Uj Közlöny, 1930 (52. évfolyam, 65-290. szám)
1930-07-23 / 162. szám
2. oldal tű KÖZLÖM. 9 bírósággal fenyegetőzik Weinberger Éliás olajnagykereskedő, mert beszámoltunk botrányos tettéről Markovics Bence jegyzőkönyvi vallomása a véres délutánról Weinberger esete a szegény árva zsidóleánnyal Szombati számunkban beszámoltunk arról a csúnya botrányról, melynek »hőse« Weinberger Tinas uzhorodi olajnagykereskedő, aki a Boros ucca elején levő üzletében egy vasdarabbal betörte sógora, Moskovics Bence fejét és az apósát és a feleségét is bántalmazta Weinberger Éliás nagyon rossz néven, vette, hogy a nyilvánosságra hozták cselekedetét és nyilatkozatot küldött be, melyben tisztára igyekszik mosni magát és a bírósággal fenyegetőzik. Hát csak tessék a bírósághoz fordulni, bár nem hisszük, hogy elégtételt kaphat, hiszen amit írtunk, azt bizonyítani is tudjuk. És hogy alkalma legyen még egy sajtópert indítania ellenünk, újból megismételjük az írottakat, ezúttal részletesebben és a tanukra ".(-másáról felvett jegyzőkönyvek alapján. Moskovics Bence jegyzőkönyvbe foglalt vallomása szerint Weinbergernél volt alkalmazva, de otthagyta, mert nem fizetett, tehát nem igaz az, hogy mert elbocsátotta, bántalmazni akarta volna. Nem igaz az, hogy elesett és akkor sebesült mg, hanem midőn az apja és a testvére sikoltozását hallotta, az üzletbe ment, ahol Weinberger kirohan, és egy vasdarabba kétszer a fejére vágott. Apja és a testvére akkor már meg voltak sebesülve. Tud arról hogy Weinberger dolgoztatta a feleségét és a háztartáshoz szükséges pénzt is megtagadta tőle. A botrány azért tört ki, mert a testvére szombatra 20 koronát kért Weinbergertől, aki azonban megtagadta a kérését. Weinberegerék szomszédai, a tanúként szereplő Schönberger Nándor és Weiszberger Sándor előtt kijelentették, hogy Weinberger Éliás felesége több ízben panaszkodott nekik amiatt, hogy a férje még a legszükségesebb dolgoktól is megosztja. A saját személyére nem költhetett semmit, ha cipőre, vagy ruhára volt szüksége a szüleihez fordult. Megtörtént egyikben az is, hogy az anyjától 60 koronát kapott egy pár cipőre, de mert az összeg kevés volt a kosztpénzből vett el 20 korona, s természetesen meg kellett éreznie a hiányt, mert a szűkreszabott kosztpénzből még a legszükségesebb dolgokra is alig tellett. A szomszédok még más épületes történeteket mondottak el, amelyek éles fényt vetnek Weinberger Éliás mentalitására, de nem akarjuk az olvasókat untatni, majd a bíróság előtt fejére olvassuk viselt dolgait az önérzetes férjnek, aki különben tudhatná, hogy neki igazán nem érdeke a napra mennie. A szomszédok vallomásából még csak annyit, hogy a bántalmazott asszonyt az eset után a házba sem engedte be s mert a ruhája, véres volt Weinbergernének, egy fakereskedő leánya adta kölcsön a ruháját, hogy hazautazhasson. Vagy halljuk mit mond Kleinmann Sámuel cipész. Egyizben cipőt talpalt Weinbergernének. Az asszony azt mondotta, hogy kérje a férjétől a pénzt s midőn elment Weinbergerhez, azzal utasította el, hogy néki semmi köze a dologhoz. A talpalési díjat csak Weinberger sógorának közbenjárására kapta meg. Ugyancsak Kleinmann állítja, hogy Weinberger dolgoztatta a feleségét, sokszor látta, hogy a gyenge asszony huszzeres, benzinnel telt kannákat cepelt az autókhoz. A díszes férfiú portréjához pompás ecsetvonást szolgáltat az a fizetési meghagyás is, melyben Sheure járásbiró felszólítja, hogy volt cselédjének, egy szegény árva zsidó leánynak a bérét fizesse ki 8 napon belül. Weinberger visszatartotta a leány bérét s nem hajlandó fizetni, holott a szegény leány már 80 koronával is megelégedne. Nagyon sok mindenről írhatnánk még, de Weinberger Éliás nem olyan, nagy személyiség, hogy tovább foglalkozzunk vele. De mert, mint a nyilatkozásban írta, bíróság elé viszi a dolgot, ott módunk lesz jobban megrajzolni a portréját és többek között feleleveníthetjük azt a hordólopási históriát is amiért tíz napot kapott és nagyszőllősi Neufelddel való ügyét, amelyben holmi hamis megrendelési lap szerepel. Éliás, gyerünk a bíróság elé! (K. L.) Gyilkos merénylet egy 73 éves gazdálkdó ellen A merénylőket a csendőrség letartóztatta (Tudósítónk jelenti:) Tegnap este egy rahói házaspár gyilkos merényletet követett el egy odavaló 73 éves gazdálkodó ellen, aki megtámadtatása alkalmával életveszélyes sérüléseket szenvedett. Este tíz óra tájban Bencik Ferenc 73 éves gazdálkodó arra riadt fel, hogy valaki zörget az ajtón. Nem gordolt semmi rosszra, ezért haladéktalanul leszállt az ágyról és ajtót ment nyitni, hogy megtudja a késői látogatás okát. Az ajtót kinyitva régi haragosával, Nemcsák Mihállyal találta magát szembe, aki a kezében levő fejszével több ütést mért a fejére. A merénylővel együtt volt a felesége is, aki őrt állott és aztán a férjével eltávozott. A sebesült öregembert dr. Abisov orvos részesítette orvosi segélyben és gondoskodott arról, hogy a kórházba vigyék. A merénylő házaspárt a csendőrség letartóztatta. Véres dalverseny Nevicke községben A két rivális élet-halál harcot folytatott egymással Tegnap este vér folyt az Uzhorodtól néhány kilométernyire levő Nevicke községben. A nevickei legények zsebéből hamar kikerül a bicsk és ezúttal is nevetséges ok miatt sebesítették meg egyik társukat. A legények és a lányok estefelé összegyűltek a falu végén és énekelni kezdtek. Az egyik legény, Kidara Mihály, hogy a lányok figyelmét magára vonja, túlharsogta a többieket. Erre a társa Dankó Mihály, aki szintén büszke volt a hangjára versenyre hívta ki. A versenyt Dankó énekszáma vezette be. Sikere volt és csak Kidara nem volt megelégedve vele. Sértő megjegyzést tett Bankóra, emiatt a legény kést rántott és a Sértegetőre támadt. Kidara zsebéből is előkerült a bicska és kezdetét vette a párviadal, amelyből egyikük súlyos sérülésekkel került ki. A győztes Kidara lett, aki Dankót több helyen megszúrta. A véres énekverseny ügyében a csendőrség megindította a vizsgálatot és Kidarát letartóztató, Dankó Mihályt az uzhorodi közkórházba szállították. Vér folyt az őrdarmai templomszentelési ünnepség után Községben legények megkéseltek egy sislóci vendéget Két véres esemény tette emlékezetessé az őrdarmai templomszentelési ünnepséget. Vasárnap délelőtt folyamán a falusiak az érkező Gébé püspök elé vonultak s egy Meskó György nevű legény, aki lóra ült és társaival a falu határa felé tartott, merészségének esett áldozatul. A legény széles jókedvében bravúrstikliket csinált és amikor egy kerítésen akart átugrani, lova megbotlott és maga alá temette. A szerencsétlenül járt fiaalembert elsősegély után az uzhorodi közkórházba szállították. Délután a falusiak a kocsma előtt álldogáltak. Soraikban ott volt Kukla Sándor 24 éves sislóci legény is, aki a templomszentelési ünnepélyre jött a faluba. A sislóciak és az őriek között régóta tart a harag, mert a sislóciak egyizben kiverték falujukból az őrieket. Az őri legények kötekedni kezdtek Kuktával, aki nem hagyta magát és természetesen verekedés-re került a sor. Illetőleg csak verésre, mert a sislóci legény nem vehette fel a túlerővel szemben a küzdelmet. A vérszomjas őriek borzalmasan összeszurkálták a szerencsétlen embert, akiit az uzhorodi közkórházba hoztak. A tettesek közül néhányat letartóztatott a csendőrség. Kábelvonalakat épít Romániában a Morgan-csoport. Bukarestből jelentik: Az állam és az amerikai Morgan-csoport augusztus elsején átveszi az összes postai és távirdai intézményeket. A társaság első ténykedése az lesz, hogy telefonkábelvonalat épít Bukarest—Kürtös és Bukarest—Zsombolya között a nemzetközi telefonforgalom lebonyolítására. A kábelek kiépítését még a nyár végére befejezik és úgy tervezik, hogy szeptember elsején már át is adják a forgalomnak. július 23 НІI IRIENС Üzletáthelyezés miatt 10 napos olcsó vásár KOVÁCS DEZSŐ áruházában TURISZTIKA Kelemen szenvedélyes turista volt Minden vasárnap felcsatolta a hátizsákot és jobb ügyhöz méltó buzgalommal elindult tizenötéves fiával együtt gyalogolni az erdőbe, vagy a mezőre. Múlt vasárnap zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, a legjobb akarattal sem lehetett kimenni a szabadba. A tizenötéves fiú így szólt atyjához, a szenvedélyes turistához : — Ma befellegzett a gyaloglásnak atyám! — Szó sincs róla — felelte Kelemen — az idő csakugyan nem kedvező ahhoz, hogy kiruccanjunk a anyatermészet ölére, de mozgásra azért szüksége van az embernek. Itthon fogunk gyalogolni. A széket félreállították az útból, Kelemen telepakkolta a házizsákokat és a tizenötéves fiú, valamint atya nekivágtak az útnak. Mentek körbe az ebédlőasztal körül. Két órai kimerítő gyaloglás után megszólalt Kelemen : — Micsoda pompásan szük majd most a villásreggeli. Telepedjünk le itt a zöldben és költsük el azt a néhány szerény, de ízletes falatot, amit magunkkal hoztunk. Amit Kelemen a zöldnek nevezed az a dívány volt. A színét illetőleg ez a bútordarab nem annyira zöld,mint inkább bordóvörös jellegével tűnt ki, vérbeli turista azonban nem néz ilyen nüánszdiffereciákra. A díványon legalább olyan kényelmes ülés esett, mint akár a legruganyosabb pázsiton. A fáradt turisták boldogan kifújták magukat, lecsatolták a hátizsákokat és kipakkolták egy magukkal hozott asztalkendőre a néhány szerény, de ízletes falatot. Kelemen vörösbort is hozott magával, amikor azonban kiakarta nyitni, káromkodva állapította meg, hogy a dugóhúzót otthon felejtették. — Nem marad más hátra — szólt a tizenötéves fiúihoz — haza kell menned és elhoznod a dugóhúzót. A fiú felugrott és a kredenchez lépett. Kelemen azonban megállította. — Nem barátocskám — szólt rá — én azt mondtam, hogy haza kell menned és el kell hoznod a dugóhúzót. Ifjabb Kelemennek két óra hoszszat kellett gyalogolnia az asztal körül, amíg hazaért. Az öreg ezalatt újságot olvasott. Két óra gyaloglás után kivette a fiú a dugóhúzót az asztalfiókból és elindult vissza Kelemenhez. Újabb két órai gyaloglás után meg is érkezett. Nekiültek a vilásreggelnek. Pompásan ízlett. Különösen a vörösbor. Amikor elkészültek, szépen becsomagolták az evőeszközöket a hátizsákba és megszólalt Kelemen : — Most pedig gyerünk szépen haza! A fiú megrázta a fejét. — Tudod mit, papa — mondta — olyan szép itt, hogy inkább itt töltöm az egész napot és csak holnap megyek haza, így is történt.