Kárpátalja, 1934 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1934-10-29 / 1. szám
Zsürger László Legenda 1934 A menyországi pályaudvar óriás azúrkék égbolt teteje alatt nagy volt a sürgős forgás ezen a napon. Szaladgáló közlekedési angyalok igyekeztek visszaszorítani az összegyűlt tömeget, kik között szigorú cerberusrendőrök tartották fenn a rendet. Az égi express hajnalszín szalonkocsijai percnyi pontosággal úsztak be gomolygó felhőkerekeiken. A morettek alázatosan nyitották ki a kocsi ajtajait, az angyal kórus éljenzett, a szférák zenekara rázendített az égi Hymnuszra, a kocsi ajtajában Barthouval a karján, fényes uniformisban megjelent Sándor király. Kilépnek a csillogó gyémántperonra, kurba liznak a szelíd arcú angyaloperatőrök a túlvilági Styx Híradó számára. A láthatár ködébe vesző felhőtereken megindul a király és a miniszter, hogy ellépjenek tízmillió háborús halott feszes sorfala között. Eljöttek ezek is ! Eljöttek, hogy megadják a tiszteletet legmagasabb rangu hősi halott bajtársaiknak. Feszes vigyázzban állanak egymás mellett; testvéri közösségben német, francia, magyar, szerb, olasz, angol. Soknak a feje hiányzik, még többnek a karja, lába, némelyeknek nincsen hasfaluk, némelyeknek a gerince hiányzik, de a sor bontatlan: „Die Reihen fest geschlossen“. Menyország nagy demokráciájában az ilyen apró folytonossági hiányok, kis uniformis hibák nem ítéltetnek meg, szigorú szolgálati kihágásnak. Menyország új állampolgárai aztán Göncölszekérbe szállnak, a felhők minden földi aszfaltnál puhább, finomabb útján vágtat a kocsi, csillagport verve maga után. A galamblábon— békegalamblábon— forgó,,menyei népszövetség“ palotája felé. Fényárban úszik a palota. A hold hatalmas transparense és a csillagképek neoncsövei pazarul ontják a fényt. A bolygók menyország éthervonatai izgatottan keringenek pályáikon és szállítják az ekuktika vasútvonalán az űr minden tájából Tellus egykori nagyjait, hogy résztvegyenek a nagyünnepségen, melyen ,,az angyali jogokat védő liga“ díszközgyűlésének keretében beiktatják a neves jövevényeket. A végtelenbe nyúló óriási terem fölé fenségesen borul a csillagos égbolt, üstökös oszlopok merednek a magasba. Fénylő felhőtrónusán elnököl az Isten, jobbján Mars félelmetes mind fenyegetőbb alakja, balján Justicia megrokkant, beteg, sápadt összetöpörödött anyóka , arcán a kegyvesztettség kitagadottság fájdalmas mosolyával. Ráncos, öreg kezéből bágyadtan lóg le a szakadozott, összes visszafoldozott mérleg. A trónus előtt kemény vigyázz állásban sorfalat áll a menyei AA. (arkangyal) osztag szárnyas őrsége A kozmikus teremben nyüzsgő, zsivaly, várakozó, izgatott halotti maszkok, feszülő egyenruhák, diplomata frakkok,teljes számban megjelent menyország elitje, hogy fogadják az illusztris érkezőket és hogy híreket kapjanak az óhazából. Fanfárok harsannak — az utolsó ítélet itt közhasznú trombitái.— Kitárulnak a szárnyas felhőajtók és bevonul menyország két uj nagy lakója; a jelenlevő notabilitások felállva üdvözlik őket. A király szemét kis fekete kötés takarja, múló nyoma a marseillesi kis epizódnak. Barthou frakkján mint a földi világ lázas karneváljának bucsu-konfettije, ott ragadt még néhány babérlevél a temetési koszorúkból. Briand lógó harcsa bajuszával kipirulva válik ki a tömegből. Viharos örömmel öleli magához kollegáját, Clemencaeu ellenséges pillantásokat lövell parvenü, csak most érkezett kollegája felé. A vén tigris még itt sem tudja megbocsájtani Barthounak földi életében a béke érdekében elkövetett „ballépéseit“, alattomos machinációit. Kitörő örömmel ráz kezet Barthouval Poincaré, meglátszik rajta az újonc bizonytalansága. Rig rázta még le magáról a hosszú út porát. Karonfogva érkezik Hindenburg Joffre-val. Metternich ölében ott ül a kis Dollfus, arcáról a pár hónapos túlvilági üdülés sem tudta még eltüntetni a júliusi napok nyomait. Dollfus riadtan néz körül. Nagyon fél a nyilvánosságtól. Mögötte Wallisch Kálmán szögletes feje merül fel nyugtalanítóan, nyakán élénk piros csíkkal a másvilágon mostanában olyan elterjedt divatos viselettel. Méltóságteljesen közeledik Bismarck hatalmas alakja, kezet ráz Barthouval, melegen érdeklődik kiváló utódja, Hitler felől. Streseman Göring legújabb hőstetteiről, uniformis és medália gyűjteményeiről, Rathenau kedvenceiről az SA gyerekekről tudakozódik, hiszen ezeknek köszönheti az ideszóló ingyenjegyet. Gregor Strasser és Schleicher nyugtalan izgalommal érdeklődnek a Führer egészségi állapotáról. Rohm és Heiness oldalt ülnek a csomó bájos arcú fiatal fiúangyalkától körülvéve, ők nem jönnek közelebb. Büszke, gerinces árja gőggel húzódnak el, ők nem közelednek, Barthou szakálla különben is bizalmatlanná tette őket, holmi alantas zsidó vonás benyomását keltette bennük. Évezredek ködéből fenségesen bontakozik ki Demosthenes klassikus tógás alakja, ő mába szakadt tökéletes inkarnációja, Göbbels miniszter úr felől érdeklődik. Sándort elsőnek Albert király öleli át. Boldog a kollegával, nagyon egyedül érezte már magát a sok polgári elem között, Miklós cár és Ferencz József társaságát pedig már unni kezdte. * Lenin ellenségesen ül egy távoli felhőrpadon. Gúnyos tatármosolyával nézi az ünneplést. Ő is szeretne érdeklődni, Litvinov genfi primadonna tapsaira lenne kiváncsi. És Litvinovnak Mussolinival és Hitlerrel folytatott szerelmi levelezéséről szeretne intim részleteket megtudni, de nem tud átvergődni a tömegen. Dohoson karol bele a mellette ülő szakállas öreg Marxba. Nem bírja már nézni ezt a burzsuj lakodalmat. Sietve távozik, sok dolga van még: a nektárkeverék szakszervezetében kell beszédet mondania a százezer éves munkaidő és Szent Péter sorozatos basáskodásai ellen, valamint az ambróziasütők sztrájkját is elő kell még készíteni. A kedélyes kaszinózás abbaszakad, Isten elnöki csengője megszólal — odalent a földön békés harangszó sokon keresztül, —végig simítja a Notre Dame és Frauenkirche, Westminster és Szent Péter templom harangjait. Megkezdő dik a gyűlés, Napoleon üdvözli az érkezetteket, Briand méltatja érdemeiket, majd Barthou emelkedik szólásra, hogy székfoglalóját elmondja. Fehér aggastyán feje beleolvad a csillagok kozmikus harmóniájába. Elmondja terveit, céljait békecéljait, melyeket derékben tört ketté amar,seillesi golyó. Elmondja hogyan hadakozott a sötétség démonai ellen, hogy akarta a háború fekete fantomját örökre eltaposni. Elmondja, hogyan akart egy új világot létrehozni, egy új, boldogabb világot, ahol építenek , építenek, nemcsak kaszárnyát és drednaugthokat. A béke tiszta, kristályos levegőjével akarta megtölteni a szomjas embertüdőket ezerféle gyilkos gáz helyet. Ezért utazott földi életében, azért cipelte fáradt, öreg testét fáradhatatlanul Európa minden országába, hogy összeláncolja végre a népek egymás békejobbját kereső kezét. Én jót akartam —mondja —én azt akartam, hogy az ember végre emberien, ember módra éljen. Ne legyen örökösen meghajszolt, életét féltő, pária , puskacső előtt remegő üldözött vad. És most — könnyek csillognak öreg szemében — engem megöltek, én tehetetlen vagyok és tehetetlenül kell néznem, hogy életem munkája összeomlik, lerombolják, összekötött kézzel, mint kóbor hazajáró lélek, kell néznem, hogy odalent a diplomácia boszorkánykonyhá* jában, újabb háborús rémséget főznek — ab* ban a boszorkánykonyhában, mely gyűlölettel, lihegő bosszúvággyal van sütve. Megint, megint el akarják pusztítani Isten vetését, a legszen tebbet, az emberéletet; értem, az én megbosz* szulásomért, értem, aki előtt mindig ez volt a legszentebb. Felugrik, feltépi az ablakot, a csillagok mérhetetlen útján, betöltve az űrt ég és föld között, tömött sorokban vészes mozdulatlanságban ott áll tízmillió ismeretlen katona ! Sírva elcsuklik a hangja, ahogy feldöföm* ből Isten trónusához : hát lehet ez? ! Hát szabad ezt!? Szabad a te legcsodálatosabb alkotáso* dat megint elpusztítani ? ! A titánok gyülekezete meghatva hallgat, soknak könny pereg a szeméből,* odalent a föl* dön csendesen megered az eső, éltető termékeny, magot érlelő eső. Sándor király lehajtja a fejét, Ferencz Ferdinánd lassan leáll, átöleli komolyan, mélyen szemébe néz, melegen, barátian kezet szorít vele . Eljöttél hát te is bajtárs, Anti Krisztus nagy fekete listáján a te neved is rajta volt, összeírtak téged is a nagy proscription. Te azonban demokratikusabb, puritánabb uralkodó voltál odalent, mint én, te nem fogsz tízmillió embert magad után hozni szörnyű diszkiséretül. Az a háború, mely az én halálommal kezdődött és azóta húsz esztendeje szakadatlanul tart, a te haláloddal véget ért- A te mártíromságod az enyémmel ellentétben nem milliók, egy egész generáció pusztulásba döntője, hanem talán megváltója lesz. Lent a világ borús egén lassan lassan kisüt a nap. KÁRPÁTALJA Felhívás a Henri Trumpeldor tagjaihoz Értesjük, Betár testvéreinket, hogy a »Kárpátalja« hivatalos lapunk és legközelebbi számtól kezdve hivatalos közleményeinket itt adjuk le. Kérjük a lapraelőfizetni és esetleges Betár közleményeket a beregszászi vezetőségnek beküldeni. A beregszászi „Betár“ vezetőség. Nagyszabású tea*est. November 3-án szombat este fél 9 órai kezdettel a Berit Trumpeldor szokásos tea estjét tartja a Grandban. Mindenkit szívesen látunk. Háziasszonyok: Dr. Weistaub Chájimné, Winkler Béláné, Dr. Moskovits Benőné, Dr. Weiszhausz Mórné. Állást keres 25 évi szakképzettséggel rendelkező cipőfelsőrész készítő. Megkereséseket e lap kiadóhivatlába kér „gyorsmunkás jeligére.“