Zsidó Néplap, 1924. február-június (4. évfolyam, 5-26. szám)
1924-02-08 / 6. szám
2 oldal. rek Ungár újból való bevonásáról elterjedt híresztelések légből kapott koholmány mellyel a zsidóság egységét akarták megbontani. A további híresztelések megakadályozására a Konzervatív Párt elhatározta, hogy minden eszközzel arra fog törekedni, hogy az Egységes Zsidópárt meglazult kötelékeit újra megerősítse és így megteremtse azt az egységet, amely a podkruszi zsidóság létérdeke. Hogy mindezt a Konzervatív Párt elnökével is megerősítsük, felkerestük Weisz Kálmánt, aki a következőket jelentette ki: A Konzervatív Párt szeparatisztikus intencióiról elterjedt hírek szemenszedett hazugságok. Az a bizonyos felhívás, amely a Konzervatív Párt tagjait szakadásra felhívja: felelőtlen elemek machinációja, sőt lehetséges : más pártok manővere. A beregszászi konferencia ezen híresztelések megcáfolására határozatilag kimondotta, hogy feltétlenül és minden körülmények között az egységes zsidó párttal kíván haladni. A zsidó irodalom renaissance Az asszimilánsok a zsidóságot még mindig vallási közösségnek hirdetik és egyszerűen nem ismerik a nagy, döngető dokumentumokat, amelyek kiáítóan hirdetik a zsidó nemzeti élet megújhodását. Vagy nem ismerik, vagy nem akarják ismerni. Ez az ő dolguk, amely azonban nem állítja meg a zsidóság nemzeti kikristályosodásának előttünk lefolyó, diadalmas iramú folyamatát. Pedig itt hiába minden beburkolózás, tagadás, tudatlanság, vagy közöny. A zsidóság — nemzet! Nemzet, amelynek legjelentőségesebb bizonyítéka: kultúrája. És ez a kultúra hatalmasan csap ki a zsidóság nacionális tudatából és megsemmisít minden rabulisztikát, amely a zsidóságot csak vallási színvonalra akarja visszafejleszteni. És csodálatos és magával ragadó ez az új zsidó kultúra! A laikus el sem tudja képzelni, hogy a héber kultúra milyen ragyogó költői műveket, univerzális jelentőségű eszméket, átiskolázott filozófiát, mélyen szántó tudományos problémákat, klasszikus képzőművészeti alkotásokat termel és vet ki magából. De ne beszéljünk az egész héber kultúráról. Vessünk csak egy pillantást a héber irodalomra: milyen grandiózus távlat bontakozik ki előttünk. A héber irodalom aranykorát éli. Nagyszerű zsidó koponyák ontják magukból az emberi szellem, a felsőbb rendű intelligencia zsidó megnyilatkozásait. Aránylag egyetlen nemzet nem termel ma annyi írót, költőt, bölcselőt, művészi emelkedettségű intellektust, mint a kultúrájában megújhodott zsidó nemzet. De a zsidóság nemcsak önönmagából termel. Magához vonja a kontinentális irodalmat is, belekapcsolódott az internacionális kultúrába is. Lefordított héberre minden irodalmi és tudományos munkát, amely európai értelemben számottevő fajsúlyú. A héber irodalmi megújhodást nem ismerő csodálkozva tapasztalja, hogy nem csak Byron-t, Milton-t, Maupassan-t, Zolát, Suderman-t, Madách csőt, Lermentoffot, Ibsent találja meg pompás héber fordításban, de kimondottan exakt értékű műveket is: Einsten-t, Roux-t, Oppel-t, Forellt, Labriella-t, Arrhenius-t, Crookest, Berteleth, Loebs mindenkit, aki kisebb vagy nagyobb reprezentása a tudománynak. De még ez sem minden. Milyen kifejlett a zsidó sajtóirodalom. Egyedül a lengyel köztársaság területén 60 lap jelenik meg héber és jargon nyelven. És Palesztina! A napi- és hetilapok egymást követik. A Doar Hajóm, Haarecz, Hator, Kuntresz, Kol Jakob, Hapoel Hacair — mind hatalmas olvasótömeget kötnek le maguknak. Íme egy pillantás a megújhodott héber irodalomra! Várjon nem naivitás, ha ilyen fejlett, nagyszabású kultúra ellenére továbbra is letagadják a zsidóság nemzeti struktúráját! Hát élhet, fejlődhetik egy nemzeti kultúra nemzet nélkül? Hát lehet állam törvények nélkül! Hát van, hát lehet civilizáció ember nélkül? Hát lehet, hát funkcionálhat koponya szervezet nélkül. Hát lehet sötétségről beszélni, mikor a feleszmélt, magára talált zsidóság napja már fényesen ragyog ? Naivok, tudatlanok, makacsok, szegények, zsidótlan zsidók, hát mikor veszitek már észre, hogy felsütött a nap ...? (B.) Minden öntudatos zsidó előfizeti és terjeszti a ZSIDÓ NÉPLAPOT. Zsidó kultur-est Velka-Bereznán Indulunk. Cserkészfülke. Vigság — zeneszó. A cserkészek nótába kezdenek, hegedülnek. Pattogó, fürge ritmusok, életkedv, a fiatalság egészséges, gyönyörű tobzódása. És az arcokon öröm, szent láza és diadalmas mosolya a tettbe lendülésnek. Hegyek, havas és szürkésen kopott erdők... A mozdony zakatolva, lihegve robog a hómezőkön-------Ismét hegyek és ismét erdők... A verhovinai télnek micsoda vad és rakoncátlan és őserőtől duzzadó romantikája ez ...! Velka-Berezna. Az állomáson néhány kedves hölgy fogadja a cserkészeket. Köszöntés, üdvözlés, régi testvérek találkozása, újak megismerése. Azután vezényszó és a csapatok sorakoznak. Katonásan, fegyelmezetten. Új vezényszó. A csapat indul. És Velka-Berezna hanyag, rendezetlen utcáin felhangzanak a héber melódiák, minden csengésükkel és szivet-reszkető, vért-lendítő zengzetességükkel. Büszkén, acélosan, kifeszített mellel, fölényes duzzadó örömmel lépnek a zsidó nacionalizmus ifjú katonái és ajkukról a bizalom, a megváltás izzó dalai repülnek a levegőbe. Ablakokból, üzletekből szakálas öregemberek, ősz hasszidok nézik a jövőt... Van valami visszafojtottság a tekintetükben, valami megátalkodott merevség, érzik, hogy ezek a lelkes, gyújtó tekintetű gyerekek mind, egytől-egyig, új és más tolmácsolói lesznek a zsidó morálnak és mentalitásnak, mint ők voltak ... Érzik és csendesen és hallgatagon nézik őket... A Kadimah várakozáson felüli sikerrel hódította meg Velka Berezna közönségét. Az állami iskola nagytermében Velka Berezna zsidó intelligenciájának eliteje van jelen. A műsor tartalmas és változatos, lebilincselő és zsidó. Az est kiemelkedő, leghatásosabb részlete azonban Szerény Béla »Chaszid, amilyen nincs« című zsidó vígjátéka. És itt álljunk meg egy keveset. Szerény vígjátéka nem csak azért szót és figyelmet érdemlő, mert megkapó és közvetlen humoros érzéke, melegen beszélő nyelve, érdekes, jiddis frazeológiája követelik részére a figyelmet, hanem azért is, mert megvan benne a zsidó típus aláhúzott lelki megrajzolása. Szerény ismeri a zsidó lelki élet mozgató elemeit, a zsidó pszichének metafizikai és reális megnyilatkozásait és tömör, érdekes jellemzésben tárja elénk. A hagyományokhoz nyers következetességgel és elszántsággal ragaszkodó hasszid apától az emberi érzés horizontjára felemelkedő csodarabbiig Szerény alakjai mind igazi zsidók, dogmáikkal, előítéleteikkel, nemességükkel, patriarchalizmusukkal és hol egyszerűbb, hol összetettebb lelki szerkezetükkel. Szerény hozzánőtt a zsidó lélek és mentalitáshoz és hol szeretettel, hol gúnnyal, de mindig jellegzetes pszichikai ecseteléssel tárja azt elénk. Ez Szerény vígjátékának legnagyobb és legsúlyosabb érdeme. Az előadás jó. Sőt jobb, mint amennyit lehetett kapnunk. Minden szereplő csupa akaraterő. Akarnak, törekednek és tudnak a Kadimah műkedvelői a színpadon mozogni. És ahol hiányzik a rutin és gyakorlat, ott százszorosan pótol mindent őserőtől duzzadó zsidó ambíciójuk, mélységes és imponálóan kitartó törekvésük. Egyikük-másikuk már el is hagyta a műkedvelői színvonalat és izmos, határozott körvonalait mutatja a tehetségnek. Steinberg Hetén, Jakubovits Aranka, Steinberg Malvins Eta, Mihalovits, Markovits Péter, Güntzler, az öreg haszid, Bermann Jenő, Winkler Pali és a többik is mind a műkedvelői viszonylatban — elsőrendűen állották meg a helyüket. Az előadás rendezése és létrehozása körül Dr. Händler Imréé az oroszlán érdem aki fáradhatatlan és önzetlen agilitással csinált propagandát Velki-Bereznán a zsidó kultúrának és cionista eszmének. Kívüle még Delerter Jolánka, Händler Szidike, Róth Miksa Eisner és Hónig Perez bereznai cserkészek buzgólkodtak az előkészítő munkában. Elismerés érte mindnyájuknak. Barát Henrik: ZSIDÓ NÉPLAP 1924. február 8. Macdonald angol miniszterelnök Palesztináról és a Zsidókról. Mit látott Macdonald Jeruzsálemben? «Tény, hogy a zsidóknak nemzeti otthonra van szükségük ]» Ramsay Macdonald, angol miniszterelnök nemrégen Palesztinában járt és megírta útjának impresszióit és megállapításait. Könyvének aktualitást kölcsönöz az, hogy Macdonald az angol kormány elnöke lett s mint ilyen hathatósan támogathatja a zsidó nemzeti mozgalom ügyét. Jeruzsálemben beszéltem — írja könyvében Ramsay Macdonald — cionista vezérekkel, arab politikusokkal és a mi kormányunk exponenseivel. A szent ország, szent fővárosában nemcsak romokat és a múlt emlékeit találtam, hanem forrongó eszméket, a jelenbe bekapcsolódó mozgalmakat, agitációkat és konfliktusokat. Láttam s beszéltem emberekkel, akikről még sokat fogunk később hallani és akiknek fontos szerepük lesz Palesztina és a zsidóság jövőjének megalapozásában. Jeruzsálem hideg klímája és nyers hely és éppen azért felüdítő. Ha a szemlélődő az Olajhegyen áll és elmerül Jeruzsálem környékében , megérti a zsidóság múltját, történetét, harcait és hősiességét. Itt alkot magának fogalmat az ember, hogy a zsidónak a múltban harcosnak és bátornak kellett lennie, nem pedig pénzkölcsönzőnek és kalmárnak, hogy a zsidót környezete és hazája hazafivá és nem világpolgárrá nevelte és hogy a zsidó inkább utolsó lehelletéig harcolt országáért és földjéért, semhogy megadta volna magát ellenségeinek. Nem helyes a modern cionizmus ama iránya, amely a zsidóságnak a vallási hagyományait figyelmen kívül hagyja. Tény, hogy a zsidót üldözik és szüksége van egy nemzeti otthonra, de a cionistáknak nemcsak az internacionális antiszemitizmus elől menekvő modern zsidóval kell számolni, hanem azokkal is, akik a szent templom romjain elcsukló hangon sírva imádkoznak. A zsidó nemzeti otthont keres Palesztinában nemcsak azért, mert régi otthonából kizavarják, hanem azért is, mert szíve mélyéből mindig és mindig visszakivánta Palesztinát — és mert oda is kell mennie.