Bérmunkás, 1924. január-június (2. évfolyam, 257-282. szám)
1924-01-05 / 257. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Chicago, III., Saturday, January 5, 1924 No. 257. sz. — Ára 5 cent. A KORONÁS ŐRÜLT A “Bérmunkás” németországi tudósítójától. Időnként meg-megjelenik egy-egy könyv, amelyben valamelyik udvaronc, tábornok, vagy politikus elmondja, hogy mit tapasztalt a német szászár udvarában. Ez emlékiratok jobbára a német császárral foglalkoznak, mivel ez az íróknak az elképzelhető legkiadósabb irodalmi anyagát nyújtja. E napokban ismét megjelent egy ilyen emlékirat és pedig gróf Zedlitz Trützschler tollából, aki tizenkét esztendőn át volt Hohenzollern Vilmos udvari marsallja. Amit ez a főúr előbbeni gazdájáról közöl, az a teteje minden elképzelhető bolondériának. Nevetni kellene, ha nem jutna az embernek eszébe, hogy a félbolond nemcsak ura és hóhéra volt egy 70 milliós nemzetnek, de még ma is sokan vannak, akik az eszeveszettben a jövő reménységét látják. Nevetni kellene, ha arra nem gondolna az ember, hogy a bolond körül épeszű lakájok egész serege tolongott, akik a gyógykezelésre szoruló beteg legvadabb komédiáira is azt mondták, hogy a bölcs uralkodó isten adta szellemi szikrát. Ha egyáltalában az volna az emberek feladata, hogy az aljasság és az őrület láttára öklüket rázzák, úgy haragra és dühre a császár tábornokai, udvari papjai és marsalljai sokkal inkább rászolgáltak, mint Vilmos maga. Ez a minden emberségből kivetkőzött jellemtelenség és hitványság az elszomorító és nem az, hogy a császár őrült volt. Feltűnő, hogy a sok memoáriró — mint könyveikből látszik — egészen jól tudta, hogy az, akinek talpát nyalta, aki előtt hajlongott, akinek eszelős mondásait mosolygó bólintásokkal köszöntötte, egy egészen szánalomraméltó agyalágyult volt, akire jólélekkel még egy vidéki parochiát sem szabadna bízni. És mindezen notabilitás, szellemi és hivatali méltóság közül egy sem akadt, aki, addig míg a bolond kezét csókolhatta, csak egy szóval is elárulta volna, hogy a német nép, sőt az egész világ sorsa attól függ, hogy milyen hangulatban találja ez vagy az a világesemény a koronás őrültet. De lássunk csak néhány szemelvényt— a mindenesetre fölöttébb érdekes emlékiratokból. “A hadgyakorlatokon lehetetlenül bárgyú rendeleteket adott a csapatok mozdulataira, úgy hogy az egymással versengő manővercsapatok hadseregei a legnagyobb zavarban kóvályogtak ide-oda. Schlieffen tábornok, a német hadsereg megbámult vezérkari főnöke, aki számos vaskos kötetben adott bizonyságot napóleoni lángelméjéről, a császár mögött állott, egy szóval sem merte figyelmeztetni Vilmost, hogy milyen bambaságokat követ el, ellenkezőleg, mindenre tudott egy ellentmondást nem tűrő “elméleti” kádenciát találni.” A császár viccel. E fejezetben a következőket tudjuk meg: Egy öreg generálisnak orvosi tanácsra tartózkodnia kellett mindenfajta só élvezésétől. Vilmos ebédre hivatta és titokban levesébe öntötte a sótartó egész tartalmát. Hoffmann — így hívták az öreget — hősiesen lenyelte a sós vizet. Vilmos pokolian mulatott a tréfán. Öreg, kiszolgált tisztek, diplomaták és miniszterek kopasz fejét friss hóval dörzsölte be; a rozzant nyakakra rendes “csárdást” nyomott, úgy, hogy az alázatos szolgák fájdalmukban félig sírtak, félpofával azonban mégis csak nevettek alázatosan. Egy ilyen vén generálisnak például nem volt szabad jeges pezsgőt inni. Egloffsteinnak hívták a szerencsétlent, akivel ha nem is olyan “jó” tréfát csinált Vilmos, mint Hoffmannal, de annyit mindenesetre megtett, hogy ujjával próbálta, vájjon tényleg olyan hideg-e a bor. Az öregnek le kellett nyelni a császárian felszentelt pezsgőt. Hű tábornokai minisztereiről csak mint “vén szamár”, “juhfejű jószág”, vagy mint “vén disznó” emlékezett meg, természetesen mindig mások hallattára. Soha, egyetlen egyszer sem merte az udvaroncok közül akár egy is kinyitni a száját, hogy a felséges urat mégis csak móresre bírja. Ilyen módon nem kell ámulnunk, ha meghalljuk, hogy miképpen vélekedett a nagy Vilmos Németország, vagy tán a világ egyik zeneszerzőjéről, Wagner Richardról. íme: Mi a csodát akarnak az emberek ettől a fickótól, hisz semmi egyéb nem volt, mint egy karmester, egy egészen közönséges vacak karmester. Egy másik klasszikus mondás: “Alattvalóim egyszerűen csak azt tegyék, amit én parancsolok nekik, de éppen az a baj, hogy maguk akarnak gondolkozni és a bajok mindig ebből származnak.” Egy harmadik aranyköpés: “Igazán bámulatos, hogy mily kiváló tettekre volt képes ez a nagy császár (Hohenstaufeni II. Frigyes), de ha nekem is módomban volna úgy lefejeztetni és úgy korbácsoltatni, mint Frigyesnek, úgy majd megmutatnám, hogy én még nagyobb tettekre is képes volnék.” Politikailag sem spórolt a szerencsétlen mindenfajta kiszólással. Egy szociáldemokrata tüntetés előestéjén ezt a sürgönyt küldte a berlini gárdahadtest parancsnokához: “ Elvárom, hogyha a csapatok beavatkoznak, úgy legalább ötszáz munkásnak kell a terítékre kerülni.” Vagy ezek: “Az alkotmányt nem ismerem, sohasem is olvastam és nem is vagyok kiváncsi reá.” “Újságot nem olvasok, nekem egészen Wurst, hogy a sok marha mit firkál össze.” “Ilyen csőcseléket (a német népet) kormányozni igazán nem lehet. Fizessenek a kutyák (az adófizetők) amíg megfeketednek.” A legszebbet a császári bukétából azonban mégis csak el kellett lesnie a memoárizó marsallnak. Egy este éppen jelen volt, amikor a császár orvosa, Ilberg, arra figyelmeztette a felséges urat, hogy egy kis náthája van. “Téved, Ilberg.” — javította ki Vilmos az előtte hajbókoló Aeskulapot, — “nekem nagy náthám van, mert nálam minden nagy.” A bolond ott ül Dornban és azt hisszük, hogy nem is olyan bolond a meggyőződése, hogy nemsokára újra bevonul fehér paripán Berlinbe és a járdákról virágeső fogja a visszatért hősi császárt köszönteni. Nem olyan bolond ez a bolond, mert vannak milliók, akik épeszűt játszanak, de sokkalta bolondabbak, mert hisz ezeknek szükségük van az eszeveszett komédiásra. Még mindig szükségük van reá . . . K. P. A KU KLUX ANGLIÁBAN. LONDON.—A Ku Kluxizmus bevonult Angliába a mostanában alakult titkos szövetség formájában, amelynek neve, “The Most Noble Order of Crusaders.” A szövetség vagy két évvel ezelőtt lett alapítva, de csak most tűnt fel a nyilvánosság szemében. Legutóbbi cselekedetük egy a Westminster Abbey-ben tartott gyűlés volt, amelyen az angol király másodszülött fia, a yorki herceg is részt vett. A rend feje Arthur Patterson, kijelentette, hogy eddig már megtisztították London bizonyos klubjait a kétes egzisztenciáktól, mágnásokat kopasztó gamblerektől. A rend tagjai hasonló esküt tesznek felvételükkor, mint a Ku Klux tagjai. Több angol lap kommentálja a rend megalakulását és mindegyik megegyezik abban, hogy az teljesen hasonló az amerikai Ku Klux Klanhez. MEGHÍVÓ. A Világ Ipari Munkásai Szervezetének Pullman, 111., magyar ajkú tagjai 1924 január 5-én, szombaton este 7 órai kezdettel A STANCIK-FÉLE HALLBAN (205 East 115th Street. Szinielőadással egybekötött TÁNCMULATSÁGOT rendeznek, melyre Pullman és környéke magyarságát meghívja a rendezőség. Ezen alkalommal szinre kerül Gyagyovszky Emil egy felvonásos szociális színműve: “A MARTYR.” Belépti jegy: előre váltva 50 cent, a pénztárnál 70 cent. A tiszta haszon a politikai foglyok támogatására lesz fordítva. Jó zenéről, ízletes ételekről és hűsítő italokról gondoskodott a rendezőség. AZ I. W. W. ÚJÉVI SZELLEME. AZ I. W. W. MEG FOGJA TISZTÍTANI A FÖLDET A PARAZITÁKTÓL. A KANADAI INDIÁNOK NEM AKARNAK SZTRÁJKTÖRŐK LENNI. VANCOUVER, B. C.—A kanadai indiánok ma ismét, mint a múltban szép példáját mutatják az összetartásnak. Egyetlen egy indián rakodómunkás sem lett sztrájktörővé a most folyó rakodómunkás sztrájkban. Az indián benszülettek a british columbiai rakodómunkás unionnak. Már ötven évvel ezelőtt sztrájkba léptek az itteni indián rakodómunkások jobb munkafeltételekért és sztrájkjukat meg is nyerték. Egy indián sztrájkoló rakodómunkás a következőket írja a folyamatban levő sztrájkról: “A civilizáció sok mindenre megtanított bennünket. Mielőtt nem ismertem az angol nyelvet nem tudtam káromkodni sem, de ma hogy beszélek angolul ezt is megtanultam a tökéletességig; a leggyászosabb dolog azonban amire a civilizáció megtanította az indiánokat az, hogy hogyan legyenek sztrájktörők, bár eddig még ebben a kerületben nem fordult elő, hogy indián munkás sztrájktörő munkát végzett volna. “Túl esik az én szellemi felfogásomon az, hogy meg tudnám érteni, miszerint azok, a fehér emberek, akik magasabb fokú műveltséggel és civilizációval dicsekszenek az indiánok felett, hogy tudnak olyan alacsonyra sülyedni, hogy sztrájktörőkké legyenek és olyan munkát végezzenek, amelyet az indián munkások utálnak. Kár, hogy az angol nyelvtudásom nem elég tökéletes, hogy kellően tudnám jellemezni a sztrájktörőt. Értenének csak a sztrájktörők az indián nyelven, akkor bizonyára megtanulnák, hogy mi az indiánok felfogása a sztrájktörők felől.” A NÉGER MUNKÁS NEM LEHET UNION TAG MÉG AFRIKÁBAN SEM. I. F. T. U.—A South African Miners’ Union elnöke, formális proklamációt bocsájtott ki, hogy a bányász unionnak benszülött kafferek nem lehetnek tagjai. Eddig ugyanis az a hír volt elterjedve, hogy a feketék egyforma jogokat élveznek a dél-afrikai szakszervezetekben az európai munkásokkal, most azonban minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a túlnyomó többségben levő négerek ott is, mint a legtöbb amerikai szakszervezetből, ki vannak zárva a szervezkedés jogából. INDUSTRIAL PIONEER. Megjelent az “Industrial Pioneer”' 1924 január 1-ső száma, nagyon gazdag tartalommal. A következő tartalomjegyzék igazolja az I. W. W. havi folyóiratának tartalmasságát: “1924 Is Beginning”; “Vision Of New Day In California”; “California Holds The Key”; “The Potteries of England”; Economic Background of K. K. K.”; “Wonders of Modern Science”; “The Widow”, vers; “Other People’s Kids”; “What Might Have Been”; “Scandinavia’s Labor Movement”; “New Light on Civil War”; “A Sentimental Theory of Value”; “Paternalistic Health Hints”; “Political Situation In Italy”; “Tired Radicals”; “Somebody’s Boy,” vers; “Workers’ Press”; “Greatest I. W. W. Convention”; “Wall St. Wolves and the Wobs”; “Why This Unemployment?” A fentebb felsorolt cikkeket gazdag illusztrációk élénkítik és a magazin gyönyörű művészies címlapja is rendkívül emeli értékét. Az angolul értő munkástársak a magazin beszerzését el ne mulasszák, mert elejétől végig értékes, tanulságos olvasmány. Az Industrial Pioneer havi folyóirat előfizethető lapunk utján is. Egész évre 2 dollár. FELHÍVÁS! Az Egyetemes Végrehajtó Tanács 1925 január elsejét tűzte ki végleges határidőül, ameddig a kintlevő bondnyugták tulajdonosait kártalanítani fogja azon veszteségükért, amely az elmenekült I. W. W. vádlottak bondjainak végrehajtása következtében érte őket. Ezen határozatnak nem az a célja, hogy kikerüljük a jogos kártérítést, hanem éppen ellenkezőleg, azt akarjuk ezzel elérni, hogy ezen kötelességünket minél előbb végrehajtsuk és megszabadítsuk a szervezetet a reáháramló nagy tehertől. Mindazok, akiknek birtokában vannak az I. W. W. által hivatalosan kibocsátott bond-nyugták a szervezetnek átadott értékpapírokért, Liberty bondokért, stb.-ért, felkéretnek, hogy ezen nyugtákat még 1925 január 1-je előtt az I. W. W. Egyetemes Végrehajtó Tanácsának beküldjék, hogy a Tanács tájékozva legyen arról, hogy milyen nagyok még ebbeli kötelezettségei és azokat lehetőleg a fentebbi határidőig kiegyenlíteni szándékozik. Robert Russell, az Egyetemes Végrehajtó Tanács elnöke. AZ I. W. W. GARY BIRODALMÁBAN. Nagyon látogatott népgyűlés volt vasárnap, december 23-án Gary, Indában, amelyen H. G. Clark és Adolfo Garcia munkástársak voltak az előadók. Dacára a szakadó esőnek, több mint százan jöttek össze, hogy meghallgassák az előadóinkat, akik az ipari szervezkedés szükségességéről tartottak előadást. Clark munkástárs angolul ismertette az acélmunkások harcait az acélmágnások ellen az utóbbi néhány évben és amelyek a helytelen szervezkedés folytán elbuktak. Ismertette az Egy Nagy Szervezet szükségességét, amely az egyedüli fegyver, amivel a munkások képesek harcaikat győzelemre vinni az acélbárók egy nagy szervezetével szemben. Majd Garcia munkástárs spanyol nyelvű tartalmas beszédjével egy óra hosszáig lekötötte a hallgatóság figyelmét. A népgyűlés után, üzleti gyűlést tartottunk és megalakítottuk a Fém- és Gépipari Munkások 440-es Ipariszervezetének helyi csoportját 50 taggal. Következő üzleti gyűlésünket december 30-án, vasárnap délután fogjuk tartani. Nagy kilátásaink vannak arra, hogy rövid időn belül Chicago környékén levő acélpoklok bérrabszolgáit megszervezzük az I. W. W.-ba. A jelenben két szervezőnk dolgozik Gary, Indiana Harbor, East Chicago, Hammond és környékén, a harmadikat is munkába állítjuk még a hét folyamán. Tudósító. SZAPORODIK A GYÁRI BALESETEK SZÁMA. OLYMPIA, Wash.—Az ipari balesetek száma Washington államban 34 százalékkal szaporodtak november havában, a múlt év ugyanezen időszakához viszonyítva, mondja az állami munkaügyi hivatal kimutatása. A novemberi balesetek száma 4 százalékkal túlszárnyalták az előző október hónapban történt balesetek számát. 33 halálos és 3,446 könnyebb-súlyosabb sérülés történt az államban a fent említett időszakban. A 33 halálos baleset a deszkaiparban történt. Az év 11 hónapjában összesen 32, 002 baleset történt Washington államban, míg a múlt év ugyanezen időszakában 26,591 balesetet jelentettek. A balesetek száma 21 percenttel emelkedett. A FÉMIPAR MUNKÁSAI. A huszadik század legfontosabb iparává fejlődött ki a fémipar. Nemcsak a gépipari fejlődés folyományaképpen, hanem már a kézműipari termelés ezerféle eszközeinél fogvást. A fémáruk használhatósága annyira túlsúlyba került, hogy rövidesen az emberi munka és termelés alapvető iparává fejlődött. Természetsen ez a nagy ipari haladás, a fémipari rokoniparok nagy lendületével kapcsolódik össze, különösen a bányászati fém- és szénbányászat fejlődésével. A mai modern ipari termelés idején nemcsak a gépek és egyéb fémáruk készülnek a hatalmas acéltelepeken és gyárakban, hanem az út és hídépítés is elképzelhetetlen nélküle, sőt mi több a modern felhőkarcolók óriási acélpillérekből és gerendákból állíttatnak össze, olyan erősen, hogy dacolni képesek a legborzasztóbb földrengésselel. A legutóbbi japáni földrengés bebizonyította az acélszerkezetű épületek nagy fölényét, de enélkül is nyilvánvaló, hogy a termelés iránya szükségképpen a fémipar folytonos nagyobb fejlődése felé halad. Ki ne tudná például azt a tényt, hogy az automobil ipar gyermekkorát éli csupán s a fejlődés beláthatatlan terei állanak nyitva előtte. S igy áll a fémipar sok újkori termékének gyártása. A termelés formája iparilag egységes alakot és irányzatot nyert a mai kapitalista rendszerben. Határozottan kitűzött célja a mai termelési rendszernek a haszonra való dolgoztatás. Minél több hasznot hajtani a munkáltató osztálynak, a részvényeseknek, akik kényelmes jólétben dőzsölve, azt sem tudják, hogy hol van az a bánya, acéltelep, vagy automobil-gyár, amelyik olyan busás osztalékot juttat nekik. Pedig milyen testet és lelket ölő rabmunkával sajtolják ki a profitot a munkásság testéből! A munkásosztálynak örökös rabságban van része, mert a kapitalista osztály iparilag megszervezte nagy gazdasági erejét, minélfogva parancsol a politikai vezéreknek is és ipari hatalmát arra használja fel, hogy a munkásosztályt mindig hű és alázatos szolgaságban tartsa. A kapitalista osztály egységes ipari hatalmával szemben a munkásosztály ezerfelé szétaprózottan a mindenféle szakegyletekben tehetetlenül áll. Nehéz küzdelem után vetette meg a lábát a fémiparban az Industrial Workers of the World, röviden az I. W. W., vagyis annak 440-es számú Fém- és Gépipari Szervezete. Az I. W. W. Egy Nagy Szervezetbe tömöríti a munkásosztályt, amint neve is mondja — a Világ Ipari Munkásait! A 440-es ipari szervezet abból a célból alakult, hogy az egész fémipar összes munkásait egyetlen egy óriási ipari szervezetbe tömörítse, az Egy Nagy Szervezet kebelében. A hatalmasan egységes szervezet az Egy Nagy Szervezet óriási erőt képviselő formáján kívül, még az a szilárd meggyőződés is összeforraszt, miszerint egynek a sérelme az összesség sérelmét jelenti. Vagyis egy mindért és mind egyért! Az I. W. W. 440-es Fém- és Gépipari Szervezetében szervezkedve, a fémipar összes munkásai egységes frontot alkotnak a kapitalista osztály egységes frontjával szemben. Fémipari munkások! Lakatosok, gépészek, öntők, segítőmunkások, vagy bármilyen munkát végeztek is a kapitalista osztály eltartására a fém- és gépipar füstös poklaiban, csatlakozzatok hozzánk. Álljatok be az I. W. W. 440-es számú Fém- és Gépipari szervezetébe., Munkástársak, olvassátok a “Bérmunkás” hetilapot, az I. W. W. hivatalos magyar ajkú lapját, amelyből bővebben megismeritek gazdasági és társadalmi helyzeteteket. Minden levelet küldjétek az alábbi címre: “Bérmunkás”, 1001 W. Madison St., Chicago, 111. OROSZORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE JAVUL. Szakközlönyök és Krassin, orosz népbiztos, jelentéseiből azt látjuk, hogy az óriási birodalom gazdasági és szociális helyzete gyors léptekkel halad a konszolidáció felé. Ne essünk tévedésbe, az orosz szovjetköztársaság szociális helyzete bár javult, az orosz munkások és parasztok helyzete az eddiginél nem különbözik. Azonban éppen a ma európaszerte virágzó fehér terrorra való tekintettel megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy a nagy köztársaság nem dől romba, nem kell, hogy lakossága a legvadabb gyilokreakciónak legyen martaléka. Kétségen felül áll, hogy a forradalmi európai és amerikai munkásságnak inkább érdeke, hogy a szovjetköztársaság megmaradjon, mint az, hogy összeomoljon és helyét egy ilyen reakció váltsa fel, amelyhez foghatót a világ — amióta fenáll — nem látott. Néhány érdekes adatot a hozzánk ért közleményekből veszünk ki. November utolsó hetében 109,000 méter mázsa rozsot hajóztak el a Fekete-tengeri kikötőkből jobbára Angolországba. Összehasonlításképpen közölhetjük, hogy az amerikai Egyesült Államokból ezen a héten csak 31,000 métermázsát hajóztak el Európába (a múlt év megfelelő hetének mennyisége 109,000 métermázsa volt). Meglepők és fölöttébb tiszteletreméltóak az orosz könyvtermelés adatai. A könyvkiadó vállalatok Oroszországban állami kezelés alatt vannak, legalább a nagyobbik részükben. Az állami központ 1923 első felében kiadott összesen 960 művet. Az 1922. év egész tartama alatt csak 1,002-őt. 1923 januárjától június végéig kiadtak 273 tankönyvet, 231 szépirodalmi munkát, 156 szociálökonómiai munkát, 94 népszerű tudományos művet, tudományos könyvet, 57 ifjúsági iratot, 31 művészettörténeti leírást és 42 egyéb irodalmi munkát. A könyveket a mi fogalmaink szerint óriási példányszámban nyomják. Nagy, tudományos művekből azonnal 25,000—200,000 példányt vetnek a piacra. Tankönyveket félmilliószámra készít a hatvan nyomdai nagyüzem. Az eladás, illetve a szétosztás szellemes és egészen újszerű módon történik. Minden fontosabb személyszállító vonathoz egy könyveskocsi is van csatolva. E kocsikban 20,000 kilogramm súlyú könyv fér el és a kocsi most már egy előre megállapított program szerint fut végig az előírt vonalon és a különféle városokban felállított könyvelosztó üzemek raktárát frissíti fel. Az orosz lakosság valóságos könyvéhség, jobban mondva olvasási és tanulási lázban él, amit abból is láthatunk, hogy a piacra kerülő óriási könyvmasszák igen gyors idő alatt fogynak el, noha a könyvek ára éppen nem olcsó. Az orosz könyvipar nemcsak a könyvtermelés hatalmas arányai, de a könyvek művészi kiállítása dolgában is magas fokon áll. Már az 1922-iki florenci nemzetközi kiállításon is feltűntek az orosz könyvek külső minőségük dolgában. A háború előtt Németország volt a könyvtermelés igazi hazája. Könyveket ma is gyártanak Németországban főként a felkapott reklámirók, hazafias csömörliteránsok és kótyagos tábornokok üres emlékirataira van papír és festék, de például a híres Brockhaus-féle általános lexkont tíz év óta nem képes a híres német könyvipar elkészíteni. Egyszerűen azért, mivel azok, akiknek erre a munkára szükségük lehetne, örülnek, ha a drága és rossz kenyerüket megszerezhetik. A reakciósok szerint azonban Oroszország rablók és gyilkosok világa, viszont Németország kulturország! A “BÉRMUNKÁS” MEGBÍZOTTJA. VISI ISTVÁN munkástárs ezidőszerint Pittsburgh és környékén végez szervezői munkát a Bérmunkás megbízásából. Visi munkástárs minden tekintetben képviseli a Bérmunkás lapunkat. Kérjük munkástársainkat legyenek mindenfelé Visi munkástárs segítségére nehéz munkájában. NYUGTÁZÁS. A Munkás Bs. és Önképző Szervezet 34-ik osztálya, East Chicago, Inc., november 24-én tartott mulatságának eredményéből 76 dollár felülfizetést küldött a Bérmunkás részére, amit ezúton is köszönettel nyugtázunk.