Zsidó Néplap, 1938. január-június (18. évfolyam, 1-22. szám)
1938-01-07 / 1. szám
mai is felveheti a versenyt. Bár ha kitekintünk az ablakon, a radvánci erdő, vagy pedig a közúti híd felé, olyan kilátás tárul az ember szeme elé, mintha valamelyik kiránduló hely kilátó tornyáról szemlélnénk a csodás tájat, vagy mintha csak művészi kéz alkotta színházi háttér tárulna szemünk elé. És a termekben boldogarcú, kedves ,gyermekek és öntudatos nézésű zsidó diákok ,szorgalmasan hallgatnak tanuítómestereik és tanáraik magyarázatára. Hangjuk boldog csengésében és szemük vidám nézésében érezni a boldogságot, mely zsenge lelküket eltölti, hogy végre saját otthonuk van és nem két, többé idegen iskolák, nem nagyon barátságos atmoszféráját magukbaszívni és szétszórtan élni... Megtudtuk, hogy ezt a csodát néhány ungvári zsidó idealista teremtette meg. Alaptőkéjük, amivel megkezdték az építési akciót: a hit és az aka 3 Ungvári zsidó idealisták pompás palotát emeltek a héber iskolának Az Ung bal partján, a gyönyörű Palacky-parti sétány mentén, közvetlenül a festői görögkeleti templom mögött, miáról-holnapra egy szanatóriumkinézésű, csupa ablakos palota nőtt ki az elhagyatott »Füzes« egyik részén. "Az idegen, aki nem resteli a fáradságot és végigsétál az Umgparti sétánynak ezen a részén,é le egészen a palotáig, csakhamar megtudja, hogy az ungvári héber iskolamű székháza ez, ahol a héber népiskola és a héber gimtomi nyert elhelyezést. Már a ház külseje is elárulja, hogy ahéber kultúra szolgálatában áll, amit héber táblák, a bejárat felett szembeötlő nagy héberbetűs felirat, valamint a jobboldali toronyszerű kiugrás homlokzatára kiképzett héberbetűs óra is elárul. Ha már elfáradtunk az épületig, be is kukkantunk egy kicsit, gondoltuk magunkban, és beléptünk az egyszerű, de felettezéses főbejáraton. Elámultunk a csodálkozástól és attól, ami szemünk elé tárult! Tágas és világos folyosók és 12 modern tanterem fogadott bennünket, olyan pazar kivitelben amilyent gazdag állami iskoláknál is ritkán láttunk. Fentebb azt írtuk, hogy az épületnek szanatórium kinézése van, a világos, napos és levegős helyiségeket tekintve tényleg, bármelyik szanatórium rat volt. Hittek abban, hogy munkájuk sikerülni fog és erősen akarták, hogy az sikerüljön! Talán nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk azoknak a neveit, akiknek az épület emelése első és utolsósorban köszönhető. Mindenekelőtt meg kell emlékeznünk az elnökség tagjairól, és pedig Szerény Béláról,, Fischgrund Izidorról, Reinitz Józsefről, Borkó Hermanról, Vajda Ernőről, Ábrahámovits Sándorról, Wolf Henrikről, Rottmann Adolfról Továbbá Jakubovits Emánuel gyógyszerész, dr. Salamon Kálmán és dr. Juiszkovitsi Mórról, továbbá azon kis és nagy zsidókról, elsősorban a szülőkről, akik példátlan áldozatkészséggel, sok esetben vagyoni viszonyaikat is felülmúlóan adakoztak az iskola építésére. Ezekről különben más alkalommal még írunk. Meg kell említenünk az épület tervezőjét, Spiegel Simon mérnököt, aki, a gyönyörű terv megkonstruálásánál el is felejtette, hogy az építtetők nem rendelkeznek milliókkal, mégis szépen tervezte, meg az épületet és a kötelességiszerűgondosságnál is több gondot fordított arra,, hogy az épület szépen sikerüljön. Utoljára hagytuk Ing. Arató Zoltán építészt, aki ezzel az épülettel is bebizonyította, hogy nemcsak pompásan érti a szakmáját, de lelkiismeretes munkát is végez és amit ő épít, az igaz: beton és sziklaszilárd alapokon áll Nemsokára hivatalosan is felavatják az épületet, melyre mi tűrés-tagadás, még igen jelentékeny összeggel tartoznak. Kívánatos volna,, hogy akik még nem jutatták el hozzájáruásukat, azok ezt most tegyék meg, hogy az avatóünnepélyen, miely az uzsihorodi zsidóság történetében valóságos nemzeti ünneppé lesz, minden, kulturzsidó ott szerepeljen azok között, akik adakozásaikkal lehetővé tették az iskola felépítését. Mert valljuk be, büszke érzés töltheti be azt, a zsidót, aki hozzájárult a héber iskolák gyönyörű palotájának felépítéséhez. A késői utókor ezt bizonyára, fel fogja jegyezni! — Budapest. Itteni magyar zsidó írók körében kínos meglepetést keltett „A legújabb magyar irodalom kistükre“ című tankönyv, melyet egy magyar királyi főigazgató írt, a minisztérium aprobált és tankönyvként bevezetett magyar középiskolákba. A tankönyvben ugyan nem hallgatták agyon a magyar zsidó írókat, ilyen történelmi hamisításra a szerző ugyan még nem ragadtatta magát, azonban hogy mégis eleget tegyen „a kor követelményeinek“ minden magyar zsidó író neve mellé, odaírta az iró régi családi nevét, nehogy a magyar gyermek azt higyje, hogy egyik-másik iró faj - magyar. A „kistükörből“ így megtudjuk, hogy Molnár Ferenc valamikor Neumann volt, Szomoryt — Weisznak hívták, Szép Ernőt —, Sohönnek és igy tovább. íme, így honorálják a magyar zsidó írókat, akik nemzeti harakirit csináltak, feláldozták zsidóságukat a magyar asszimilációnak és most hivatalos utón kitessékelik őket a magyar Parnasszusból! n|--- _||— fr— „|—| Kis tükör, mely magyar zsidó írók ősi nevét tükrözteti vissza A német zsidó asszimilánsok lapja a zsidóság tragédiájáról Berlin. A német asszimiláns zsidók hivatalos lapja a Central Vereinszeitung legutóbbi számában sivár képet fest a németországi zsidóság helyzetéről. „Akárhol találunk m,a zsidókat — írja az újság — a legnagyobb lehangoltságot és a legnagyobb kétségbeesést tapasztaljuk. A gazdasági rezervák lehetősége kimerülőfélben vannak és minden remény már csak a kivándorlásra koncentrálódik, amelyről mindenki tudja, hogy szorosan összefügg a világpolitikai konstellációval, tehát mindenki érzi, hogy a zsidóság saját erejéből nem sokat tehet. Két malomkő fenyegető közeledését várja mindenki szorongva, akárcsak Edgar Allan Poe híres novellájában az áldozat már csak apatikusan szemléli annak a két malomkőnek a közeledését, amelynek nemsokára megsemmisítik őt. Sehol egy életerős megmozdulás, sehol egy energikus ellentállás, mindenütt csak föld felé szegzett tekintetek és kilátástalan révetegpillantások. Senki nem kételkedik abban, hogy a német zsidóság a legsúlyosabb tél elé néz. Függetlenül a kedvezőtlen külpolitikai körülményektől, bent is kilátástalan gazdasági lehetőségek sötétítik el a horizontot. A hitközségek szétesnek, a legfontosabb bevándorlóhelyek kikötőit elzárják és Palesztinai kivándorlás még bizonytalan. De mindennek dacára nincs más hátra, mint minden erőfeszítéssel tovább dolgozni“ — fejezi be cikkét a zsid lap. Pájesszel és taliszkatannal a „Ringben“ Simele Ginsburg csak az atyja szijjától fél Mintegy két évvel ezelőtt megjelent az egyik lodzi zsidó sportklubban egy 14 éves kis pájeszos, kaftános, zsidósapkás booherli és kérte felvételét a boxoló csapatba, mert boxolni akar tanulni. Eleinte kinevették a kis bócíherlit és viszszaküldték a jesivába, a talmudhoz. Simele Ginsburg — így hívták a kis bócíherlit — azonban ragaszkodott hozzá, hogy felvegyék a boxolók közé és így a kis bó- Boldog Újévet! Ne felejtkezz meg az 1 tucat valódi Brilliant mert csak ez zenet finom és abszolút megbízható! !Ezért'az újévben Jnasimáljonjl csak bherli kaftánosan-pájoszosan naponta eljárt a trainingra. A jószomszédok azonban csakhamar besúgták a dolgot Simele haszid apjának, aki a boxtörvények felrúgásával alaposan helyben hagyta a jövő „boxcsillagát“ és figyelmeztette, hogy ha még egyszer elmegy trainingre, összetöri a csontjait. De semmilyen fenyegetés nem tudta visszatartani Simelét kedvenc sportjától. Két évig trafnirozott, közben az atyja nem egyszer egyenlőtlen küzdelembe kényszerítette, de végül is kiállt e napokban a „Ringbe“ és 10 boxoló kö zött hetet levert, kettőt eldöntetlenül helybenhagyott és csak 1 játszmát vesztett. Amikor elsőizben a „Ringbe“ léa lengyel zsidóság feléje kiáltotta: „Do buzsnici, alebo pájeszi sdeim!“ —a templomba menj, vagy le a pájesszel. De csakhamar elhallgattak, mert a 16 éves Simele Ginsburg ökle egészen keménynek bizonyult. Addig csépelte ellenfeleit, amíg az egyik el nem kiáltotta magát: „Der Tate gest, Simele!“ Erre Simele eldöntetlenül otthagyta a Ringet és kereket oldott. Amikor később visszatért, hogy felöltözködjön, azt látta, hogy ellenfelei, akiket helybenhagyott, bosszúból széttépték „Taliszkatanját“ és azzal kötötték be sebeiket. Lodzi sportkörökben azt mondják, ha a kérlelhetetlen „Tate“ derékbe nem töri Simele karrierjét, úgy világcsoda válik belőle. Zsidók figyelmébe! Ha Prágában megbízhatóan jól és olcsón akar étkezni, keresse fel a volt beregszászi ROSENBAUM-VENDÉGLŐT Praha L, Dlouha-tr. 41, másik bejárat: Kastelska-ulica, Beth-Haam, földszint jobbra. ROSENBAUM-VENDÉGLŐ Prágában rövid fennállása óta a kárpátoroszi és szlovenszkói zsidók kedvelt találkozó és étkező helye lett.