Uj Közlöny, 1928. január-június (50. évfolyam, 1-147. szám)

1928-01-28 / 23. szám

2. oldal felépített védőbeszédében a bíróság­­elé terjesztette teljes mértékben azt a hatalmas irodalmi vitát, amelyet Tamás Mihály regénye az egész európai sajtóban okozott. Szemelvé­nyeket olvasott fel német és magyar lapokból, amelyekben Európa legki­válóbb szellemei Tamás Mihály párt­jára állanak és igazolják az ő írói hit­vallását. Legkiválóbb kritikusok vé­leményét olvasta fel, akik mind az új magyar irodalom remekének tartják Tamás Mihály »Szép Angéla Háza« című regényét. Védőbeszédében bi­zonyítja azt, hogy ha az író író és igaz­án tehetséges, ak­kor suverén. Tamás Mihály Íróságát pedig az iro­dalom legfelsőbb fórumai igazolták,, kéri a felmentését. A bíróság hosszabb tanácskozás után az írót bűnösnek mondta ki saj­tó útján elkövetett becsületsértési vétségében és ezért őt 400 korona fő és 100 korona mellékbüntetésre ítél­te. Erkölcsi kártérítést a bíróság azonban nem állapított meg Nánásy Gyula részére, mivel nem látta be­­igazoltnak, hogy Nánásyt a regény megjelenése folytán anyagi kár érte volna. Az ítélet ellen úgy a magánvád képviselője, mint a vádlotté felebbez­­tek. (s. s.) ­ Egy munkácsi „vesztegetés" a bíróság előtt A vádlottat felmentették Érdekes vesztegetési üggyel fog­lalkozott tegnap az uzshorodi tör­vényszéken Foltanek tanácsa. A vádlott Mauskopf Regina munkácsi ibodega-tu­lajdonos, aki ellen dr. Za­jicsek Károly a munkácsi rendőrség útlevélügyi referense tett feljelentést. Az eset előzményei a következők: Egy alkalommal dr. Zajiesek a Manskopf bodegában ebédelt, egy­szerre csak az asztalhoz lép Mans­­kopfné és »köszönöm dr. úr, hogy el­intézte az útlevelet« — szavaik kísé­retében néhány százkoronás bank­jegyet a referens kezébe nyomott. Dr. Zajiesek tiltakozott az ellen, hogy ő bárkinek is az előírások elle­nére kedvezőbben intézte volna el az útlevelét, azonban az asszony a pénzt otthagyta és elment az asztal­tól. Dr. Zajiesek jelentette az esetet a felettes hatóságának és feljelentést tett az államügyészségen is Maus­kopf Regina ellen. A csütörtöki tárgyaláson a vádlott tagadta a terhére rótt bűncselek­ményt, dr. Zajicsek továbbra is fen­­tartotta állításait. A bíróság az elhangzott vallomá­sokból megállapította, hogy a vádlott egy ízben megkérte dr. Zajicseket arra, hogy egy idegen állampolgár út­óle­vel­ét kedvezően intézze el. Dr. Zajicsek megse nézte az útlevelet, hanem utasította a vádlottat, hogy hivatalos úton kérje az utólevél elin­tézését. Az útlevél körülbelül egy hónap múlva került a referens kezé­be, aki anélkül, hogy tudta volna, hogy éppen a kérdéses útlevélről van szó, minthogy nem ütközött semmi akadályba, kedvezően intézte el. A vádlott pedig abban a hiszem­­ben, hogy az ő interveniálására kap­ták meg az útlevelet, meg akarta ju­talmazni a referenst. A bíróság arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a vádlott az ér­vényben levő magyar törvények szerint nem követett el bűncselek­ ÚJ KÖZLÖNY ményt azzal, hogy egy köztisztvise­lőt utólagosan megajándékoz­ott, to­vábbá a feljelentő anélkül, hogy tudta volna milyen ügyről van szó, azt ked­­­vezően intézte el, tehát nem is volt­­ szükséges vesztegetésre, a vádlottat a vád és következményei alól fel­mentette. Jiskra ügyész három napi gondolkodási időt kért. Amikor a hozományra adott előleg elúszik , vissza­megy a parti Négyhavi feltételes fogház a rossz üzlet után Még 1921-ben történt, hogy Singer Dávid munkácsi fiatalember meg­kérte Klein Lén­a ugyancsak mun­kácsi leány kezét. A leánykérést el­jegyzés követte, sőt nemsokára az­ esküvő napját is kitűzték. Az es­küvő előtt két héttel a vőlegény be­állított jövendőbeli apósához és a ho­zomány előlegeként 10.000 koronát kért, amit meg is kapott. Singer a kapott pénzt üzleti vállalkozásba fek­tette amely azonban olyan balul ütött ki, hogy nemcsak a 10.000 ko­ronát, de még ennél jóval nagyobb összeget is rá kellett fizetni. Singert ez a sikertelen üzlet teljesen letörte annyira, hogy menyasszonyával szemben is ideges, néha goromba volt, ami szóváltásra, majd az el­jegyzés felbontására vezetett. Az el­jegyzés felbontása után Singertől visszakövetelték a 10.000­­koronát, de ő pénz helyett ígéretet tett, a vissza­fizetésre, így egy jó ideig elhúzódott az ügy, míg csak Kiérnék meg nem unták a folytonos halasztgatást és csalás ОІ­, még feljelentést tettek az uzshorodi ügyészségen Singer ellen. Tegnap tartotta meg a törvényszék ez ügy­ben a főtárgyalást. Singer elismerte azt, hogy felvette a 10.000 koronát, de kijelenti, hogy nem volt szándékában Kleinékat be­csapni. Singer kimutatta, hogy a pénzt, valóban üzleti vállalkozásba fektette. A 10.000 koronát, ha va­gyoni helyzete javulni fog, hajlandó visszafizetni. A bíróság magáévá tette Singer védekezését és csupán négyhavi fogházbüntetést szabott ki rá, az ítélet végrehajtását azonban két évre felfüggesztette. і жав»« «мню ижаага «згяив «шиш в шж пака зямт втт ттт На akarom vemhes, ha akarom nem vemhes Az árvíz után letagadta a város, hogy a disznóhizlalda-telep az övé s most újra jogot formál rá Azt hisszük, nem igen akad Ung­­váron olyan ember, aki a város régi vezetőségének szociális érzékét két­ségbe merné vonni. Hogyisne, hiszen a szociális érzék úgy csöpögött a jó régi városi vezetőségből, mint a ká­nikula idején­ a henteseknél díszelgő hájból a zsír. Az aranyos szívű nagy fejnek igyekeztek minden olyan kér­dést megoldani, ami magától­­meg­oldódott. De annál kevesebbet törőd­tek a jelentéktelen dolgokkal. Olyan jelentéktelen dolgokkal, mint például a lakás­kérdés. Nem, ilyen apró­­cseprő ügyekkel­ nem foglalkoztak. Illetve mégis hozzányúltak ehhez a jelentéktelenségében is rendkívül ké­nyes problémához. Jó pár éve annak. Akkor azt hitték, jámborul és vi­gadva, hogy egyszer és mindenkorra kétvállra fektették a lakásínség száz­­fejű szörnyetegét. Valami igen nagy baklövést követ­hettek el az Urak, mert most, az Úr 1928. esztendejében, ahelyett, hogy »elhervadt« vagy »megfakult­« volna a Múlt, visszasír. A baklövés következményeiben sér vissza a Maik. A város urainak kacérkodása a jogtalanság — úrnő­vel csúnya torzszülöttet eredménye­zett. Ki vállalja a gyermeket magáénak? A »következményt« nem lehet 30 nyomorgó család nyakába varrni. Mert harminc földhözragadt család­ról van szó. Jó pár évvel ezelőtt, amikor éppen olyan nagy volt a lakásmizéria, mint manapság, összeszedelőzködött egy pár szegényember és tiszteletteljesen a városi vezetőség elé járult, azzal a kéréssel, hogy adjon a város valami­lyen telket, amire vityrlókat építhes­senek. Az aranyos lelkű urak nyom­ban átérezték a kérés jogosságát, mondván: — Édes fiaim, kívánságotok pa­rancs számunkra... Menjetek a disz­nóhizlaldához, van ott hely elég, épít­kezzetek. Annyi pénzetek nincs, hogy a telkeket megvásárolhassátok, de ez nem is fontos, a fontos az, hogy bér fejében havonta 20 koronát a városi pénztárba befizetni es ne mulasszátok ... És a szegény édes­ jánosok letele­­pedének a számukra kijelölt helyen. N­e építettek palotákat, csak amo­lyan sárkunyhókat, de hát istenem, favágóknak, meg uccaseprőknek az is jó, ha jobb nincs. Jól az eszükbe vésték a jószivü uraik tanácsát és nem késlekedtek minden hónap else­jén beállítani a városi pénztárba, ama 20 koronák ügyének elintézése végett. És egy szép napon boldogságuk ragyogó egére fekete, komor jelleget vont az árvíz. A kiöntött Ung nem volt szenti­mentális. Nem törődött a szegény emberek könnyeivel, szennyes hab­jai belopództak a telepre és pár pilla­nat alatt megsemmisítették az ott la­kók vagyonkáját. Fösvény ember jól teszi ha kike­rüli a koldust, különben annak a ve­szélynek teszi ki magát, hogy ala­mizsnát kérnek tőle. A disznóhizlalda lakói koldusbotra jutottak, a város urai igyekeztek ki­térni előlük. És amikor az árvíz után bért fizetni megjelentek az árvízká­rosultak, a bér összegét nem fogad­ták el tőlük, mondván: — A telkek az állam tulajdonát ké­pezik ... Nincs jogunk ezidőszerint bért kérni tőletek. Így akarták a sze­­rencsételeneket a segélyakcióból ki­zárni. Az árvízkárosultak, abban a re­ményben,­­hogy az őket ért elemi csapás hatotta meg az urakat, szépen zsebrevágták a béröszeget. A jelenet hónapokon át megismétlődött: a vá­ros nem fogadta el a disznóhizlaldás telepen lakóktól a kikötött 20 korona havi bért. Szombat, január 28 I így is jó, gondolták az éhes­ jáno- I­sok és k­i nem­­igen forszírozták a fi­­­­zetés ügyét.­­ Tizenöt hónap telt el azóta s most,­­ nagy szélcsend után, mikor az á­rviz­­i veszedelem már elmúlt, elementáris­­ erővel tört ki a vihar. A tüzes isten- I nyila lecsapott, a város gazdasági­­ ügyosztálya által kiadott és Gaál polgármester által aláírt fizetési meghagyás képében. Pontosan nem tudjuk, de értesü­lésünk szerint 30 család kapott ilyen, alant következő fizetési meghagyást: »Felhívom, hogy az uzshorodi vá­rosi gazdasági hivatalnál, az 1926 november 1-től 1927 december 31-ig járó, ki nem fizetett bér hátralékát , 300 koronát fizesse be. Ha ezen összeg a fizetési megha­gyás vétele napjától számított 8 na­pon belül nem lesz befizetve, ez eset­ben 7 százalékos késedelmi kamat­tal és 3 százalékos végrehajtási költ­séggel végrehajtó útján lesz be­hajtva. Gaal, polgármester.« És most álljunk meg szóra! A város tulajdonában van a disznó hizlalda telep, avagy sem? Ha a városé az a terület, miért komédiáztak, miiért nem fogadták el a ottlak­óktól a bért? Az ottlakó földhözragadt szegény­­emberek 20 koronánként, ha nem is könnyen, de kifizethették volna a havi bérösszeget. Nagyfokú lelki­­ismeretlenség volt várni addig, míg 300 koronára növekedett egy-egy család hátraléka. Úgy látszik a város urai nem tudják mit a nyomor, nem tudják, hogy az egyik érdekelt (akad több is ilyen) családjával együtt ha­­jaskrumplin él hetek óta. Ugyan hon­nan szerezzenek ezek az emberek nyolc nap alatt ilyen, számukra hor­ribilis összeget? Lopni, vagy rabolni menjenek? Kénytelenek letérni a tisztesség útjáról, különben utolsó párnájukat is dobra verik. Bizalommal fordulunk ebben az ügyben Hrabár főpolgármesterhez, azzal a kéréssel, vizsgáltassa meg a szegény emberek ügyét és találja meg a módját annak, hogy a szóban­­forgó hátralékos bérösszeget ne kell­jen a sziigorú felszólítás szellemében meg­fizetni. (K. L.) HÍREK BÁLI NAPTÁR a Koronában megtartandó farsangi mulatságokról: Jan. 28. Ősi. Legionarska obec bálja „ 29. Izr. Népkonyha bálja. Febr. 1. Agrárpárt bálja. „ 4. UT­K álarcos bál. „ 11. Postás bál. , 12. Vendégipari alkalmazottak bálja „ 18. Erdész bál. A Társaskörben: Jan 28. UMTE álarcos bál. Febr. 4. S. K. Rusz orosz ifjúság bálja. „ 11. Munkászenekar és bútorgyári mun­kások álarcos bálja. * Legújabb szines selyem- és jelmezparókák kikölcsönzése az ELSE kozmetikában. Uj egyházmegyei tanácsbiró. A máramaros-ugocsai ref. egyház­megyében megüresedett lelkészt tá­ti­ácsbirói tisztségre csaknem egy ha­ti­gulag Isaák Imre técsői lelkészt vá­lasztották meg.

Next