Zsidó Néplap, 1932. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1932-07-08 / 27. szám
4 mm „Lopni nem akarok, munka nincs, kilátástalan minden, nem hozhatok szégyent a zsidóságra . . írta levelében a bádogossegéd, aki a bártfai híd alatt a vonat elé vetette magát. Másnap reggelre találták meg a rémesen megcsonkított hullát. Bornstein Jakab huszti bádogossegéd Eperjesre jött, hogy munkát találva heti keresetéből nemcsak maga, de Huszton, lakó öreg szüleinek is haza küldhessen. Sorra járta a mestereket, akik maguk is munka nélkül vannak, tehát természetes, hogy alkalmazni még a legjobb akarat mellett sem tudták. A tizennyolc éves Bornsteint a kétségbeesésbe kergette szörnyű helyzete, melyet csak tetézett, hogy ellátatlan családját is nyomor sújtotta. Becsülettel végigpróbált mindent. Napszámosnak ajánlkozott, annak sem kellett. Pénze teljesen kifogyott és ekkor fogant meg agyában a rettenetes elhatározás. Kedden délután kiment a bártfai vasúti hídhoz és nézte a mélyben föl és alá futó vonatokat. Aztán lement az állomáshoz és tanulmányozta a menetrendet, ami után rövidesen megírta búcsúlevelét. „ ... Lopni nem akarok, munka nincsen, kilátástalan minden további küzdelmem. Nem hozhatok szégyent a zsidóságra és ezért választom ezt a megoldást...“ A levelet a zsebébe gyűrte és megvárta az esti motorosvonatot — ott a híd alatt. Aztán, amikor látta, hogy jön, elébe ugrott. A vonatban ülők a zökkenést sem érezhették, mert csak szerdán reggel találta meg a borzasztóan összeroncsolt hullát az inspekciós útját végző vasúti pályaőr. ... Ezért választom ezt a megoldást... A kiszállt rendőri bizottság a beállott halált konstatálta és intézkedett eltemetése érdekében annak, akit talán éhező öreg szülei fognak csak megsiratni. Tisztességes ember volt, „nemi akart szégyent hozni a zsidóságra“, de elfelejtette, hogy reá utalt szüleit itt hagyta, támasz nélkül, egyedül. Megoldás?... Paradoxon?... Tragédia?... Pont egy jobb sorsra érdemes meggyötört élet felett ... Tagédia, amelyet százszámra terem ki a Ma ... de azért mégis nagyonnagyon borzalmas. bamba egy gyékényen ülő arabok egy kis baksis fejében. Káprázó szépség fogadott bent. Tizenkét hatalmas márványoszlop alabásztrom disztményekel, aranyozott boltozat és remekül színezett belső ablakok. A teremt közepén egy óriási kő „Even Haseszija“, az alapkő, melyet egy drótkerítés környez, nehogy látogatók rálépjenek. Egy szent kő fogságban, mint a zsidó lélek a szétszórottságban. Ezen a kövön készített Ábrahám oltárt, mikor fel akarta áldozni Izsák fiát Istenének és itt lettek az áldozatok levágva a Szentélyben. Mutattak nekem egy nagy lyukat a kőben, melyiken keresztül lefutott az áldozatok vére egészen a Kidron völgyébe. Körüljártam, a követ, alája is mentem és jól megnéztem, a szent zsidó foglyot, mely olyan óriási szerepet játszott a papok birodalmában. Ha villanyvilágítást vezetnek majd be a mecsetbe, olyan színjáték fog ott lejátszódni, mely páratlan lesz a világban. Az Omár-mecset szomszédságában áll egy másik arab szentség, az Akeza-mecset. Ennek helyén állott valaha Salamon király híres palotája. Ez a mecset nagyobb és szebb az Omár-mecsetnél Salamonra ott semmi sem emlékeztet. A mai arab nyomát sem láttam sehol, sem ottan, sem a Mórája hegyén, sent más áldott helyen az országban. Mohamed hasidjai meg vannak elégedve avval a kevéssel, amit az ősök hagytak maguk után örökségül. Az Egyenlőség szerkesztője plagizált? A pesti Zsidó Szemle legutóbbi számában pikáns ügyről rántja le a leplet. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy Szabolcsi Lajos, a budapesti „Egyenlőség“ szerkesztője egy kis plágiumot követett el. A talmudi gyöngyszemek halásza az E. egyik legutóbbi számában „A váltó“ címen novellát közölt, melynek írójaként önmagát tüntette fel. Azonban a Zsidó Szemle leleplezi, hogy ugyanezt a novellát „Pörben az Istennel“ címen Izrael Májofisz héber író írta és megjelent már a prágai „Selbstwehrben“ is még az Egyenlőségben való megjelenés előtt. Persze kánikula van, a folyók, patakok, ágyak és egyebek kiszáradtak, kiszikkadtak s igy Szabolcsi kolléga bizony idegen forrásra fanyalodott. — A WIZO zöldségkert akciója Erec Izraelben. A tel avivi WIZO már két éve folytatja zöldségkert-akcióját, melynek célja, hogy a kopár helyeken épült városi házakat zöldségkerttel lássa el. Az akciót Weinberg, a WIZO főkertésze vezeti. Ősszel az újságok értesítették a közönséget, hogy mikor is hol fogadják a WIZO kertészeti instruktorai a háziasszonyokat, kik házukat kerttel akarják diszíteni. Minden instruktor bizonyos számú háziasszony kertjét vállalja el. Akik e szándékukat az instruktornál bejelentik, másfél fontot fizetnek. Ez összegből kis kertészeti felszerelést, kerítést és trágyát szereznek be. Ezután kezdődik a munka. Az instruktor minden háziasszonynak megmutatja, hogy kell a sivár homokterületből gyönyörű kis zöldségkertet elővarázsolni. Tisztelettel értesítem a t. hölgykönséget, hogy amerikai tanulmányutamról visszaérkeztem és női szabóságomat újonnan megnyitottam. Kosztümöket és kabátokat mélyen leszállított árak mellett készítek. Tisztelettel Schlesinger Dezső, Uzhorod, Fincicky u. 12, volt Dajbóc u. sarok. — A zsidó Miatyánk. A német antiszemita sajtóban egy különös „felfedezés“ teszi meg körútját a napokban. Valamelyik hitlerista történetiró kikutatta a régi osztrák parlamenti jegyzőkönyvekből dr Bloch József, a híres rabbiképviselőnek beszédét, aki a bécsi Reichsratban a tiszaeszlári per zsidóüldözési korszakában rámutatott arra, hogy a „Miatyánk“ zsidó eredetű ima és minden mondata zsidó forrásból származik. Dr Blochnak magyarázatát most hitlerista lapok azzal a kommentárral közük, hogy a horogkereszteseknek „ezt az imát, mint zsidó találmányt, nem szabad többé elmondani.“ SZÖVEG: Mi Atyánk a mennyekben Szenteltessék meg a te neved jöjjön el a te országod Legyen meg a te akaratod Add meg nekünk mindennapi kenyerünket, Bocsásd meg bűneinket, Ne vigy minket kisértésbe, Mert tied a hatalom. . . ZSIDÓ FORRÁS: Ovinu sebásomájim (Szota 915) Jiszkadas sómé (Kaddis ima) Vejámlich malchuszé (vagy gálé köved a főünnepi muszajból Beráchot 29. b. (Rabbi Eliezer imája) Hatriséni lechem chuki Misié 30, 8) Szólách lonu ovinu (Lemone eszréből) Veál teviénu iide niszojamu (Sacharisz imabol) Hamalchut selchochi [az Olénu Imából] Grünberger H. B. hitközségi elnök kilakoltat egy szegény öreg asszonyt című múlt heti közleményünkre vonatkozólag helyreigazítást kell közölnünk. Megállapítottuk ugyanis, hogy a kilakoltatást nem Grünberger H. B., hanem ennek sógora Herskovits Adolf hajtotta végre, és pedig azért, mert Grünwaldné már évek óta nem fizet bért. Hogy a kiürített szobát értékesítették, az csak természetes, viszont Grünwaldnénak cserébe egy másik szobát adtak, dacára annak, hogy nem fizet bért. Ezt minden felkérés nélkül tartottuk kötelességünknek helyreigazítani. Végül még azt is kell közölnünk, hogy a panaszos levél írói nem azonosak Schwartz Lajosné és Weinberger Izidorné úrasszonyokkal. Egész éven át átlag másfél órás napi munkát kell a háziasszonynak s családjának a kertben végezni, eltekintve az esztétikai s hygiéniai szemponttól, az a hat font, melyet a háziasszony egy év alatt megtakarít, nem megvetendő eredmény. E kertekben tomatobokrok, napraforgók s kukoricaszárak között megtaláljuk a salátát, répát, babot, ugorkát, káposztát, spenótot, zellert, sőt paprikát is. Kérjen mindenütt „Margit“ gyógyvizet. Statáriális kivégzések a csi. cionista szervezetben A Csi. cionista szervezet hivatalos lapjai az elmúlt hetekben több pártbírósági ítéletet közöltek, melyekből megtudjuk, hogy központi vezetőség valóságos „tömegkivégzést“ hajtott végre. Részben feltételesen, részben feltétlenül kizárt több régi cionistát, kiknek hervadhatatlan érdemeik vannak a kárpátoroszi cionista mozgalom s héber iskolamű kiépítése körül, főképpen formai, de olyan okokból is, miknek olvastán az ember hihetetlenül csóválja a fejét: hát lehetséges, hogy komoly emberek, komoly eszmék képviselői ilyen komolytalan „egyletesdi“ játékokkal kompromittálják a mozgalom jóhírnevét? Kizárták Dr Salamon Kálmán ungvári ügyvédet és Rotmann Adolf kereskedőt, mindkettő kiváló és sok érdemet szerzett cionista, csak azért, mert revizionista létükre nem voltak hajlandók alávetni magukat a klabionista pártbíróságnak olyan ügyben, mi alól később amúgy is felmentő ítéletet hoztak. A kizárás feltételes. Kizárták Szerény Bélát, a kárpátorit-