Uj Közlöny, 1923 (45. évfolyam, 12-63. szám)

1923-03-21 / 63. szám

% oldal._______­___________________ Ú­J KÖZLÖNY Szerda, március 21. Szerény Béla­ (németül) a zsidóság nevében tiltakozik. A denunciáns Zseltvay. Zseltvay, aki az ankéten a Svoboda c. lapot képviselte polemizál Kaminszkyval, majd a klerikalizmus vádját utasítja vissza, végül bejelenti, hogy h­avas a legutolsó, sajtó ankét után — úgy látszik a sok likőr hatása alatt — sértően nyilatkozott a köz­társaság elnökéről és róla, amiért­­ jelen­tést tett az ügyésznél. Havas Emil: megállapítja, hogy a kótvagos Zseltvay nem mondott igazat. Kaminszky : Hazudott mint rendesen. Havas Emil: Sokkal mélyebben tisz­telem a köztársaság elnökének a személyét sem, hogy azzal bántanám meg fennkölt személyét, miszerint egyszerre ejtem ki a nevét egy ilyen reverendás denunciánssal. (Helyeslés.) Holtky Károly követeli a Grendzsa féle alakoknak a sajtóból való sürgős eltá­volítását, akik ilyen cikkeket írnak, azzal­­ egy asztalhoz le nem ül. Bakó hozzájárul Hokky szavaihoz. Grendzsa egy néhány szóval védekezik. Voith a munkácsi sajtóviszonyokat is­merteti és tiltakozik lapjának indokolatlan üldözése ellen. Több kisebb felszólalás után Straka sajtófőnök erősen nacionalista szó­beszéd­del fejezte be az értekezletet. Megállapí­totta, hogy a ruszinok ezer éves rabság után végre „szabadok“ lettek és most a gaz­dasági szabadságukért folytatják harcukat. A magyarságnak is vannak jogai, illetve kö­telessége kultúráját megvédeni a törvé­nyes kereteken belül. Grendzsa : De nem bombákkal. Vozdry: T........., fogja be a száját. Straka a vitát bezárja és közös mun­kára hívja fel az újságírókat. A tea. A teán már nyugodtabban folyt a han­gulat, bár a Zseltvay denunciálása sok kommentárra adott okot és ezen lépését minden újságíró elítélte. A vicekormányzó az ő ismert finom modorával megnyerő házigazda volt — csak az újságírók nagyon sajnálták, hogy az ankéten nem hallotta, milyen véleménnyel vannak a közvélemény harcosai — kitűnő lapjáról a Ruszinról. fiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Miiiiiiiiiiii ­ Társaskör közgyűlése. Alapszabályok módosítása. Új elnökség. Az Ungvári Társaskör, amely az ung­vári társadalmi és kultur­eggyesületek kö­zött a benne tömörült intelligenciánál fogva vezetőszerepet játszik, vasárnap délután tar­totta ez évi rendes közgyűlését. Dr. Novák a Társaskör érdemdús és közszeretetben álló elnökei nyitotta meg a közgyűlést és ismertette az elmúlt évi tör­ténetét. Majd a hatóságok kívánsága értelmé­ben megváltoztatták az alapszabályokat, sőt a Kaszinó nevét is, amely az Uzhorodi Társaskör nevet vette fel. Végül megválasz­tották a tisztikart, amely így alakult: Elnök: Dr. Novák Endre. Alelnök: Lőrinczy Jenő. Felügyelő: Fejér Lipót. Pénz­táros: Lám Elemér. Jegyzők: Dalejcsik Endre, Dr. Szendery István. Könyvtáros: Kárpáthy Ferenc. Segédkönyvtáros: Mankovich Rezső. Ügyész: Dr. Bartakovics Aladár. Választ­mány: Árky Ákos, Barta Vilmos dr., Ber­­zeviczy István. Ifj. Bradács Gyula dr., Csuha István, Fisch Samu, Guttman Sándor dr., Hámos Aladár, Hámos Béla dr., Heverdle Frigyes, Kardos Emil, Kelen Gyula, Kiss Dezső, Komjáthy Gábor, Korláth Endre dr., Kerekes István dr., Karczub Géza, Kurimay Mihály, Minay István, Mazuch Ede, Perszina Alfréd, Preusz Elemér dr., Rácz H. Lajos dr., Schweitzer Jónás, Sajó Elek dr., Szabó Jó­zsef dr., Szentgyörgyi Adolf dr., Szabó Endre, Szniszsák Nándor, Szieber Ödön, Tom­csányi Béla, Virányi Sándor dr. A gyűlés Novák elnök éltetésével ért véget. Lengyelország megkapta Kelet-Galiciát Belép a kisantantba PÁRIS, márc. 16. Diplomáciai aktus színhelye volt tegnap a párisi külügy­minisztérium. Itt írták alá a nagykövetek tanácsában képviselt hatalmak képviselői és Legyelország párisi követe a Legyelország keleti határait megállapító jegyzőkönyvet. A szerződés teljes egészében meg­hagyta a rigai békeszerződést, amely tudva­lévően Galicia egész területét osztatlanul Legyelországnak juttatta. Az okmányt Fran­ciaország nevében Poincaré miniszterelnök írta alá. Az ünnepélyes aktuson részt vett Szkarzewski lengyel külügyminiszter is, aki kijelentette, hogy Lengyelország kizárólag a békepolitikát fogja szolgálni a szomszé­daival szemben és törekedni fog felvétetni­­ magát a kisantant kebelébe. A st.-gem­aini békeszerződés, amely Ausztria új határait állapítja meg Kelet­­galícia sorsáról nem döntött, noha a len­gyelek mindent elkövettek, hogy nyomban birtokukba vegyék a nagy antant győzel­mének gyümölcseit. Úgy határoztak a győ­zők, hogy Galíciának keleti része egyelőre nemzetközi igazgatás alatt marad. Azonban a lengyelek, hogy az ukránok aspirációit megelőzzék, a békekötés után nyomban nagy erővel szállták meg ezt a területet és kezdettől úgy igazgatták, mint sajátjukat. Igazat adott nekik az idő, mert úgy a franciák, mint a kisantant „erős támogatásá­val sikerült ezt a termékeny országrészt a megnövekedett birodalom számára megsze­rezni, mint ezt a ma érkezett következő nagy jelentőségű távirat tudtul adja: ....................................................................................................................................ІПШІІІІІІШІШІІІІІІІІШШІИШШНШІІІЖІІИШІІІІІІІІІМІІІІНИНІШІШІІИІПітШП Beregi Oszkár afférja Munkácson A „Munkács“ című­ hetilap kritikája Beregiről. — A Beregi-tisztelők akciót indítottak a művész rehabilitálására. — Izgalmas premier a munkácsi színházban. — Beregi anekdotát mond a munkácsi rabbi­választásról. — Ha a vége jó, minden jó Munkács, márc. 20. Beregi Oszkár, a kiváló magyar szín­művész most tudvalevőleg Munkácson ven­dégszerepel Horváth Kálmán társulatánál. Vendégszereplése alkalmából minden mun­kácsi lap érdeme szerint méltatta Beregit, csupán a Vozáry Aladár szerkesztésében megjelenő „Munkács“ című hetilapnak volt ebben az ügyben különvéleménye. A Mun­kács, Beregi vendégjátékairól szóló kriti­kája során ugyanis megállapítja, hogy a művész Munkácson felületesen és a vidéki közönség fumigálásával játsza végig szere­peit és világosan észrevehető, hogy a mű­vészi törekvés a kikötött szokások zsebre­­vágásában és a szerepek gyors ledarálásá­­ban merül ki. Ezt a meggyőződését a „Munkács“ Be­regi tavalyi­ szerepléséből merítette és a mostani vendégfellépései (Egy szegény ifjú története, Bánk Bán, Hamlet) csak megerő­sítette a róla fentebb vázolt véleményét. A „Munkács“ kritikája nagy szenzá­ciót keltett a városban. Egyes, mindenáron destruktív körök, a kritikában nemcsak a művész lebecsülését, hanem a zsidók és a liberális magyarok megsértését is látták, holott a szóban forgó kritikában még leg­távolabb célzás sem volt ily irányban. A felháborodás nyomán akció indult meg a városban, hogy Beregi Oszkár megsértett művészi reputációját rehabilitálják. Tegnap este a színházban Lányi Meny­hért, a fiatal és tehetséges kassai író nagy­sikerű drámái, a „Firenzei haláltánc“ és „A herceg szerelmese kerültek színre Be­regi Oszkárral a címszerepben. A közönség erre az alkalomra zsúfolásig megtöltötte a színház nézőterét. Mikor az 1 felvonásos dráma véget ért és a közönség zajos tet­szésnyilvánítása elcsendesült, kilépett a lámpák elé egy munkácsi fiatalember, ke­zében hatalmas babérkoszorúval és beszé­det intézett Beregi Oszkárhoz. A beszédben a munkácsi művészet kedvelő közönsége ne­vében sajnálkozását fejezte ki az őt méltat­lanul ért incidens felett és kijelentette, hogy minden kulturember elitéli az egyik legna­gyobb magyar művészt sértő inzultust. Beregi ott helyben válaszolt is a szó­noklatra és kijelentette, hogy kultúrát ter­jeszteni és a művészet iránti szeretetet fel­ébreszteni jött Ruszinszkóba, nem pedig szokásokat zsebrevágni, mert hiszen például Svájcban arany frankokat is kaphatna fel­lépéséért. Majd nagy derültséget keltve a következő szellemes anekdotával válaszolt, a Munkács támadására: Rabbi választás volt Munkácson. Az előjelekből ítélve a választás egyhangúnak mutatkozott és tényleg közfelkiáltással Reb Menachem Ch­eszbeiszert választották meg. Csak épen egyetlenegy ember akadt, aki torkaszakadtából kiáltozott: — Nem kell Ch­eszbeiszer! Nem kell Ch­eszbeiszer! A rabbi másnap felkereste az ellen­­zékieskedő hitsorsost és megkérdezte tőle, hogy mi kifogása van ellene, hogy olyan nagyon ellenezte a megválasztását. — Nincs nekem rabbilében semmi ki­fogásom Ön ellen — válaszolt a hitsorsos — csak épen azért kiabáltam, hogy észre­­vegyenek. Mert ugye, ha én a többiekkel együtt Ön mellett szavaztam volna, a kutya sem tudta volna, hogy a világon vagyok, így ellenben feltűnést keltettem, sőt a rab­bilében is megtisztelt látogatásával. Én is így vagyok valahogy a Mun­káccsal, azzal a különbséggel, hogy én nem megyek el hozzá látogatóba. A közönség tapsolt és nagyon meg volt elégedve az incidens lefolyásával, így fejeződött be Munkácson egy kulturbotrány, amely kritikával kezdődött és babérkoszo­­rús szónoklatokkal ért véget. Egyéb baj nem történt ÜZLET teljes beren­dezéssel és lakással ELADÓ. Érdeklődők forduljanak Rad­­vánc­ utca 73. szám alá.

Next