Munkás Ujság, 1921 (3. évfolyam, 15-44. szám)

1921-04-22 / 16. szám

15 szám. Szegény ember sorsa. Nyíri Endrével történt, a 14 éves kis cseléd­ gyerekkel Ver­­bőcön, Enyedi Zsigmondnál szolgált.­­ Kenyéradója jólétben, bőségben él, kövérre hizlalta ro­­botos cselédeinek keserves mun­kája. Nyíri Endre koszt, ruha és egy malac fejében állt munkába, ennyi járt volna neki egy évi szolgálatért. Kapott is egy ócska szakadt ruhát és egy csenevész malacot. Magától vonta meg Endre az ennivalót és a sovány kis malacot saját éhezése árán hizlalta a gyerek. Nemrég halt meg az apja és az egész család eltartásának gondja nyakába sza­kadt a fiatal gyereknek. De mert a szegény embert a bajok csa­patostul látogatják, az Endre gyerek is beteg lett és mert nem szolgálta le hűségesen az egész évet, úrnője visszavette tőle a malacot. Verbőcön még egyéb furcsa szokások is vannak, így például szegény napszámos em­berek 40—45 ingyen napot dol­goznak a nyári időszakban egy kis vityrlóért a gazdáknak. Így tehát 2000—2250 koronát fizet­nek évente lakbér fejében, ha 50 koronás napszámot veszünk a számítás alapjául. Ilyen termé­­szetű kényszermunkát végez Cse­repes Károly gazdánál Fábián Ferenc 8 tagú családjával, akitől gazdája az ingyen munkán kívül még 250­0-t is követel, ugyan­csak ennél a díszes urnás robo­tol Komáromi Gedeon is. A rabszolgatartókhoz tartoznak még Orosz Antal, Pusztai Elek, előb­binél Balog Sándor, utóbbinál Stefánya János 8 tagú család­jával húzza az igát. — Göncy Zsigmondné asszony mindenkit lepipál a faluban, mert ő Gál Pétert 15 tagú családjával együtt 15 napi kényszermunka végzésére ítélte a nedves kis kunyhóért, melyben a nagy család nyomorog. — Történik mindez 1921-ben a de­mokrácia országában. HÍREK. A Kapitalisták igazi arca. A kishidvégi faipari üzem bol­dog tulajdonosai Stern és Eis­­dörfer urak fittyet hányva min­denre, ami profitot nem hajt, olyan szőrösszívűek, hogy a nekik dolgozó és hasznot hajtó fuvaros elvtársaink jogos járan­dóságát is le akarják csúsztatni a telhetetlen Wertheimkassájukba. Ugyanis ennek a két ingyen­élő részére Újtövisfalva (Drácin) községnek fuvarosai fát fuvaroz­tak. Tízezer korona követelésük van, a gyárosok nem akarnak elszámolni, de tovább dolgoz­tatni sem, mert várják az eresést, hogy munkásaikat kinullázhassák. Ezeknek a nyúzóknak természe­tesen fullajtárjuk is van, aki megjelenik Drátín utcáján, mel­lére és zsebére üt és kijelenti hogy ő itt a teljhatalmú alvál­lalkozó úr. Idős Niedel Vencel és a Vencelek bemutatkoztak a munkások és földmiveseknek, kik nem fognak róluk megfeled­kezni. — Puza Kobolyapolyánan. Puza őrnagy levelet küldött a polyanai bírónak, hogy folyó he­ll­én gyűlést fog ott tartani és „elvtársakat“ akar toborozni, te­hát doboltassa össze a biró a népet. A biró nem doboltatott, ellenben megkérdezte Bocskón az őrnagy urat, hogy milyen hivatal parancsolta a dobolást. Puza így válaszolt: saját hivata­­talom, mert nekem hivatalom van. A bíró csóválta a fejét, de nem doboltatott. A jó ruszin testvérek egyszer csak azon vet­ték észre magukat, hogy f. he­ll­én valaki összeírja őket, visz­­szatartja őket az erdei munkától és Popovics Miklós gör. kath. lelkész nagyban agitál, hogy lépjenek be a Puza pártjába. Meg­érkezett Puza ur is Klocsurák­­kal kocsin és már-már maszla­­golni kezdett, de a csendőrök közbeléptek és visszafordították az engedély nélkül gyülésező urakat. Az őrnagy ur még any­­nyit megtehetett, hogy ígéreteket tett a népnek, pl. nem engedi az erdő helyét beültetni és szét­osztja a nép közt. (Ni, ni, a kis bolseviki !) Bocskón is ígért, ígérte a hídon való szabad át­kelést és hogy kevesebb adót fizetnek majd a gazdák. Bosz­­szantó, hogy a bocskóiak nem hisznek az őrnagy urnák és nem veszik be a kefét, hanem pár­tunkban maradnak. — Matiné. Az ujhorodi mun­kásság az elmúlt vasárnap ismét fényes sikerű matinét rendezett, melyen a Mozaik műkedvelő gárda előadta a Bolondok háza c. háromfelvonásos bohózatot. A munkás törzsközönség fénye­sen mulatott a hivatásos színé­szek nívóját is meghaladó elő­adáson. Az előadók közül kivált Kavasch Erna és Anna s Fodor Béby­­alakítása tetszett, de ki­tűnőek voltak Katona Irén, Frenyó Béláné, Estók Anci is. A férfi­szereplők közt tökéletes művé­szettel játszott Monori Miksa és Schönbrunn Izsó, kívülük Weisz Henrik, Szekeres, Kalkstein, Hers­­kovics és Blum is tökéletesen illeszkedtek az összjátékba. Az I és II. felvonás között Révay Tivadar elvtárs tartalmas elő­adást tartott. — Feketepatakon is kisem­­mizik a földmunkásokat a földből. Ahány hivatali szoba van Ruszinszkóban, mind bejár­ták a feketepataki földmunkás szegények, hogy földhöz jussa­nak. Egy félévi futkározásuknak keserves kínlódásuknak úgy lát­szott , hogy már eredménye is lesz, azonban gróf Zselinszky intézője olyan nagy úr, hogy a földrefor­ot úgy hajtja végre, ahogy neki tetszik, — jobban monda, hogy gazdája jól járjon. A telekhivatal által kijelölt 54 hold földet most nem akarja bérbeadni az intéző úr, mert ő mást akar kijelölni. Földmunkás elvtársaink pedig folytathatják a kilincselést. — Figyelmeztetés! Figyel­meztetjük az összes szervezete­ket és elvtársainkat, hogy egy Ausch Izidor nevű szélhámostól óvakodjanak. Nevezett Ungváron volt kisegítő­ pincér és állásából lopás miatt elbocsátották. Orosz­országban pártpénzt sikkasztott és ezért a szovjet hatóságai köröztették és Szovjetoroszor­­szágból meg kellett szöknie. Miután rendszerint álne­vek alatt bujkál, személyleírását itt adjuk : termete közép, háta hajlott, apró ritka fogai vannak, (a felső fogsorban elől két arany foggal) homloka abnormisan nyomott, feltűnően elegáns angol ruhákban és francia cipőkben jár. Beszéde utján a zsidó zsargont jellemző hanghordozása miatt is könnyen felismerhető. (Minden testvérlap vegye át .) MUNKÁS ÚJSÁG Mezőgazdasági proletárok mozgolódása Beregben. Az egész megye területén nagy elégedetlenség mutatkozik a föld­munkás szegények körében. A legképtelenebb nyomorúságban tengődnek a tizezerholdasok rab­szolgái, úgy, hogy Lónyai gróf ur bátyúi birtokán a szó szoros értelmében éheznek a gazdasági cselédek. Egy évi konvenciójuk pénzértékben kifejezve 1700 K-t tesz ki. Évi készpénzfizetésük 45 K, ezt az összeget sem fize­tik a robotoló béreseknek. A pénzt ugyanis az intéző ur ki­csempészi a Magyarországon élő gróf urnak. Kell a grófnak­­irredenta mozgalomra, dolgozó cselédei pedig forduljanak fel éhen. Beregdéda, Kutkabánya, Nagy­­muzsaly és Beregmegyének mint­egy 47 községe teljesen legelő nélkül van. A szegény ember egy darab marháját is az éhség pusztítja el, de a gazdák nyájai vígan legelésznek. Meddig? Nagygyűlés Szolyván Szolyva munkássága f. hó 11-én este sikerült gyűlést tartott a zsúfolásig megtelt gyártelepi ka­szinóban. A napirendet Szvetlik képviselő elvtárs ismertette szlovák nyelven. Petrusovits János párttitkár elv­társ pedig magyar előadást tartott. Érdekes a gyűlés előzménye. D. u. 3 órakor váratlanul meg­érkezett Szvetlik elvtárs. A gyűlés 5 órakor lett volna megtartandó. A szoc. dem­ sárga urainak meg­rökönyödésére a bizalmi elvtársak egyetlen óra alatt az öntudatos proletárok százait értesítették a tartandó gyűlésről. De nem azért van államhata­lom, hogy gyűlések akadály nél­­kül legyenek a mi elvtársaink fel­világosítására, hanem ha már a megtartás elől sehogysem lehet kibújni, legalább elhúzzák az időt, azzal, hogy Szvetlik elvtársat be­hívták udvariasan a hivatalos közegek, hosszan magyarázgatni akarták a statárium pontjait, gon­dolva, hogy a munkások a vára­kozást megunva szétoszolanak. Rosszul számítottak az urak, egyetlen ember nem hagyta el a helyiséget, míg az igen szépen sikerült gyűlés végeztével az „Internacionalé“-t el nem éne­kelték. Az ülés utáni eszmecsere lé­nyegének szellemében ez évben a szolyvai dolgozók egy könyvtárat, játékszerekkel és minden modern kellékkel felszerelt munkásotthont lé­tesítenek 600—700 embert befogadó gyűlésteremmel, mely egyben színházi néző­térnek és táncteremnek is alkalmas lesz. Tartjuk Szolyván az utat, mely a dolgozók uralmához vezet. 3. oldal — A múlt rezsim neveltjei. A dracínai Poloncsik János kis­gazda azzal a néhány sovány hold földecskéjével oly nagyra van, hogy az osztálytudatos föld­nélküli proletár mellett sercintve köp. Ez butaság. De az már gazemberség, hogy, a mellette egy kis házhelyet bérlő ifj. Niedel Vencel elvtársunk által s telkén épített kerítést Poloncsik János gazda éjjel a szolgáival vereti szét. Szegény tudatlan, ő a fehér, kurzus Ruszinszkóba elplán­tált bűzvirága.

Next