Görög katholikus szemle, 1915. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

2. oldal. GÖRÖG KATHOULIKS SZEMLE 1915. július hó 4. egyképen vallották a hitágazat ama részét is, mely sze­rint a tisztítóhelyen szenvedő lelkeknek, az élők közben­járásai segítségükre lehetnek. A görög atyák előtt ide­igtatjuk az apostoli Con­­stitutióban foglalt ide vonatkozó részt, ahol ezt olvassuk: „Imádkozzunk Krisztusban elhunyt testvéreinkért, hogy Isten, ki az embereket szereti, ki az elhunyt lelkét ma­gához szólitá, megbocsásson neki minden szándékos bűnt, hogy kegyelmességre és irgalmasságra indítván, őt az örökké élők birodalmába helyezze“­) E helyet csak azért közöljük, mert oly szépen és meghatóan nyilatkozik vi­tatott kérdésünkben, így szent Epiphanius a megholtakért való imád­kozást egyenesen az egyház hitágazatai közé sorolja. Ariust már ezért is eretneknek mondja.* 2) Majd más he­lyen így ír: „...a jámbor elhunytakért való imádság igen hasznos reájuk nézve, ámbár a halálos bűnöket nem törli el.“ Aranyszájú szent János így ír: „Nem sírással, ha­nem imádság és alamizsnával segítsünk a megholtakon“.3 4) Majd más helyen: „Nem, csak úgy találomra jön az az apostoloktól megállapítva, hogy a szent titkokban a meg­holtakról megemlékezés történjék, mert ők tudják, hogy ez által nagy nyereség, vagy haszon háramlik azokra“ .) Majd ismét: „...ha nem volt időd mindent, mi lelkedet illeti, életedben rendezni, legalább élted végén hagyd meg rokonaidnak, hogy azt utánad küldjék halálod után és jócselekedetekkel, alamizsnával és szent tényekkel se­gítségedre legyenek. Ezen eszközök által meghallgattat­­hatol az Üdvözítő által, mert mindezen cselekmények kedvesek előtte és hatályosak... szükséges annak, ki bűn­ben halt el, imádság, esedezés, alamizsna és szent áldo­zat által segítségére lennünk... Ne szűnjünk hát meg a holtakon segíteni és imádságokat ajánlani föl érettük, mert mi egy általános és mindenkinek közös engesztelő áldozattal bírunk és van lehetőség, hogy bocsánatot eszközöljünk számukra, imádsággal érettük felmutatott szent mise áldozattal és a vértanuk, hitvallók, áldozatok közbenjárása által, kiket egyúttal segítségül hívunk“.5) Arra nézve, hogy a tisztítóhelyen levő lelkeken ima, jócselekedetek által segíteni lehet, szép bizonyítékot ta­lálunk még két kiváló görög atyánál, így Damascusi szent János: „A mindeneken könyörülő Isten legfelsőbb akarata, hogy mi egymásnak az életben, úgy mint a halál után kölcsönösen nyújtsunk segélyt. Mert külön­ben nem parancsolta volna nekünk, hogy a végnélküli áldozat alatt a halottakért imádkozzunk és a halál után harmadik, kilencedik és negyvenedik napon a holtnak emlékét megünnepeljük“. Jeruzsálemi szent Cyrill azt mondja: „Ezután a meghaltakért is mint általán mind­azokért, kik közülünk elhaltak (imádkozunk), azt hívén, hogy ez igen nagy segítségére lesz azon lelkeknek, kikért a szent és rettenetes oltáráldozat előtt imádság vé­geztetik“. Az egyház Atyáknak mindeme nyilatkozatai vitán felül igazolják, hogy a keleti egyház hitte a tisztitóhely­­ről szóló katholikus tant. A keleti nemegyesülteknek, szégyenkezve kell tapasztalniok, hogy fenhéjázó okos­kodásaik s tagadásuk utján minduntalan őseik Vétójával találkoznak. (Folyt. köv.) h L. 8. c. 41. M. gör. sor 2 k. 992. 1. V. ö. Katschthaler i. m. 327. 1. 2) Haeres 75. Horn. 41. 4) Catech. 23. s) Hóm. 41. v. ö. Pitzipos, utána Horváth i. m. 192. A 80RÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. OP BOO!) OOOG GOOD HOOD 0000 POOD POOD GOOD GOOD OO Epizódok. — Irta: Revizor. — Husvétkor súlyos napok nehezedtek a zempléni Krajnyára. Részint csapataink eltolódása, részint pedig az elterjedt hiób hírek ennek a különben nyugodt rutén népnek izgalmát a végsőkig fokozták. A novemberi be­törés óta ismertük már az oroszt, hónapokon át szaka­datlanul dörögtek hegyeinken az ágyuk s szinte már nyugtalanító volt, ha egy-két napon át kisebbedett a harc heve, de Przemysl kapitulációja után tisztában voltunk azzal, hogy esetleg egy második, de súlyosabb megpróbáltatás előtt állunk. Népünk készen állott a község kiürítésére. Értékesebb holmijait kezdte rejtegetni. Az izgalom tetőpontra hágott a közelünkben lezajlott éjjeli harcok alkalmából.. Esténként egy-egy falunak az égése festette vörösre az égboltozatot s az egész éjen át tartó ágyudörgéshez, kézi és gépfegyverek kattogásához szörnyű miliőt nyújtott a tűzvész. Ez a látvány hatott a legrémesebben mindnyájunk kedélyére. Alkonyatkor felmentünk a parochia feletti dombra s onnan figyeltük az égboltozaton meteorként hulló és robbanó srapnelleket s a lövések irányából s hangjából kezdtünk következtetni az általános helyzetre. Néha-néha egy-egy fogolyszállitmány vonult át falunkon s a foglyok nagy száma már némi reményt öntött a csüggedőkbe. Pár nap múlva visszavezényelték az óvatosságból eltá­volított több, mint ezer főnyi orosz foglyot s tovább foglalkoztatták az útépítésnél. Nemsokára hire ment, hogy harminc és feles mozsaraink vannak a közelben. Fellélegzettünk, mert tudtuk, hogy kritikus helyre egy­általában nem tolnak elő nehéz mozsarakat s mikor a mozsarak földrengető bömbölését hallottuk, szinte uj­jongva fogtunk a tavaszi mezei munkálatokhoz. Huszár­jaink s az osztrák ulánusok olyan pompás kedvvel szán­­tottak-vetettek, hogy öröm volt nézni. Csak a szüntelen ágyúzás emlékeztetett arra, hogy a veszély még nem múlt el teljesen. Az éjjeli harcok megszakítás nélkül folytak a 857 méter magas Skura s a 922-s Kozsolata birtokáért. Nappal egy-egy orosz repülőgép merészkedett le fölénk s egyikük egy alkalommal váratlan meglepetést hozott, a szomszéd takcsányi vasútállomásra két bombát dobott le. Mindössze egy ló múlt ki. Másnap megismételte a látogatást, de csapataink oly fegyvertüzzel fogadták, hogy sietve magasra emelkedett s visszamenekült. Május 4-én délben értesültünk a gorlicei diadalról, örömujjongással fogadta a nép s pár nap múlva, mikor közelünkből is elmenekültek az oroszok, a régóta elnémult harangok megkonditásával kergettük el —remélhetőleg most már végleg — a lidércnyomást lelkünkről. Békesség terül el e tájon, amelyen nemrég az ágyuk rémes szava némította el a tavaszi madárdalt.* * * Húsz évvel ezelőtt mint afféle kisgimnázisták a legnagyobb gyűlölettel tekintettünk a közös tisztekre s az­­osztrákokat, lenézni szerintünk hazafias erény számba ment. A kisgimnázium épületébe jártunk (most gör. kath. tanitónőképző­ s osztályunkkal szemben közös hadsereg­beli családos tisztek laktak. Különösen egy magas, szőke főhadnagyra tekintettünk a legnagyobb gyűlölettel, mert közös voltán felül még egy német felirású Brief-Kistnit is tett ki kapujára, amit mi már egyenes provokálás­­nak tartottunk. Felháborodásunknak névtelen levélben adtunk kifejezést s miután a főhadnagy a levélszekrényt továbbra is otthagyta, mindennap papírcédulákat dobál­tunk a levélszekrénybe. A vége persze az lett, hogy a főhadnagy a levélszekrény megfigyelésére szolgáját és lovászát küldte ki (osztrák túlhatalom !), kik azután hazafias fellobbanásunkat nádpálcával alaposan lehűtötték. Még nagyobb meglepetésünkre a főhadnagy tört magyar­sággal mindennek, csak nem gimnazistáknak nevezett el. Azóta évtizedek múltak el, a főhadnagyról rég meg­feledkeztünk, míg most húsvét hetében váratlanul össze­hozott vele a véletlen. Mikor a Przemyslnél felszabadult orosz erők nyo­mása következtében galíciai frontunk felső Zemplénbe húzódott vissza, a Juhászlak és Kistopolya közötti stra­tégiailag igen fontos völgyszoros visszafoglalása több ízben kíséreltetett meg. Végül a 18-as honvédeknek jutott a nehéz feladat megoldása. A dunántúli fiúk, akik Oroszlengyelországban sírtak, mikor tisztjeiktől hallották, hogy az orosz hazánkba tört, a legelkeseredettebb halálmegvetéssel rontottak az orosz drótsövényekre — sajnos eredménytelenül. A vesztesség nagy volt, a tisztek nagy része is megsebesült. Az első rohamnál esett el Horváth zászlós, ki karácsony­kor vendégem volt. Egyik roham a másikat érte s úgy látszott, hogy végkép le kell mondani a szorosról. Ekkor egy magas, szőke alezredes állott a­ rohamozó rajok élére s idegen kiejtéssel kiáltott rá a halálra fáradt honvédekre: — Fiuk ! hát magyar honvédek vagytok ti ? Utánam ! Mint a fergeteg rohant a honvédség egetverő hajrá­val az orosz árkokra s az orosz gépfegyverek pusztító tüzelése dacára ádáz kézitusában kierőszakolta a szoros birtoklását. Sapka nélkül, véres arccal, lőtt sebbel jött vissza az alezredes s jelentette a brigadérosnak, hogy az ezred feladatát elvégezte, a szoros a mienk, az ellen­ség elmenekült ! S e hős alezredes senki más nem volt, mint a mi diákkorbeli főhadnagyunk: Tilzer János 65. gy. ezredbeli alezredes, a 18-as honvédek ez időszerinti parancsnoka. Lelkemben ezerszer kértem tőle bocsánatot, a múltért. * sfc * Felsőzemplénben a Beszkidek tövében egy völgy­katlanban kis falucska fekszik. A falu közepén egy dombon csinos kis kőtemplom áll. E kis templom a legelkeseredettebb harcok idején is megfelelt rendelteté­sének, ott leltek lelki megnyugvást még az ellenséges felek is. Civil lakosság a faluban nem volt, a falu felső végét az oroszok tartották megszállva, az alsó vég pedig a mi birtokunkban volt. Mindkét fél előőrsei a templomig voltak előretolva. A hosszabb időn át tartó álló harc mit sem kimért, házcsoportok égtek le és dőltek romba, csak a templomot kímélte mindkét fél. Egy este egy 23-as főhadnagyunk előőrsével átkutatta a templomot s nagy meglepetéssel konstatálta, hogy a kezdetleges örök mécsen kívül a szt. Miklós képe előtt is a földön egy gyertya ég. Katonái is (nagyrészt gör. kel. szerbek) egy gyertyát gyújtottak s azt a Krisztus képe elé helyez­ték s buzgó imádság után néhány fillért dobva egy asztalkán álló cseréptányérba, eltávoztak. Másnap este a kíváncsiság ismét a templomba vonzotta a főhadnagyot. A Miklós-kép előtt új gyertya égett f a cseréptányérban Helyi és vidéki hírek. Vasvári Pál alapítvány. Nagyon szép eszmét vetett fel a Vasvári alapít­ványban Csurgovich György somogyi esperes úr, hiszen szebben össze nem köthetjük Vasváriak hazájáért küzdő nemes alakját a most dúló háborúban hazánkat védő fiaink hősi halálával, mintha egy oly alapítványt teszünk, mely viseli a Vasvári nevet s jutalmazza gyermekeikben, unokáikban, utódaikban most elesett hőseinket. Hőseink véreiből katonákat akar nevelni a hazának a Vasvári alapítvány, olyan katonákat, mint a milyen volt Vasvári és a milyenek azon hőseink, kik utolsó leheletükig védték hazánkat, meghaltak érte s haláluk­kal megmutatták, hogy hazánkat jobban szeretjük éle­tünknél. Nem tudom elhinni, hogy ez az eszme ne hódítson. Nem tudom elhinni, hogy ez az eszme rövid idő alatt ne minden reményt fölülmúlóan valósuljon meg. Minden civil emberünk, tanítónk, papunk apostola legyen ezen eszmének s ha az lesz, egy év alatt tíz­ezrek állhatnak rendelkezésünkre. Csurgovich György esperes úr csak éppen fölve­tette az eszmét s már­is 300 koronát küldött be erre a célra, milyen eredményt érhetünk el, ha csak ezeren követjük az ő példáját ? Újabban a következő adományok folytak be: Novák Jánosné................................................. 20 kor. Novák János, sz. sz. tan., dobrókai esp.-lelkész 20 kor. Iváncsó Bazil, petriki lelkész......................... 20 kor. Kessey Tivadarné, szül. kisazari Azary Emma 10 kor. Magyar János, málczai rk. plébános .... 10 kor. Orosz Mihály, mérki tanító............................. 10 kor. Orosz Mihályné, szül. Kudelász Amália . . 10 kor. Dr. Vargha Géza főgimn. hittanár................. 20 kor. összesen: 120 kor. Múlt számunk kimutatása: 200 kor. Eddigi gyűjtés: 320 kor. * Gyász istenitisztelet. Hétfőn június hó 8-án d. e. 9 órakor ünnepélyes gyász istenitisztelet volt a püs­pöki székesegyházban a megboldogult Ferencz Ferdinánd trónörökös és neje Hohenberg Zsófia hercegnő lelki­­üdvéért. A sz. misét dr. Hadzsega Bazil kanonok vé­gezte fényes segédlettel. Sz. mise után a panachidát a megyés püspök ur őméltósága végezte. A sz. misén a hatóságok és a tisztikar is képviselve voltak. * Tábori mise a „Kopilás“ havas aljában. Fé­nyes tábori misét celebrált jun. hó első napjaiban Nyisz­­tor J. havasmezői (Máramarosm.) esp.-lelkész, Marina­ E. visóoroszi és Bacsinszky I. oroszkői lelkészek segéd­letével a Havasmezőn állomásozó derék katonáink ré­szére. Reggel 8 órakor kezdődött az istentisztelet a Galicia és Bukovina magyarországi határát képező Kopilás-havas fenyődús aljában. Jelen voltak a tisztikar élén Suhler parancsnokló tábornokkal, a községtanács Gruman jegyző vezetésével, a helybeli intelligencia, valamint a környék hazafias ruthén lakossága. Mise végeztével Nyisztor esperes magasan szárnyaló magyar beszédet intézett a különböző ajkú katonasághoz. A szertartás jó öreg királyunk és nagy szövetségesünk Vilmos császár éltetésével végződött. * A kassai püspök kitüntetése. A király a háborúban tanúsított önfeláldozó magatartásának elisme­réséül Eischer-Colbrie Ágost kassai róm. kath. püspök­nek a vaskoronarend első osztályát adományozta. * Névnap megváltás címén Melles Gyula tanitó­­képző-intézeti igazgató 10 K-t juttatott a Vörös Kereszt- Kórház céljaira, mit is ezennel köszönettel nyugtáz az intézőség. * Primiera. Szemerszky Myron sz. Bazil-rendi szerzetes első sz. miséjét ma mutatja be az egek Urá­nak a máriapócsi szerzetház kegytemplomában. * Eljegyzés. Damjanovits Viktor tanulmányvég­­zett papnövendék eljegyezte Zombory Zsenkát, Zombory Kornél kereckei lelkész kedves leányát. * Honvédemlék. A tarujfalui gör. kath. hívek lel­készük buzdítására 1848 április havában elhalt 29 ma­gyar honvéd sírját egy szép síremlékkel jelölték meg. Ugyancsak gyűjtés folyik a múlt évi szeptember 26-án a „Bliznici“ nevű határhegyen elesett 17 honvédünk közös sírja fölé egy impozáns síremlék felállítására. * Adomány. A tarujfalui gör. kath. templom egy darab 100 kg. harangot, 2 drb. óngyertyatartót és 1 drb. óntányért adományozott a honvédelmi m. kir. miniszté­riumnak hadi célra. * Kitüntetés. A hadseregparancsnokság Petreczky Mihály 11. honvédgyalogezredbeli hadapródőrmesternek az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elisme­réséül a másodosztályú ezüst vitézségi érmet adomá­nyozta. * Hadikölcsön. A tarujfalui gör. kath. templom a második hadikölcsönre 100 K-t, a tarujfalui hívek 2000 K-t ajánlottak fel. * Az ukrajnai papság szerencsekivonata Prze­­mysl visszavételekor. P. Filas Platonides, a Szent Bazil-rend tartományi főnöke és a lembergi és przemysli egyházmegyék püspöki generális vikáriusa Przemysl visszavétele alkalmából az ukrajnai katholikus papság, valamint a Szent Bazil-rend nevében üdvözlő és hódoló táviratot küldött Frigyes királyi hercegnek. A szerencse­­kívánatra a királyi herceg sürgönnyel válaszolt, amelyben megközönte a papságnak az uralkodó és a birodalom iránt való törhetetlen hűséget. * A jezsuiták uj provinciálisa. A Jézus Tár­saság német rendtartományának uj provinciálisa P. Köster Lajos lett, aki 1872. február 4-én született Duis­­burgban. Münsterben végezte a theologiát és a rendbe való belépés után, elvégezve az előírt rendi tanulmá­nyokat, a müncheni egyetemen is tanult. A rend isko­láiban való hosszabb működés után a valkenburgi Szent Ignác kollégium rektora lett s most a rendtartmány feje. * Esküvő: Mihovics József nagykárolyi főgim­náziumi tanár f. hó 1-én tartotta esküvőjét Gazsó Annuskával. * Hadifogságban. Mihálovics Sándor m. kir. segéderdőmérnök, tart. zászlós, Mihálovics Jenő topolyáni lelkész kiváló tehetségű fia és Wieder Jenő nagymihályi aljegyző, tart. hadnagy, a kik a galicziai harctéren küz­döttek, a múlt héten orosz fogságba estek.

Next