Zsidó Néplap, 1932. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1932-07-08 / 27. szám

4 mm „Lopni nem akarok, munka nincs, kilátástalan minden, nem hozhatok szégyent a zsidóságra . . írta levelében a bádogossegéd, aki a bártfai híd alatt a vonat elé vetette magát. Másnap reggelre találták meg a rémesen megcsonkított hullát. Bornstein Jakab huszti bádogossegéd Eperjesre jött, hogy munkát találva heti keresetéből nemcsak maga, de Huszton, lakó öreg szüleinek is haza küldhessen. Sorra járta a mestereket, akik ma­guk is munka nélkül vannak, tehát természetes, hogy alkalmazni még a legjobb akarat mellett sem tudták. A tizennyolc éves Bornsteint a két­ségbeesésbe kergette szörnyű helyzete, melyet csak tetézett, hogy ellátatlan csa­ládját is nyomor sújtotta. Becsülettel végigpróbált mindent. Napszámosnak ajánlkozott, annak sem­ kellett. Pénze teljesen kifogyott és ekkor fogant meg agyában a rettenetes elhatározás. Kedden délután kiment a bártfai vas­úti hídhoz és nézte a mélyben föl és alá futó vonatokat. Aztán lement az állo­máshoz és tanulmányozta a menetren­det, ami után rövidesen megírta búcsú­levelét. „ ... Lopni nem akarok, munka nin­csen, kilátástalan minden további küz­delmem. Nem hozhatok szégyent a zsidóságra és ezért választom ezt a megoldást...“ A levelet a zsebébe gyűrte és megvár­ta az esti motorosvonatot — ott a híd alatt. Aztán, amikor látta, hogy jön, elébe ugrott. A vonatban ülők a zökkenést sem érezhették, mert csak szerdán reggel találta meg a borzasztóan összeroncsolt hullát az inspekciós útját végző vasúti pá­lyaőr. ... Ezért választom ezt a megoldást... A kiszállt rendőri bizottság a beállott halált konstatálta és intézkedett elte­metése érdekében annak, akit talán éhe­ző öreg szülei fognak csak megsiratni. Tisztességes ember volt, „nemi akart szégyent hozni a zsidóságra“, de elfelej­tette, hogy reá utalt szüleit itt hagyta, támasz nélkül, egyedül. Megoldás?... Paradoxon?... Tragédia?... Pont egy jobb sorsra érdemes meggyötört élet fe­lett ... Tagédia, amelyet százszámra te­rem ki a Ma ... de azért mégis nagyon­­nagyon borzalmas. bamb­a egy gyékényen ülő arabok egy kis baksis fejében. Káprázó szépség foga­dott bent. Tizenkét hatalmas márvány­oszlop alabásztrom disztményeke­l, ara­nyozott boltozat és remekül színezett belső ablakok. A teremt közepén egy óriási kő „Even Haseszija“, az alapkő, melyet egy drótkerítés környez, nehogy látogatók rálépjenek. Egy szent kő fog­ságban, mint a zsidó lélek a szétszórott­­ságban. Ezen a kövön készített Ábra­hám oltárt, mikor fel akarta áldozni Izsák fiát Istenének és itt lettek az ál­dozatok levágva a Szentélyben. Mutat­tak nekem egy nagy lyukat a kőben, melyiken keresztül lefutott az áldozatok vére egészen a Kidron völgyébe. Kö­rüljártam, a követ, alája is mentem és jól megnéztem, a szent zsidó foglyot, mely olyan óriási szerepet játszott a pa­pok birodalmában. Ha villanyvilágítást vezetnek majd be a mecsetbe, olyan színjáték fog ott lejátszódni, mely pá­ratlan lesz a világban. Az Omár-mecset szomszédságában áll egy másik arab szentség, az Akeza-me­­cset. Ennek helyén állott valaha Sala­mon király híres palotája. Ez a mecset nagyobb és szebb az Omár-mecsetnél Salamonra ott semmi sem­ emlékeztet. A mai arab nyomát sem láttam sehol, sem ottan, sem a Mórája hegyén, sent más áldott helyen az országban. Moha­med h­asidjai meg vannak elégedve av­val a kevéssel, amit az ősök hagytak maguk után örökségül. Az Egyenlőség szerkesztője plagizált? A pesti Zsidó Szemle legutóbbi szá­mában pikáns ügyről rántja­ le a leplet. Nem kisebb dologról van szó, mint ar­ról, hogy Szabolcsi Lajos, a budapesti „Egyenlőség“ szerkesztője egy kis plá­giumot követett el. A talmudi gyöngy­szemek halásza az E. egyik legutóbbi számában „A váltó“ címen novellát kö­zölt, melynek írójaként önmagát tüntet­te fel. Azonban a Zsidó Szemle leleplezi, hogy ugyanezt a novellát „Pörben az Is­tennel“ címen Izrael Májofisz héber író írta és megjelent már a prágai „Selbst­­wehrben“ is még az Egyenlőségben va­ló megjelenés előtt. Persze kánikula van, a folyók, patakok, ágyak és egye­bek kiszáradtak, kiszikkadtak s igy Sza­bolcsi kolléga bizony idegen forrásra fa­nyalodott. — A WIZO zöldségkert akciója Erec Izraelben. A tel avivi WIZO már két éve folytatja zöldségkert-akcióját, mely­nek célja, hogy a kopár helyeken épült városi házakat zöldségkerttel lássa el. Az akciót Weinberg, a WIZO főkerté­sze vezeti. Ősszel az újságok értesítették a közönséget, hogy mikor is hol fogad­ják a WIZO kertészeti instruktorai a háziasszonyokat, kik házukat kerttel akarják diszíteni. Minden instruktor bi­zonyos számú háziasszony kertjét vál­lalja el. Akik e szándékukat az instruk­tornál bejelentik, másfél fontot fizet­nek. Ez összegből kis kertészeti felsze­relést, kerítést és trágyát szereznek be. Ezután kezdődik a munka. Az instruk­tor minden háziasszonynak megmutatja, hogy kell a sivár homokterületből gyö­nyörű kis zöldségkertet elővarázsolni.­­ Tisztelettel értesítem a t. hölgykö­­­nséget, hogy amerikai tanulmány­­utamról visszaérkeztem és női szabósá­gomat újonnan megnyitottam. Kosztü­möket és kabátokat mélyen leszállított árak mellett készítek. Tisztelettel Schle­singer Dezső, Uzhorod, Fincicky u. 12, volt Dajbóc u. sarok. — A zsidó Miatyánk. A német anti­szemita sajtóban egy különös „felfede­zés“ teszi meg körútját a napokban. Va­lamelyik hitlerista történetiró kikutatta a régi osztrák parlamenti jegyzőköny­vekből dr Bloch József, a híres rabbi­képviselőnek beszédét, aki a bécsi Reichsratban a tiszaeszlári per­ zsidóül­dözési korszakában rámutatott arra, hogy a „Miatyánk“ zsidó eredetű ima és minden mondata zsidó forrásból szárma­zik. Dr Blochnak magyarázatát most hitlerista lapok azzal a kom­mentárral közük, hogy a horogkereszteseknek „ezt az imát, mint zsidó találmányt, nem szabad többé elmondani.“ SZÖVEG: Mi Atyánk a mennyek­ben Szenteltessék meg a te neved jöjjön el a te országod Legyen meg a te akaratod Add meg nekünk mindennapi kenye­rünket, Bocsásd meg bűneinket, Ne vigy minket kisértésbe, Mert tied a hatalom. . . ZSIDÓ FORRÁS: Ovinu sebásomájim (Szota 915) Jiszkadas sómé (Kaddis­ ima) Vejámlich malchuszé (vagy gálé köved a főünnepi muszajból Beráchot 29. b. (Rabbi Eliezer imája) Hatriséni lechem chuki Misié 30, 8) Szólách lonu ovinu (Lemone eszréből) Veál teviénu iide ni­­szojamu (Sacharisz imabol) Hamalchut selcho­chi [az Olénu Imából] Grünberger H. B. hitközségi elnök ki­lakoltat egy szegény öreg asszonyt című múlt heti közleményünkre vonatkozó­lag helyreigazítást kell közölnünk. Meg­állapítottuk ugyanis, hogy a kilakolta­tást nem Grünberger H. B., hanem en­nek sógora Herskovits Adolf hajtotta végre, és pedig azért, mert Grünwaldné már évek óta nem fizet bért. Hogy a ki­ürített szobát értékesítették, az csak ter­mészetes, viszont Grünwaldnénak cse­rébe egy másik szobát adtak, dacára an­nak, hogy nem fizet bért. Ezt minden felkérés nélkül tartottuk kötelességünk­nek helyreigazítani. Végül még azt is kell közölnünk, hogy a panaszos levél írói nem azonosak Schwartz Lajosné és Weinberger Izidorné úrasszonyokkal. Egész éven át átlag másfél órás napi munkát kell a háziasszonynak s család­jának a kertben végezni, eltekintve az esztétikai s hygiéniai szemponttól, az a hat font, melyet a háziasszony egy év alatt megtakarít, nem megvetendő ered­mény. E kertekben tomatobokrok, nap­raforgók s kukoricaszárak között meg­találjuk a salátát, répát, babot, ugorkát, káposztát, spenótot, zellert, sőt papri­kát is. Kérjen mindenütt „Margit“ gyógyvizet. Statáriális kivégzések a csi. cionista szervezetben A Csi. cionista szervezet hivatalos lapjai az elmúlt hetekben több pártbíró­­sági ítéletet közöltek, melyekből meg­tudjuk, hogy központi vezetőség való­ságos „tömegkivégzést“ hajtott végre. Részben feltételesen, részben feltétlenül kizárt több régi cionistát, kiknek her­vadhatatlan érdemeik vannak a kárpátoroszi cionista mozgalom s héber iskolamű kiépítése körül, főképpen formai, de olyan okokból is, miknek olvastán az ember hihetetlenül csóválja a fejét: hát lehetséges, hogy komoly emberek, komoly eszmék kép­viselői ilyen komolytalan „egyletesdi“ játékokkal kompromittálják a mozga­lom jóhírnevét? Kizárták Dr Salamon Kálmán ungvá­ri ügyvédet és Rotmann Adolf kereske­dőt, mindkettő kiváló és sok érdemet szerzett cionista, csak azért, mert revi­zionista létükre nem voltak hajlandók alávetni magukat a klab­ionista pártbí­­róságnak olyan ügyben, mi alól később amúgy is felmentő ítéletet hoztak. A ki­zárás feltételes. Kizárták Szerény Bélát, a kárpátorit-

Next