Görög katolikus szemle, 1942. január-június (1. (14.) évfolyam, 1-21. szám)

1942-01-01 / 1-2. szám

1942. január. XIV. évfolyam, 1—2. szám A MAGYAR GÖRÖG­ KATOLIKUSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Kender-u. 39 FŐSZERKESZTŐ,­­ FELELŐS SZERKESZTŐ: dávidházi MEDVIGY ISTVÁN | DR. GRÓH ISTVÁN Előfizetési díj egy évre 5 P Postatakarékpénztári csekkszám: 44981 Isten országa felé! A hagyományos görögkatolikusok bálja helyett — a mai időkre való tekintettel — műsoros családi estet rendez feb­ruár 1-én a Központi Katolikus Körben (IV., Molnár­ u. 11) a Vasvári Pál Kör. A történelem egyik leg­nagyobb küzdelmének vagyunk tanúi. Az események torlódó sodrában a honnan, hová, miért történelmi kérdései ele­ven időszerűséggel merednek az ember elé. Ha az ész vilá­gánál keresünk megoldást, sok megfejthetetlen dolgot találunk. A véges emberi elme nem deríti fel sem a hódítás, a felvirágzás valódi okát, célját, sem pedig a romlás, bukás igazi értelmét. Bármennyire is próbáljuk magyarázni a történeti ese­ményeket természetes emberi módon, ha a megoldás vele­jére tekintünk, érezzük, hogy nem kaptunk maradéknélküli feleletet, nem találtunk teljes megoldást. • Igen, az ember bármilyen kitérőt is tesz a természet­­fölötti világtól: körüljárja a világtörténelmet, keresi a szálakat, összefüggéseket, hogy az eseményeket megérthesse, az út végeztével a titkok kulcsát végül is a hit fényé­nél „Isten Országában" találja meg. Valóban helyes megoldást, kielégítő feleletet csak a Szent­­írás egyetemes és örökértékű tanításának világánál találunk.­­A kibontakozást, a történelem értelmét keresőknek egészsé­ges történelemszemléletet az ószövetségi próféták istenesz­méje adhat. Szemükben ugyanis a történések romvilágában az összevisszaság és sokféleség ellenére egység és cél uralko­dik. Gondolatvilágukban a történet nem más, mint Isten működése az emberiség felett, Isten útja a történelemben, Isten Országa felé. Habár az ember Isten világ­tervét rém is ismeri és nem tudja elgondolni, váljon ebbe a nagy világgondolatba mikép illeszkedik bele az egyes em­berek és népei­ szellemi erői­nek kibontakozása, mégis biztos az, hogy az isteni világ­tervben minden népnek és egyénnek megvan a maga tör­téneti célja és feladata Isten Országa megvalósításáért. Isten a teremtett világ feletti tökéletes uralmát eléri a tör­ténelmi gonoszságokon, a tra­gikum útvesztőin és romme­zőin keresztül is. Világtervében helyük van a bajoknak, a ka­tasztrófáknak is: „Mert nem az én gondolataim a ti gondo­lataitok és nem a ti utaitok az én uraim .. .“ (Iz. 55, 8—9.) Izaiás próféta a maga egye­temességében fogja fel Isten­nek a tragikumon keresztül való diadalát. Az asszír hódító­­nép államszervezetének össze­­tiprásában helyesen látja meg Isten távolra tekintő építő­tervét, aki a népeket az isteni világuralom atyai házához akarja vezetni. Isten az itélő­­viharban is mint építőúr jele­nik meg, aki fenséges szeglet­követ helyez el Sionon (1z. 28, 16). Ebben a nagy távlatban szemlélik az Iratást követő próféták is az isteni történet­irányítást. Szemükben a gőgös istenellenes hatalmak nem tesznek egyebet vállalkozásaik által, mint Isten Országának ügyét mozdítják elő. Jeremiás szerint Nabukodo­nozor és hadserege anélkül, hogy sejtené, a büntető isteni ítéletnek végrehajtója: „Pörö­lgöm vagy te nekem, hadi fegyvernem, nemzeteket zúz­tam össze veled és országokat pusztítottam el veled." (Jer. 51, 20.) Isten Babilonnak ha­ragja borával teli serleget nyújt: „Vedd el kezemből e harag borának poharát és itted meg vele mindama nem­zeteket, akikhez én küldlek téged­" (Jer. 25, 15.) A világ­­hatalmak Isten nélkül semmit sem tehetnek: „Szőjetek csak tervet, meghiúsul! Beszéljetek csak meg nem valósul!" (Jz. 8, 10.) A próféták egyetemes tör­ténetszemlélete megvilágítja a történet végső értelméhez ve­zető utat, rámutat a helyes történetszemlélet végállomásá­ra, amely csak egy lehet: Isten Országa. (Jz. 14, 5; Mik. 2, 13; 4,7; Szof. 3, 15.) Ehhez közeledik akarva, nem akarva, tudatosan vagy öntu­datlan az egész világtörténet! A hit szemüvegén néző ember tántoríthatatlan nyugalommal szemléli a történet tekervé­­nyes, szövevényes útját és végső szava a Jelenések könyvének zárószava: „Amen! Jöjj el, Uram Jézus!“ (22: 20). Dr. Roskovich István Az áruló boríték „A hajdúdorogi egyházmegye területváltozásai“ címen igen érde­kes tanulmány jelent meg a napok­ban Papp György dr. tollából. Az értekezés szemléltető képét adja azoknak a területváltozásoknak, me­lyek az országcsonkítás következ­tében érték a hajdúdorogi egyház­megyét. Nagy idők lázas napjaiban, az országcsonkítás borzalmas em­lékű idejében közvéleményünk fá­radt lethargiával vette tudomásul az új rendelkezéseket, anélkül hogy beláthatott volna az új elrendezés kulissza­titkaiba. Papp György dr. tanulmánya voltaképen csupán a hajdúdorogi egyházmegye terület­változásaira vonatkozó rendelkezé­­sek szövegét közli s csak azok összefüggésére mutat rá, ezek a ren­delkezések azonban minden ten­denciózus beállítás nélkül is önma­­gukról beszélnek és páratlanul ér­dekes dolgokat mondanak el a fi­gyelmes olvasó számára. Megtudjuk ezekből a rendelke­zésekből, hogy amikor a román hadsereg a fegyverszüneti feltéte­lek megszegésével bevonult arra a területre, amelyen a hajdúdorog­­egyházmegyének ama paróchiái fe­­küsznek, melyek valamikor az ú. n. „román" püspökségekhez tartoz­tak (de 1912-ben épen azért csa­­toltattak a hajdúdorogi egyházme­­gyéhez, mert lakosságuk teljes egé­szében vagy túlnyomó részében magyar volt), a román egyházpoli­tika intézői — a háború utáni for­galmi nehézségek között is — azon­nal módot találtak arra, hogy érint­kezésbe lépjenek Valfré di Bonzo bécsi ap. nunciussal s ma még is­­meretlen diplomáciai akcióval ki­­vitték, hogy az 1919. áprilisában történt román bevonulás után alig két héttel, 1919. május 10 én már megjelent az Ap. Nuncius rende­lete, mely azt a 42 paróchiát (me­lyek azelőtt a nagyváradi és sza­­mosújvári püspökségekhez tartoz­tak) a nagyváradi püspöknek, mint az Apostoli Szentszék delegátusá­nak joghatósága alá rendelte, mi­ként a kísérő irat mondja ,ideig­lenes adminisztrálás" céljából. Valamivel később (június 29 én) a bécsi nuncius újabb rendeletet

Next