Görög katholikus szemle, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-06 / 1. szám
* GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. boo TOOD nooo noon noon noon noon noon noon no I 1 tsrlsk leánya. r Keskeny tornác előtt üldögél Olena, a falu sánta fája. Hosszú, vézna ujjaival ballábát nyomkodja intelen, hol fent, hol lent. A szenvedés már kiált *ra: szinte sárga. Egészen utánna görnyed, ahogyan gatja a köszvény szegényt. Már jó ideje, hogy ültében az eperfán legelteti gyadt szemeit. Nézi, mindennap nézi, sárgulnak-e a levelek, amelyek mintegy sötét sátor szélesen ruttak szalmafedeles házikójára. — Itt egy sárga levél, ott is, amott is! Feláll, s elfogja őket s olyan boldog, akár a gyerek, hadvenc tárgyával foglalkozhatik. Milyen különös ! Sokan a rügyfakasztó madárdalos teletnek örvendenek a legjobban, másokat viszont a tró nyár millió pompája lelkesít, ismét mások a zorn tél vonzóan kedves fehérségében lelik kedvüket. Olena csak azok közé tartozik, akik ősszel a legbolgabbak. Igen, ősszel, amikor minden lehulló falevél lágy természet fájó hervadását zizegi lágyan, szomoamikor a siró szellő sárga szőnyeggel teríti be picibe egy pár lépésnyi udvarát. E haldoklás neki életet, ébredező életet jelent. Adjük így : kínzó vágyat a megélhetés után. Ilyenkor Kel újra erőt érez beteg tagjaiban; lázas reménység lopózik szikkadt lelkébe, ahonnan már idestova 40 esztendeje, hogy elrepült minden: boldogság, szerelem, minden, ami e földi életet kedvessé, vonzóvá teheti. Negyven esztendő! Együttélésben is hosszú idő, hát még magányosan, egyedül. Olena pedig 20 éves korától árva, azóta magában éldegél, akár egy vadonban élő remete. Ennek bizony már nagy ideje. Akkor még fiatal volt és erős, ma pedig ugyancsak meglátszik rajta, hogy a nap már lemenőben. A kis kandallóban fel-felpislog egy-egy szunnyadozó parázs... Olena bebiceg. Összekaparja kezével őket. Egy pár szál venyigét tessen reájuk. Fújja, élesztgeti, csak úgy zilál belé a melle. Olyan is az a tűz, akár Olena élete. Csak senyved. Tavasz óta erdei gombával, teával és szamócával tengeti életét. — Mi lesz velem a télen, ha még tovább tart ez a háború? Ólomsúlyként feküdt panaszos lelkére ez az emésztő gond, mialatt a ráncok összeverődtek homlokán. A lombos eperfa a korhadozó ablakhoz eregeti csöndesen sárguló leveleit. — Persze itt van újra az ősz. Gyűjteni fogok ismét — se mentő gondolat némileg kiengesztelni látszik zajongó lelkét. — Gyűjteni, gyűjteni — motyogta magában együgyüen s tusakodásában görcsösen kapott tarisznyája után. És elindul. Féllibát mondhatni csak vonszolja maga után. Ott kószál a sövények mögött, a kertek aljában. Itt szedi föl először, amit be nem hordtak, ami neki hagytak az irgalmasak. A dűlőnél megáll. Nem bírja a lába. Lepihen. Tarisznyáját előre böki. Belenéz. Két rövid málécső, öt-hat nagyobbacska krumpli, egy néhány alma, szilva és egy pár lehullott dió. — Holnapra már ez is elég s boldogan tolja féloldalára ismét a tarisznyát. Tovább kóborol. Éhes szemeit mohón jártatja körül. Kopasz az egész határ. Letarolt földek mindenütt. Csak tiltul egy-egy eltévedt málécső, alatta bujkáló paszuly bokor, távolabb napraforgó tányérka bámészkodik árván. Mindmegannyi gazdagok asztaláról lehullott morzsák ezek s a szegény Lázár gyermekies örömmel sáblikál hol az egyik, hol a másik után. — Én is itt vagyok Olena, én is, én is, bukdácsolnak lába alatt a fiatal apró krumpli tojások, melyeket a jámbor gazda éles ekéje szántás közben fészkükből a barázdába fordított. Felszedi őket szépen. Már nem is csatangol tovább. A tarisznya úgy is megtelt, azután pedig holnap is nap van ám. Ezzel letér az országutra, le a faluba. Utcai gyerekek jönnek vele szembe. — Sánta Olena, sánta, sánta! ingerkednek a vásottabb fiuk vele. Némán töri. Megszokta ő már ezt. Biceg terhével tovább hazafelé. A fiukazonban csak azért is ingerük tovább. Hátba kerülve cibálni kezdik. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. sztpsegi iroda: Ungvár (vár). Kiadóhivatal Könyvnyomda Részvény-Társaság Ungváro nyi-tér 10. szám. Hirdetési és előfizetési kiadóhivatal címére küldendők.*££££ Főszerkesztő: KAMINSZKY GÉZA. Felelős szerkesztő: DULISKOVICH ELEK. Könyvnyomda és lapkiadótulajdonos az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság" nevében. KAMINSZKY GÉZA. XIX. évfolyam. Tsz sta 1 Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K negyed évre 3 K, Amerikába 14 korona. Egyes szám ára 12 fillér. A lap elfogadása előfizetésre £££££* kötelez. Kiadóhivatali telefonszám 101. 1918. Egy évvel ismét öregebbek, egy évi tapaszal ismét gazdagabbak lettünk. Eljutottunk a XIX. évfolyamhoz. Őszintén bevalljuk, hogy nem mindennapi fogja el szivünket e sorok leírásánál. Nezzük, hogy önzetlen munkánkat — melyoha semmi más célja nem volt, mint a görög dikus érdekek védelme, előbbre vitelesztették munkatársaink s megértette különföllvasóközönségünk. És ez a mi egyetlen jutalmunk^ a mit nai nagyra becsülünk és a_jpi''elfogja a szilét. Voltak bírálóink !§^' Eltogula.ilafl''birálataikat nagy köszönettel biráljuk-'s ha a háborús nehézségek elmúlnak, ifenül figyelembe vesszük jóakaratu megyéseiket, hiszen célunk a komoly haladás. Azoknak azonban, akik munkánkban akácsomat keresnek, ismételten kijelentjük, minket mellékcél soha sem vezetett. Mi a jbb belátásunk és lelkiismeretünk szerint soha mi másért nem dolgoztunk, mint a görög logikus érdekekért. Annyira nyugodtak vagyunk igazságunkban, s még a lehető emberi tévedést is kizárjuk . Szavakban tévedhettünk, de a tartalomban,ban nem. Olvasóinknak igaz hálával tartozunk azért, ezt lelkes szívvel megértették s igazán nebuzgalommal támogattak munkánkban. Legyen szabad itt egy egyházmegyénken kivül élő nyug. honv. hadnagy leveléből egy pár mondatot idevenni. »Hazai gkath. társadalmunk nélkülöz ez idő szerint a szellem ébrentartására egy szükséges revuet. A dorogi megye lap nélkül van, az eperjesi ez idő szerint szintén árva. Az ősi püspökség székhelyén megjelenő kedves Szemlét nem predisztinálja-e már csak a címe is, hogy e hiányt betöltse ? Miért kelljen a Szemlének csak a munkácsi megyében terjednie ? A jó Isten nagy feladatokra hívott, igyekezzünk jó eszközöknek bizonyulni kezében. Indítsuk meg a nálunk annyira elhanyagolt propagandát lapunk érdekében«. Ezek csak mellékes megjegyzések a görögkatholicizmus mellett megirott izzó szavaiban. Van egy más levelünk is idegen megyéből. »Ég fölöttünk, mellettünk minden, mi meg nyomorultan tehetetlenkedünk. Tárgyaljuk már és vigyük dűlőre a gkath. egyetértés szép eszméjét. Legyünk már egyszer azok, amik vagyunk, illetve amiknek kellene lennünk. Magyar hazánknak számottevő tagjai. Nem hazaszeretetről beszélek, mert ennek ellenkezője nálunk ismeretlen fogalom, hanem arról, hogy népünk a megfelelő arányszám szerint részt vegyen a magyar polgári jogokban. Ismételten hálás szívvel köszönjük munkatársaink és olvasóink eddigi szíves támogatását és amidőn ezt kérjük, a háborús nehézségek miatt fokozottabb mértékben a jövőben, igaz melegséggel kívánunk minden jó barátunknak , boldog újévet. Egy fontos kérdés. Ma, amikor a világháború rémes teste mármár utolsót vonaglik, nagyon időszerű, a háború által alakított új helyzetet és új kötelességeket megismerni. Mert nem lehet csak az a kötelességünk, hogy a tömérdek szellemi és anyagi romból egy újabb, egy szebb, egy tökéletesebb szellemi vagy anyagi épületet állítsunk fel. Az új élet nem folytatódhatik ott, ahol elhagytuk a régit. Egy egész más életet kell kezdenünk s hogy az helyes legyen, élesen meg kell figyelnünk mindent, amit a háború hulláma felszínre dobott, avagy eltemetett. Nem igaz, hogy nincs győztes a háborúban ! Van győztes, csak akarnunk kell meglátni! Isten lett a győztes. Nyissuk csak fel évszázadok óta lecsukott szemeinket és látni fogjuk. A cár rettenetes uralma, valamint a Balkán uraié is, nem az Istennel való harc volt-e ? Nem a legrettenetesebb bűntény volt-e ez államokban a Péter hajójába való beszállás ? Nem az első keresztény üldözések kora tért-e vissza borzalmaival akkor, mikor az utolsó egyesülteket irtotta, vagy akarta kiirtani a rettegett cár ? Nem kellett-e rettegnünk hitünkért, mikor közeledett felénk a cár serege ? És most hol a cár, hol vannak a balkáni fejedelmek ? Istennel szálltak szembe, Isten egyháza iránti gyűlölettel szivükben s a gyűlölet lángja önmagukat emésztette meg. Nyissuk fel oly régen lecsukott szemeinket s nézzük, hol van akadálya az uniónak ? Ha van, csak magunkban van. Olvashattuk Kerenszky kormányának megegyezését a pápával s volt-e abban egy szó is-