Kárpátalja, 1935 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-01 / 1. szám

­ A Г­­* NÁDAS ANNA: Sablon és élet,­­ 1935 Újévi cikket írni a legkönnyebb dolog. Csak felé kell venni a jól bevált hasonlatokat, lefujogatni a port a viharvert, de még tartós frázisokról és meg­olajozni az önműködő erkölcsi tanulságot. Január másodikán pedig vissza a lomtárba valamennyivel, s a hasonlathoz nem akar hasonlítani az újév, a frázispuffogás nem hangzott el a kapuig sem s az­­erkölcsi tanulság hiánytalanul vándorol ócska do­bozába, bizony s­enki sem sietett l­evonni belőle a levo­­nandókat. A sablon szétfolyt és az élet ment tovább. Az eggyel megnagyobbodott évszám pedig mint sú­lyos tank hengeredett elődjére és elődjének gyer­mekeire. Mit hozott a snájdig 31-es év? Vagy az felhúzott orrú 32-es? ,Mit kaptunk a két ikertest­vértől a 33-astól és mennyi mindent vártunk a ros­­kadt 34-estől! De a 35-ös bóbitája mintha fölfele kunkorodnék. Valahogyan úgy rémtik, mintha a sablon kezdene kocsonyásodni és a kocsonyában a mikroszkopikus kicsiségű szerves élet bontakoznék, primitív, egy­szerű, de mégis az élet jele­, az elpusztulni nem akarás csalhatatlan szik­­ptómája. A kesergés az el­múlt év felett, kividről tudott leckéje ma mindenkinek. A jobb jövőbe vetett hit, ma már ima, amelyre az áment talán egyszer — talán nemsokára — mégis csak rámondják már az ember sorsát intéző erők. A fölülről jövendő ámen számára azonban mintha öntenék már az arany tabernáculumot. Hajnalodik Genf felől. A diplomácia gyönyörű érthetetlen stílu­sában az egyszerű polgárember számára is érthető szavak bújnak meg. A nemzetek fegyverkeznek, le akarják győzni­­ önmagukat. Az egyik békejob­bot kínál, föltétel, ha a másik elfogadja. Két haragos kibékül, ha a harmadikra sem haragszanak m­ajd. Csatlakozás, ajánlkozás, fogadtatás, magyarázkodás­­— ezek azok az újévi ajándékok, amelyeket a dró­tok meseszárnyán felénk röpít 1935. 1935 elé virágok­at szórt decemberben az orgo­na, piros almát érlelt a karácsonyhoz. 1935 elé friss gyepszőnyeget terített a föld s nem ócska lucskos hóhermelint. És mintha az emberekben is kizöldült volna újra a hit, a remény, hogy talán már betelt a keserű pohár. És megérzik, hogy olyan erős vágyó reményhez hit is kell és ha már meg van a hit, meg a remény, s ki kell azt egészíteni a szeretettel, mert ez a három csak együtt képezhet életerős egé­szet. A decemberi orgonanyilas üzenet az égből, a­­mely bármilyen magasan, de úgy látszik mégis csak van fölöttünk és ha a Természet megmutatta, hogy szem­ben minden törvénnyel kivirágoztatja a téli álmot alvó fákat, ezzel példát mutat az emberiségnek, hogy hiába fújta be hóvihar húsz év óta a lelkek termé­smezejét, a szeretet és béke magja nem vesztette el még csi rázóképességét és ki tud hajtani még a leg­kevesebb, a legtövisesebb talaj is: az emberi szív. A húsz év óta újévkor jobb jövőt sóhajttorzó sápadt frázisokban szaporodnak a vörös vérsejtek. A mázsás súlyok alatt lihegő tüdők felszabadultabban lélekzenek. A szerencsétlen, mártír Sándor király ha­lála volt a borzalmas, bűvös tükör, amelybe bele­pillantva az emberiség megborzadt saját arculatától. Az özvegy jugoszláv királyné gyászfátyola mögött fölrémlett a rémséges jövő, amelyet az emberiség szőtt magának vakon és esztelenül, de amelyet siet most széttépni, mert meglátta egy meggyilkolt ki­rály koporsójánál, hogy ez a jövő, amit könnyelműen szőni kezdett, nem csillogó, könnyed pókfonál, ha­nem fojtogató, ezerkarú hidra, amely belefojtja a levegőt még az életrehívójába is. Húsz év óta ma érezzük először, hogy mikor hónapok óta áll a harc a P.R.E. és a villany­­fogyasztók között. A fogyasztók memorandumokkal, küldöttségekkel járultak a PRE igazgatóságához, kér­ték az áramfogyasztási díjnak csökkentését, hivatkoz­ván arra, hogy az­ évekkel ezelőtt megállapított egy­ségárak túl magasak, az egész Republikában egye­dülállóak és hogy képtelenek a mai nehéz gazdasági helyzetben ilyen túl magas áramdíjat fizetni. A PRE állandóan halasztgatta az áramdíjak csökkentését, a kérelemre nem is válaszolt, a küldöttségeknek pe­dig kijelentette, hogy nincs abban a helyzetben, mi­szerint az egységárakat leszállítsa. És csak az esetben lenne hajlandó valamelyes 100­/o-ig terjedő enged­ményt adni, ha az állam olcsóbb kamatozású köl­csönt folyósítatna részére. Podkarpatszka Rusz villanyfogyasztói megelégel­ték a folytonos halasztgatásokat, kibúvókat és Ung­­vár, Munkács, Beregszász és Szőllős villanyfogyasz­tói egységbe tömörülve elhatározták, hogy január 2-án, szerdán megkezdik a villanyfogyasztásnak a minimumra való csökkentését és mindaddig nem fog­nak villannyal világítani, amíg a PRE nem fogja az egységárakat a történelmi országokhoz és Szloven­­szkóhoz arányosítva leszállítani. A villanyfogyasztók nagy tömege átérzi és tudja, mit jelent a villany, nélkülözni fogja, de tudja azt is, hogy képtelen megfizetni a túl magas áramdíjat, azonkívül tisztában van azzal is, hogy amennyiben a PRE nem ad engedményt, úgy csakugyan be kell szüntetnie a villanyvilágítást és vissza kell térni a petróleumhoz. A villany ma már nem luxus, hanem fontos közszükségleti valami, használja gazdag, szegény egy­aránt. Sok helyütt már a kézműiparban is nélkülöz­hetetlen, így mint közszükségleti cikkn­ek árban arány­ban kell mindenkor állania a fogyasztó teljesítő­ké­pességével. Nem vitás, hogy mindennek visszament az ára úgy az iparban, mint a kereskedelemben. Köztu­domású az is, hogy a magán és köztisztviselők fizeté­sét leszállították és hogy a munkabérek, napszánbé­­rek erősen este­k. Az a munkás, aki évekkel ezelőtt húsz koronás napszámot kapott, ma szívesen dolgoz­na nyolc koronáért, így van ez végig az egész vona­lon és az eredmény az, hogy senki sem képes meg­fizetni a mai áramdíjakat. A PRE próbálkozik igazolni magát, hogy­­ nem tehet arról, hogy itt Podkarpatszka Ruszban drá­gább a villany, mint máshol, hivatkozik arra, hogy nagy invesztíciói voltak, nagy a rezsi és hogy kevés boldog újévet kívánunk, nem csak társadalmi szokás­nak teszünk eleget, hanem hiszünk is a boldog új­évben, hiszünk benne egyszerűen azért, mert mi is akarjuk, — még­pedig cselekvőleg — a boldog, jobb jövőt. Öt világrész sóhajt összetörve, kifárad­va a húsz éves nagy eldöntetlen meccs után pihenést. Kifáradtak a bajnokok. Valahol egy messzi, halvány vízparton barkásodni kezd a békefa, a fogyasztó. El akarja hitetni a fogyasztókkal azt a naiv mesét, hogy a petróleum világítás drágább, mint a villany. Húzza, halasztgatja a kérdés komoly elintézését, bízva abban, hogy a fogyasztók képtele­nek a villanyt nélkülözni. Igaz, hogy a villany közszükségleti valami, de sajnos, napról-napra látjuk azt, hogy a villanynál még sokkal fontosabb köz­szükségleti cikkekről, erősebb táplálkozásról, ruházat­ról is képesek az emberek leszokni, mert muszáj és így minden bizonnyal n­em fog túlságosan nagy ne­hézségbe ütközni az sem, ha a többség villany he­lyett petróleummal fog világítani kényszerűségből. A pohár betelt, a fogyasztók nem bírják tovább, történnie kell valaminek és ha a PRE nem fogja az áramdíjakat leszállítani, úgy a nagyközönség január 2- től kezdve a villany­világítást a minimumra fogja csökkenteni . Ehelyütt is felhívjuk a PRE igazgatóságának figyelmét arra, hogy a nagy­közönségnél óriási az ellenszenv e vállalat irányában. Magas az áramfo­gyasztás, a villanyórákért horribbilis kölcsön­díjakat­­szednek, kíméletlen behajtási módszerük van. Ha valaki a pénzbeszedő jelentkezésekor nincs abban a helyzetben, hogy azonnal fizessen, intést kap a három napon belüli fizetésre, ezért két koronát számí­tanak fel és ha három nap alatt sem fizet, úgy a villanyt kikapcsolják és csak az esetben kapcsolják újra be, ha a kikapcsolásért tíz koronát és az újra bekapcsolásért húsz koronát fizetnek. Így nem lehet eljárni, a villanygyár is egy hi­telező, már pedig egyik hitelező sem számít és nem számíthat a felszólításért díjakat fel és ha valaki abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nem fizetheti ki azonnal a villanyszámláját, nem volna szabad még külön harminc koronával megterhelni a fogyasztót. Nem tudjuk elképzelni, hogy ehhez a PRE-nek alapszabályszerű joga lenne, mert ilyen el­járások semmiben sem igazolják a »közhasznú társa­ság«­ mivoltát. Beregszász város villanyfogyasztói népgyűlést tartottak és ott kifejezést adtak a PRE-vel szemben táplált nagy elkeseredésüknek, valamint elhatározták, hogy január másodikától kezdve a villanyfogyasztást a minimumra csökkentik. Még mindig van ideje a PRE-nek, vegye fonto­lóra a kívánságokat, igyekezzék a fogyasztókkal bé­két teremteni, szállítsa le a villanyárakat és legyen kíméletesebb a fogyasztókkal szemben, mert hiszen­ ezektől függ a léte. Mindem ePetóires&feiéf dacára Január 2-án szerdán megkezdődik a viüanszsztrájk A PRE-t nem lehetett jobb belátásra bírni, a fogyasztók egyöntetűen egyszerre beszüntetik a villanyfogyasztást 1. SZÁM. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI, IRODALMI HETILAP Megjelenik minden hétfőn reggel Felelős szerkesztő és kiadó: NÁDAS JÓZSEF Berehovo, 1935 január 1. II. ÉVFOLYAM

Next