Bérmunkás, 1924. január-június (2. évfolyam, 257-282. szám)

1924-03-29 / 269. szám

2 HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Published Weekly by The General Executive Board of the Industrial Workers of the World. Subscription Rates: One Year....................................$2.00 Six Months ............................... 1.00 Single Copy.....................................05 Bundle Orders ............ 03 Előfizetési árak: Egy évre ....................................2.00 Fél évre..................................... 1.00 Egyes szám ára ...........................05 Csomagos rendelésnél..................03 Make Money Orders for. Subscription Payable to “BÉRMUNKÁS” 1001 W. MADISON ST., CHICAGO, ILL. Telephones: Haymarket, 8146 and 8147. Entered as second-class matter March 11, 1922, at the post office at Chicago, 111., under the Act of March 3, 1879, ELVINYILATKÖZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezükbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. _ __ _ . 131^-ISSM E szomor­ú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykér felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntes­sék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi mun­káért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel.” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az új társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A PAZARLÓ RENDSZER. California állam semmi áldozattól sem riad vissza, ha a kizsákmányolok érdekeinek védelméről van szó. A californiai lapok nagy sóhajtozás közepette adják tudtul a világnak, hogy Humboldt megyében például “hiába” költöttek 3,520 dollárt, a vád alá fogott kilenc I. W. W.-istát nem sikerült elitéltetni. A részletes kimutatás szerint a foglyok eltartása a tárgya­lást megelőzőleg 810 dollárba került. A tanuk költségei 2.200 dollárt emésztettek fel. A bíró 150 dollárt kapott, azaz ennyit mutattak ki. Az esküdtek 360 dollárt kerestek. És mindez a nagy kiadás, teremtő egek! — hiábavaló volt. Az Eureka vá­rosban tartott tárgyalás után az egyik esküdt úgy találta, hogy a vádlottak nem bűnösek és nem tágított álláspontjától, mire a tárgyalás eredménytelenül végződött. Ez a 3,520 dollár ugyan nem olyan roppant nagy összeg, amelynek elpazarlásáért vezércikkezni kellene, azonban elég jelentékeny kiadás egy olyan megyében, mint California állam Humboldt megyéje, amely úgyis nyakig ül az adósságban. És ez az összeg csak igen kis része annak, amit California állam az I. W. W. üldözésére költ évenként. Hogy mekkora lehet ez az összeg, adatok híjján képtelenek vagyunk megmondani, de valami fogalmat alkothatunk magunknak róla, ha meggondol­juk, hogy csupán egy ilyen kriminális szindikalista per 3.500 dolláron felüli összegbe kerül és California állam területén szá­mos ilyen pör van folyamatban állandóan. A kriminális szindikalista pörök financiális hátterének is­mertetésével nem akarunk rámutatni arra a tényre, hogy milyen ügyek céljaira préselik a já­mbor adófizető alanyokat, hanem csak azt akarjuk kimutatni, hogy társadalmi szempontból nézve micsoda pazarlásra képes a kapitalizmus az osztályérdekek megvédésének szolgálatában. Íme a rendőrség és sheriffek egész hadseregét tartják, fizetik a bírákat, esküdteket, a hamis tanukat, az ügyészeket, stb., csak azért, hogy néhány munkásra rábizonyítsák azt, amit úgy sem tagadnak,­­ hogy az I. W. W. szervezetnek a tagjai. Ennél többet soha nem bizonyítanak, hanem inkább csak azt a látszatot akarják fentartani, mintha köztudomású dolog vol­na, hogy az I. W. W. tagjai elítélendők. És éppen ennek a mesterkélt közhangulatnak a fentartása az, amiért a tárgyalási színjátékokat eljátszák. Ezt a hangulatot igyekszenek fen­tartani lapjaik, iskoláik, a szószékeik és minden egyéb intéz­ményeik által. És mi a célja ennek a rettenetes erőlködésnek? Nem egyéb, mint a munkásság elriasztása az ipari unionizmustól. Teszik pedig ezt úgy, hogy a munkások előtt az ipari unionizmus kép­viselőit befeketíteni igyekszenek abban a reményben, hogy így képesek eltéríteni figyelmüket, magáról a szóbanforgó esz­méről. California állam kapitalistái nagyon jól tudják, hogy az ipari unionizmus az osztálykiváltságok sírásója. Azért nem riadnak vissza semmi áldozattól az ipari szervezkedés meg­akadályozására. És miután az ipari szervezkedés a jövő társa­dalmának előkészítője, így a társadalmi fejlődés legfontosabb eszköze, társadalmi szempontból nézve igen káros annak meg­akadályozása. És ha most tekintetbe vesszük, hogy a kizsák­mányoló osztály nemcsak megakadályozza ezt a fejlődést, de egyben nagy mennyiségű energiát és összegeket áldoz erre a célra, akkor láthatjuk igazán a kapitalista rendszer pazarló tulajdonságát. OSZTÁLYBÍRÓSÁG. A californiai lapok rövid hír keretében közük, hogy Wm. A. Anderson bíró öt napi fogházra ítélte Claude Curry cement kontraktort, akit az esküdtszék bűnösnek talált az esküdtek megvesztegetésének kísérletében. A Bérmunkás megírta annak idején, hogy ugyancsak Cali­fornia államban, a Sacramento megyei esküdtszék hasonló vét­ségben mondotta bűnösnek az Industrial Workers of the World californiai védelmi bizottságának titkárát, Tom Connors mun­kástársat, akit a munkásfaló Busick bíró öt évi fegyházra ítélt. Tisztább képet igazán nem is alkothatnánk magunknak a BÉRMUNKÁS kapitalista osztálybíróság rútságáról, mint ezen két ítélet ösz­­szehasonlításánál kapunk. Nézzük csak részletesen a két ítéle­tet. Hasonlítsuk össze a két vádlott ellen bemutatott bizo­nyítékot. * Tom Connors soha sem látta azt az esküdtet, akit a vád szerint meg akart vesztegetni. Soha nem­ levelezett vele, sőt még csak egymás létezéséről sem tudtak. A vádat csupán arra állapították, hogy a szóbanforgó esküdt kezeihez jutott egy röpirat, amelyet Connors írt és amelyben a californiai kriminá­lis szindikalista pöröket ismerteti. Jól értsük meg a dolgot. Connora nem az esküdtek részére írta és terjesztette ezt a röpiratot, hanem általában a lakosság felvilágosítására. Egyike volt azon röpiratoknak, amiket gyak­ran ad ki úgy az I. W. W., mint sok más szervezet. Ezer és ezer példányban nyomatják és terjesztik a közönség között. Csak a legnagyobb rosszakarattal és elvetemültséggel lehet az ilyen röpirat kiadását úgy magyarázni, hogy azzal az esküdteket akarták befolyásolni. A másik vádlott ügye sokkal komplikáltabb. A kontraktor urnak valami barátja került a bíróság elé italcsempészet vétsége alatt. Amint a tárgyaláson kitűnt, Clement Curry kontraktor az esküdtek egyikét, valami Earl Grady nevűt, összehozott egy kis barátságos beszélgetésre az italcsempész barátjával a szó­banforgó italcsempészeti per folyamata alatt. Sőt ugyanekkor a nevezett esküdtnél látogatást is tett, így az esküdtek meg­vesztegetése, illetőleg annak kísérlete bebizonyítást nyert, mire Wm. A. Anderson bíró öt napi fogházra ítélte a kontraktort. Amíg tehát a Connors esetében semmi, bizonyíték nem volt a vádra, sőt maga a vád is nagyon erőltetett volt, a bíró mégis a maximális ítéletet, öt évi fegyházat szabott ki. A másik eset­ben a vád nyilvánvaló bebizonyítást nyert, mire a bíró a mini­mális ítéletet, az öt napi fogházat mondotta ki. Tekintve azt, hogy a vád azonosaa két különböző ítéletet csak a vádlottak egyéniségével lehet megmagyarázni. Tom Connors egyszerű munkásember, az I. W. W. tagja és így egyben a munkásság érdekeinek a védője. Claud Curry befolyásos vállalkozó, nagy munkáltató tehát tagja a kizsákmányoló osztálynak. Az osztálybírák különbséget tesznek a munkásosztály és a kizsákmányoló osztály tagjai között. FORD A BILLIÓK BIRODALMA FELÉ. (Folytatás az 1-ső oldalról.) Bal nő még mindig nagyobbra s egy része társas iparokba lesz befektetve. Nagy vasolvasztók, acélgyárak, gummi-ültetvények, vasutak, szövő­gyárak, villanytelepek s a jó ég tud­ja, hogy még mennyi mindent fölsziv az a rengeteg fölös tőke, amelyet a Ford társulat az­­autók gyártásánál már mellőzhet. Ezen határtalan terü­letek és számos iparokra való kiter­jeszkedés láttára a Ford Motor Com­­panyt má­r joggal nevezhetjük “orszá­gos trösztnek”.­­. .­­ . 1 . 1.1. * ' Ez a társulat a fejlődésében úgy­szólván nem ismer határt s az eddigi jelekből ítélve minden a különböző cikkek gyártását már a nyersanyag forrásnál fogja, a közel­jövőben meg­kezdeni. Nem szabad azonban felednünk, hogy a terjeszkedés sok esetben nem is szándékosan történik, hanem egy­szerűen megkívánja — sőt megköve­teli — a továbbfejlődési lehetőség. Ezt a mind más iparokra való ter­jeszkedést a verseny diktálja, hogy a nyersanyagot minél nagyobb mérték­ben kontrolja alá vonhassa a ver­senyzőtőkéscsoport, melynek segítsé­gével áruját jóval olcsóbban adhatja fel, mint vetélytársa, aki nagy profitot kényszerül a nyersanyag vásárlásánál fizetni. Szükséges továbbá a tőkefölösleg elhelyezése miatt is. És mibe lenne előnyösebb a befektetés, mint éppen a­ társas iparokba, amely olcsó anyagot függetlenséget és — ami tőkés szem­pontból a legfontosabb — újból bősé­ges profitot jelent a befektetőnek? A Ford vagyona sok okoskodásra ad okot. Ford jelenlegi vagyona és annak a jövőben való biztos és gyors növeke­dése nagyon gyakori és széles körök­ben csodálkozást kelt és igen sok tana­kodásra ad okot. A new yorki “Wall Street Journal” pénzügyi szakértői nemrégiben tanulmány tárgyává tet­ték az ügyet s a következő meglepő felfedezést adták világgá: 1. A Ford Motor Company detroiti telepének piaci árát véve alapul, Ford mai vagyona közel 840,000,000 dol­lárt tesz ki. 2. Az 1923-ik év február 28-ával végződő 12 hónap leforgása alatt az­­adóban fizetett 34,000,000 dollár le­számítása után Ford 119,000,000 dol­lár tiszta jövedelmet csinált. 3. Ford és fia átlag naponta 450,­ 000-től 500,000 dollárral szaporítják vagyonukat, ami egy év leforgása alatt kerek számban 150,000,000 dol­lárnak felel meg. 4. Ha Ford (most 65 éves) még­ tíz évig folytatni fogja tevékenységét, e pénzügyi szakértők számítása szerint 1924 január 1-én 3,000,000,000 dollár (három billió)vagyonnal fog rendel­kezni. 5. Ezen időre, ha a jelen arányban fog a vagyona szaporodni, úgy napon­ta már egy millió dollár lesz az átlag profitja. Ez a szédületes összeg felülmúlná az Egyesült Államok háztartásának egy évi fölöslegét, amelynek hovafor­­dításán egész éven­ át vitázik Mr. Mel­lon, a pénzügyminiszter és az egész országgyűlés. Azonban számításon kívül hagyva az említett tíz évet, Ford jelenlegi jö­vedelme is több mint legalább is hat civilizált európai kormánynak az évi jövedelme, amelyek egynémelyike pe­dig hatalmas állandó hadsereget kény­szerül föntartani. Más vagyon­források. A Ford vagyonnak, amint azt fen­tebb már ismertettük, nem az autó­gyártás az egyedüli forrása. A már felsoroltakon kívül nagy kiterjedésű gyapotföldeket bir, míg Michigan ál­lam területén ezer meg ezer holdakra terjedő erdőségei vannak, amelyből a fát eladva, azokat újból beültetteti. Ezenfelül számos szénbányát vagy teljesen ő bíz, vagy nagy része van bennük és nagy kiterjedésű vasút­vonalak felett is rendelkezik. A beavatottak szerint, ha Ford tel­jesen haszon nélkül adná el az általa gyártott autókat, még akkor is tisztán csak a részek, kellékek és a traktorok­ból is nagy hasznot tudna csinálni. Az állandó újabb befektetésre rész­ben az is ad okot, hogy Ford óriási vagyona dacára is nem igen szeret adót fizetni s a befektetett pénz után nem kell a nagy jövedelmi adót semmi fejében leszurkolnia. A nyersanyag és egyéb a gyártás­hoz szükséges cikkek kontrolálásával Ford soha nincs megelégedve s állan­dóan több és nagyobb lehetőségekre áhítozik. Ebbéli vágya, ahelyett, hogy csökkenne, mindinkább fokozódik s immár azon helyzetben van, hogy szembe nézhet az egész Wall Street-tel s megmondhatja véleményét. Ami a pénzt illeti, Ford legkevésbbé sem függ a Wall Streettől, amennyiben azzal oly bőven el van látva, hogy Detroit városának is egy szóra kölcsö­nöz 1,2 milliót (persze jó biztosí­ték mellett) ha arra a városnak szük­sége van. Ford nem pazarló. Ford nagyon keveset, vagy úgy­szólván semmi pénzt sem költ haszon­­talanságokra; nem hisz a nevelés szük­ségességében és a jótékonykodásban sem. A Ford által leírt kooperatív ala­pon berendezett és a közös munkálko­dás által folyamatban tartott termelés az ipari fejlődésnek a legkimagaslóbb példája. Azonban ellentétben áll a jó­zan észszel és igazsággal. Mindazok­nak az iparoknak, amelyek kooperatív alapon állanak és kollektív kezelőd­nek, köztulajdont kellene képezniök. Ennek kellene logikusan a következő lépésnek lenni a Ford és az övéhez hasonló iparok fejlődésének folyama­tában. Ezt a rendszert demokratizálni kellene, egy olyan ipari demokráciává alakítani, amely a benne foglalt örök­lött jellem és fejlődésével hasznára válna a jelen s a jövő nemzedéknek egyaránt. Kis emberek. Henry Ford, bár sokan nagy ember­nek tartják, a társadalmi kérdések megértése és azok bírálatában éppen olyan kis ember, mint a többi kapi­talista társai. Bár egyesek a munkás­ság jóltevőjeként is szokták tisztelni, a tény azonban az, hogy ő éppúgy, mint a töbi kapitalista, mindent haj­landó megtenni a munkásságért, csak a házukról nem akar leszállni. Feré­nak éppen úgy nincs­ legkisebb szán­déka sem a munkásait egy más hiva­tás betöltésére előkészíteni, mint ami­ben jelenleg vannak, mint többi tár­ * “W Pi'ink­'F’r T'n ÓVJUK MEG EGÉSZSÉGÜNKET! EGYNÉHÁNY JÓ TANÁCS. Az iparfelügyelői jelentések évről­­évre kifogásolják a gyárak és műhe­lyek egészségügyi viszonyait. Sajnos, a munkáltatók alig akarnak tudomást venni az egészségügyi követelmények­nek megfelelő műhelyberendezésekről. A túl hosszú munkaidő folytán a mun­kás és munkásnő nem ápolhatja a tes­tét, az alacsony bér pedig lehetetlen­né teszi a rendes táplálkozást. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a betegségek minden faja, de különösen a tüdővész, a “proletárbetegség” oly rohamosan terjed a munkásság köré­ben. Kétszeresen áll ez a nőmunká­sokra, akiknek gyöngébb és érzéke­nyebb szervezetét sokkal könnyebben támadják meg a pusztító betegségek. Éppen ezért a munkafeltételek meg­javításáért folyó küzdelem mellett különösen fontos, hogy a munkásnők kerüljék az egészségrontó dolgokat, üzenjenek hadat a káros szokásoknak és helyettük inkább a testüket meg-, erősítő, szellemüket felüdítő hasznos sportoknak és szórakozásoknak hódol­janak. Az alábbiakban néhány meg­­szívlelésre méltó megjegyzést teszünk az alkoholivásról és a testedzésről. Ne igyunk szeszes italokat! Számtalanszor elmondott, sokszor b­írt igazság van abban a megállapí­tásban, hogy minden szeszesital mé­reg. A puszták fiainak harcosa, a franciák abszintje, az angolok whis­­kyje, a bajorok söre, az oroszok vut­­kija, a tatárok kumisza, a törökök rákija legnagyobb részben mind az erjedés folyamata révén fejlődött szeszt tartalmazzák, amelyek az or­vostudomány állítása szerint a szer­vezetre méreg gyanánt hatnak és sok betegségnek lehetnek az okozói. Ma már teljesen nyilvánvaló az alkohol romboló hatása. Az angol biztosító­társaságok a szeszes italokat méreg­számba veszik és a biztosításnál kü­lönbséget tesznek alkoholt élvezők és alkoholt nem ivók között; statisztiká­juk szerint az ivók között a várható halálozások 97 százaléka következik be, a nem ivók között csak 71 száza­lék. A “gondoző” szeszesital élvezete következtében a test satnya, erőtlen és a munkában nem kitartó. De nem­csak a testre van az alkohol káros ha­tással, hanem a gondolkodásra is. Jel­­lemtelen, megelégedett, szellemi élet­re képtelen rabszolgává aljasítja le az alkohol azokat, akik hódolnak neki. Az iszákos munkás és munkásnő ke­rékkötője a munkásosztály haladásá­nak. Az alkohol rabjait nem érdeklik a közélet kérdései. Érzéketlenek a kul­­túrfogalmak és nem fogékonyak a szépség és tisztaság iránt. Az alkohol­nak hódoló munkás csak az alkohol agykábító, idegzsongitó hatását érzi és nem érez semmiféle közösséget a vele dolgozókkal és szenvedőkkel. Mi­vel agysejtjei még gyöngébben mű­ködnek, mint a legostobább állaté, mindenki becsapja, rászedi, még a megivott bor árát is duplán fizettetik meg vele. Az iszákos munkás a sztrájktörésben nem lát gyalázatos cselekedetet. Bamba és állati. Rossz ránézni. Ezek miatt van még ma is rossz neve a munkásnak. A munkás­becsület és a munkáshírnév megrontói ők. A munkásnőknek kerülniük kell te­hát az alkoholmérget, mert hiszen ha az alkohol rabjaivá válnak, úgy soha sem állhatnak sorba azzal az erélyes kitartással és szellemi éberséggel, amelyre a létért való küzdelemben oly n­agy szükség van. Alattomos, gonosz ellenségünk az alkohol, kerüljük és megmarad az egészségünk, pénzünk, becsületünk és hamarabb elérkezünk a kultúra és jólét birodalmába. Edzzük a testünket! Az alkohol megvetése mellett sok­kal inkább szükségük van a munkás­nőknek az észszerű testápolásra, a testet, szellemet fölüdítő tornázásra. A testi szervezet és a munkabírás ér­dekében éppen a munkásnőknek kell keresniük a hasznos sportokat, akik a bűzös levegőjű gyártelepeken és pisz­kos, poros műhelyekben a legnagyobb mértékben ki vannak szolgáltatva az ipari és egyéb betegségeknek. Saj­nos, de ma még í­gy van, hogy a mun­kásnők javarésze ahelyett, hogy a ne­héz fáradalmak után üdítő formában keresne szórakozást — értéktelen dol­gokkal tölti el kevés szabadidejét. Ma már mondanunk sem kell, annyira közismert az a jótékony hatás, ame­lyet a helyesen és célszerűen űzött sportolás gyakorol az emberi szerve­zetre. Gyorsul ettől a vérkeringés, fel­frissül az egész szervezet, a napi mun­kában elhonnyadt tüdő kitágul, amely­nek révén az ember kedélye, szellemi világa is sokkal frissebb, élénkebb és egészségesebb. Szükséges tehát, hogy a munkások fölkeressék a sportegye­sületeket, ahol megtalálják mindazt, amivel szabad idejüket hasznosan és kellemesen eltölthetik. Szakasits Antal. A DOHÁNY­TRÖSZT SZÁZ SZÁZALÉKOS PROFITJA. NEW YORK.—A Reynolds Tobacco Co. az 1923. évben $23,039,876 osz­talékot fizetett a részvényeseinek. Ez volt a legnagyobb summa, amit a kor­poráció fenállása óta fizetett. Egyút­tal a legmagasabb osztalék amely a dohánygyári részvények tulajdonosai­nak zsebébe vándorolt. Ez mutatja a legjobban azt, hogy a dohányzási szen­vedélyt mennyire terjesztik a dohány­kapitalisták az ország népessége kö­zött, nem törődve a nép egészségének tönkretételével, a fő az, hogy az ő zsebeik minél jobban meg legyenek tömve csengő aranyakkal. A nikotin élvezete már nagy tért hódított a fiatal fiúk és leányok kö­zött is, akik könnyen kaphatók a tő­kések által alkalmazott “ügynökök” csábításaira és már fiatal zsenge ko­rukban örökös rabjaivá válnak a niko­tin élvezet egészségromboló szenvedé­lyének. NAGY A MONTREALI MUNKANÉLKÜLISÉG. MONTREAL, Canada.—A munka­­nélküliség ijesztő mérveket ölt a vá­rosban és egy külön ezt a célt szol­gáló irodát nyitottak a rendes elhelye­ző irodák segítségére. Szakértő becs­lések szerint a város munkásságának 50 százaléka munkanélkül van. Családfentartók kapnak munkát legelső sorban és “kanadaiak először” ez a két jelszó járja. A bevándorolt­­munkanélkülieket azzal vigasztalják, hogy menjenek munkát kérni azokhoz, akik idehozatták őket. Hivatalos helyről megnyugtatásul azt a nyilatkozatot adták ki, hogy a helyzet nem veszedelmes, mert csak tíz százaléka a munkanélkülieknek szorul anyagi támogatásra. s annak nincs, ő is csak olyf­ormán­­tud elképzelni egy új társadalmat, mint a­mely tele van rabszolgákkal, akik mind kizárólag az ő gazdagsága és di­csőségére fogják magukat valóságos “robotokká”, gépautomatákká aljasí­­tani. Valóban nagyszerű eszménykép és körülbelül ehhez hasonlót szokott Gary úr, az acéltröszt elnöke is fes­teni önmagának. Azonban a számításból nem szabad a bérrabszolgákat sem kifeledni. Mi lesz ezekkel? Várjon ezeket soha nem fogják-e a Fordok és azok rendszeres gondolkodás és cselekvésre bírni? Váj­jon föleszmélnek-e végre a munkás­milliók, hogy megismerjék a kooperá­ciós termelés és a köztulajdonban bitt iparoknak a nagy előnyösségét? Erre igazán kiváncsiak vagyunk. LÁNCRA VERT FIUK, SAN FRANCISCO, Calif.—H. R. Braden a javítóintézetek vezetőinek itteni kongresszusán vádat emelt a californiai Whittier State Home for Boys javító­intézet ellen. Braden azt mondja, hogy az állam szégyene, hogy az ebbe az intézetbe internált 10—12 éves gyermekek a vonatokon, ferry­­hajókon, stb. nyilvános helyeken, mint közveszélyes kriminalisták rab­láncra fűzve lesznek vezetve a megyei hatósági személyek hiúságának kielé­gítése céljából. F. C. Nelles, a nevezett javító­intézett igazgatója azzal véde­kezett, hogy intézetükbe csupán a gyengeelméjű fiukat küldik, akik elő­zőleg a Sonoma State Home for Im­beciles intézetben voltak. Állítja to­vábbá, hogy csupán, egy család négy gyermekének az intézetben való eltar­tása eddig több mint húsz­ezer dollár­jába került California államnak. A DOLGOM EGY­NEGYED RÉSZE NŐKBŐL KERÜL KL BOLTON, Mass.­A Massachusetts állami gyárakban dolgozó munkások egy negyed részét nők teszik, mondja az állam területén felvett speciális statisztikai kimutatás. A kimutatás 349 üzemről készült, amely gyárak­ban a most január hónapban összesen 62,732 férfi és 21,361 női munkás volt alkalmazva. A nők heti keresete átlag 17 dollár­nak felelt meg, míg a férfiak heti ke­resete átlag $28.53-t tett ki. A ruhá­zati iparban alkalmazott nők heti bére átlag $13.53 volt, míg ugyanebben az iparban dolgozó férfimunkások át­lag $26.66-t kerestek hetenként. A nyomdaiparban dolgozó férfimunká­sok átlagos hetibére $23.79, a vágó­hídi munkások és húspakolók munka­bére $21.63 heti átlagnak felel meg. MINDEN EGYES OLVASÓNK SZEREZZEN EGY ÚJ OLVASÓT A BÉRMUNKÁSNAK.­­ SZTRÁJKTÖRŐ JUTALMA. CRANBROOK, B. C.—A sztráj­kolók újból őrcsapatokat küldtek ki az erdőtelepekre, hogy az esetlegesen ott található sztrájktörőket figyelmeztes­sék, hogy a sztrájk még nem ért véget. Ahol megjelennek, a gunmanok és egyéb hasonló alakok fogadják őket és körül kísérik a telepen, ami igen sok mulatságra ad okot. A hó már csaknem elolvadt és sem­mi kilátás sincs arra, hogy a kidöntött fákat a malmokhoz lehetne vontatni a szántalpakon, így a malmok vagy megállnak a nyár folyamán, vagy pe­dig nyári telepeket rendeznek be, ami­hez megint csak emberre, még­hozzá sok emberre lesz szükségük. A jelen­legi sztrájktörők nem lesznek képesek arra a munkára, hiszen most sem ké­pesek valami eredményt felmutatni. A scabek munkájára vitatkozólag érdekes felvilágosítás került napfény­re azon vizsgálatoknál, amelyet a sze­rencsétlenül járt sztrájktörő ügyében folytattak. A tanúk vallomása szerint ez a sztrájktörő még a szerencsétlen­ség előtti nap vontatta a fát a malom­hoz, de ráesteledett és a fát a szán­­talpon hagyta. Másnap reggel hat óra­kor kiment lerakni a fát. A szeren­csétlenség 8 órakor történt, vagyis a fa lerakás 2 órát vett igénybe. Baker és McNab munkáltatók már beismer­ték, hogy a sztrájktörők alkalmazása révén többet vesztettek, mintha a fát rothadni hagyták volna. Intő­ példa. Egyébiránt a szerencsétlenség áldo­zatául esett sztrájktörő esete igen szépen mutatja, hogy a munkáltatók miként vélekednek a “hűséges” sztrájktörőről. Ez a sztrájtörő előbb­­kiment sztrájkra, a többi munkásokkal együtt, de azután cserbenhagyta tár­sait és visszament dolgozni. Amikor szerencsétlenség áldozatává lett, senki a hozzátartozóit nem tudatta az eset­ről, noha az illetőnek felesége és két gyermeke van. A munkáltató azt a ki­jelentést tette, hogy ez nem tartozik reá. A temetkezési vállalat pedig úgy nyilatkozott, hogy erre nem kapott megbízatást. Végre is a sztrájkolók küldtek üzenetet az áldozat hozzátar­tozóinak, íme, ez is egy intő példa a sztrájktörőknek. A MODERN BŐRGYÁRTÁS. Szakkörökben nagy hiányát érzik esztendők óta egy kitűnő bőripari szakkönyvnek Zeidler Herman bőripa­ri szakember német nyelvű kitűnő szakkönyvét tette hozzáférhetővé Winter Ernő fordítása a magyar kö­zönség számára. Zeidler Hermann át­tekinthetően tárgyalja a bőrgyártás minden fázisát. Figyelemmel kísérhet­jük a bőr útját és alakulásait a leg­első pillanattól a legutolsóig, amint még melegen az állatról lekerül, egé­szen addig, amidőn további feldolgo­zásra készen a kereskedelembe kerül. A könyv legelőször a bőrgyártásban nagy mennyiségben szükséges víz tisz­taságának és tisztító erejének kérdé­sével foglalkozik, azután leírja a bőr anatómiai szerkezetét, majd sorra ve­szi mindazon munkálatokat, amelye­ken a nyersbőr végigmegy, amíg hasz­nálható cserzett bőrré lesz. Részlete­sen tárgyalja a szőrtelenítést, páco­lást, cserzést, zsírozást, szárítást, fes­tést és kikészítést. Érthető és világos képét adja mindezen műveleteknek. A leírásnál kerüli a túlságos részlete­zést, úgy hogy az olvasó mindig ura marad a szerzett ismereteknek és soha sem veszti el a kontaktust az előbb ol­vasottakkal. A szöveg között a leg­újabban használt gépek tiszta, szépen sikerült képei találhatók, úgy, hogy a könyv minden szakembernek nélkü­lözhetetlen és hasznos szolgálatokat tesz. A fordítás munkájánál Winter Ernő nagy hasznát vette a bőrgyártás gyakorlati ismereteinek. Fordítása egyszerű, világos és a szakember szá­mára érthető. A könyv a budapesti “Népszava” könyvkereskedésének mű­szaki vállalatában jelent meg. Ára $2. BÉRJAVÍTÁST VÁRNAK A VASÚTI ALKALMAZOTTAK CLEVELAND, D.—William G. Lee, a Brotherhood of Railroad Trainmen elnöke azt jósolja, hogy az Egyesült­­Államok összes vasútvonalain el lehet­­­­nek készülve az alkalmazottak hasonló bér­javításra, mint a­milyent nemrégi­­ben­ a New York Central és Southern vasúttársaságok adtak alkalmazottaik­nak. Lee azt állítja, hogy a B. & C. va­súttársaság és a Trainmen and Con­ductors­­Association között folyó tár­gyalások eddig a megértés medrében folynak és csupán igen rövid idő kér­dése, hogy a még hátralevő kisebb je­lentőségű munkaszabályokat is nyélbe­üssék. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Azon előfizetőinknek, kiknek elő­fizetése a “Bérmunkás”-ra lejárt, fel­szólítást küldtünk s kérjük munkás­­társainkat, hogy szíveskedjenek ha­ladéktalanul megújítani az előfizeté­süket a Bérmunkásra, hogy a lap to­vábbi küldése fennakadást ne szen­vedjen. LAPBIZOTTSÁG.

Next