Zsidó Néplap, 1924. február-június (4. évfolyam, 5-26. szám)

1924-02-08 / 6. szám

2 oldal. rek Ungár újból való bevonásáról el­­terjedt híresztelések légből kapott ko­holmány mellyel a zsidóság egységét akarták meg­bontani. A további híresztelések megaka­dályozására a Konzervatív Párt elhatározta, hogy minden eszközzel arra fog töre­kedni, hogy az Egységes Zsidópárt meglazult kötelékeit újra megerősítse és így megteremtse azt az egységet, amely a podk­­ruszi zsidóság létérdeke. Hogy mindezt a Konzervatív Párt elnö­kével is megerősítsük, felkerestük Weisz Kálmánt, aki a következőket jelentette ki: A Konzervatív Párt szeparatisztikus in­tencióiról elterjedt hírek szemenszedett hazugságok. Az a bizonyos felhívás, amely a Konzervatív Párt tagjait sza­kadásra felhívja: felelőtlen elemek ma­chinációja, sőt lehetséges : más pártok manővere. A beregszászi konferencia ezen híresztelések megcáfolására hatá­­­­rozatilag kimondotta, hogy feltétlenül és minden körülmények között az egy­séges zsidó párttal kíván haladni. A zsidó irodalom renaissance Az asszimilánsok a zsidóságot még min­dig vallási közösségnek hirdetik és egy­szerűen nem ismerik a nagy, döngető do­kumentumokat, amelyek kiáítóan hirdetik a zsidó nemzeti élet megújhodását. Vagy nem ismerik, vagy nem akarják ismerni. Ez az ő dolguk, amely azonban­ nem állítja meg a zsidóság nemzeti kikristályosodásának előttünk lefolyó, diadalmas iramú folyamatát. Pedig itt hiába minden beburkolózás, tagadás, tudatlanság, vagy közöny. A zsidó­ság — nemzet! Nemzet, amelynek legjelen­­tőségesebb bizonyítéka: kultúrája. És ez a kultúra hatalmasan csap ki a zsidóság nacionális tudatából és megsemmisít min­den rabulisztikát, amely a zsidóságot csak vallási színvonalra akarja visszafejleszteni. És csodálatos és magával ragadó ez az új zsidó kultúra! A laikus el sem tudja képzelni, hogy a héber kultúra milyen ra­gyogó költői műveket, univerzális jelentő­ségű eszméket, átiskolázott filozófiát, mélyen szántó tudományos problémákat, klasszikus képzőművészeti alkotásokat termel és vet ki magából. De ne beszéljünk az egész héber kultúráról. Vessünk csak egy pillan­tást a héber irodalomra: milyen grandiózus távlat bontakozik ki előttünk. A héber irodalom aranykorát éli. Nagy­szerű zsidó koponyák ontják magukból az emberi szellem, a felsőbb rendű intelli­gencia zsidó megnyilatkozásait. Aránylag egyetlen nemzet nem termel ma annyi írót, költőt, bölcselőt, művészi emelkedettségű intellektust, mint a kultúrájában megújho­­dott zsidó nemzet. De a zsidóság nemcsak önönmagából termel. Magához vonja a kon­tinentális irodalmat is, belekapcsolódott az internacionális kultúrába is. Lefordított hé­berre minden irodalmi és tudományos mun­kát, amely európai értelemben számottevő fajsúlyú. A héber irodalmi megújhodást nem ismerő csodálkozva tapasztalja, hogy nem csak Byron-t, Milton-t, Maupassan-t, Zolá­t, Suderman-t, Madách csőt, Lermentof­­fot, Ibsen­t találja meg pompás héber for­dításban, de kimondottan exakt értékű mű­veket is: Einsten-t, Roux-t, Oppel-t, Forell­t, Labriella-t, Arrhenius-t, Crookes­t, Berteleth, Loeb­­­s mindenkit, aki kisebb vagy na­gyobb reprezentása a tudománynak. De még ez sem minden. Milyen kifejlett a zsidó sajtó­irodalom. Egyedül a lengyel köztársaság területén 60 lap jelenik meg héber és jargon nyelven. És Palesztina! A napi- és hetilapok egymást követik. A Doar Hajóm, Haarecz, Hator, Kuntresz, Kol Ja­kob, Hapoel Hacair — mind hatalmas ol­vasótömeget kötnek le maguknak. Íme egy pillantás a megújhodott héber irodalomra! Várjon nem naivitás, ha ilyen fejlett, nagyszabású kultúra ellenére továbbra is letagadják a zsidóság nemzeti struktúrá­ját! Hát élhet, fejlődhetik egy nemzeti kul­túra nemzet nélkül? Hát lehet állam tör­vények nélkül! Hát van, hát lehet civilizáció ember nélkül? Hát lehet, hát funkcionálhat koponya szervezet nélkül. Hát lehet sötét­ségről beszélni, mikor a feleszmélt, magára talált zsidóság napja már fényesen ragyog ? Naivok, tudatlanok, makacsok, szegények, zsidótlan zsidók, hát mikor veszitek már észre, hogy fel­sütött a nap ...? (B.) Minden öntudatos zsidó előfizeti és terjeszti a ZSIDÓ NÉPLAPOT. Zsidó kultur-est Velka-Bereznán Indulunk. Cserkészfülke. Vigság — ze­neszó. A cserkészek nótába kezdenek, hegedülnek. Pattogó, fürge ritmusok, élet­kedv, a fiatalság egészséges, gyönyörű tobzódása. És az arcokon öröm, szent láza és diadalmas mosolya a tettbe lendü­­lésnek. Hegyek, havas és szürkésen kopott erdők... A mozdony zakatolva, lihegve robog a hómezőkön-------Ismét hegyek és ismét erdők... A verh­ovinai télnek micsoda vad és rakoncátlan és őserőtől duzzadó romantikája ez ...! Velka-Berezna. Az állomáson néhány kedves hölgy fogadja a cserkészeket. Kö­szöntés, üdvözlés, régi testvérek találko­zása, újak megismerése. Azután vezényszó és a csapatok sorakoznak. Katonásan, fegyelmezetten. Új vezényszó. A csapat indul. És Velka-Berezna hanyag, rendezetlen utcáin felhangzanak a héber melódiák, minden csengésükkel és szivet-reszkető, vért-lendítő zengzetességükkel. Büszkén, acélosan, kifeszített mellel, fölényes duzzadó örömmel lépnek a zsidó nacionalizmus ifjú katonái és ajkukról a bizalom, a meg­váltás izzó dalai repülnek a levegőbe. Ablakokból, üzletekből szakálas öreg­emberek, ősz h­asszidok nézik a jövőt... Van valami visszafojtottság a tekintetükben, valami megátalkodott merevség, érzik, hogy ezek a lelkes, gyújtó tekintetű gyerekek mind, egytől-egyig, új és más tolmácsolói lesznek a zsidó morálnak és mentalitásnak, mint ők voltak ... Érzik és csendesen és hallgatagon nézik őket... A Kadimah várakozáson felüli sikerrel hódította meg Velka Berezna közönségét. Az állami iskola nagytermében Velka­ Be­rezna zsidó intelligenciájának elite­je van jelen. A műsor tartalmas és változatos, lebilincselő és zsidó. Az est kiemelkedő, leghatásosabb részlete azonban Szerény Béla »Chaszid, amilyen nincs« című zsidó vígjátéka. És itt álljunk meg egy keveset. Szerény vígjátéka nem csak azért szót és figyelmet érdemlő, mert megkapó és közvetlen hu­moros érzéke, melegen beszélő nyelve, ér­dekes, jiddis frazeológiája követelik részére a figyelmet, hanem azért is, mert meg­van benne a zsidó típus aláhúzott lelki megraj­zolása. Szerény ismeri a zsidó lelki­ élet mozgató elemeit, a zsidó pszichének meta­fizikai és reális megnyilatkozásait és tömör, érdekes jellemzésben tárja elénk. A hagyo­mányokhoz nyers következetességgel és el­szántsággal ragaszkodó h­asszid apától az emberi érzés horizontjára felemelkedő cso­darabbiig Szerény alakjai mind igazi zsidók, dogmáikkal, előítéleteikkel, nemességükkel, patriarchalizmusukkal és hol egyszerűbb, hol összetettebb lelki szerkezetükkel. Szerény hozzánőtt a zsidó lélek és mentalitáshoz és hol szeretettel, hol gúnnyal, de mindig jel­legzetes pszichikai ecseteléssel tárja azt elénk. Ez Szerény vígjátékának legnagyobb és legsúlyosabb érdeme. A­z előadás jó. Sőt jobb, mint amennyit lehetett kapnunk. Minden szereplő csupa akaraterő. Akarnak, törekednek és tudnak a Kadimah műkedvelői a színpadon mozogni. És ahol hiányzik a rutin és gyakorlat, ott százszorosan pótol mindent őserőtől duz­zadó zsidó ambíciójuk, mélységes és impo­nálóan kitartó törekvésük. Egyikük-másikuk már el is hagyta a mű­kedvelői színvonalat és izmos, határozott körvonalait mutatja a tehetségnek. Steinberg Hetén, Jakubovits Aranka, Steinberg Malvin­s Eta, Mihalovits, Markovits Péter, Güntz­­ler, az öreg h­aszid, Bermann Jenő, Wink­ler Pali és a többik is mind a műkedvelői viszonylatban — elsőrendűen állották m­eg a helyüket. Az előadás rendezése és létrehozása kö­rül Dr. Händler Imréé az oroszlán érd­em aki fáradhatatlan és önzetlen agilitással csi­nált propagandát Velki-Bereznán a zsidó kultúrának és cionista eszmének. Kívüle még Delerter Jolánka, Händler Szidike, Róth Miksa Eisner és Hónig Perez berez­­nai cserkészek buzgólkodtak az előkészítő munkában. Elismerés érte mindnyájuknak. Barát Henrik: ZSIDÓ NÉPLAP 1924. február 8. Macdonald angol miniszterelnök Palesz­tináról és a Zsidókról. Mit látott Macdonald Jeruzsálemben? «Tény, hogy a zsidóknak nemzeti otthonra van szükségük ]» Ramsay Macdonald, angol miniszter­­elnök nemrégen Palesztinában járt és megírta útjának impresszióit és meg­állapításait. Könyvének aktualitást köl­csönöz az, hogy Macdonald az angol kormány elnöke lett s mint ilyen hat­hatósan támogathatja a zsidó nemzeti mozgalom ügyét. Jeruzsálemben beszéltem — írja könyvé­ben Ramsay Macdonald — cionista vezé­rekkel, arab politikusokkal és a mi kormá­nyunk exponenseivel. A szent ország, szent fővárosában nemcsak romokat és a múlt emlékeit találtam, hanem forrongó eszméket, a jelenbe bekapcsolódó mozgalmakat, agi­­tációkat és konfliktusokat. Láttam s beszél­tem emberekkel, akikről még sokat fogunk később hallani és akiknek fontos szerepük lesz Palesztina és a zsidóság jövőjének megalapozásában. Jeruzsálem hideg klímája és nyers hely és éppen azért felüdítő. Ha a szemlélődő az Olajhegyen áll és elmerül Jeruzsálem kör­nyékében , megérti a zsidóság múltját, tör­ténetét, harcait és hősiességét. Itt alkot ma­gának fogalmat az ember, hogy a zsidónak a múltban harcosnak és bátornak kellett lennie, nem pedig pénzkölcsönzőnek és kal­márnak, hogy a zsidót környezete és ha­zája hazafivá és nem világpolgárrá nevelte és hogy a zsidó inkább­ utolsó lehelletéig harcolt országáért és földjéért, semhogy megadta volna magát ellenségeinek. Nem helyes a modern cionizmus ama iránya, amely a zsidóságnak a vallási ha­gyományait figyelmen kívül hagyja. Tény, hogy a zsidót üldözik és szüksége van egy nemzeti otthonra, de a cionistáknak nem­csak az internacionális antiszemitizmus elől menekvő modern zsidóval kell számolni, hanem azokkal is, akik a szent templom romjain elcsukló hangon sírva imádkoznak. A zsidó nemzeti otthont keres Palesztiná­ban nemcsak azért, mert régi otthonából kizavarják, hanem azért is, mert szíve mé­lyéből mindig és mindig visszakivánta Pa­lesztinát — és mert oda is kell mennie.

Next