Uj Közlöny, 1934 (56. évfolyam, 168-290. szám)

1934-08-08 / 175. szám

1934 aug. 8. szerda LVI. évf. 175. szám egyes szám­ára 50 fillér. Felelős szerkesztő : Handelsmann Havas Emil./ U z­horod-U­ng­vár. Diktálni fog Hjalmar Schacht, a Német Bi­rodalmi Bank volt elnöke , diktál­ni a német nyersanyagbeszerzés kérdésében, de diktálni fog a né­met gazdasági élet egész területén. Kezében lesz a teljes gazdasági hatalom, s igazán csak forma kér­dése, miért is nem nevezik hivata­losan diktátornak. Ez a kérdés egyik része. Hogy tudniillik kine­vezték. Idáig a dolog csak elhatá­rozáson múlik. S az megvan. A szélesebb, vagy keskenyebb, vagy még szélesebb hatáskört a teljesen gleichschal­tolt birodalmi hatalom tetszése szerint méri. De — mit fok diktálni Schacht Hjalmar dok­tor ? Ez a probléma. A diktatúrá­nak az a része, amely­ a hatalmat és annak birtoklását jelenti, nem ne­héz. Igazán csak a külső eszközök kellenek hozzá. De a diktatúrának a diktálási része s a diktálás nyo­mában termő eredm­ény — ez már nem olyan egyszerű. Mert hiszen ha csak a diktatúrán múlna, akkor Németország gazdaságának már egészen talpra kellett volna állni. Schacht sem lesz diktátorabb, mint a horogkereszt eddig volt. De úgy látszik , van annak a gazdasági életnek egyéb baja is, nemcsak az, hogy nem elég erélyesen paran­csoltak neki. m­ i­ német horogkereszt, az eredeti embléma hivatalos lapja nagyon érdekes hangsúlyt ad az osztrák esemé­nyeknek. Tudósításában, amely a bírói ítéletekről ad számot, elvitat­­hatatlanul szemére veti az osztrák kormánynak, kormányon keresztül a hatóságoknak a­­ szószegést. Hogy tudniillik bizonyítva van — már a Völkischer Beobachter sze­rint — a kormány ígérete , bizo­nyítva az is, hogy a kormány igé­­rettévő tagjai már tudtak Doll­­fuss kancellár haláláról, mikor sza­vukat adták. S ebből következik, szerinte, hogy meg kellett volna adni a lázadóknak, vagy felkelők­nek a szabad elvonulást. Persze, abból a távolságból, amelyben mi a horogkereszttől állunk, nehéz kö­vetni ezt az eszmemenetet. Mi úgy gondoljuk, hogy ahol kihirdetett törvény van, ott még a kormány sem teheti túl magát rajta s nem ígérheti a törvény megszegését. S úgy gondoljuk, hogy azt az ígé­retet, amelyet revolverrel csikar­nak ki védtelen emberekből, a ter­rornak és banditizmusnak eszkö­zeivel, azt az ígéretet, amelyet gyilkosok követelnek egy véres ál­dozat teteme mellett s azzal az el­szántsággal, amely a további öl­döklést hihetővé s valószínűvé te­szi , hogy ezt az ígéretet semmifé­le erkölcsi pecsét nem erősíti. Igaz, hogy ez csak a mi szerény egyéni felfogásunk. De bizonyos elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy ez a mi egyéni felfogásunk jut ki-­ fejezésre a civilizált államok saj­tójában, közvéleményében é­s a Völkischer Beobachter s az ő spe­cifikus világnézete meglehetősen magára marad szószegés-elméleté­ben a kulturvilág egész területén. Persze , válogatni a felfogások közt, azért mindenkinek módjában van. szerint állítólag sterilizálni fognak Wiesbadenben, az új német tör­vény alapján egy olasz nőt. A ró­mai Tribuna így ír ebből az alka­lomból : „Még csak vitatkozni sem vagyunk hajlandók a leglaposabb materializmusból fakadt, lélektani, erkölcsi és vallási szempontból egyaránt hülyeség, e teuton hülye­ség felett. Megmondtuk róla véle­ményünket már annak idején, mi­dőn Németország kijózanodásában még reménykedni lehetett. Most már csak arról van szó számunk­ra, hogy ragaszkodjunk egy nem­zetközi joghoz, amelyet durván megsérteni szándékoznak. Az, új német joggal minden közösség le­hetetlen. Ami a fajelnéletet általá­ban illeti, nyíltan és röviden meg­mondjuk, hogy mi a felfogásunk róla, mert az őszinteség órája el­jött. Aki kénytelen beismerni, mint a június 30-iki eseményekről megjelent utálatos hivatalos kom­münikében beismerték, hogy a Har­madik Birodalom gárdájának élén évekig egy perverz, tehát a legkéz­zelfoghatóbb terméketlenségre ítélt csoport űzhette egyébként meg­rögzött és közismert dolgait, — an­nak valóban legutolsó sorban van joga terméketlenítés útján váloga­tást kívánni és végrehajtani.“­­ . (Római hírek I 1 Fejedelmi gyászpompával temették el Hindenburg tábornagyot a német birodalom elhunyt elnökét Siynegyed millió ember vett részt a temetésen. 112 kilenvenst ontotta a vendégeket. Haller püspök és Hitler mondott syászbeszédet. (Berlinből jelentik .) Hindenburg birodalmi elnök káprázatos pompájú temetési ünnepsége hétfőn este 9 órakor vette kezdetét Neudeckben. A kastély körül két gyalogzászlóalj, egy tüzér­­osztag és két század gyalogság sorakozott fel. A neudecki lelkész beszentelte a koporsót, amelyet azután lafettára helyeztek el s a gyászmenet Nikkelschutz tábornok vezetésével elindult a tan­­nenbergi csatatér felé. Két kilométernyire Neudecktől a koporsót a lovas­ lafettáról motoros la-­­­fettára helyezik át és innen egy autósszázad kíséri tovább. A Neudeck és Tannenberg közötti 70 kilométeres útszakasz két oldalát sűrű embertömeg lepte el. A gyászoló közönség kísérteties fényt árasztó fáklyákat tartott a kezében. Hohensteinnál, ahol a tannenbergi csata idejében Hin­denburg főhadiszállása volt, az emléktáblával megjelölt épület előtt a menet két percre megállt. Hoh­ensteinnál ismét lovak által vont ágyutalpra helyezték át Hindenburg koporsóját, amelyet Tannenberg előtt két kilométernyire most már utoljára levesznek a lóf­eltáról és innen magasran­­gú Reichswehr-tisztek a vállukon viszik tovább. Éjfél után érkezett a gyászmenet Tannenberg­­be, amelyet hatalmas fényszórók világítanak meg. A zászlótoronyban a világháborúból megmen­tett 53 darab kopott, tépett zászlóval takarták be a koporsót, amelyet azután a most Hinden­­burgról elnevezett hősök tornyába vittek. Kedden a hajnali órákban a koporsót lehozták a Hin­­denburg-toronyból és a tannenbergi emlékmű előtt felállított óriási katafalkon helyezték el. ember a temetésen Reggel nyolc óra körül már több­­ mint 200.000 gyászoló szorongott Hochenstein és Tannenberg között. A temetés megkezdésének idő­pontjáig 100 különvonat hozta a gyászolókat a birodalom minden részéből. A kormány, a parlament, a diplomáciai testület tagjai és a külföldi hatalmak megbízottai 12 kü­lönvonaton érkeztek. A temeté­sen megjelent újságírók számát többszázra becsülik. Az újságírók részére külön alkalmi telefonfülké­ket rendeztek be a tannenbergi te­lepesek házaiban. A kormány tag­jai, a birodalmi hadsereg táborno­ki kara, az admirálisok, a képvise­l­­ők, külföldi diplomaták és elsősor­ban a család tagjai a katafaik kö­rül helyezkedtek el. Egyébként az emlékmű előtti térségen mindösz­­sze 3—4000 ember fért el, a több mint kétszázezer főnyi gyászoló tö­meg a környező mezőkön hangszó­rókon keresztül hallgatta végig a gyászszertartás lefolyását. Müller birodalmi püspök iyásibeszéde Pontban 11 órakor az énekkar egy gyász-d­orálba kezdett, mely­nek elhangzása után Müller birodal­mi püspök rövid imát mondott a koporsó felett, majd ugyancsak rö­vid beszéddel fordult a gyászolók­hoz . — Az egész világ elismerését és hódolatát hozza e koporsóhoz, a németség azonban annál is többet: szeretetét és háláját. A legnagyobb német a legszerényebb német volt. Amikor a nemzet benne látta az ország megmentőjét, a hálamegnyi­latkozások elől szerényen kitért: „Nem tettem többet, mint amit Is­ten ajándékaként tehettem.“ Hin­denburg a német haza atyja volt és ezért emléke örökké élni fog min­den német szívében­­, fejezte be beszédét Müller püspök. Ezután a katonazenekar rázendí­tett az „Erős várunk nekünk az Isten“ című­ egyházi dalra. 11.45 órakor kétperces csend követke­zett. Az egész birodalom területén megszűnt a forgalom. Hitler beszél Röviddel háromnegyed 12 után Hitler Adolf Reichsführer lépett a szónoki emelvényre és néhány per­­ces beszédben a következőket mon­dotta : — Beszélek az Ő emlékéről és haláláról. Életét, mint a nagy ki­rály fiatal tisztje kezdte és mint a német birodalom megmentője száll sírba. Emberfelettien nagy volt. Minden csatája győzelmével vég­ződött. Utolsó nagy győzelme volt a németség átmentése az uj életbe. „Hindenburg, Te nyitottad meg az uj élet kapuját. Hatalmas, győze­delmes vezérünk vonulj a Walha­­lába !“ Az utolsó állomás Hitler beszéde után a katona­zenekar eljátszotta a „Deutschland über alles“-t és a „Horst Wesel“ dalt, majd a koporsót leemelték a katafalkról és elindultak vele a Hindenburg-torony felé. Egy perc­re megálltak a koporsóval a torony­hoz vezető egyik lépcsőn álló agg Miackensen tábornagy előtt, aki né­mán tisztelgett halott bajtársának. Ugyanitt Hitler is mélyen megha­jolt a koporsó előtt, azután el­sietett. A koporsót a toronyszobá­ba vitték, ahol 14 napon keresztül a lakosság megtekintheti, azután a tornyot befalazzák.

Next