Kárpátalja, 1937 (4. évfolyam, 2-49. szám)
1937-01-11 / 2. szám
IV. ÉVFOLYAM 2 SZÁM. Osrehovo - Uzhorod, 1937 jan. 11. FÜGGETLEN. PÁRTONKIVÜLI. DEMOKRATIKUS HÉTFŐI HETILAP Ungvári szerkesztőség Uzhorod 2, Libusa u. 5. Szerkesztik NÁDAS JÓZSEF és KISS LÁSZLÓ Beregszászi szerkesztőség: Rozsoskert 41. NÁDAS ANNA: Bajok a szív körül Európa egyik leghíresebb orvostanára mondja, hogy ma minden ötödik ember szívbajos ... Ez a szó, hogy »sziv«, ma már лет költői meghatározás, nem hangzatos mozicím, fűtőanyaga nem az érzetem. A szívdobogás ritmusa a májusi orgonanyílásból a statisztika rubrikájába került és most már nem himnusz többé, hanem klinikai kórkép. Egyre gyakrabban fordulnak le a székről családapák, akiknek »az előbb még semmi bajuk sem volt«, egyire gyakrabban vágódnak végig hangtalanul az ucca kövezetén emberek, akiknél már csak a »beállott halált« lehet konstatálni. Tehát minden ötödik ember... És az emberek nagyrészt tudják is magukról, hogy életük motorja kihagyásokkal működik. Úgy hordozzák magukban ezt a sötét tudatot, mint egy kellemetlen adósság tompa érzését, melynek tudata ott bujkál az agyvelőbsen, de csak néhaVillan föl erősebben. Paradoxon, de igazána szive izgatja legkevésbé ma a modern embert és szivével csakugyan egy keserves adósság terhét hurcolja és a szivével kell fizetni mindenért, amiben a szívnek nem volt szerepe: a harcterekért, a fogolytáborokért, a háború utáni borzalmakért és fizetni kell ez egyszer igazán, a végkimerjülésig, a legnemesebb valutával, az élettel magával. A halál békés fickó volt. Ha nagyon elragadta az ambíció, végig-végig száguldott a földön egy-egy járvánnyal, de egyébként megelégedett mindig az amúgy is elmúlásra váró öregekkel és ha érzelmes, könnyes tragédiát akart szétfröccsenteni, hát elvitt egy tüdőbajos ifjút, egy difteritiszes kisgyermeket, vagy revolvert adott egy boldogtalan szerelmes kezébe. Arra, hogy az életek mezején nem csak szakítani lehet, hanem úgy aratni, hogy a lehulló kalászt még fölszedni sem érdemes, arra az ember tanította meg a halált, az ember, aki rákos testével, bomló tüdejével, halálmarshhot doboló szívével fizet a könyörtelen hitelezőinek, az őrületnek, fizet a mentőkocsiig, a hullaházig, a boncasztalig, mert aki uzsorás kezébe adta magát, az,eljegyezte magát a temetővel. .És a temető nem békés, virágos dombocskák ápolt kertje többé, hanem össze-vissza hányt tömeg-sír. És fürgén készítik az arrafelé vezető utat, Spanyolország, Alcazar, fegyverkezés, bombavető. A halál kocsija elé frisserőket fognak, a szivek ritmusa őrült tempót kalapál. Mennyi az átlagos emberi élet? Ötven év? Negyven év? Sok. Gyerünk előre gyorsított menetben, a szív veri hozzá az indulót, mindig gyorsabban. Ugyan ,kinekjutna eszébe kezét vadul dobogósszivére szorítva, lassítani a tempót? S a Természet meg a Sors, ez a két hatalmas, mindent túlélő orvos komoran hajlik a szívbajos emberiség fölé: aggasztóan,gyors az ittem kolléga úr. Reggeli kávénk mellé véres harctéri híreket kapünk. Ebédre két tál étel között — ha van még két tál ételünk — gyorsan kitekerjük gondolatban valamelyik felebarátunk nyakát, kívánva neki minden, rosszat és,csak azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy felebarátunk se kivin nekünk mást. És ha már nyakkitekerésről van szó, az ember roppant könnyen lendül át az elméletek puha szőnyegéről, a tettiek kézzelfogható mezejére. Bírja az ideg, bírja a szem, a lélek, a kéz, a láb, csak éppen egy kicsiny remegő műszer grafikonja mutat katasztrofális kilengést: a szív nem bírja tovább. Önuralom, vasakarat, kötélideg mind bírja, amíg bírja a hajszát, a süllyedést, de a szív, amely idáig csak a költők szótárában jutott szerephez, mint eszményi elképzelés, érzelmek lerakóhelye, frázisvirágok melegháza, ez a lebecsült, felmagasztalt, megmosolygott, megkönnyezett szív kilép a tangómelódiákból és a specialista orvos rideg maghatározásán át vétót emel ura és parancsolója, az agy ellen. Az érzelmes szivhez hiába fordultunk józan belátásért. Az érző szívtől hiába kértünk kegyelmet önmagunk számára. Talán a klinikai kórkép szíve így betegen, lerongyolva,elég erős lesz ahhoz, hogy megállítsa a saját testükön át a megsemmisülésbe rohanó emberek áradatát. 1937 nem hozott megnyugtató álmokat. Spanyolországban további folyik a vér és vért fakasztó, fegyvereket készít az egész világ. Minden ötödik ember szívbajos. Elégedjünkmeg ezzel a szomorú eredménynyel és ne tetézzük azzal, hogy minden emberi vérengző őrült lesz. ■ мваияяпдданввгашіяпнпміачі Állásfoglalás a ruszi autonómia ügyében Őszinte szavak dr. Meznikhez, Kárpátalja leendő alkormányzójához Rozsypal országos elnök eltávozott az Országos Hivatal éléről, amelynek ideiglenes vezetésével a belügyminiszter Meznik dr. országos alelnököt bízta meg. Meznik dr.megbízatása csak forma szerint ideiglenes, a valóság az, hogy ezt a fontos pozíciót véglegesen ő vette át s csupán arról van szó, hogy az autonómia bevezetésével nem az országos elnöki, hanem az alkormányzói címet adja. Ma még csak nagy vonalaiban ismeretes a készülő autonómia-tervezet, ezidőszerint csak a kerete van még bevezetésre váró közjogi formának, azonban már is látható, hogy Kárpátalja autonómiája nem olyan lesz, amilyennek egyes fantaszták hiszik. A kormány továbbra is meg akarja őrizni befolyását Podk. Ruszban és hogy ez a szándék helyes, vagy nem helyes, azt mindenki az egyéni álláspontja szerint bírálja el. Lesznek és iráa is vannak csoportok, amelyek szemfényvesztésnek fogják nevezni a kormánytól inyert autonómiát és egész biztosan olyan módszert használnak majdelégedetlenségük kifejezésére, ami ellenkezik a jóízlésből és az alkotmányos érzésből fakadó felfogással. Azok azonban, akik félnek minden kísérletezéstől és félnek attól, hogy a nemzeti türelmetlenséget hirdető csoportok jutnának hatalomhoz, ha az ő elképzelésük szerinti autonómia valósulna meg, természetesen helyeslik a kormány taktikáját. Azt az álláspontot vallják, hogy Kárpátalja népe nem játszhatja a kísérleti nyúl szerepét és ebben a kis országban nem szabad lehetőséget nyújtani arra, hogy olyan legyenek (és a köréjük csoportosuló politikailag éretlen tömegek) jussanak szóhoz, akikben nincs meg olyan mértékben a nemzetiségekkel szemben szükséges türelem.. .amely Kárpátalján elengedhetetlenül fontos. Bennünket, magyarokat nagyon közelről érint ez a kérdés. Hála annak a szelleminek, amely a demokráciát jelenti Csehszlovákiában, bennünket, magyarokat senki sem bántalmazott azért, mert magyarul beszélünk és mert magyarságunkhoz ragaszkodunk. Vannak sérelmeink, panaszainkból piramist lehetne emelni, de ezek főleg gazdasági természetűek. Kultúránkat nem bántották és ha a jövőben is meg tudjuk védelmezni eme egyetlen megmaradt kincsünket, nem kell féltenünk a jövőtől. És mert a szélsőséges elemek uralomra jutása a nemzeti türelmetlenség zsilipjeit nyitná meg, mi, magyarok bizalmatlansággal tekintünk minden olyan szándék elé.., amely a fantaszták elgondolásait szolgálja. Nem akarunk fejjel menni a falnak és mert tudjuk, hogy, ■ і Hrabár kormányzó őszinte barátja minden nemzetiségnek, , szeretettel állunk,mellé ési a legteljesebb bizalmat (előlegezzük neki azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyet az autonómia ügyébenfolytat.És mert az autonómia bevezetéseesetén is fontos feladatot ját osztályrészül Meznik dr. leendő alkormányzónak, arra kérjük, azzal a bölcsességgel gyakorolja azt a hatalmat, amit a kormánytól nyert, amelyről két éves podkarpatszkaruszi működése alkalmával már több ízben bizonyságot tett. Közismert erélyévelhasson oda, hogy Kárpátalján a ,rend még biztosabb alapokra kerüljön. A tisztviselőket nevelje,arra, hogy ők vannak a közönségért és ,merni a közönség értük. Hitvallássá kell, hogy váljon,S Kárpátalján a faji, vallási és nemzetiségi megértés, gondoskodjon arról, hogy a kárpátaljai gazdasági viszonyokról ,ha képlét nyerjen a kormány és így lehetővé váljék, hogy építkezésekkel, beruházzásokkal a mélyponton álló gazdasági helyzet megjavuljon.