Kárpáti Magyar Gazda, 1933 (8. évfolyam, 7-37. szám)

1933-02-19 / 7. szám

Vasárnap, 1983 febr. 19. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BEREHOVO—BEREGSZÁSZ, KÁLVIN-TÉR 2. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — TELEFON: 88. hiilw«« blwoHaágt daSki EGRT FERENC. Whirfc—itli Dr POLCHY ISTVÁN. F»!«16a ммгкмжМі Dr. BODÁKY ISTVÁN. »*>»*«*«* 75493—IV—3Bl sz. alatt. УДІ. évfolyam, 7. uián. is®іШтштт hwzetí йме в ганиш жт нтш/С ELŐFIZETÉSI ARAi Egészévi----------------36 Кй. її Negyedévi-------------9 . Félévi — 18 . І Havi ‘ 3. Apponyi Albert gróf utolsó üzenete a halálos ágyról: „Kitartás... Legyen bátor a magyar... Ütött a győzelem órája...“ Apponyi Albert gróf nincs többé. Nemcsak a magyar nemzet véghetetlen vesztesége ez, de vesz­teséget érez egész Európa, sőt az egész művelt világ. Halála hírére Paul­ Boncour volt francia minisz­terelnök az újságírók előtt a következő magasztaló szavakat mondotta Apponyiról: »Apponyi Albert gróf valóban a harctéren, ütközet közben esett el. Akárhányszor álltunk egymással szemben, akár a lefegyverzés, akár a kisebbségek ügyéről volt szó, nála becsületesebb, úribb, előkelőbb ellenféllel rit­kán találkoztam.« Ugyanígy magasztalták Apponyi emberi nagyságát Van Brokland holland külügymi­niszter, Motta svájci fődelegátus és még számosan, kik könnyekig meghatva emlékeztek meg róla. El­liot angol földmívelésügyi miniszter Apponyiról úgy emlékezett meg, mint aki nagy és fontos szerepet ját­szott Európa életében és halála nagy csapás a nem­zetek szövetségére. Apponyi jó és rossz időkben egyaránt megőrizte nemzete hagyományait. A magyar képviselőház gyászülést tartott, me­lyen Almásy elnök Apponyit a magyar nemzet leg­nagyobb alakjaként dicsőítette, aki három ember­öltőn át küzdött Magyarországért. Gömbös Gyula miniszterelnök meghatva emlékezett meg Apponyi­­ról, aki mint­­hős katona a harc mezején esett el a Magyarország igazságáért folytatott küzdelemben. Ebben a harcban teljes lélekkel, szívvel, becsülettel küzdött utolsó lehelletéig. Az ő példája lebeg­­jen előttünk« — fejezte be gyászbeszédét a magyar miniszterelnök. Eckhardt Tibor az ellenzéki pártok nevében bú­csúztatta a nagy halottat, mint a magyar gé­niusz megtestesítőjét, aki fanatizmussal szolgálta a magyar jövőt. »Nem veszhet el az az or­szág, melyért olyan hatalmas ember küzdött, mint Apponyi« — fejezte be a szónok és igazat adott an­nak a külföldi újságnak, amely azt írta Apponyiról, hogy ilyen embertípust csak ezer év kultúrája tud kitermelni. De nemcsak Magyarországon, hanem Francia­­országban, még a legmagyarellen­esebb lapok is nagy elismeréssel írtak Apponyiról. A részvéttáríratok ezrei és a levelek százai bizonyítják már eddig is, hogy Apponyi Albert gróf a jelenkor legna­gyobb magyarja volt. És mi, összetört lelkű magyarok csak a néma gyász mérhetetlen súlyával vállunkon állunk kopor­sójánál. Azzal a kérdéssel a gondolatunkban : miért vette el tőlünk Isten a legválságosabb időkben? Mi­ért hagyott itt bennünket, magyar kisebbséget éppen most, mikor a titokzatos jövő az idő méhében va­júdik? És mindezekre a bennső kérdésekre a hal­dokló Apponyi, a magyar nemzet gondos atyja, utol­só pillanatában is a lelkesítés, a buzdítás, a remény örök szavaival felel. Hangja már nincs, akadozva beszél, de azért elküldi utolsó üzenetét a földön elszórtan élő min­den magyarnak, minden kisebbségi sorsban élő ma­gyar testvérnek : »Kitartás... Legyen bátor a ma­g­y­a­r... Ütött a győzelem óráj­a...« Ennyi volt. Kevés, de mégis benne van minden­re a felelet, amit a lelkünk mélyén kérdeztünk tőle, a mi pátriárkánktól. Mi is kellene ebben a rettenetes gazdasági ba­jokat termelő időben, mint: kitartás? Apponyi, a nagy próféta üzente ezt nekünk, magyaroknak, akik a nyomorúság súlya alatt már-már roskadozunk. Második üzenete az volt, hogy : »legyen bátor a ma­gyar !... Valahogy a szívünkbe vág ez az üzenet. Mintha éreznők, hogy nem vagyunk elég bátrak ah­hoz, hogy a sors csapásaival szembe nézzünk és hely­zetünk javításán dolgozni tudjunk. Mintha párologna belőlünk a bátorság ahhoz, hogy megvalljuk mindenkor és mindenki­ előtt a leg­szentebb igazságot , magyarok vagyunk és azok is akarunk maradni! Harmadik üzenete elhaló ajkainak legszentebb igéje volt: »ütött a győzelem órája !« Talán abban a pillanatban, amikor az ő utolsó órája ütött? Talán az ő élete árán váltotta meg a magyar sorsot a meg­semmisülés kárhozatából a Gondviselés? Talán az ő elvesztése az utolsó veszteségünk a veszteségek sorozatában? Nem tudjuk ! Lehet, hogy ha még el nem száll belőle a fennkölt lélek, üzenetét folytatni is tudta volna... De ennyi is elég, örökségül tőle, a jelenkor legnagyobb magyarjától. Köszönjük neki s ahogy ott fekszik a magyar föld ölelte kriptájának falai között, zokogó lélekkel hajtunk fejet nagy em­léke előtt és úgy rebegjük az érzelmeink kifejezésé­re mindig gyarló szavakat: köszönjük neked, Appo­­nyi apánk utolsó üzenetedet! Megszívleljük és meg­fogadjuk ! Isten minket úgy megéljen! Ámen! Hogyan lehet Középeurópát a végleges összeomlástól megmenteni? Törköly József magyar nemzeti párti képviselő nagy beszéde a prágai parlamentben. Lapunk legutóbbi számában röviden jelentettük, hogy Törköly József szlovenszkói magyar nemzeti párti képviselő a prágai nemzetgyűlésen nagy beszé­det mondott, melyben a Duna körüli államok végle­ges gazdasági összeomlásának megakadályozására a kölcsönös megegyezésen alapuló békerevíziót jelölte meg. A képviselő beszédének e részét a következő szavakkal kezdte : — A csehszlovák köztársaság és Magyarország egymást kiegészítő gazdasági területek, amelyek természeti adottságok folytán predesztinálva van­nak arra, hogy mint egy nagy gazdasági egység területré­szei a valódi gazdasági együttműködésük­kel az egész nagy gazdasági egység jólétét, kulturális, gazdasági és nemzeti fejlődését biztosítsák. — Azt a munkamegosztást, azt a kívánatos áru­cserét, azt a belső fogyasztási piacot, amelyet az osztrák-magyar monarchia mint gazdasági egység képviselt, a mai állapotok között lehet igazán ér­tékelni. — Ezt a gazdasági egységet vissza kell kí­vánnia minden középeurópai józan kopo­nyának, sőt annak kiterjesztésére kell tö­rekednie.­­ Egy, a Duna medencéjében kialakuló gazda­sági együttműködés Csehszlovákia, Ausztria, Ma­gyarország, Románia, Jugoszlávia és Bulgária között, a gazdasági összeomlástól mentené meg mind a hat államot. — Ez a gazdasági szövetség nem érintené az egyes államok szuverenitását. Ennek a kialakulása nélkül azonban mind a hat állam, de Európa is el­pusztul. — A köztársaság nem nélkülözheti már a gazdasági közeledés politikáját a szom­szédaival, az ellenséges atmoszférát tehát minden energiával ki kell küszöbölni, mert különben a további gazdasági romlás az ál­lamot létalapjaiban támadja meg. Törköly képviselő azután így folytatta : — Vavrecska volt budapesti és bécsi csehszlo­vák követ megírta, hogy a köztársaság, alakulásá­nak kezdő idejében, a boldogság szigete volt és ma a hajótöröttek szigete. Megírta azt is, hogy a segítség csak a Magyarországgal és Auszt­riával való gazdasági megegyezésben lehet. — Hiába, meg kell hajolni a köztársaságnak azon tény előtt, hogy nincs más út az elpusztulástól való megmenekülésre, mint a középeurópai gazda­sági együttműködés. — Ezért az együttműködésért áldozatot is kell hozni, hiszen a lét, az állami lét kér­dése forog kockán. — Ellenséges népek és országok gazdasági együttműködése alig képzelhető el. A köztársaságnak igenis, rá kell lépnie a revízió békés utón és közakarattal történő álláspontjára. — A lelki béke, a barátságos atmoszféra meg­teremtését kell szolgálni, mert az meghozza a szom­széd népek testvériségét, igazi békéjét, gazdasági boldogulását, általános jólétét. Ezután rátért Benes külügyminiszter külpoliti­kájának bírálatára.­­ A külügyminiszter álláspontját mindig vál­toztatja. Nemrég hivatkozott a brucki álláspontjára s kiegészítette, hogy az 1921 -ik évi álláspontját ma is állja. Gratz Gusztáv volt magyar külügyminiszter megállapította, hogy 1921-ben Benes politikai, terü­leti és gazdasági engedményeket ajánlott. A költség­­ségvetési bizottságban most már ellentétes állás­pontot foglalt el Benes. Cinikusan azt mondta, hogy nincs igazság a nap alatt s oly határt meg­állapítani nem lehet, amelyet mindkét fél igazságosnak ismerjen el.­­ Ekkor azonban elfeledkezett arról Benes, hogy 1916-ban írt »Csehország joga és önállósága« című könyvében, melyet a nagyantantnak írt, azt bi­zonyította statisztikával, táblázatos kimutatásokkal, hogy Csehország, Morvaországgal együtt képes egy önálló államot alkotni, melyben egyrészt a két ország mindenben kiegészíti egymást és nincs szüksége más, idegen területekre és azok hozzácsatolására. — Ez a valódi igazság, igazság ma is. Tehát a külügyminiszter Benes is kell, hogy elismerje Benes igazságát —! De kell, hogy ismerje Benes a köztársasági elnök úr könyvéből kiszivárgott álláspontnak és Tu­­sor volt miniszterelnök álláspontjának az igazságát is, amely megállapította, hogy a magyarságnak a köztársasághoz való csa­tolása antidemokratikus, igazságtalan és a köztársaságra veszélyes.­­­­ El kell ismernie Benesnek, Tiegy Borah, az Egyesült Államok külügyi bizottságának elnöke, MacDonald angol, Mussolini olasz kormányfő, Her­­riot volt francia miniszterelnök és sok-sok francia kitűnőség, a világgazdasági konferencia előkészítő bizottságának elnöke, mind a revízió álláspontján vannak s­zerinnt ki is jelenti, hogy a békeszerződés egyoldalú megváltoztatá­sáról nem lehet szó, de kétoldalú megegye­zéssel nincs semmi akadálya, hogy a revízió megtörténjék. — Titulescu román külügyminiszter már ajánl.

Next