Kárpátalja, 1937 (4. évfolyam, 2-49. szám)

1937-01-11 / 2. szám

IV. ÉVFOLYAM 2 SZÁM. Os­rehovo - Uzhorod, 1937 jan. 11. FÜGGETLEN. PÁRTONKIVÜLI. DEMOKRATIKUS HÉTFŐI HETILAP Ungvári szerkesztőség Uzhorod 2, Libusa u. 5. Szerkesztik­ NÁDAS JÓZSEF és KISS LÁSZLÓ Beregszászi szerkesztőség: Rozsoskert 41. NÁDAS ANNA: Bajok a szív körül Európa egyik leghíresebb orvostanára mondja, hogy ma minden ötödik ember szívbajos ... Ez a szó, hogy »sziv«, ma már лет költői meg­határozás, nem hangzatos mozicím, fűtőanyaga nem az érzetem. A szívdobogás ritmusa a májusi orgona­­nyílásból a statisztika rubrikájába került és most már nem himnusz többé, hanem klinikai kórkép. Egyre gyakrabban fordulnak le a székről családapák, akik­nek »az előbb még semmi bajuk sem volt«, egyire­ gyakrabban vágódnak végig hangtalanul az ucca kövezetén emberek, akiknél már csak a »beállott ha­lált« lehet konstatálni. Tehát minden ötödik ember... És az emberek nagyrészt tudják is magukról, hogy életük motorja kihagyásokkal működik. Úgy hordozzák magukban ezt a sötét tudatot, mint egy kellemetlen adósság tompa érzését, melynek tudata ott bujkál az agyve­­lőbsen, de csak néha­­Villan föl erősebben. Para­doxon, de igazán­­a szive izgatja legkevésbé ma a m­odern embert és szivével csakugyan egy keserves adósság terhét hurcolja­ és a szivével kell fizetni min­denért, amiben a­ szívnek nem volt szerepe: a harc­terekért, a fogolytáborokért, a háború utáni borzal­makért és fizetni kell ez egyszer igazán, a végkim­e­­rjülésig, a legnemesebb valutával, az élettel magával. A halál békés fickó volt. Ha nagyon elragadta az ambíció, végig-végig száguldott a földön egy-egy járvánnyal, de egyébként megelégedett mindig az amúgy is elmúlásra váró öregekkel és ha érzelmes, könnyes tragédiát akart szétfröccsenteni, hát elvitt egy tüdőbajos ifjút, egy difteritiszes kisgyermeket, vagy revolvert adott egy boldogtalan szerelmes ke­zébe. Arra, hogy az életek mezején nem csak szakí­tani lehet, hanem úgy aratni, hogy a lehulló kalászt még fölszedni sem érdemes, arra az ember tanítot­ta meg a halált, az ember, aki rákos testével, bomló tüdejével, halálmarshhot doboló szívével fizet a kö­nyörtelen hitelezőinek, az őrületnek, fizet a mentőko­csiig, a hullaházig, a boncasztalig, mert aki uzsorás kezébe adta magát, az,elj­egyezte magát a temetővel. .És a temető nem békés, virágos dombocskák á­­polt kertje többé, hanem össze-vissza hányt tömeg­­-sír. És fürgén készítik az arrafelé vezető utat, Spa­nyolország, Alcazar, fegyverkezés, bombavető. A ha­lál kocsija elé friss­­erőket fognak, a szivek ritmusa őrült tempót kalapál. Mennyi az átlagos emberi élet? Ötven év? Negyven év? Sok. Gyerünk előr­e gyor­sított menetben, a szív veri hozzá az indulót, min­dig gyorsabban. Ugyan ,kinek­­jutna eszébe kezét va­dul dobogósszivére szorítva, lassítani a tempót? S a Természet meg a Sors, ez a két hatalmas, mindent túlélő orvos komoran hajlik a szívbajos emberiség fölé: aggasztóan,gyors az ittem kolléga úr. Reggeli kávénk mellé véres harctéri híreket ka­­­pünk. Ebédre két tál étel között — ha van még két tál ételünk — gyorsan kitekerjük gondolatban vala­melyik felebarátunk nyakát, kívánva neki minden, rosszat és,csak azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy felebarátunk se kivin nekünk mást. És ha már nyak­­kitekerésről van szó, az ember roppant könnyen lendül át az elméletek puha szőnyegéről, a tettiek kézzelfogható mezejére. Bírja az ideg, bírja a szem, a lélek, a kéz, a láb, csak éppen egy kicsiny remegő műszer grafikonja mutat katasztrofális kilengést: a szív nem­ bírja tovább. Önuralom, vasakarat, kötél­­ideg mind bírja, amíg bírja a hajszát, a süllyedést, de a szív, amely idáig csak a költők szótárában ju­tott szerephez, mint eszményi elképzelés, érzelmek lerakóhelye, frázisvirágok melegháza, ez a lebecsült, felmagasztalt, megmosolygott, megkönnyezett szív ki­lép a tangóm­elódiákból és a specialista orvos rideg maghatározásán át vétót emel ura és parancsolója, az agy ellen. Az érzelmes sz­ivhez hiába fordultunk józan belátásért. Az érző szívtől hiába kértünk ke­gyelmet önmagunk számára. Talán a klinikai kórkép szíve így betegen, lerongyolva,­­elég erős lesz ahhoz, hogy megállítsa a saját testükön át a megsemmisülés­be rohanó emberek áradatát. 1937 nem­ hozott megnyugtató álmokat. Spanyol­­országban további folyik a vér és vért fakasztó, fegyve­reket készít az egész világ. Minden ötödik ember szív­bajos. Elégedjünk­­meg ezzel a szomorú er­edmény­­nyel és ne tetézzük azzal, hogy minden ember­i vé­rengző őrült lesz. ■ мваияяпдданввгашіяпнпміачі Állásfoglalás a ruszi autonómia ügyében Őszinte szavak dr. Meznikhez, Kárpátalja leendő alkormányzójához Rozsypal országos elnök eltávozott az Országos Hivatal éléről, amelynek ideiglenes vezetésével a bel­ügyminiszter Meznik dr. országos alelnököt bízta meg.­­ Meznik dr.­­megbízatása csak forma szerint ide­iglenes, a valóság az, hog­y ezt a fontos pozíciót véglegesen ő vette át s csupán arról van szó, hogy az autonómia bevezetésével nem az országos elnöki, hanem az alkormányzói címet adja. Ma még csak nagy vonalaiban ismeretes a ké­szülő autonómia-tervezet, ezidőszerint csak a kerete van még bevezetésre váró közjogi formának, azon­ban már is látható, hogy Kárpátalja autonómiája nem olyan lesz, amilyennek egyes fantaszták hiszik. A kormány továbbra is meg akarja őrizni befolyását Podk. Ruszban és hogy ez a szándék helyes, vagy nem helyes, azt mindenki az egyéni álláspontja sz­e­­rint bírálja el. Lesznek és iráa is vannak csoportok, amelyek szemfényvesztésnek fogják nevezni a kormánytól inyert autonómiát és egész biztosan olyan módszert használnak majd­­elégedetlenségük kifejezésére, ami ellenkezik a jóízlésből és az alkotmányos érzésből fakadó felfogással.­ Azok azonban, akik félnek minden kísérletezés­től és félnek attól, hogy a nemzeti türelmetlenséget hirdető csoportok jutnának hatalomhoz, ha az ő el­képzelésük szerinti autonómia valósulna meg, termé­szetesen helyeslik­ a kormány taktikáját. Azt az állás­­pontot vallják, hogy Kárpátalja népe nem játszhatja a kísérleti nyúl szerepét és ebben a kis országba­n­ nem szabad lehetőséget nyújtani arra, hogy olyan legyenek (és a köréjük csoportosuló politikailag é­­retlen tömegek) jussanak szóhoz, akikben nincs m­eg olyan mértékben a nemzetiségekkel sz­emben szüksé­ges türelem.. .amely Kárpátalján elengedhetetl­enül fontos. Bennünket, magyarokat nagyon közelről érint ez a kérdés. Hála annak a szelleminek, amely a demokrá­ciát jelenti Csehszlovákiában, bennünket, magyarokat senki sem bántalmazott azért, mert magyarul beszé­lünk és mert magyarságunkhoz ragaszkodunk. Van­nak sérelmeink, panaszainkból piramist lehetne emel­ni, de ezek főleg gazdasági természetűek. Kultúránkat nem bántották és ha a jövőben is meg tudjuk vé­delmezni eme egy­etlen megmaradt kincsünket, nem kell féltenünk a jövőtől. És mert a szélsőséges elemek uralomra jutása a nemzeti türelmetlenség zsilipjeit nyitná meg, mi, ma­gyarok bizalmatlansággal tekintünk minden olyan szándék elé.., amely a fantaszták elgondolásait szol­gálja. Nem akarunk fejjel menni a falnak és mert tudjuk, hogy, ■ і H­rabár kormányzó őszinte barátja minden nem­zetiségnek, , szeretettel állunk,mellé ési a legteljesebb bizalmat (elő­legezzük neki azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyet az autonómia ügyében­­folytat.­­És mert­ az autonómia bevezetése­­esetén is fontos feladatot ját osztályrészül Meznik dr. leendő alkor­mányzónak, arra kérjük, azzal a bölcsességgel gya­korolja azt a hatalmat, amit a kormánytól nyert, a­­melyről két éves podkarpatszkaruszi működése al­kalmával már több ízben bizonyságot tett. Közismert erélyével­­hasson oda, hogy Kárpát­alján a ,rend még biztosabb alapokra kerüljön. A tisztviselőket nevelje,arra, hogy ők vannak a közön­ségért és ,merni a közönség értük. Hitvallássá kell, hogy váljon,S Kárpátalján a faji, vallási és nemzetiségi megértés, gondoskodjon arról, hogy a kárpátaljai gazdasági viszonyokról ,ha képlét nyerjen a kormány és így lehetővé váljék, hogy építkezésekkel, beruh­áz­zásokkal a mélyponton álló gazdasági helyzet meg­javuljon.

Next