Ugocsa, 1901 (17. évfolyam, 9-53. szám)
1901-03-03 / 9. szám
1901. márczius 3. képezik, anélkül, hogy tényleg meghódították volna azokat. A hódítás ma gazdasági pénzügyi és kulturális eszközökkel történik és az a különös benne, hogy az meghódított nem is veszi észre, hogy az értelmileg erősebbnek hatalmába kerül. De viszont nagy előnye a legyőződnek, hogy szorgalommal és kitartással rövid évek alatt kiszabadultak más nemzetek gyámkodása alól. Nálunk Magyarországon a kultúra tekintetében még egy sajátságos tényezővel kell számolnunk és ez a magyar faj helyzete a többi nemzetiségekkel szemben. A magyar faj idebenn a hegemóniáját, melyet évszázadokon keresztül a kardra és a faji erényekre alapított, ezután csak a kultúra fegyvereivel védheti meg. Épen azért hazafias lelkesedésünk egész melegével üdvözöljük Wlassics Gyula minisztert, kinek tanügyi politikája abból indul ki, hogy a kulturális czélokra szánt állami erőket legelsősorban a magyar faj erősítésére fordítsuk. Az állami pénzeken legelsősorban azon magyar vidékeken állítsunk fel iskolákat, amelyeken a községek és felekezetek nem képesek, megfelelni kulturális feladataiknak. És csak ha a magyar faj mindenütt beiskolázott és értelmileg megizmosodott, menjünk tért foglalni iskoláinkkal a nemzetiségi vidékekre. Ilyen felfogás, ilyen célok mellett el kell némulniok az ellenvetéseknek az iskolák államosításával szemben. Igenis államosítsuk a népiskolákat mindenütt, ahol az állameszme és az államfenntartó magyar faj érdekei ezt megkövetelik. Azt hisszük, hogy Wlassics miniszter kultúrpolitikája egyhangú helyesléssel találkozik nemcsak a képviselőházban, hanem mindenütt, ahol jó magyar hazafiak laknak. Ezt bizonyítja az is, hogy Zichy János gróf, a néppárt vezére, szintén nem tudott érdemleges ellenvetéseket felhozni, az iskoláknak ilyetén államosításával szemben. A felekezeti szempont valóban nem lehet. — Erre a Muki kitalál valami ügyes hazugságot. Dolgozta a restancziát, pusztította az aktákat. Szidja a vármegyét, — amely megöli a tisztviselőt, — mint a rossz gazda az igáslovát. Az asszony is kifakad a vármegye ellen, — de végre lecsillapul és vacsora közben oda nyújtja a kappan sarkantyúját a kedves férjének, — hogy gondoljanak valamit és aztán törjék szét. Muki a szerencsés, neki törik a sarkantyú taréja. Az asszony gyanakodva rázza a fejét: — Muki, te hazudtál! De Muki ügyes, mint a kígyós kisiklik a gyanú hálójából. Egy év múlva, midőn már kis Muki is van a háznál, —a figyelmes családfő csörgős babát visz haza az apróságnak strucztollas kalapot a mamuskának. — Az asszony örül. Mivel háláljam meg ezt neked édes kis uram ? — Mivel? Tudod mivel? — Na szólj, beszélj ! — Adjál nekem hetenkint egy napi kimenőt. A kis menyecske elszomorkodik,— de végre is beleegyezik — a kalap miatt, hanem kiköti, hogy csakis a kaszinóba szabad menni és legkésőbb kilencz órára otthon kell lenni. Úgyis lesz, Muki pár hétig a kaszinóban kártyázik, este a rendes időben hazamegy, semmi baj sincsen, mert Muki csak kaláberezett. Egyszer azonban a lánczát széttépett tigris belemerül a nemzeti játékba és a ferblia veszti a fél havi gázsiját, irányadó az állami iskolákkal szemben akkor, midőn azt látjuk, hogy a miniszter közel háromszázezer koronát fordít évenkint az állami iskolákban a hitoktatásra. Az ilyen államik, amely ennyire pártfogója a hitoktatásnak és az erkölcsi nevelésnek, nem lehet igazságosan ráfogni, hogy vallástalan és a vallás érdekeivel nem törődik. Igenis az állam felekezetet sem segíti a másiknak rovására, hanemmindegyiket igazságosan támogatja, amennyiben az állami czélok elérésére ezt megköveteli, különösen Wlassics Gyula valláspolitikájában domborodik ki e törekvés, ki a vallásfelekezetek érdekében kifejtett nagy tettekre mutathat vissza. Így mindenekelőtt rendezte a lelkészek kongruáját, úgy, hogy a nem katholikus lelkészek már tényleg meg is kapták az állami segélyt. A katholikus lelkészek kongruájának rendezési ügye pedig a főpapok kezeibe van letéve, mert ezek magukra vállalták a katholikus lelkészek kongmájának rendezését. Ugyancsak a rég óhajtott katholikus autonómia létesítése is egyedül a főpapi kar magatartásán múllik. A miniszter mind a két ügyben közvetlen befolyást nem gyakorolhat sem a lelkészi konynia rendezésére, sem az autonómia előkészítésére. Az autonómiát igenis a miniszter kezdeményezte és az ő előterjesztésére hívta össze a felsége a kongresszust. De kijelentenünk, hogyha a főpapság mostani állásfoglalásától el nem tér, a katholikus autonómiából nem lesz semmi - Sajnos, hogy~ezt időre" idegjószhatjuk~ mert a magyar püspöki karnak nem kell egyházi önkormányzat, ez ellenkezik az ő érdekeivel. Épen azért tiltakozunk az ellen, hogy az autonómia bekövetkezhető bukása miatt a magyar kormányra hárítsák az ügy ódiumát. A TI GA C S A — Megyek utána! — kiált fel nagy lelkesedéssel — és a másik felével harczol tovább. Telik az,idő: kilencz, tíz óra is elmullik, végre éjfélkor pitire vágódik Muki Most már se pénz, se vacsora, se becsület, se kapukulcs. Barátaitól kér kulcsön néhány forintot és elmegy a többiekkel a korcsmába halestélyre. A hal átkozott, ha másodszor a maga levében fürösztik. Bort kíván a hitvány hüllő és bort kíván a bánatos Muki is. A czigány és Muki koczczint, mint hajdan a régi jó világban. Már a hajnal is derengni kezdett, mikor hazafelé indul. Czifrázza a lépést, a mint egy balletmester, végre megáll a kapu előtt. De hiába áll ott, mert az be van zárva. Végre is a kerítésen kellett átugrania, nehezen megy, de mégis sikerül. Hallgatózik a hálószoba ajtaján. — A kis Muki sir, acsarkodik odabenn ; ketten is csititják, a mama meg a nagymama. Végre megszólal az egyik : csitt, hallgass te korhely; éppen olyan lump leszel, mint az apád! Azután megszólal a nagymama: hadd el leányom az édesapád is igy is kezdte, mint a te férjed; de az első alkalommal, szigorúan fogtam és nem mert többé kiugrani a hámból. Mikor ezt a beszédet hallja Muki, visszamászik a kerítésen és másnap délben kerül haza, amikor is kegyetlenül szidja a vármegyét, hogy még éjjel is dolgoztatja a tisztviselőit. De az asszony nem a vármegyét szidja már, hanem Mukit. 9. szám: A háborúk százada. Blovitz, a hírneves angol újságíró megjövendöli, hogy a huszadik század jegye a háború. Mindenekelőtt össze fognak ütközni Anglia és az Egyesült Államok, továbbá, mihelyt Ferencz József meghal, harcz és háború színtere lesz az egész Európa. Ausztria kalácsosa lesz, amelyet a hatalmak föl fognak szentelni. Németország jogot formál majd az ausztriai németekre, de ezt Francziaország nem nézheti nyugodtan. Oroszország segíteni fogja a szláv népeket, lerázni a német és a magyar igát. Olaszország pedig parkodul fog meghódítani az osztrákolasz tartományokat és az Adria partjait. Ez az egyik jövendő,n tndás. A másik, amely nyilván szláv csillagjárást követ, a következő képet állítja föl: — Ma a latin népek hanyatlóul vannak, a germánok uralkodnak, de a jövendő a szlávoké. így áll a világhatalom múltja, jelene és jövője, a latinok csak úgy állhatnak ellent a germán faj hatalmának s csak úgy frissíthetik föl a saját erejüket, ha szövetkeznek a szlávokkal, akik fölött védő és oltalmazó hatalom. Oroszország politikai fúzió nélkül, így és ekképen fognak csoportosulni a népek a jövendőben. Magyarországnak mindegy, hogy milyen szövetség adja neki ugyanazokat a kedvezéseket, mint a német . . . Már most állapodjunk meg és elmélkedjünk. Hogy is mondja Polóniusz Hamlet zavaros beszédéről. Ez őrültség, de van bizonyos rendszer. az az őrültség, amit ezek az idegenek okoskodnak, kétségtelenül érdekes, őrültség. A rendszer pedig, amelyre jövendőmondásuk támaszkodik, két valóságos, bizonyos és szemmel látható pillérre támaszkodik. Az egyik az, hogy a nemzeti eszme, az egyazon fajok népek összetartozandóságának eszméje még nem valósult meg tökéletesen, de megvalósulásra vár. Ez a fejlődés iránya, amelyet a história mutat s a mely felé minden nép és nemzet törekszik, ellenállhatlan belső sugallattal ösztökélve. A másik pillér pedig, amelyre a jövendőmondók okoskodásukat építik, Ausztria romlása és idállott állapota. Itt gyünnyen kínálkozik a jóslat. Ausztria megdől s ezzel mindama''nép- és fajtöredékek, amelyeknek gyűjtő fogalma az osztrák birodalom, fölszabadulnak és mindenik csatlakozik ahhoz a nagyobb népcsaládhoz, amelyekhez tartozik a vérbeli vagy fajrokon gravitáczió törvényei szerint. Hát hiszen lehetséges, hogy ez így lesz a jövőben valamikor. De ezek a jövendőmondók egy nagy hibában szenvednek; sietnek, szerfölött sietnek. Az idő, különösen a nagy történelmi átalakulások idej, nem siet ennyire, sőt sokkal lassabban jár. Egy másik hiba, hogy a jósok, úgy látszik, csekélybe veszik a Habsburgok erejét és hatalmát. Tömérdek vagyon, tenger tapasztalás s az eszközöknek roppant válogatott és válogatatlan sokasága áll itt rendelkezésre, ha a hatalom megmentéséről és megtartásáról van a szó. S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy komoly veszedelem pillanatában itt van Magyarország, amely ismét meg fogja menteni Ausztriát, mint már annyiszor. Milán király szobra. A skupsina pályázatot hirdet Milán király emlékét dicsőítő szoborműre. A költségeket a Milánnak megszavazott, de ki nem utalványozott apanageból fedezik. . A magyar szobrászok közül többen pályáztak, köztük Zala György is, de Sándor király megtekintés nélkül küldötte vissza Zala pályázatát, mert Hock János azt írta róla, hogy a szobrot rendesen tíz évvel a határidőn túl készíti el. Egy franczia szobrász, „In vino veritas“ jeligével következőképen faragná meg Milán király szobrát : „Magas felületen lovon ül a király és Szerbián végigtekintve merészen fütyül (az egész országra) közötte az ármánykodás szimbólumai vihogva játszanak egy koronával és gúnyolódva tekintenek Milánra.“ Ezt a pályázatot elvetették, mert nagyon tendencziózusnak találták. Egy poéta is küldött be pályázatot, de mivel rajzolni nem tud, versből írta meg mi