Kárpátalja, 1926 (1. évfolyam, 1-21. szám)

1926-02-07 / 1. szám

I­ I. évfolyam, 1 szám Előfizetési ár: Egész évre 40 Ki, félévre 20 Ke., ne­gyedévre 10 Ke., egy hónapra 4 Ki. Egyes szám ára 1 korona. Politikai, Gazdasági és Társadalmi Hetilap. Vasárnap, 1926. reimra Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Szerkesztőség: Uzhorod, Káptalan ucca 10. Kiadóhivatal : Dudinovics ucca 12. ­ A Nyílt levél A „Kárpátalja“ tek. szerkesztőségének Helyben Örömmel vettem tudomásul a „Kárpátalja“ t. szerkesztőségének azon készségét, hogy munkájával a kath. világnézet alapján állva, a keresztény néppárt politikáját kívánja támogatni. A szerkesztőség felkérésére szí­vesen fejtem ki, hogy én miké­pen képzelem el e nemes vállal­kozás gyakorlati kivitelét. Nem akarom bővebben magya­rázni azt, hogy Podkarp­ Rusban becsületes keresztény és minden túlhajtó sovinizmustól ment po­litikára szükség van. Aki ismeri kis országunk népének felekeze­tek, nemzetiségek és osztályok .. P7P.rinti „ %7рНпаг>УпгІпіія:папі a? ’ö ö ‘ " У igazat ad nekem abban, hogy ed­dig itt a politikai pártok alapítói nem az összekötő, hanem a szét­választó szempontokat keresték és emelték ki programmjukban. Nem is lehet a különféle érdekcsopor­tokat­­ közös célok szolgálatába befogni ott, hol a politika vezető eszméi nemzetiségi, felekezeti avagy osztály­érdekek egyoldalú hangoztatásában merülnek ki. Nem egy könnyen juthat nyugvó pontra az a politika, mely például egy felekezet érdekében a terror vad­ságától sem riad vissza, a­vagy ha egy nemzetiség érdekében más ajkú polgárok kultúrigényének le­­tiprására vetemedik. Nem szolgálhatja az igazi kon­szolidációt az a politika sem, mely például a mezőgazdasági termelés érdekét az ipari mun­kásság megélhetési viszonyainak rovására emeli ki, avagy, ha a fizikai munkát végző munkásság a szellemi munka lebecsmérlését engedi meg magának. Eddig, sajnos, a politikai tevé­kenység nem irányult oly Prog­ramm felállítására, mely a külön­féle ellentétek letompítására és az egymástól mesterségesen eltávo­lított csoportok közelebb hozására alkalmas. Pedig az ilyen politika úgy az őslakosok, mint a nemzet­közi helyzet megváltozása milytán hozzánk társult uj pernek__és ezeknek egymás kö­­tt­i békés megértése érdekében feltétlenül szükséges. Hol van hát az a varázs­ige, mely társadalmi és politikai szét­tagoltságunkból megjelölhetné a helyes kivezető utat ? Most, a­mikor a szocialista el­méletek napja leáldozóban van, a­mikor a társadalmi bajok okait a legkiválóbb sociológusok a ke­resztény világnézettől való eltávo­lodásban látják, ma egészségesebb politikai irányelvek keresése is az Üdvözítő azon örökérvényű kijelentéséhez vezet el, hogy ,,Nél­külem semmit sem tehettek“, mert „Én vagyok az út, az igaz­ság és az élet“. Visszatérés az Evangéliumhoz, megvalósítása a Krisztus tanai­ban lefektetett igazságosságnak, ez az az út, melyet a népek bé­kéje és szabad fejlődése meg­kíván. Ez röviden a mi programmunk is: az Evangélium programmja a szeretet az igazságosság program­mja. A szeretet kapcsával akarjuk összekötni Podkarpatska Rus ru­szin népét, az itt lakó magyar­sággal és többi népekkel, ugyan­így akarjuk hozzácsatolni kis or­szágunkat a köztársaság többi országaihoz. Szem előtt tartjuk azt a keresztény erkölcsi elvet, mely azt mondja, hogy ,,nincs ha­talmasság, hanem, csak az Isten­­től, melyek pedig vannak, Isten­től rendeltettek’4. Ezért mi elitélünk minden, az állami hatalom, a törvényes rend elleni izgatást, annál is inkább, mert köztársaságunk demokrati­kus berendezkedése minden pol­gárnak egyenlő szabadságot, egyenlő jogokat biztosít. Jobb emberi életet akarunk biztosítani az eddig elhanyagolt ruszinnak,­ de ugyanakkor ki kell elégítenünk minden igazságos kul­­túrigényt a magyar kisebbséggel szemben. Jobb, tisztességesebb megélhetést nyújtani a vagyonta­lan munkásnak, de viszont túl nem terhelni azokat, kik becsü­letes igyekezetükkel némi vagyon­ra tettek szert. A magyarságtól a keresztény igazságszeretet nevében méltán elvárhatja a ruszin nép, hogy lássa be, mily nyomorba sodorta őt a múltak politikája, s hogy most teljes okkal kívánja jobb sorsának biztosítását, viszont a ruszin népnek számolni kell az­zal a ténnyel, hogy azt a sok nyomort és szenvedést nem a magyar nép okozta, hanem a magyar kormánykörök önző po­litikája. Tehát azt akarjuk, hogy ne szervezkedjenek külön a ruszinok és külön a magyarok, külön a földmívesek és külön a munká­sok, mert hiszen egy azon ország polgárai, egy közös társadalom egyedei vagyunk és a keresztény világnézet bölcs igazságérzéke képes a társadalom minden réte­gét kielégítő programmot nyúj­tani. Nem jelent ez a programm egyoldalú kedvezést a keresztény­­felekezeteknek a nem kereszté­nyekkel szemben, avagy az erő­sebb nemzeteknek kedvezést a gyengébbekkel szemben, mert hiszen a-k­eresztény emberbaráti szeretet egyetemes, a keresztény igazságosság nem ismer személy válogatást.­­ • Ha a „Kárpátalja” szigorúan megtartja ezt a vezető eszmét, akkor P. Bus konszolidációja ér­dekében bizonyára eredményes munkát fog végezni. Ez a mun­ka itt-ott gy­alál­ás­t, esetleg eré­lyesebb beavatkozást is fog kí­vánni, azonban itt is mindig a használni akarás, az építés szán­déka vezesse. Hirdesse az Igaa­siy*f^Wiaj’e" az igazságot, szeresse az igazsá­got ! Mutasson rá minden vissza­élésre, minden erőszakra bátran. Éljen a demokrácia szabadságá­val, de sohasem sülyedjen le a demagógia szabadosságához. Tartsa szem előtt a társadalmi béke legfőbb feltételét: a szolida­ritást, melynek kifejlesztése első­sorban a hivatása magaslatán álló sajtó feladata, s mely csak ott képzelhető el, a­hol a közönség az egyéni és családi érdekeken kívül más, magasabb elveket, er­kölcsi szempontokat, társadalmi közérdeket is ismer. Ebben a nemes munkában a 1. szerkesztőségnek sok sikert kíván: Volosin Ágoston, képviselő. ver. A tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat nagy belső politi­kai pártküzdelmeket provokált. A pénz­ügyminiszter csak nagy nehezen tudta megtalálni a fedezetet arra a 700 mil­lió koronára, melyet a javaslat megkí­ván. Ezen összeg kisebb felét az egyes minisztériumoknak kell megtakarítaniuk, másik nagyobb felét a cukor és szesz adó emelésével akarja a miniszter fe­dezni, úgy azonban, hogy a cukor forgalmi ára ne emelkedjék, hanem, hogy azt a gyárosok fizessék úgy is magas osztalékaikból. A javaslat első része az állami tisztviselők fizetéséről szól, a másik a tanítóság illetményei­ről, a harmadik az összes vallás­felekezetek lelkészeinek kongruájáról intézkedik. Bár a papi kongrua eme­lése nagyon csekély, s mindössze csak 15 millió töbletet jelent az egész köz­társaságra, s bár eddig minden fizetés­rendezés kapcsán a kongrua is javult, mindennek dacára a kormányszocialis­ták műfelháborodással fogadták a kon­grua rendezést és az egész törvény­­javaslat megobstruálásával fenyegetőz­nek. Azonkívül a cukor- és szeszadó emelését is kifogásolják. És miért ? Ezek a pártok csak a zavarosban tud­nak halászni, csak az elszegényedett nép szenvedélyeinek kihasználásából merítenek politikai tőkét. Ezért készek ők a fizetésjavaslat teljes megbuktatá­sára is, csak hogy legyen bő anyagjuk a politikai demagógiára. A tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat ­ A „Kultúra“ irodalmi tár­saság február hó 7-én délután 4 órakor a tanítóképző intézetben műsoros irodalmi délutánt rendez. A „Kultúra“ művész gárdája min­dent el fog követni, hogy a leg­kényesebb ízlésű közönség is jól mulasson.

Next