Ugocsa, 1896 (12. évfolyam, 3-39. szám)
1896-06-14 / 24. szám
1896. június 14. Délután a Mátyás templomba mentem, áhítattal szemléltem nemzetünk imádott drága ereklyéit. Ugyancsak junius 5-én nyílt meg a lókiállitás, ez alkalommal egy érdekes inczidens történt, gróf Festetics Tasziló pompás telivér mént állított ki. A mén a csekély korláttal tőle elválasztott szomszédjai felé kívánkozván, borzasztó rugdalózást vitt véghez. A gróf lovát féltve, nem tudta mitevő legyen, azonban e közben a mén bámulatára többen odasereglettek s a gróf idegesen szólt, hogy távozzanak onnan, mire egy jómódú dunántúli polgár egész önérzettel azt feleli: már tessen megengedni, én is befizettem az 1 fi belépőjegy árát s nem látom kiírva, hogy erre járni tilos; erre a gróf még ingerültebben szólott, hogy távozzanak ,— mivel a mént a csődület még jobban izgatta, — erre az atyafi ismét azt feleli, nem távozom biz én, hanem ha az az ilyen magam forma emberrel nem szeret közét lenni, hát korlátoztassa el magát is. Erre aztán nem volt több felelet. Június 6—7-ike a kiállítás megtekintésével telt el. A kiállításról csak azt írhatom, vétkezik mindenki, aki teheti és meg nem nézi. Magyarország múltja, jelene van ott bemutatva. A királyi család tagjai naponként többen megtekintik s maga a király is ellátogat. József főherczeg magyar sallangos szerszámú négy pompás szürke által vont fogaton jár oda. Az ezredéves ünnepély fénypontja junius 8-án volt, mikor is a hódoló felvonulás szemkápráztató díszpompájában félmillió néző gyönyörködött. A napilapok részletesen leírják, én csak annyit írok róla, hogy Ugocsa méltó helyet foglalt el a diszbandériumban, úgy ruházatra, mint kiállításra nézve. Mikor a mi tribününk elé ért, többen élénken megéljeneztük Ugocsát, mire Újhelyi Vitkay Sándor felénk hajlita a vármegye történeti nevezetességű zászlaját. Ugocsa bandériumát ifj. dr. Petényi Zsigmond vezette, a zászlót Újhelyi Vitkay Sándor vitte, mellette lovagoltak Szentpály Miklós és Nagyiday Ferencz. Az új országháznál egyik képviselő, mikor az ugocsai bandérium megérkezett, felé kiálta: „Ugocsa non coronat“, mire Sanyi egész önérzettel felelé: „sedornat“. Volt rá éljenzés. Ez a hódoló díszfelvonulás, mint egy tündér álomkép marad mindazok emlékében, akik láttak, amellett történeti jeleneteinél fogva nemzeti nagyságunk és küzdelmeink drága emlékeit idézték elő. Június 9-én volt a Fehér-Kereszt egylet országos díszközgyűlése az akadémia dísztermében Stephánia özy trónörökösné a Fensége elnöklete alatt, mely gyűlésen Ugocsa vármegyét Szentpály István, dr. Batizi Endréné, Papp Zsigáné, özv. Kölcseyné szül. Szentpály Anna, Baranyai Gyuláné, Terestényi Dánielné, Grósz Salamonné, Újhelyi Szeréna és Batizi Éviké képviselték. —pud. utódaink helyett intézhessétek és rendeztessétek, miként mindez egy más levélekben, melyet közösen neked, az országnagyoknak s az összes hütnepnek hozzád intézett követünk által küldünk, mindezek terjedelmesebben foglaltatnak. Könyörgünk a mindenható Istennek, ki téged neveden hivott ki anyád méhéből az országlásra s a koronára s a ki azon koronát, melyet a lengyelek vezérének kézérének készítettünk, neked átadni párán- csola, növessze igazsága gyümölcse gyarapodását, országod uj ültetvényét áldásának harmatjával bőségesen öntözze; országodat neked, téged pedig országodnak tartson meg épségben; a látható és láthatatlan ellenségektől oltalmazzon s a földiországlás bajai után a mennyei országban örök koronával díszítsen. Kelt Rómában, ápril VI. kalendájában, indictionban (azaz 1000-ik év márcz. 27-én).“ Az a ragaszkodás, melylyel a nép a szt. koronk iránt viseltetik, jellemző vonásként húzódik keresztül történetén. A magyar nép ősi hite, hogy csakis az lehet törvényes magyar király, kit Szent István koronájával megkoronáztak, mert ezen ereklyének bizonyos titokzatos erőt tulajdonít. Már a korona mystikus származása is emelni látszik becset, de a hozzá fűződő történet még fényesebben bizonyítja, hogy mily féltett kincse a nemzetnek. Történeti tényül a korona származá-sára vonatkozólag csak annyit fogadhatunk el, hogy azt II. Sylvester pápa küldte Szt. Istvánnak, alsó részét pedig Dukas Mihály adta I. Géza királynak 1072. körül. Hogy mikor egyesittetett a két korona, arra biztos történelmi adatunk nincs. Az Árpádok korából kevés történeti adattal rendelkezünk, mely a koronára vonatkozik. A hatalmukat féltő királyok később, mint Venczel, Ottó, sőt Róbert is magukkal.udták a hatalom jelvényét. Albert halála után a korona Viseg- i rádiói, hol őriztetett, Erzsébet királyné pa- rancsára titokban eloroztatván, a komáromi várba vitetett. Innen a szt. jelvényt a cse і csemő László koronázására Székesfehérvárra vitték, honnét később az országból kioroztatott, majd pedig zálogképen IV. Frigyes kezei közzé jutott, kitől azt Mátyás csak 24 év múlva váltotta vissza. 1529-ben Perényi koronaőr a törökök elől Sárospatakra vitte, hol Szapolyai János hatalmába esett, később Szulejmán császár kezébe jutott, ki azt János királynak visszaadta; ennek özvegye Izabella csak nagy alkudozások után adta ki Ferdinándnak 1551-ben. A korona aztán is sokat vándorolt s a török elől majd Bécsbe, majd Prágába vitték. II. Mátyás alatt ismét visszakerült az országba, de Bethlen fölkelés idején a felvidéki városokba, Zólyom, Kassa, Eperjes és Ecsed várába találjuk, majd ismét Pozsonyba s a török elől Bécsbe vittek s midőn ezt is ostrom alá fogta, Linczbe s ismét Passauba s vitték a szt. koronát. I. József idejében ismét a pozsonyi várba helyezték el, de miután a vártorony villámcsapás következtében másodízben is leégett, Bécsbe vitték, honnan Károly koronázására hozták vissza. Az örökösödési háború alatt a komáromi várban őrizték s ott maradt, mig II. József önkénytesen a bécsi kincstárba nem vitette. Azonban a nemzet folytonos kérelmének engedve, 1790-ben Budára vitette. II. Lipót koronázására Pozsonyba vitték, de következő évben ismét Budára került. A francziák közeledésének hírére majd Munkácsra, majd Egerbe vándorolt a korona, de nemsokára visszahozták. A szabadságharcz alatt a koronát Debreczenbe vitték, de a kormánynyal ismét Pestre hozták vissza. Később a leveretés napjaiban Szemere Szegedre menekült vele, innét Nagy-Váradra, majd Aradra s a temesvári csatavesztés után Bem táborába sietett a nemzet fejlett kincsével. A menekülő innét Lugosra, majd Karánsebesre vitte a koronát, aztán Orsovára ment, hol egy vizes füzesben többek segélyével elásta. Ha e történeti adatok mellett a szájhagyományokat is tekintetbe vesszük, mely szerint a szt. korona majd földbe ásatott, majd egy odvas lába, majd egy fakulacsba lett elrejtegetve s kiorozva az országból, lehetetlen nem hinni, hogy a nemzet szent jelvényét különös isteni gondviselés őrizte meg napjainkig. E soroknak nem lehet czélja a korona történetének részletes ismertetése, de e rövidke vázlatából is láthatjuk, mennyi hányatáson ment az keresztül. A korona, mint a nemzet összetartozóságának csakugyan jelképe, jelképe magának a nemzet történetének is. Alig van nemzet, mely több szenvedésnek lett volna kitéve, mint a magyar. Mégis eég áhítattal őrizte meg ősi hagyományait, mily törhetlen hűséggel ragaszkodott koronás királyához. Méltán sérthette a nemzet önérzetét az a körülmény, hogy történeti múltjának legdrágább ereklyéjét, a magyar szt. koronát a nagyközönség a legújabb ideig nem is ismerte. Mert azok a leírások, melyek krónikáinkban s egyebb történeti irataink-ban itt-ott a koronáról olvashatók, nagyon is fogyatékosak s a koronát ábrázoló képek már a kivitelt tekintve is gyarlók s nélkülöznek minden hiteles alapot. Századunkban a tudományos élet általános haladása mellett a műtörténet erőteljesebb művelésre talált s benne az ötvösművészet is fölkaroltatott. A külföld elsőrendű tudósai, minek Labarth, Воск és De Zinas, már évek előtt írtak műveikben részletes ismertetést a szt- koronáról, mint nevezetes ötvösműről. A műtörténet terén európai tekntélynek örvendő tudósok a koronához fűződő százados hagyományainkat alaptalanoknak ítélik s kétségbe vonják annak Rómából való származását, mire nézve történeti adattal is rendelkezünk. — A Sylvisteri koronára, különösen annak kereottpánjaira és mozaik képeire vonatkozó nézetek nagyon eltérők , több érvet hoznak fel a mellett, hogy a korona byzanczi mű. A tudományos vélemények már régebben feltűntek szakértőink előtt, de a kérdés még csak ezután lesz végleg megoldva. A magyar tudományos akadémia 1880 ban kieszközölte a királynál és a törvényhozásnál, hogy a koronát egy szakértő bizottság megvizsgálja és hiteles fölvételt készítsen. Az összegyűjtött anyagot Ipolyi Arnold, a bizottság vezetője dolgozta ki a legfényesebb sikerrel. 1886-ban jelent meg „A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műleirása“ czimén a munka, mely az európai tudományosság színvonalán álló fejtegetésekkel bizonyítja a külföldi tudósok állításainak tarthatatlanságái. Különös fontossággal bir a koronára vonatkozó mű leírása, melyben magas műtörténeti készültséggel s a románezt fajok beható tanulmányozásával a legtiszább világításba helyezi a szt. István koronát s lépten-nyomon kideríti a külföldi tudósok felületességét és elfogultságát. A korona alsó részéről már egyezők a vélemények , különben itt a koronán levő uralkodók zománcz képei és az évszámok eléggé bizonnyitják származását s ehhez járulnak még hiteles történeti adataink. Hálával adózik a nemzet Ipolyi emlékének e nagybecsű munkáért, melyből a magyar tudomány késő utókorig meríthet életerőt. A magyar szellem, vagy a nemzet geniussának újabb diadala e munka, melyből a legfényesebb sugár a korona zománczain ragyog vissza. Legyen áldás ragyogásán. Szellai S. J. TJ G . C S A Tanulók a kiállításon. Mindnyájunk előtt ismeretes az a tény, hogy mennyire könyebben megérthető és mélyebb nyomokat hagyó az az ismeret, amelyet a dolgoknak közvetlen megszemlélése útján szerzünk, mint amelyet bármely élénk szóbeli előadás, vagy leírás útján gyűjthetünk. A kiállítások nemcsak gyors és hasznos ismeretek terjesztéséért rendeztetnek, nemcsak az értelemre hatnak gyorsan és mélyen, de az érzelmekre is sokszor egész életre kiható, buzdító hatást gyakorolnak. Követésre és dicséretre méltó azért azon törekvése némely déli vármegyéknek, amelyek azon buzgólkodnak, hogy minél több idegen ajkú tanulót szállítsanak fel Budapestre a kiállítás megtekintése czéljából. Egész évek tanítási eredményét teszi maradandóbbá, szilárdabbá, világosabbá egy ily tanulságos kirándulás. Nemzeti dicsőségünk emlékeinek ereklyéinek ama ritka, gazdag tárházát bizonybizony a tanuló ifjúságnak kellene főképen bemutatni. Ők az örökösök, lássák az örökséget, mely reájuk vár. Ama szép nemzeti oltárképnél buzduljanak, lelkesedjenek, szűz sziveikben gyúllanak fel a hazaszeretet és az ősök iránti tisztelet fáklyái. Úgyis a hideg ismeretterjesztés jellemzi az iskolákat a szívmelegítő érzelmek, a nemes ideálok keltésére oly kevés gondot fordítanak. Hej pedig nemes nagy dolgok alkotásához nemcsak a világos lejekre, hanem meleg szívre is szükség van! Szokásban van többé kevésbé minden iskolánál közadakozásból iskolai jutalmakat osztogatni vizsgálatok idején a jobb tanulóknak buzdításul serkentésül. Valóban üdös dolgot cselekedne az adakozó közönség, ha e czélra szánt filléreit különösen ez évben nem feledné zsebében; az iskolák pedig akkor járnának el helyesen, ha minden múlóbb jutalom helyett, bár kevesebbet részesítve a megjutalmazásban, e folyó adományokból tanulókat anynyit, amenynyit lehet, szállítanának fel Budapestre a kiállítást megtekinteni. Nem akarom hinni, hogy annyira ideál nélkül valók volnának az emberek már, hogy vármegyénkben minden egyesület, minden hatóság meg nem hozná a tőle telhető bármi szerény áldozatot azon czélra, hogy abból vármegyénk idegenajkú iskoláiból legalább is egy-egyjó tanuló nagyobb fiút felküldhetnénk a kiállításra Budapestre. Egy-egy ily fiú hazaérvén, a tanuló társainak élő, beszélő kiállítása lenne. Napkeltétől napnyugtáig szép csodás dolgokat regélne arról, amit addig álomképben se látottt. Idegenajkú község iskolájában jutalmat érdemlő gyermekeknek a kiállítási megtekintését lehetővé tétele czéljából az „Ugocsa“ szerkesztősége a mai naptól gyűjtést indít. Erős a reményünk, hogy a sok kieszközölhető kedvezmény mellett sikerülend vármegyénkből legalább is 25—30 tanulót gyűjtésünk eredményéből a kiállításra felvinnünk. Pannonius. HÍREK. Kérelem. Hátralékos előfizetőinkét, a községekhez tiszteletteljesen azon méltányos kéréssel járulunk, hogy tekintettel a lap előállításával járó tetemes kiadásainkra, hátralékaikat beküldeni, illetőleg előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. A kiadóhivatal. A koronázás évfordulóján június hó 8-án városunk ünnepi szint és lobogó díszt öltött, a templomokban ünnepélyes isteni tisztelet volt, melyen az állami iskolák növendékei a tantestület tagjainak vezetése mellett és nagyszámú közönség vett részt. Kitüntetés. A több előkelőséget ért kitüntetések között, mint a hivatalos lapból olvassuk, Ő Felsége a király gróf Salm-Reiffenscheidt Ágost főhadnagyot a 3. oszt. vaskorona rendjei adományozásával tüntette ki. Báró Perényi Zsigmondné Ő méltósága f. hó 7-én d. u. meglátogatta a felsővégi óvodát. Itt fogadta a védnöknő, a kis gyermekek őrangyala az ő kis védenczeinek jó kivonatait, melylyel ezek Petronella napján szoktak kedveskedni a jó báró néninek. E napon a báróné udvarában szokta megvendégelni a kis polgárokat, de ez most a család nagy gyászára való tekintetből elmaradt. Azonban a jó báró néni nem akarta, nem tudta a kis gyermekeket is megfosztani az örömtől, ezért kereste fel őket múlt vasárnap és sok jó tésztával, sok-sok czukorral édesítette meg a vasárnapjukat. Szabadságon vannak: dr. Tóth Jenő árvaszéki ülnök 2 heti, Papp Zsigmond aljegyző, lapunk főszerkesztője 3 heti szabadságot nyertek. Szerkesztőnk szabadságidejét a kiállítás tanulmányozásával tölti el s nejével együtt 22-ig lesz a fővárosban. Kardos Béla, Kardos Károly lyceumi tanár szép készültségű fia a napokban tette le kedvező sikerrel a kolozsvári egyetemen az első jogtudományi szigorlatot. Egyhangúlag képesíttetett. Az ugocsai banderisták, mint a szemtanúk beszélik, úgy öltözetüket, mint lovaikat és lovaglásukat illetőleg jól megállták, illetőleg megülték helyeiket. A vezető ifj. báró Perényi Zsigmond volt, ki délczegen ült toporzékoló lován, a zászlót Újhelyi Vitkay Sándor tartotta, Szentpály Miklós és Nagyidai Ferencz mind jól lovagolt. A F. U. E. nagygyűlését f. hó 9-én tartották meg, melyen az ugocsai egylet 6 tagú küldöttsége is jelen volt. A gyűlést Stefánia ő fensége nyitotta meg, gróf Teleky Géza tartotta az elnöki beszédet, Tabódy József felolvasta az elnöki jelentést. Az egylet 10 éves fennállása óta 3166 anyát és gyermeket vett fel, 12 ezer gyermeket gyógyított a központban, 800-at segélyezett, 400-at a vidéken, millió frt a vagyona. Özv. Thurn Jánosné 120 ezer frtot érő telket ajándékozott az egyletnek, melyen e gyűlés végeztével rakták le ünnepélyesen a lelenczház alapkövét. Kitüntetés. Ő Felsége a Király Czeiner Nándor beregszászi közgazdasági előadónak a ministeri tanácsosi czimet, Sárkány Gábor munkácsi áll. el. isk. igazgatónak az arany érdemkeresztet adományozta. Ujraoltás. Dr. Kraemer Lipót városi orvos f. hó 9-én, kedden foganatosította a szabályszerű ujraoltásokat az állami elemi és polg. iskolában. Schweizból Ugocsába. Dr. Skultély Tivadar kedves leánya Gabriella f. hó 11-én érkezett haza a szép Schweiczból, hol rokonai körében Yvertonban 3 évig nevelkedett. Mint gyermek ment el a kis Gabriella Szőllősről s most, mint szépen fejlett nagy leány érkezett haza. De a testi szépségen kívül hozott magával még becsesebb javakat is : a páratlan jó hírnévben álló schweizi nevelést. Atyja Bécsig ment elébe, hová a schweizi rokonok kisérték, innét Budapestre mentek, hol megnézték a felvonulást, a kiállítást s egyéb látnivalóit az ünneplő fővárosnak, így a legszebb benyomásokkal telve érkezett körünkbe, a régi hazába. Isten hozta! Vizsgálatok. Az évzáró vizsgálatok f. hó 12-én pénteken kezdődtek a nagyszőllősi m. kir. állami polgári iskolában a hittani vizsgálatokkal. A vizsgák az egész jövő héten folynak és 20-án dalestélylyel nyernek befejezést a rendes tanulókra nézve, azután a magánvizsgálatok következnek. Ugocsa a kiállításon. Vármegyénk egy 18-ik századból való zászlót, 2 drb. Ugocsára vonatkozó régi okmányt küldött a történeti csarnokba. Míg más csarnokban képviselve sincs, addig az oktatásügyi csarnokban sok és változatos tárgyat mutattak be megyénk iskolái és egyes tanítói. A következőkben adjuk az oktatásügyi csarnok hivatalos katalógusából összeállított kiállítók jegyzékét: 308. sz. a. nagy-tárnái áll. elemi isk. igazgatósága: írásbeli dolgozatok nagy képkeretben fényképekkel. 334. sz. a. tisza-ujlaki áll. elemi iskola : Helyesírási gyakorló füzetek. 450. sz. a. halmii áll. gazd. felső népiskola: írásbeli dolgozatok, az intézet alaprajza, fényképei, tanmenete. 474. sz. a. nagy-szőllősi áll. polg. iskola: Szabadkézi és mértani rajzok, szemléltető taneszközök. 379. sz. a. Jankovics Béla fancsikai tanító saját készítményes szemléltetési taneszközei. 397. 24. szám.