Kárpátalja, 1940 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1940-01-07 / 1. szám

, 2. ostjai tó is volt, a kölcsönkérelmek lehető gyors elin­tézésére a szükséges intézkedéseket megtette. Miután a kamarai intézőbizottságban az ipa­ros és kereskedő érdekképviseletek delegáltjai is helyet foglalnak, a hitelakció során a legtelje­sebb együttműködés válik lehetővé, ami egy­részt feltétele is annak, hogy az egyébként ked­vező 6 és fél százalékos kamattal terhelt és 7 hónapos keretben törlesztendő kölcsönök a való­ban erre a hiteltámogatásra szorulók érdekében megindított akció igazi célját elérhesse. Az inté­zőbizottság nem segélyeket kíván nyújtani, ha­nem a termelést és árubeszerzést elősegítő köl­csönöket, melyek részletekben történő pontos visszatérítése teszi majd lehetővé az újabb köl­csönigények kielégítését. E felelősségteljes tevé­kenységének tehát csak akkor lesz az érdekelt­ség javára is haszna és értelme, ha a szükséges méltányosság mellett a bankszerű­ hitelek elbí­rálásánál a közpénzzel való sáfárkodás megkö­vetelte kívánatos ellenőrzést is gyakorolja. Új fényképészeti műterem Beregszászon Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy Attilla u. 15 szám alatt (volt Vart Linner Jolán féle) műtermet a nemzeti ömiállósítási alap segítségével megnyitottam. Vállalom az összes e szakmába vágó munká­jat és amateur felvételek kidolgozását. Szíves támogatást kérve Lőrinc Bertalan fényképész Nagyszabású betörés egy beregszászi fűszernagykereskedésben A rendőrség már eltolta a tetteseket Kain József beregszászi fűszernagykereske­­dő az utóbbi időben állandóan hiányokat tapasz­talt üzletének leltározásánál. Most, legutóbb, mi­kor be kellett jelentenie kávé és teakészletét, a bejelentett mennyiséget teljesen külön raktároz­ták és kezelték, mégis, mikor a pénzügyőrök el­lenőrzést folytattak, öt kilogram hiányt észleltek. Kain József kifizette ugyan a bejelentett mennyi­ség után az adót, de az újabb ellenőrzés, újabb hiányt mutatott fel.. Ekkor már a rendőrség se­gítségét kérte és a rendőrség bravúros és gyors munkával egy-kettőre felfedezte, hogy Kavi üz­letét padlóbontó betörők dézsmálják hónapok óta és körülbelül 6-8 ezer pengő kárt okoztak. A rendőrség elfogta a tetteseket Palkovics Sámuel lakatos, Kováts Béla hentes és Váradi Gyula je­lenleg katona személyében, akik beismerték, hogy az üzlet padlóját felfeszítve, egy másik helyiségen át rendszeresen lopkodták az áru­készletet. A betörők a zsákmányukat több mint 13 or­gazdánál értékesítették, akik ellen szintén meg­indult az eljárás. PARK SZÁLLODA Budapest VIII. Baross tér 10., a Keleti pályaudvar érkezési oldalával szemben Modernül berendezett családi szálloda. Étterem, kávéház. Aszfalt tekepálya. E lapra hivatkozóknak engedmény.. Bonyodalmak egy 20.000 pengőt Miért nem illeti most a nyeremény a sorsjogytu­lajd­onost? Rendkívül érdekes és tanulságos ügy foglal­koztatja a bíróságokat egy 20.000 pengővel ki­húzott sorsjeggyel kapcsolatban. Lorinkics Sebő műszerész évek óta vásárolta ugyanazt az osz­tálysorsjegyet. Ugyan sohasem nyert, de mindig visszanyerte a sorsjegy árát, de nem vette fel hanem elfogadta mindig az úgynevezett pót­­sorsjegyet és azzal játszott tovább. Ősszel ismét kihúzták a sorsjegyét, még­pe­dig szeptember 5-én, de az értesítést csak har­madnap kapta meg. A sorsjegyárus ismét kül­dött neki egy pótsorsje­gyet és a szokásos blan­kettát, melynek aláírása és azonnali visszakül­dése jogosítja fel a játékost a pótsorsjegy meg­tartására. Szorinkics azonban nem bízta a postá­ra a dolgot, hanem maga vitte el azonnal a blan­kettát az Ittner és Társa Teréz­ körúti ismert sors­­jegyelárusítóhoz, aki azonban váratlanul kije­lentette, hogy a pótsorsjegyre már nem tarthat igényt Lorinkics Sebő. Ezt azzal indokolta a sors­jegyárusító, hogy a sorsjegyet aznap reggel 7-én kihúzták már 20.000 pengővel, így a játékos le­késett a megújítással. A műszerész — megtartva a kihúzott pót­sorsjegyet — sarkon fordult, hazament és azonnal írt a cégnek ajánlott levelet, hogy jogait tovább­ra is fenntartja. Miután Ittnerék ezután is ragasz­kodtak álláspontjukhoz, bíróság elé került az ügy, ahol több tárgyaláson foglalkoztak a rend­kívül érdekes üggyel. Sorinkics azzal érvelt, hogy ő nem károsodhat azért, mert a posta há­romnapi késéssel küldte ez Ittnerék értesítését, akik ezt kihasználva, jogellenesen jártak el vele szemben, mikor az ő sorsjegyén kihúzott össze­get megtartották. A sorsjegyárus viszont elis­merte, hogy értesítésének feladási dátuma a döntő, azonban még­sem illeti meg a kihúzott összeg Sorinkicset. Egyszerűen azért, mert köz­ben kihúzták a sorsjegyet, ilyformán úgy a vé­­ nyerő sorsjegy körül telt, mint az eladási ügylet érvénytelenné vált. A törvényszék végül ítéletet hozott és eluta­sította Sorinkicsnek azt a követelését, hogy a nyereményösszeget a főelárusító kiszolgáltassa Az ítéletben igen érdekes indokolások foglaltat­na. A bíróság ugyanis megállapítja, hogy a sors­jegyvétellel valójában nyereményvásárlás tör­ténik, ez a valóságos értelme a sorsjegyen való játszásnak. Ilyformán csak a kihúzás pillanatáig tekinthető sorsjegynek, utána már azt az értéket jelenti, mely a húzóra eső valóságos részesedé­si összeget képviseli. Abban a pillanatban — mondja a renkívül érdekes ítélet , amikor felpe­res bejelentette, hogy a pótsorsjegyet elfogadja, az időközben már kihúzott sorsjegy már nyere­ményértékké vált, ennélfogva a nyiltkozat a már nem létező pótsorsjegy átvételére hatálytalanná vált, így abból a felperes jogot magának többé nem formálhat. Még­pedig azért nem, mivel az alperes cég az összeg ki nem adását megindo­kolta, hogy ugyanis közben már kihúzták a sors­jegyet, és mert a kihúzással megszűnt a játszás eszköze sorsjegy lenni, amire az átvétel vonat­kozott, hanem nyereményértékké vált: a játszás tárgyává, céljává, ez pedig tudvalévől­eg nem képezte a vétel tárgyát. Sorinkicsi adás-vételi alapon is fellépett kár­térítési igénnyel, azonban a bíróság ez alapon is elutasította, mert a sorsjegyárusító visszalépé­sében jogellenességet nem tapasztalt. A bíróság e tekintetben rámutat, hogy a sorsjegyeladás mindig feltételes alapon történik a sorsjegyelá­­rusító részéről, aki így valójában a saját szám­lájára játszik minden sorsjeggyel, míg a sors­jegyvevőtől meg nem érkezik a nyilatkozat a to­vábbjátszásra. Ha közben kihúzták a sorsjegyet, minden ügylet semmivé válik. Az érdekes ügy­ben hozott ítélet nem jogerős, a nyilvánosság érthetően igen nagy érdeklődéssel várja a to­­vábbi ítél'­'/''. 4701TI TM Régi idők — régi események Lehet, hogy a most következő év nagy fordu­latokat hoz az emberiség életében. Mindenesetre az elmúlt esztendőkben századokat élt át min­den ország és nép. Nem érdektelen azonban át­lapozni elsárgul újságokat és megnézni, miről, hogyan vélekedtek akkor, mikor­­az új év egyút­tal századfordulót is jelentett. Lássuk tehát régi laptársainkat. 1899-ben azt írják, hogy száz évvel ezelőtt nyílt meg az el­ső vasútvonal Németországban. Nürnberg és Fürth között közlekedett óriási sebességgel, meg­tett óránként húsz kilométert is. Egyesek azt állí­tották, hogy a vasút ilyen „nagy" sebességét még fokozni is lehet. Általában a közlekedés ro­hamléptekkel fejlődik. A­ nagyvárosok utcáin ló­­vasutak „száguldanak" és hihetetlen forgalmat bonyolított le a „villanyos" is. A kerékpárosok életveszélyesen robogtak. A földrészek — írja az újság — „ma már valósággal kezet nyújthatnak egymásnak és vannak 5-600 személyt befogadó hajók is." Csakhogy — fűzi tovább 40 éves lap­társunk, ahol legnagyobb a világosság, ott van a legsötétebb árnyék.A családi erkölcsök lazul­nak és uram bocsássa mindenki gyorsan, akar pénzt szerezni !" Vájjon mit szólna a cikkíró, ha látná a mai erkölcsöket, melyek már nem is er­kölcsök, hanem csak állapotok és ami a pénz­szerzést illeti gyorsan, vagy lassan . . . na, jobb erről nem beszélni. Az egészséggel azonban so­kat törődtek, sőt a szépségápolás is igen fontos volt, például dr. Henffel csodakenőcse már a 16 éves ifjaknak is dús szakált és bajuszt ígér. Ha a hirdetéseknek hinni lehet, az egérfarkkóró-ki­­vonat rendkívül teltté teszi a testet", viszont Erényi-féle csöppet csak az szedjen, "akinek bel­sejét már teljesen elöntötte az epe.". Az iszákos­­ság csúnya szokás, a lugosi Sass-keverék leszok­tat róla és mint a leközölt hálalevelek mutatják, a férfiak tucatszámra rendelték — barátaiknak nem gondolva arra, hogy" az iszákosságnak ki fog veszni rövidesen még a magja is, mert kinek lesz pénze inni? Az egérfarkkórot azonban jó lesz megjegyezni, ha rászorulunk, nagy meg­nyugvás lesz, hogy legalább van vitamintartal­­ma. Ami pedig azet a hirdetést illeti, amely a „ba­romfiak életének meghosszabbításaira" ajánl po­rokat, ezen csak kacagni tudunk: napjainkban a baromfi élete­ igen biztonságos, a csodaszer, ami az életét megóvja — az ára. Dehát ezek komolytalan dolgok. A komoly­ságot már akkor is a politika képviselte. És a politikai színezetű cikkekből megtudjuk, hogy II. Miklós orosz cár rendkívül feltűnő viselkedéssel vonta magára a közfigyelmet, amennyiben az összes hatalmakhoz két­iratot intézett és komoly mozgalmat indított az általános leszerelés tárgyá­ban. „Az első lépés a béke felé"­ — ujjongott a cikkíró, szegény, ha tudná, milyen rosszul sike­rült ez a lépés. Egy másik cikk elparrentálja Fau­ré Félix francia köztársasági elnököt, aki „halha­tatlan érdemeket szerzett azzal, hogy megszerez­te szövetségesül Oroszországot. Spanyolország 20 millió dollárt kapott Amerikától bizonyos te­rületek átengedéséért, viszont Kínában már ak­kor is bajok voltak. A jó kínaiak nem is annyira egymással voltak elfoglalva, mint inkább azzal, hogy pont az országukban ütközött össze Anglia és Oroszország érdeke. Rádió, repülőgép, a me­sék birodalmába tartozott és hangosfilm nélkül érkezett el a várva- várt 1900-as esztendő, kapu­ja a 20-ik századnak. Befejezésül ideiktatjuk a százesztendős jövendőmondó rigmusát, amelyet nem olvashatunk el egy kis borzongás nélkül, mert azt mondja, hogy: „Nem lehetetlen, hogy az örök béke. Ebben a században valósul meg végre. Leteszi fegyverét minden nemzet szépen. Hogy éljenek egymással édes testvérképpen. De nem lehetetlen kedves atyámfia. Hogy a béke előtt lesz nagy patália! Előbb bírókra kel Európa népe És csak azután jön majd az örök béke.” Hát a „patáliában" már benne vagyunk, a jóslatnak ez a része kitűnően bevált. De mi lesz a nagy, örök békével? Őszintén drukkolunk a száz­­esztendős jövendőmondó presztízséért, remélhe­tőleg : ■ "u fogja blamálni magát.

Next