Kárpátalja, 1938 (6. évfolyam, 32. szám)

1938-11-09 / 32. szám

2 Зі dal. " " ............ . Magyar Testvéreim ! Felszabadultunk! Amilyen örömmel mondom ki ezt a szót most, tudjátok meg, hogy éppen o­­lyan sok fájdalmat okozott nekünk ez a szó, ne­künk, itt élő magyarságnak, húsz hosszú éven át. Nekünk, magyar testvéreim majd egy ne­gyed évszázadon keresztül azt kellett hallanunk folyton, hogy „felszabadító nemzet" — „felszaba­dító elnök" — el tudjátok-e képzelni, hogy mit é­­reztünk mi ilyenkor? Mintha csak a szívünket szúrták volna át. Minket sohasem győztek le. Mi elvesztettük szeretett hazánkat, elvesztettük hivatalunkat, ál­lásunkat. Tőlünk elvették földjeinket és idegenek­nek adták azokat. Koldus földönfutóvá tették ipa­rosainkat és kereskedőinket és a földreform foly­tán nincstelenekké váltak cselédeink és mind­ezek mellett azt kellett hallanunk, hogy fölszaba­dítottak bennünket! Erre csak ők voltak képesek, hogy velünk szemben ezt a szót használják: „felszabadítók". De hála Istennek, elmúltak ezek az idők és talán soha többé nem fogja már a magyar ide­genről hallani ezt a szót. Magyar Testvéreim! Felszabadításunkat három erős pillérre épí­tettük és ennek a háromnak a neve: Hit, Remény, és Szeretet! 1. Igen. Volt erős hitünk, amelyre szüleink és papjaink tanítottak meg bennünket .Ez a hit tartotta bennünk a lelket húsz éven át! Imádkoz­­tuk a magyar Hiszekegyet és hitünk igazolása, hogy ez az imánk most részben valóra vált. 2. Igen, volt reményünk, melyet a történelem­ből merítettünk, amely megtanított bennünket ar­ra, hogy a cseh nem alapító és nem „felszabadí­tó" nemzet. És tudtuk a történelemből, hogy a tö­rök négyszáz évig ült a nyakunkon, mégis kiver­tük. És végül tudtuk azt, hogy ha a gyászos tri­anoni rongy békeszerződés nem lesz békésen megváltoztatva, akkor mi — ha kell — fegyverrel is kivívjuk az igazunkat. 3. Igen, a harmadik pillérünk volt a szeretet. És ennek a szeretetnek a hatása alatt — mint a­­hogyan vitéz Imrédy Béla miniszterelnök ur őmél­tósága legutóbbi beszédében mondotta odaáll testvéreinknek — mi már akkor megcsináltuk lel­künkben a revíziót, lebontva minden társadalmi béklyót, mikor szeretet, vezérünk, dr. Korláth End­re 1920-ban kibontotta zászlóját. Egy szívvel, egy lélekkel indultunk utána a harcba, mindnyája­n, mágnások, nagybirtokosok, kisbirtokosok, tiszt­viselők, alkalmazottak, kisgazdák, iparosok, nap­számosok és kereskedők. Valamennyien kéz a kézben jártunk és együtt ültünk úgy a zöld, mint a fehér asztalnál, hogy harcainkat megvívjuk. De azért a tiszteletet mindenütt megtartottuk és meg­megtartottuk Vezéreinkkel szemben is és egész harcunkat úgy fejeztük be, mint ahogyan meg­kezdtük: együttesen, vállvetve. Magyar Testvéreim! Sajnos, ez a harc még nem ért végett és mi­­reánk még további küzdelmek várnak, mert hi­szen még hátra van Ruszinszkó, Szlovenszkó, Er­dély és a többi. Ezt a harcot most már a tzünket keblére ölelő anyaországunkkal együtt kell foly­tatni és ehhez a harchoz kérem mindnyájatoknak testvéri együttérzését és szeretetét! Beregszász, 1938. nov. 9. FEKÉSHÁZY ZOLTÁN nyug. t. főszolgabíró A Magyar Nemzeti Tanács Elnöke. Dr. Messels László : A nagyvilágon e ... „Megcsörren a bilincs, lehull a­ gazdája nincs" és Magyarország, a mi drága, szent Édesanyánk 20 keserű év után ismét a keblére ölelhet bennünket! A toll felmondja a szolgálatot a kézben. Min­den ajkunkra tóduló szó szegényessé válik, csak állunk dermedten a percek mámoros boldogsá­gában. Szólni nem tudunk, de imádkozni igen és első imánk , első gondolatunk Istenünkhöz száll, aki megengedte, hogy megérhessük a mai napot. És hálás szívvel köszöntünk­­ utána mindenkit, minden magyart, aki törhetetlen hittel és a már­tírok rajongásával dolgoztak azon, hogy ez a mai nap felvirradhasson és felvirradjon vele, ha nem is a teljes, de legalább a részleges magyar igaz­ság. Akik „szolgaföldön nem nyughattak", azok most visszatérhetnek körünkbe, visszatérhetnek szeretetteik sírjához, ahonnan elüldözte őket az átkos trianoni béke és ahol egy pillanatra sem szűntünk meg őket testvéri szeretettel visszavárni Nagyon nagy a mi örömünk. A dicsőséges magyar történelem legszebb lapjait írják ma. De álljunk meg egy pillanatra az örömtüzek előtt és bármennyire is nem látszik alkalmasnak az ün­nepi óra az öngyónásra, mégis vessünk a zászló­kon és virágokon túl egy pillantást — saját lel­künkbe és önmagunkkal mérleget csinálva, szűr­jük le ennek a majdnem negyedszázadnak tanú­ságait. Húsz keserves, Golgota járó évet mért reánk a Teremtő, de nagyon rövidlátó lenne az, aki azt gondolná, hogy ezek a szenvedések cél és ok nélkül bontottak be bennünket. Mert ezek az évek arra valók voltak, hogy javunkra fordít­suk és egymás jövőéért való munkában használ­juk fel a szerzett tapasztalatokat. „Magyar a magyarért" ez a neve annak a gyönyörű akciónak, amely Ő főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklósné, a kormányzó neje égisze alatt indult meg és amely akció lehetővé fogja tenni, hogy a visszatérő területeken ne le­gyen éhező és fázó magyar. Mi azt szeretnénk, ha ez az eszme lelkiekben is megnyilvánulna és megszűnne a magyart pusztító testvérátok, amely­nek „magyar a magyar ellen" nevet adhatnák. Ez az ősi örökség sok törekvést fojtott már meg. A többi rosszal együtt ez is már a múlté és meg­születik újra az a Magyarország, ahol mindenki testvére a másiknak és nincsen egyéb óhaja, mint a magyar haza építése és bodogulása. Minden országot csak fiainak önzetlen hazasze­retete, kitartó munkája és igaz lelkesedése te­het valóban naggyá, kétszeresen szükségünk van nekünk magyaroknak ezeknek az erényeknek a kibontására, mert mi olyan próbáját álltuk ki a szenvedéseknek, amely egy nemzetnek sem jutott osztályrészül. Tudatában kell" lennünk annak, hogy sok mindent kell máskép csinálnunk, mint azt eddig tettük. Társadalmi és gazdasági szervezeteink­nek egész sora van, amely nem bizonyult tűzál­lónak és főleg nemzetállónak az elmúlt 20 év so­rán. Ezeket mind újra kell felépítenünk és törhe­tetlen nemzeti alapon kell újjá­szerveznünk. So­kan hagytak bennünket cserben. Sokakat fordí­tott el tőlünk a pillanatnyi helyzet előnye, az ön­ző, mindenütt feltolakodó önérzet! És végül sokan voltak elkábítottak, a megtévesztettek, akikből hiányzott a fanatizmusig menő magyar nemzeti öntudat És mindezeken felül támadtak Antikrisz­­tusok elegen, akik tetszetős szavakkal, mézes be­szédekkel, csábító kilátások ígérgetésével ve­zették félre a tömeget és sodorták a magyarsá­got a legmélyebb szakadék felé. Mindezeket csak most látjuk tisztán, de tisztán látjuk a vé­dekezési módokat is. Nagy hála és nagy dicséret illeti azokat, a­­kik a gyászos emlékezetű megszállás idején is, a legnagyobb megpróbáltatások alatt is vezérei, maradtak ennek a népnek és éppen kipróbált lel­ki nagyságukhoz folyamodunk, mikor arra kérjük őket, hogy a testvér szemével nézzenek minden magyart és a testvér bocsánatával legyenek a megtévelyedettek iránt. Mi biztosra vesszük, hogy a Magyar haza szeretettel öleli keblére gyerme­két és a róla ideig-óráig elfeledkezett fiaival szemben bizonyosan emlékezni fog a szent bib­liának a megtért bűnösökre vonatkozó parancsá­ra. A nagy munkánál, a nagy építésnél minden­kire szükség van, hiszen mi magyarok úgyis o­­lyan kevesen vagyunk és olyan testvértelenül ál­lunk a népek országútján. Mindenkit várunk, mindenkit üdvözlünk! De legszebb üdvözlő szavainkat a magyar honvédek­nek tartogatjuk. A hozzánk bevonuló magyar ka­tonáknak, akik a háromszinű magyar lobogót hoz­zák és akiket azért üdvözlünk kétszeres örömmel, mert a mai nagy győzelem Isten különös kegyel­méből úgy virradt ránk, hogy a magyar honvé­dek drága véréből egyetlen csepp sem hullott el. Most pedig zúgjanak a diadalmas harangok. Lengjenek az eddig rejtve tartott magyar zászlók! Ma minden arcon örömpir ég és ha hull ma könny, az a boldogság könnye csupán. „Lesz még egyszer ünnep a világon" — mondja a költő. Mi megértük ezt az ünnepet. A béke és kiengesz­­telődést ünnepli az egész világ, az igazság dia­dalát és a szebb jövő reményét ünnepli Magyar­­ország! Felelős szerkesztő: NÁDAS JÓZSEF. Kiadóhivatal: Beregszász, Rózsa u. 2.). Tel.: 148. 32. szám ———— І Hősi halált hallok...­­ Az öröm perceibe belevegyül egy kis szo­morúság. A magyar soha nem jutott könnyen semmihez. Mindenért kellett mindig valamit fi­zetnie, vagy könnyet, vagy vért, nagyon sok­szor mind a kettőt. Mikor örömünnepre gyűlünk össze és a boldogság megnyilvánulásoktól han­gosak az otthonok és az uccák, álljunk meg egy pillanatra és adózzunk egy könnyel azoknak, a­­kik testükből építettek hidat a bevonuló magyar testvéreknek: a felkelőcsapat ma már halott tag­jainak. Háborúba menni kötelesség. De amit ez az itteni maroknyi csapat véghezvitt, az több volt, m­int kötelesség, az a vértanuság tudatos válla­lása volt, mert mikor útrakeltek, előre tudták, hogy elfogadásuk esetén részükre csak Istennél lehet kegyelem. Megadatott nekik, hogy vérüket cseppenként kiontva szolgálják a magyar igaz­ság szent ügyét és mártittestük legyen lépcső a ma meggyujtott örömtüzek oltárán. Ezek a magyarok miérettünk, visszakerült magyarokért haltak meg. Emlékük legyen örök­re szent mielőttünk. És abban a tűzben, amibe ők miérettünk beleugrottak tisztuljunk meg szi­veinkben mi is. Legyünk büszkék és érezzük magunkat adósoknak. Béke a halottaknak. Emlékezni ne felejtsenek el az élők. Néhány szó a beregszászi diákokról Abból a dicsőséges mártírkoszorúból, amit az itteni magyarság 20 éven át hordott, jár egy néhány levél a beregszászi magyar diákoknak. Ezek a kedves, jókedvű gyerekek, akikben láttuk az eljövendő jobb jövő megtestesülését, az utolsó és ezért talán legnehezebb időkben úgy viselkedtek, mint valóságos hősök. Mikor mi felnőttek ájultan vártuk a reánk virradó bizony­talan holnapot, mikor nem mertünk lélekzetet venni éppen gyermekeink miatt, akkor a bereg­szászi diákok kiállottak a gátra és hitvallást tet­tek magyar voltuk mellett és viselték ennek a bátorságnak súlyos következményeit. Mert a következmények rettenetesek voltak! A diáko­kat letartózt­atták és börtönükben a legemberte­lenebb módon bántalmazták! Ezek a fiatal fiúk, akik othon szemefényei egy-egy családnak, a­­kik otthon reményei szüleik öregségének és le­­tétményesei a magyar jövőnek, megismerték a csendőröklöt és végigszenvedték az ártatlanul letartóztatottak minden poklát! A fegyvertelen diákoknak szuronyos csendőrattak ugrott neki a cseh állameszme nagy dicsőségére! A cseh demokrácia kloroformba áztatott mézesmadzag­ját, végre megizleltük kloroform és méz nélkül Nem baj, kiálltuk. De diákjaink méltatlan szen­vedését nem felejtjük el és örök időkre tanul­tunk belőle És a diákokat is kérjük, ne felejtsék el ezeket a napokat. Fiatal szervezetük kiheveri a szenve­déseket, lelküket pedig megacélozza az a tudat, hogy a felnőttek ezúttal tisztelettel emelik meg a kalapjukat a bátor beregszászi magyar diá­kok előtt. Beteljesülés. A beteljesülés szent perceiben, amikor min­denkinek számot kell vetnie a 20 éves lidércnyo­más ideje alatt elfoglalt és képviselt álláspontjá­val — nincsenek problémáim. Ha elölről kellene ezt a 20 évet átélnem — a ma már felszabadult és most már mindenki szá­mára hálás és veszélytelen magyar hitvallás be­csületes és konzervatív ápolásán kívül új prog­ramot a magam számára adni nem tudnék. Nem volt nehéz ez a program és még kevés­bé nehéz a megvalósítása. Aki magyarnak született — csak magyarul érezhet és aki érzéseit az élet útvesztőiben — be­csületes és egyenes célt követve — kátyúba me­rülni, nem engedte — zsákutcába nem kerülhe­tett. Nincs mit rekriminálni — nincs mit korri­gálni, csak továbbra is ezen az úton haladni. Beregszász város képviseletében általam képviselt őslakos és hadviselt csoport program­ját is a fent rövid vonásokban ismertetett ideoló­gia jelképezte. — Törhetetelen magyar álláspont és tántoríthatatlan harc minden nemzet és becsü­let-ellenes irányzattal szemben. Ha a kritika valamikor túl intrazengensnek ítélte meg az őslakos csoport városházi állásfog­lalását, — eltekintve attól a szerencsés körül­ménytől, hogy az idők ezt az álláspontot igazol­ták — utólag be kell látnia, hogy állásfoglalá­sunk helyes, célravezető volt és más nem is le­hetett volna és az ezen programot hirdető lobogó ma is felemelt fejjel vihető tovább a megkezdett után. Amiért 20 esztendőn át éltünk, beteljesedett és jövő reményeink­­ beteljesedését is várjuk. Az őslakosok és hadirokkantak községi pártja nevében: Dr. MEISELS VIKTOR

Next