Zsidó Néplap, 1930. július (9. évfolyam, 29. szám)
1929-07-19 / 29. szám
2 — "10 sziNSZAPPAN „A L E F B E T H" védjeggyel általánosan kedvelt 1 Mindenütt kaphatói pyirtjas »Folio« Friedman & Co. Kosiét. Weltmann jövő program vita Hosszúlejáratú program A Jewish Agency alkotmánya A megegyezés főbb pontjai közül a következőket akarom kiemelni: 1. A cél, amely a megegyezés alapját képezi, a palesztinai zsidó nemzeti otthon megteremtése, összhangban a Balfour deklarációval és a mandátum szerződéssel. A megegyezés kifejezetten megemlíti a mandátum szerződés ama passzusát, amely elismeri a zsidó nép történelmi összeforottságát Palesztinával. Az Agencynek mindazon funkciókat kell betöltenie, amelyeket a mandátum szerződés negyedik szakasza előír és minden erőfeszítést meg kell tennie, hogy a következő célok, amelyek alapvetőknek ismertetnek el, megvalósíttassanak: a) zsidó bevándorlás előmozdítása és bátorítása, amelynél a zsidó munkások igé- nyei épúgy figyelembe veendők, mint a saját tőkével rendelkező személyeké; b) a héber nyelv és a zsidó kultúra fejlesztése ; c) Palesztina földjének a zsidó nép nemzeti tulajdonaként való megszerzése; d) zsidó munkások alkalmazása mindazon vállalkozásoknál, melyek a Jewsh Agency égisze alatt állanak s egy a zsidó munkáson nyugvó zsidó mezőgazdasági kolonizáció, amelynél mindaddig, amíg a gazdaságosság követelményeinek megfelel, a telepesnek jogában áll önállóan dönteni a település szociális formája fölött. 3. A Jewsh Agency vezető testületeiben a cionista szervezet a tagsági helyek ötven százaléka fölött rendelkezik. A cionista világszervezet elnöke egyben elnöke a Jewish Agencynek is, kivéve, ha egy kifejezetten ellentétes határozatot nem hoznak háromnegyed szavazat többséggel, amikor is a szavazók felének a cionista szervezet által delegált tagokból kell rekrutálódnia. 4. A Keren Hajjeszod bevételei a Jewish Agency rendelkezésére lesznek állítva. A Keren Hajjszod meg fogja tartani jelenlegi jogi formáját, de direktorait az Agency Council javaslatára fogják kinevezni. A Keren Kajemet továbbra is önálló intézmény lesz s kapcsolatai a cionista szervezethez változatlanok maradnak. A megállapodás leszögezi azt az alapelvet, hogy a Jewish Agency pénzén vásárolt földek a zsidó nép elidegeníthetetlen tulajdonát képezik és a Keren Kajemet nevére lesznek telekkönyvelve. Meg kell még említenem, hogy a mandátum szövegének megváltoztatásáról szó sem lehet és a Jewish Agency kibővítésével kapcsolban gondoskodás történik róla, hogy abban az esetben, ha előre nem látott okok a kibővített Agency felbomlásához vezetnének, úgy a cionista szervezet ismét önállóan birtokába lép a Jewysh Agency számára biztosított közjogoknak. Ez a valószínűtlen eset remélhetőleg sohasem fog bekövetkezni, de a mi nem cionista partnereink belátják, hogy számolni kell ezzel az eshetőséggel is. A dolog természetéből következik, hogy a kibővített Agencyben a cionista szervezetre tradíciói, tapasztalatai, lelkesedése és elvhűsége alapján az a szerep vár, hogy hajtóereje és irányítója legyen a fejlődésnek. Nem cionista partnereink is ezt várják tőlünk. A cionista szervezetnek és legfőbb testületének, a kongresszusnak tehát a jövőben még a mainál is fokozottabb jelentősége lesz. Mikor tehát a legmelegebben üdvözöljük a feltétel nélküli együttműködést azokkal az emberekkel, akik addig nem vettek részt a munkánkban, alaposan meg kell fontolnunk, miképpen használhatjuk ki a legelőnyösebben Palesztina számára azt az erőtöbbletet mely emberekben és pénzben elvárhatólag rendelkezésünkre fog állani. Feltételezhetjük, hogy már a legrövidebb időn belül jelentős lépéssel juthatunk előre és ezért gondosan meg kell vizsgálnunk a kérdést, milyen irányban történjék ez az előrehaladás. Elérkezett az idő, amikor szerzett tapasztalataink alapján és a Joint Palesztine Survey Comision szakértő tanácsaira támaszkodva, egy hosszú évekre szóló építőprogramot kell előkészítenünk, melynek magvalósítása világosan felismerhető megközelítését jelentené a cionista végcélnak. Egy szisztemikus munkaterv, amely a cionisták és nem cionisták, a tőke és munka, a jisuv és galut, a Jewish Agency és mandatárius hatalom szoros együttműködésén nyugszik, — ez az, amit a kongreszusnak a megújult remények jelenlegi stádiumában szem előtt kell tartani. Folyt. köv. A gálát titka I. Elvitte tehát a királyi kastély kapujáig. Ott az ember leugrott a szekérről, bement a palotába, testén a báránybőrsubával. Nagy volt az öröm, amikor meglátták, mert nagy volt a riadalom, amikor a kíséret a király nélkül tért vissza, keresték egész éjjel, de nem találták. A király megmosakodott, felöltözött és megparancsolta, hogy vigyék eléje a szekér gazdáját. A korcsmáros pedig kint állt, várva vendégét és amikor hallotta, hogy be kell mennie a palotába, nagyon megijedt és keserves zokogásra fakadt. Azonban vitték a király elé és a király biztatta: „Ne félj semmit, nem esik bántódásod, csak beszélni akarok veled.“ Azután pedig kérdezte: „Ismersz engemet?“ Mire a korcsmáros felelé: „Tudom, hogy uram, a király beszél szolgájával, de mindmáig nem láttam felségedet“. — Én pedig ismerlek jól, ismerem házadat és bútoraidat — mondotta király — és elsorolta neki háza berendezéseit. A korcsmáros erre nagyot bámult és mondotta: „Nincs a királynak párja bölcseségben, mindent tud, még azt is mi van a falusi zsidó házában.“ Majd kérdezte a király: „Ki aludt nálad ez éjjel?“ Felesé amaz: „Nem tudom ki az az ember, de behoztam a városba és ő bement a királyi palotába». A király nem türtőztetheti magát tovább és megmondta, hogy ő az az ember és elmondotta az udvarbelieknek, hogyan tévelygett az erdőben, hogyan jutott éjjel a faluba, hogy zárták be a parasztok ajtaikat előtte és csak a zsidó gyakorolt vele vendégszeretetet és üdítette fel testét. Beszéde befejeztével a király a zsidóhoz fordult és kérdezte: «Akarsz tíz tallért?» Ez hallgatott és nem felelt. Mondotta neki: «Talán 50 vagy 100 tallért kívánsz ?» Azonban ismét csak hallgatás volt a felelet, mire a király nagyon elcsodálkozott és mondotta: «Ha az kevés, úgy adok neked 1000 tallért vagy ennél is többet». Azonban a zsidó ott állt némán, mint a kő és nem felelt. Azt hitték, hogy talán nem pénzt óhajt és ígértek neki földet, szöllőt, azonban amikor a király szolgái látták, hogy erre sem felel, azt mondották neki: «Ha nem tetszik neked a király ajándéka, úgy megkapod a kialkudott bért és semmi mást». Erre megszólalt a zsidó: „Mást kérek én a királytól, más az én kívánságom; a szomszéd falubeli zsidót illeti“. «Hát mit kívánsz?» Mire a zsidó azt felelé: „A szomszéd faluban egy Rabén nevű zsidó lakik. Ez minden héten eljön abba a faluba, amelyben ért lakom és összevásárolja a gabonát, a bőrt, a lent. Parancsolja meg a király, hogy soha többé ne léphessen a faluba.“ Ennek hallatára megszólalt a király. ”Most látom, hogy rabbi Simson helyesen beszélt, az irigység és gyűlölködés veszek el Izráel fiait ezen a világon.» A király magához hivatta rabbi Simsont elmesélte neki az egész esetet és mondotta : :Igazat volt velem szemben. Látom most már, hogy az irigység és gyűlölködés pusztítanak el minden jót ennél a népnél. Aztán megbízta a király rabbi Simsont, hogy intézze el a dolgot a zsidóval. Ez becses ajándékokat kapott és békén hazament. Adja az ég — fejezte be Meirl rabbi a történetet — hogy szívünk megtisztuljon, távozzék belőle az irigység és a gyűlölkö-. dés és lakozzék ismét közöttünk az Ur decsősége, minél hamarább napjainkban. Ámen. (Határból). Mordechaj ben Jtcheekt. Vége. Napról-napra nagyobb méreteket ölt az oroszországi antiszemitizmus A szovjetországi antiszemitizmus erősbbödéséről érkeznek nap nap után hírek. A Jüdische Telegraphen Agentur jelentése szerint a napokban Tomszk városában jöttek nyomára egy Ku Klux Klan-szerű antiszemita szerveszkedésnek, amelynek vezetői valamennyien a kommunista pártból kerültek ki. A tomszki antiszemita “cella“ zsidóellenes röpiratokat készített és anyagot gyűjtött a tomszki szövetkezet zsidó alkalmazottainak kompromittálására, hogy őket állásaikból eltávolítsák. A felfedezést botrány követte és a vezetők közül kettőt a kommunista párt kizárta tagjai sorából, másik, három szigorú figyelmeztetést kapott. A moszkvai «Pischtschewik» című kommunista lap kimerítő beszámolót közöl arról hogy az ukrajnai állami gyárakban a zsidó munkások milyen üldöztetéseknek vannak kitéve. Az umani szeszgyár munkásai nyíltan agitálnak azért, hogy a zsidók menjenek Palesztinába, mert Oroszországban csak oroszoknak és ukrajnaiaknak van helyük. A toltschini szeszgyárból a zsidó munkásokat eltávolították. Poltavában a gyár zsidó titkárát megöléssel fenyegették meg, ha nem adja át önként helyét. Egy másik postavai gyárban a zsidó munkásokat véresre verték. A moszkvai zsidó kommunisták hivatalos lapja, az «Emesz» legutóbbi számában kénytelen megállapítani, hogy Urajnában négyszázezer zsidó egzisztencia nélkül van, akiknek „át kell rétegeződnek“. Ezek közül 122 ezer zsidó teljesen deklasszált, a többi munkanélküliek házimunkásokból, napszámosokból kerülnek ki. A lap számol azzal, hogy 1931- ig az állami hivatalokban működő zsidók jelentős részét elfogják távolítani állásukból