1-én tartotta esküvőjét Gazsó Annuskával. * Hadifogságban. Mihálovics Sándor m. kir. segéderdőmérnök, tart. zászlós, Mihálovics Jenő topolyáni lelkész kiváló tehetségű fia és Wieder Jenő nagymihályi aljegyző, tart. hadnagy, a kik a galicziai harctéren küzdöttek, a múlt héten orosz fogságba estek.