Határszéli Ujság, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-07 / 27. szám
VI. évfolyam. Ungvár, 1913. julius 7. 27. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR helyben házhoz szállítva, vidékre postán küldve. Egész évre ........... 8 K Negyedévre ........... 2 K. Félévre ... . . 4 K Egyes szám .... 10 f. Külföldi előfizetéseknél a postabér megtérítését kérjük Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési díjak előre fizetendők. POLITIKAI HETILAP MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN DÉLUTÁN 5 ÓRAKOR. FŐSZERKESZTŐK: FELELŐS SZERKESZTŐ : CSUHA ISTVÁN és BERNÁTH ZOLTÁN. BÁNÓ VILMOS dr. TELEFON 37. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, TELEKY UTCA 2. SZ. telefon 37 SZILÁNKOK. A BIZALMI SZAVAZAT. Meglesz. Minden bizonnyal meglesz. Akik álmatlan éjszakákon őszülve töprengenek törvényhatósági bizottságunk szeszélyesnek éppen nem mondható hangulatán, akiket netalántán gyötrő kétség bánt, hogy a nemes vármegye a „lehívásra“ pontosan szállít-e majd, akik vacogó foggal, rémülten mérlegelik egy lehetetlen eshetőség borzalmas következéseit, azokat megnyugtathatjuk. A bizalmi votum meglesz. Természetes, hogy meglegyen. Mivelhogy azonkívül illik is, a leiratra — felirat jöjjön. Ha Tisza István bemutatkozik a vármegyének, jóravaló sógorával egyetemben, már a tisztesség uián is szükséges, hogy a vármegye se titkolja kilétét. Nincsen abban szégyeim való. Megmondhassa akárki, hogy mi mindig vagyunk, akik voltunk. Jóban, rosszban mindig vallottuk, hogy nekünk kormány kell, nem pedig elvek. írva vagyon, hogy: principiis obsta! Hát ha már a vármegyének mindenáron ellentállni kell, miért tegye ezt éppen a kormánynyal szemben ? EGY HELYETT KETTŐ. A politika számfejtőinek igazuk lehet. Kettő mindig jobb, mint egy. Ha Ungvár önálló választókerület lesz, — s a jelek odamutatnak, hogy lesz is, — akkor bővül a leltár. Akkor még egy „hallgatót“ küldünk a mameluk-univerzitásra. Remélhetőleg szintén államköltségen. Elvégre nem kívánhatja tőlünk senki, hogy egy elhamarkodott dissideálásért, vagy azért, mert valamelyik szellemdús követünknek a léghuzat miatt pont három szóra nyílik meg évtizedek óta mereven csukott ajaka, mi fizessük az alkotmányos költségeket. Sőt. De vájjon bizonyos-e, hogy azok a számfejtők nem tévednek? Bizonyos-e, hogy „egy helyett kettő“ nem annyi, mint „egy sem“? A politikai mathézis tételei nem mindig alapigazságok. Vagy anynyira bíznak benne azok az urak odafönt, hogy a városi csürhét is kincstári csőszökkel terelhetik össze? * ELMENTEK A TÖRÖKÖK. Tudja az Ég, szinte kívántuk is már, hogy menjenek. Úgy voltunk velük, mint a házigazda, aki a túl hoszszúra nyúlt látogatás alatt azon kapja magát, hogy megelégelte a vendégeskedést. A testvéri rokonszenv, a szerencsétlenségükön való sajnálkozás, a hősi múlt csodálata már eleve biztosította számukra a szívélyes fogadtatást s nem csökkentette a vendéglátás melegségét az a korai tapasztalat sem, hogy bizony nagyon, de nagyon balkáni volt az a népség, tisztje csak úgy, mint közlegénye. Idővel aztán megszoktuk őket. Közönyösen néztük az utcákon csoportosan őgyelgő, lerongyolt alakokat, a szánalom egy nemével, mit a balsors látása önkéntelenül ébreszt. De ezt a szánalmat később a megbotránkozás váltotta fel. A vendég kezdett tolakodó lenni s nem egy úriasszony, vagy úrileány vette kellemetlenül tudomásul, hogy az elegáns aszfaltbetyár impertinenciája majdnem tűrhetőbb, mint egy kiéhezett, buja albán paraszt állati berzenkedése. Szóval éppen ideje volt már, hogy elkerüljenek innen. * Miég is! De szépen is hangzottak azok a nyilatkozatok, amelyek a vármegye közbékéje érdekében a politikai sivár küzdelmek pusztító viharzását elhárították fejünk felől. Megnyugvás kell nyomukban és lehetséges volt minden tényezőnek a közéleti tevékenység áldásos területén maradva szolgálni a közt, megtartani a lelkek egyensúlyát, s úgy a társadalmi, mint a hivatalos vármegyei élet nemes összhangját megőrizni. Az itt ott felhangzó ugratások termékeny talajra nem találtak s a vármegye vezetősége épúgy megőrizte bölcsességen alapuló nyugalmat, mint a függetlenségi és 48-as párt vezető emberei, akik sok hazafias keserűséget, sok az ajkakra kérődző szót nyomtak el, hogy itt ennek a szegény vármegyének területén, mely végre sem a politikai problémák megoldásainak perdöntő fóruma, megszerezzék, megtartsák a békés, a nyugodt együttélés lehetőségét. Nem tudjuk és nem keressük mi okból szűnt meg vezető motívum lenni a vármegye békéjének megtartása. Nem tudjuk megérteni könnyen, micsoda ellenértéke lehet az odadobott drága áldozatnak, de tényként kell megállapítanunk, hogy ime kezdődött hát itt is a harc. A kocka el van vetve, a törvényhatósági bizottságé hó 11 éntartandó gyűléséből bizalmat akar szállítani a Tisza kormánynak. Soha senki sem vethette és legkevésbé vetheti szemére a vármegye területén szervezetettel beiró egyetlen ellenzéki pártnak, a függés 48-as pártnak, hogy a törvényhatósági élet fórumán, a vármegye önkormányzati tevékenysége közben a politikai ellentéteket kiélezni törekedett volna. Ez a pártok és szükség nélkül, a párthoz való tartozás hangoztatását sem tartotta helyénvalónak a vármegyeház gyűléstermében. És ha van benne érdem, hogy a politikai élet lázas harcai nem zavarták az önkormányzati tevékenység rendes menetét, hogy a vármegyei tisztviselők nyugodtan élhettek hivatásuk és kötelességeiknek a közjavára, akkor ebből az érdemből az oroszlánrész az itteni függetlenségi és 48- as pártot, annak meggondolt nemes önmegtartóztatásra képes vezetőit illeti. Nem lehet eltagadni, a vármegye főispánja a pártnak ily feltétlenül korrekt és minden elfogulatlan bíráló által kellően is értékelt magatartását eddig honorálta azzal, hogy viszont igyekezett azon politikai vonatkozású kérdéseket, amelyeknek belevitele a törvényhatósági életbe kényszerítőleg kötelezte volna a függ és 48-as párthoz tartozó törvényhatósági bizottsági tagokat az eddigi diskréten tartózkodó álláspontot elhagyni , távol tartotta lehetőleg a törvényhatóság fórumától. Úgy látszik azonban minden nemes törekvés, minden igaz jó akarat hajótörést szenved és a hatalmi lázban égő kormány még arra az olcsó dicsőségre is utazik, hogy ennek a vármegyének háromnegyedrészében függő elemekből álló törvényhatósági bizottsági tagjainak, kénytelen kelletlen bizalmi szavazataival is növelje kétes dicsőségét. Hát meg lehet nyugodva a t. kormány. Ung vármegye mint mindig, úgy most is fogja szállítani a bizalmat. Egyszer nem tette ezt Ungvár a darabont kormány idején, de ezt a hazafias határozatot is viszszaszívta pár hét múlva. Most is fogja szállítani a bizalmat visszavonhatatlanul. Egyszer már határtalan bizalmának a jelenlegi miniszterelnök úr személye iránt kifejezést is adott, miért ne tenné meg most is ha parancsolják. Azonban ezen bizalmi nyilatkozat után frapánsul következett a miniszterelnök úr bukása is. De ne bocsájtkozzunk céltalan jóslásokba, hiszen tények előtt állunk, amelyek cselekvésre hívnak és köteleznek. A függetlenségi és 48-as párt számbeli győzelemre a vármegyeház termében amúgy sem számított és számíthatott soha. De az igazság, tiszta meggyőződés, a hazafias lelkesedés fegyvereivel nemes és erkölcsi diadalokat nyújtó harcokat már vívott. Ettől a kötelességtől most sem fog visszariadni a párt, sőt meg fogja ragadni az alkalmat, melyet elég helytelenül reá kényszerítettek, hogy elmondja mindazt, amit elhallgatott volna, hogy reá mutasson ama tisztátalan forrásokra, ama nemzeti veszedelmeket sejtő rendszerre, amely a mai helyzetet, a nemzet vállaira reáerőszakolta, hogy az alkotmányában, a törvények erejében, a közéleti tisztaság nemzetfenntartó erejében való hitet a lelkekből kiirtsa teljesen. Ha az ungvármegyei függetlenségi párt a nem keresett harcot állja, elveihez ragaszkodásáról, önzetlen hazafiságáról, erkölcsi felfogásának tisztaságáról, a közgyűlésen, 11-én tanúságot tesz felszólalásaival és tiltakozásával, akkor kötelességének ele- Lapunk mai száma 8 oldal.