Bérmunkás, 1924. január-június (2. évfolyam, 257-282. szám)
1924-03-29 / 269. szám
2 HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Published Weekly by The General Executive Board of the Industrial Workers of the World. Subscription Rates: One Year....................................$2.00 Six Months ............................... 1.00 Single Copy.....................................05 Bundle Orders ............ 03 Előfizetési árak: Egy évre ....................................2.00 Fél évre..................................... 1.00 Egyes szám ára ...........................05 Csomagos rendelésnél..................03 Make Money Orders for. Subscription Payable to “BÉRMUNKÁS” 1001 W. MADISON ST., CHICAGO, ILL. Telephones: Haymarket, 8146 and 8147. Entered as second-class matter March 11, 1922, at the post office at Chicago, 111., under the Act of March 3, 1879, ELVINYILATKÖZAT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezükbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. _ __ _ . 131^-ISSM E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykér felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel.” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az új társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A PAZARLÓ RENDSZER. California állam semmi áldozattól sem riad vissza, ha a kizsákmányolok érdekeinek védelméről van szó. A californiai lapok nagy sóhajtozás közepette adják tudtul a világnak, hogy Humboldt megyében például “hiába” költöttek 3,520 dollárt, a vád alá fogott kilenc I. W. W.-istát nem sikerült elitéltetni. A részletes kimutatás szerint a foglyok eltartása a tárgyalást megelőzőleg 810 dollárba került. A tanuk költségei 2.200 dollárt emésztettek fel. A bíró 150 dollárt kapott, azaz ennyit mutattak ki. Az esküdtek 360 dollárt kerestek. És mindez a nagy kiadás, teremtő egek! — hiábavaló volt. Az Eureka városban tartott tárgyalás után az egyik esküdt úgy találta, hogy a vádlottak nem bűnösek és nem tágított álláspontjától, mire a tárgyalás eredménytelenül végződött. Ez a 3,520 dollár ugyan nem olyan roppant nagy összeg, amelynek elpazarlásáért vezércikkezni kellene, azonban elég jelentékeny kiadás egy olyan megyében, mint California állam Humboldt megyéje, amely úgyis nyakig ül az adósságban. És ez az összeg csak igen kis része annak, amit California állam az I. W. W. üldözésére költ évenként. Hogy mekkora lehet ez az összeg, adatok híjján képtelenek vagyunk megmondani, de valami fogalmat alkothatunk magunknak róla, ha meggondoljuk, hogy csupán egy ilyen kriminális szindikalista per 3.500 dolláron felüli összegbe kerül és California állam területén számos ilyen pör van folyamatban állandóan. A kriminális szindikalista pörök financiális hátterének ismertetésével nem akarunk rámutatni arra a tényre, hogy milyen ügyek céljaira préselik a jámbor adófizető alanyokat, hanem csak azt akarjuk kimutatni, hogy társadalmi szempontból nézve micsoda pazarlásra képes a kapitalizmus az osztályérdekek megvédésének szolgálatában. Íme a rendőrség és sheriffek egész hadseregét tartják, fizetik a bírákat, esküdteket, a hamis tanukat, az ügyészeket, stb., csak azért, hogy néhány munkásra rábizonyítsák azt, amit úgy sem tagadnak, hogy az I. W. W. szervezetnek a tagjai. Ennél többet soha nem bizonyítanak, hanem inkább csak azt a látszatot akarják fentartani, mintha köztudomású dolog volna, hogy az I. W. W. tagjai elítélendők. És éppen ennek a mesterkélt közhangulatnak a fentartása az, amiért a tárgyalási színjátékokat eljátszák. Ezt a hangulatot igyekszenek fentartani lapjaik, iskoláik, a szószékeik és minden egyéb intézményeik által. És mi a célja ennek a rettenetes erőlködésnek? Nem egyéb, mint a munkásság elriasztása az ipari unionizmustól. Teszik pedig ezt úgy, hogy a munkások előtt az ipari unionizmus képviselőit befeketíteni igyekszenek abban a reményben, hogy így képesek eltéríteni figyelmüket, magáról a szóbanforgó eszméről. California állam kapitalistái nagyon jól tudják, hogy az ipari unionizmus az osztálykiváltságok sírásója. Azért nem riadnak vissza semmi áldozattól az ipari szervezkedés megakadályozására. És miután az ipari szervezkedés a jövő társadalmának előkészítője, így a társadalmi fejlődés legfontosabb eszköze, társadalmi szempontból nézve igen káros annak megakadályozása. És ha most tekintetbe vesszük, hogy a kizsákmányoló osztály nemcsak megakadályozza ezt a fejlődést, de egyben nagy mennyiségű energiát és összegeket áldoz erre a célra, akkor láthatjuk igazán a kapitalista rendszer pazarló tulajdonságát. OSZTÁLYBÍRÓSÁG. A californiai lapok rövid hír keretében közük, hogy Wm. A. Anderson bíró öt napi fogházra ítélte Claude Curry cement kontraktort, akit az esküdtszék bűnösnek talált az esküdtek megvesztegetésének kísérletében. A Bérmunkás megírta annak idején, hogy ugyancsak California államban, a Sacramento megyei esküdtszék hasonló vétségben mondotta bűnösnek az Industrial Workers of the World californiai védelmi bizottságának titkárát, Tom Connors munkástársat, akit a munkásfaló Busick bíró öt évi fegyházra ítélt. Tisztább képet igazán nem is alkothatnánk magunknak a BÉRMUNKÁS kapitalista osztálybíróság rútságáról, mint ezen két ítélet öszszehasonlításánál kapunk. Nézzük csak részletesen a két ítéletet. Hasonlítsuk össze a két vádlott ellen bemutatott bizonyítékot. * Tom Connors soha sem látta azt az esküdtet, akit a vád szerint meg akart vesztegetni. Soha nem levelezett vele, sőt még csak egymás létezéséről sem tudtak. A vádat csupán arra állapították, hogy a szóbanforgó esküdt kezeihez jutott egy röpirat, amelyet Connors írt és amelyben a californiai kriminális szindikalista pöröket ismerteti. Jól értsük meg a dolgot. Connora nem az esküdtek részére írta és terjesztette ezt a röpiratot, hanem általában a lakosság felvilágosítására. Egyike volt azon röpiratoknak, amiket gyakran ad ki úgy az I. W. W., mint sok más szervezet. Ezer és ezer példányban nyomatják és terjesztik a közönség között. Csak a legnagyobb rosszakarattal és elvetemültséggel lehet az ilyen röpirat kiadását úgy magyarázni, hogy azzal az esküdteket akarták befolyásolni. A másik vádlott ügye sokkal komplikáltabb. A kontraktor urnak valami barátja került a bíróság elé italcsempészet vétsége alatt. Amint a tárgyaláson kitűnt, Clement Curry kontraktor az esküdtek egyikét, valami Earl Grady nevűt, összehozott egy kis barátságos beszélgetésre az italcsempész barátjával a szóbanforgó italcsempészeti per folyamata alatt. Sőt ugyanekkor a nevezett esküdtnél látogatást is tett, így az esküdtek megvesztegetése, illetőleg annak kísérlete bebizonyítást nyert, mire Wm. A. Anderson bíró öt napi fogházra ítélte a kontraktort. Amíg tehát a Connors esetében semmi, bizonyíték nem volt a vádra, sőt maga a vád is nagyon erőltetett volt, a bíró mégis a maximális ítéletet, öt évi fegyházat szabott ki. A másik esetben a vád nyilvánvaló bebizonyítást nyert, mire a bíró a minimális ítéletet, az öt napi fogházat mondotta ki. Tekintve azt, hogy a vád azonosaa két különböző ítéletet csak a vádlottak egyéniségével lehet megmagyarázni. Tom Connors egyszerű munkásember, az I. W. W. tagja és így egyben a munkásság érdekeinek a védője. Claud Curry befolyásos vállalkozó, nagy munkáltató tehát tagja a kizsákmányoló osztálynak. Az osztálybírák különbséget tesznek a munkásosztály és a kizsákmányoló osztály tagjai között. FORD A BILLIÓK BIRODALMA FELÉ. (Folytatás az 1-ső oldalról.) Bal nő még mindig nagyobbra s egy része társas iparokba lesz befektetve. Nagy vasolvasztók, acélgyárak, gummi-ültetvények, vasutak, szövőgyárak, villanytelepek s a jó ég tudja, hogy még mennyi mindent fölsziv az a rengeteg fölös tőke, amelyet a Ford társulat azautók gyártásánál már mellőzhet. Ezen határtalan területek és számos iparokra való kiterjeszkedés láttára a Ford Motor Companyt már joggal nevezhetjük “országos trösztnek”.. . . 1 . 1.1. * ' Ez a társulat a fejlődésében úgyszólván nem ismer határt s az eddigi jelekből ítélve minden a különböző cikkek gyártását már a nyersanyag forrásnál fogja, a közeljövőben megkezdeni. Nem szabad azonban felednünk, hogy a terjeszkedés sok esetben nem is szándékosan történik, hanem egyszerűen megkívánja — sőt megköveteli — a továbbfejlődési lehetőség. Ezt a mind más iparokra való terjeszkedést a verseny diktálja, hogy a nyersanyagot minél nagyobb mértékben kontrolja alá vonhassa a versenyzőtőkéscsoport, melynek segítségével áruját jóval olcsóbban adhatja fel, mint vetélytársa, aki nagy profitot kényszerül a nyersanyag vásárlásánál fizetni. Szükséges továbbá a tőkefölösleg elhelyezése miatt is. És mibe lenne előnyösebb a befektetés, mint éppen a társas iparokba, amely olcsó anyagot függetlenséget és — ami tőkés szempontból a legfontosabb — újból bőséges profitot jelent a befektetőnek? A Ford vagyona sok okoskodásra ad okot. Ford jelenlegi vagyona és annak a jövőben való biztos és gyors növekedése nagyon gyakori és széles körökben csodálkozást kelt és igen sok tanakodásra ad okot. A new yorki “Wall Street Journal” pénzügyi szakértői nemrégiben tanulmány tárgyává tették az ügyet s a következő meglepő felfedezést adták világgá: 1. A Ford Motor Company detroiti telepének piaci árát véve alapul, Ford mai vagyona közel 840,000,000 dollárt tesz ki. 2. Az 1923-ik év február 28-ával végződő 12 hónap leforgása alatt azadóban fizetett 34,000,000 dollár leszámítása után Ford 119,000,000 dollár tiszta jövedelmet csinált. 3. Ford és fia átlag naponta 450, 000-től 500,000 dollárral szaporítják vagyonukat, ami egy év leforgása alatt kerek számban 150,000,000 dollárnak felel meg. 4. Ha Ford (most 65 éves) még tíz évig folytatni fogja tevékenységét, e pénzügyi szakértők számítása szerint 1924 január 1-én 3,000,000,000 dollár (három billió)vagyonnal fog rendelkezni. 5. Ezen időre, ha a jelen arányban fog a vagyona szaporodni, úgy naponta már egy millió dollár lesz az átlag profitja. Ez a szédületes összeg felülmúlná az Egyesült Államok háztartásának egy évi fölöslegét, amelynek hovafordításán egész éven át vitázik Mr. Mellon, a pénzügyminiszter és az egész országgyűlés. Azonban számításon kívül hagyva az említett tíz évet, Ford jelenlegi jövedelme is több mint legalább is hat civilizált európai kormánynak az évi jövedelme, amelyek egynémelyike pedig hatalmas állandó hadsereget kényszerül föntartani. Más vagyonforrások. A Ford vagyonnak, amint azt fentebb már ismertettük, nem az autógyártás az egyedüli forrása. A már felsoroltakon kívül nagy kiterjedésű gyapotföldeket bir, míg Michigan állam területén ezer meg ezer holdakra terjedő erdőségei vannak, amelyből a fát eladva, azokat újból beültetteti. Ezenfelül számos szénbányát vagy teljesen ő bíz, vagy nagy része van bennük és nagy kiterjedésű vasútvonalak felett is rendelkezik. A beavatottak szerint, ha Ford teljesen haszon nélkül adná el az általa gyártott autókat, még akkor is tisztán csak a részek, kellékek és a traktorokból is nagy hasznot tudna csinálni. Az állandó újabb befektetésre részben az is ad okot, hogy Ford óriási vagyona dacára is nem igen szeret adót fizetni s a befektetett pénz után nem kell a nagy jövedelmi adót semmi fejében leszurkolnia. A nyersanyag és egyéb a gyártáshoz szükséges cikkek kontrolálásával Ford soha nincs megelégedve s állandóan több és nagyobb lehetőségekre áhítozik. Ebbéli vágya, ahelyett, hogy csökkenne, mindinkább fokozódik s immár azon helyzetben van, hogy szembe nézhet az egész Wall Street-tel s megmondhatja véleményét. Ami a pénzt illeti, Ford legkevésbbé sem függ a Wall Streettől, amennyiben azzal oly bőven el van látva, hogy Detroit városának is egy szóra kölcsönöz 1,2 milliót (persze jó biztosíték mellett) ha arra a városnak szüksége van. Ford nem pazarló. Ford nagyon keveset, vagy úgyszólván semmi pénzt sem költ haszontalanságokra; nem hisz a nevelés szükségességében és a jótékonykodásban sem. A Ford által leírt kooperatív alapon berendezett és a közös munkálkodás által folyamatban tartott termelés az ipari fejlődésnek a legkimagaslóbb példája. Azonban ellentétben áll a józan észszel és igazsággal. Mindazoknak az iparoknak, amelyek kooperatív alapon állanak és kollektív kezelődnek, köztulajdont kellene képezniök. Ennek kellene logikusan a következő lépésnek lenni a Ford és az övéhez hasonló iparok fejlődésének folyamatában. Ezt a rendszert demokratizálni kellene, egy olyan ipari demokráciává alakítani, amely a benne foglalt öröklött jellem és fejlődésével hasznára válna a jelen s a jövő nemzedéknek egyaránt. Kis emberek. Henry Ford, bár sokan nagy embernek tartják, a társadalmi kérdések megértése és azok bírálatában éppen olyan kis ember, mint a többi kapitalista társai. Bár egyesek a munkásság jóltevőjeként is szokták tisztelni, a tény azonban az, hogy ő éppúgy, mint a töbi kapitalista, mindent hajlandó megtenni a munkásságért, csak a házukról nem akar leszállni. Ferénak éppen úgy nincs legkisebb szándéka sem a munkásait egy más hivatás betöltésére előkészíteni, mint amiben jelenleg vannak, mint többi tár * “W Pi'ink'F’r T'n ÓVJUK MEG EGÉSZSÉGÜNKET! EGYNÉHÁNY JÓ TANÁCS. Az iparfelügyelői jelentések évrőlévre kifogásolják a gyárak és műhelyek egészségügyi viszonyait. Sajnos, a munkáltatók alig akarnak tudomást venni az egészségügyi követelményeknek megfelelő műhelyberendezésekről. A túl hosszú munkaidő folytán a munkás és munkásnő nem ápolhatja a testét, az alacsony bér pedig lehetetlenné teszi a rendes táplálkozást. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a betegségek minden faja, de különösen a tüdővész, a “proletárbetegség” oly rohamosan terjed a munkásság körében. Kétszeresen áll ez a nőmunkásokra, akiknek gyöngébb és érzékenyebb szervezetét sokkal könnyebben támadják meg a pusztító betegségek. Éppen ezért a munkafeltételek megjavításáért folyó küzdelem mellett különösen fontos, hogy a munkásnők kerüljék az egészségrontó dolgokat, üzenjenek hadat a káros szokásoknak és helyettük inkább a testüket meg-, erősítő, szellemüket felüdítő hasznos sportoknak és szórakozásoknak hódoljanak. Az alábbiakban néhány megszívlelésre méltó megjegyzést teszünk az alkoholivásról és a testedzésről. Ne igyunk szeszes italokat! Számtalanszor elmondott, sokszor bírt igazság van abban a megállapításban, hogy minden szeszesital méreg. A puszták fiainak harcosa, a franciák abszintje, az angolok whiskyje, a bajorok söre, az oroszok vutkija, a tatárok kumisza, a törökök rákija legnagyobb részben mind az erjedés folyamata révén fejlődött szeszt tartalmazzák, amelyek az orvostudomány állítása szerint a szervezetre méreg gyanánt hatnak és sok betegségnek lehetnek az okozói. Ma már teljesen nyilvánvaló az alkohol romboló hatása. Az angol biztosítótársaságok a szeszes italokat méregszámba veszik és a biztosításnál különbséget tesznek alkoholt élvezők és alkoholt nem ivók között; statisztikájuk szerint az ivók között a várható halálozások 97 százaléka következik be, a nem ivók között csak 71 százalék. A “gondoző” szeszesital élvezete következtében a test satnya, erőtlen és a munkában nem kitartó. De nemcsak a testre van az alkohol káros hatással, hanem a gondolkodásra is. Jellemtelen, megelégedett, szellemi életre képtelen rabszolgává aljasítja le az alkohol azokat, akik hódolnak neki. Az iszákos munkás és munkásnő kerékkötője a munkásosztály haladásának. Az alkohol rabjait nem érdeklik a közélet kérdései. Érzéketlenek a kultúrfogalmak és nem fogékonyak a szépség és tisztaság iránt. Az alkoholnak hódoló munkás csak az alkohol agykábító, idegzsongitó hatását érzi és nem érez semmiféle közösséget a vele dolgozókkal és szenvedőkkel. Mivel agysejtjei még gyöngébben működnek, mint a legostobább állaté, mindenki becsapja, rászedi, még a megivott bor árát is duplán fizettetik meg vele. Az iszákos munkás a sztrájktörésben nem lát gyalázatos cselekedetet. Bamba és állati. Rossz ránézni. Ezek miatt van még ma is rossz neve a munkásnak. A munkásbecsület és a munkáshírnév megrontói ők. A munkásnőknek kerülniük kell tehát az alkoholmérget, mert hiszen ha az alkohol rabjaivá válnak, úgy soha sem állhatnak sorba azzal az erélyes kitartással és szellemi éberséggel, amelyre a létért való küzdelemben oly nagy szükség van. Alattomos, gonosz ellenségünk az alkohol, kerüljük és megmarad az egészségünk, pénzünk, becsületünk és hamarabb elérkezünk a kultúra és jólét birodalmába. Edzzük a testünket! Az alkohol megvetése mellett sokkal inkább szükségük van a munkásnőknek az észszerű testápolásra, a testet, szellemet fölüdítő tornázásra. A testi szervezet és a munkabírás érdekében éppen a munkásnőknek kell keresniük a hasznos sportokat, akik a bűzös levegőjű gyártelepeken és piszkos, poros műhelyekben a legnagyobb mértékben ki vannak szolgáltatva az ipari és egyéb betegségeknek. Sajnos, de ma még így van, hogy a munkásnők javarésze ahelyett, hogy a nehéz fáradalmak után üdítő formában keresne szórakozást — értéktelen dolgokkal tölti el kevés szabadidejét. Ma már mondanunk sem kell, annyira közismert az a jótékony hatás, amelyet a helyesen és célszerűen űzött sportolás gyakorol az emberi szervezetre. Gyorsul ettől a vérkeringés, felfrissül az egész szervezet, a napi munkában elhonnyadt tüdő kitágul, amelynek révén az ember kedélye, szellemi világa is sokkal frissebb, élénkebb és egészségesebb. Szükséges tehát, hogy a munkások fölkeressék a sportegyesületeket, ahol megtalálják mindazt, amivel szabad idejüket hasznosan és kellemesen eltölthetik. Szakasits Antal. A DOHÁNYTRÖSZT SZÁZ SZÁZALÉKOS PROFITJA. NEW YORK.—A Reynolds Tobacco Co. az 1923. évben $23,039,876 osztalékot fizetett a részvényeseinek. Ez volt a legnagyobb summa, amit a korporáció fenállása óta fizetett. Egyúttal a legmagasabb osztalék amely a dohánygyári részvények tulajdonosainak zsebébe vándorolt. Ez mutatja a legjobban azt, hogy a dohányzási szenvedélyt mennyire terjesztik a dohánykapitalisták az ország népessége között, nem törődve a nép egészségének tönkretételével, a fő az, hogy az ő zsebeik minél jobban meg legyenek tömve csengő aranyakkal. A nikotin élvezete már nagy tért hódított a fiatal fiúk és leányok között is, akik könnyen kaphatók a tőkések által alkalmazott “ügynökök” csábításaira és már fiatal zsenge korukban örökös rabjaivá válnak a nikotin élvezet egészségromboló szenvedélyének. NAGY A MONTREALI MUNKANÉLKÜLISÉG. MONTREAL, Canada.—A munkanélküliség ijesztő mérveket ölt a városban és egy külön ezt a célt szolgáló irodát nyitottak a rendes elhelyező irodák segítségére. Szakértő becslések szerint a város munkásságának 50 százaléka munkanélkül van. Családfentartók kapnak munkát legelső sorban és “kanadaiak először” ez a két jelszó járja. A bevándoroltmunkanélkülieket azzal vigasztalják, hogy menjenek munkát kérni azokhoz, akik idehozatták őket. Hivatalos helyről megnyugtatásul azt a nyilatkozatot adták ki, hogy a helyzet nem veszedelmes, mert csak tíz százaléka a munkanélkülieknek szorul anyagi támogatásra. s annak nincs, ő is csak olyformántud elképzelni egy új társadalmat, mint amely tele van rabszolgákkal, akik mind kizárólag az ő gazdagsága és dicsőségére fogják magukat valóságos “robotokká”, gépautomatákká aljasítani. Valóban nagyszerű eszménykép és körülbelül ehhez hasonlót szokott Gary úr, az acéltröszt elnöke is festeni önmagának. Azonban a számításból nem szabad a bérrabszolgákat sem kifeledni. Mi lesz ezekkel? Várjon ezeket soha nem fogják-e a Fordok és azok rendszeres gondolkodás és cselekvésre bírni? Vájjon föleszmélnek-e végre a munkásmilliók, hogy megismerjék a kooperációs termelés és a köztulajdonban bitt iparoknak a nagy előnyösségét? Erre igazán kiváncsiak vagyunk. LÁNCRA VERT FIUK, SAN FRANCISCO, Calif.—H. R. Braden a javítóintézetek vezetőinek itteni kongresszusán vádat emelt a californiai Whittier State Home for Boys javítóintézet ellen. Braden azt mondja, hogy az állam szégyene, hogy az ebbe az intézetbe internált 10—12 éves gyermekek a vonatokon, ferryhajókon, stb. nyilvános helyeken, mint közveszélyes kriminalisták rabláncra fűzve lesznek vezetve a megyei hatósági személyek hiúságának kielégítése céljából. F. C. Nelles, a nevezett javítóintézett igazgatója azzal védekezett, hogy intézetükbe csupán a gyengeelméjű fiukat küldik, akik előzőleg a Sonoma State Home for Imbeciles intézetben voltak. Állítja továbbá, hogy csupán, egy család négy gyermekének az intézetben való eltartása eddig több mint húszezer dollárjába került California államnak. A DOLGOM EGYNEGYED RÉSZE NŐKBŐL KERÜL KL BOLTON, Mass.A Massachusetts állami gyárakban dolgozó munkások egy negyed részét nők teszik, mondja az állam területén felvett speciális statisztikai kimutatás. A kimutatás 349 üzemről készült, amely gyárakban a most január hónapban összesen 62,732 férfi és 21,361 női munkás volt alkalmazva. A nők heti keresete átlag 17 dollárnak felelt meg, míg a férfiak heti keresete átlag $28.53-t tett ki. A ruházati iparban alkalmazott nők heti bére átlag $13.53 volt, míg ugyanebben az iparban dolgozó férfimunkások átlag $26.66-t kerestek hetenként. A nyomdaiparban dolgozó férfimunkások átlagos hetibére $23.79, a vágóhídi munkások és húspakolók munkabére $21.63 heti átlagnak felel meg. MINDEN EGYES OLVASÓNK SZEREZZEN EGY ÚJ OLVASÓT A BÉRMUNKÁSNAK. SZTRÁJKTÖRŐ JUTALMA. CRANBROOK, B. C.—A sztrájkolók újból őrcsapatokat küldtek ki az erdőtelepekre, hogy az esetlegesen ott található sztrájktörőket figyelmeztessék, hogy a sztrájk még nem ért véget. Ahol megjelennek, a gunmanok és egyéb hasonló alakok fogadják őket és körül kísérik a telepen, ami igen sok mulatságra ad okot. A hó már csaknem elolvadt és semmi kilátás sincs arra, hogy a kidöntött fákat a malmokhoz lehetne vontatni a szántalpakon, így a malmok vagy megállnak a nyár folyamán, vagy pedig nyári telepeket rendeznek be, amihez megint csak emberre, méghozzá sok emberre lesz szükségük. A jelenlegi sztrájktörők nem lesznek képesek arra a munkára, hiszen most sem képesek valami eredményt felmutatni. A scabek munkájára vitatkozólag érdekes felvilágosítás került napfényre azon vizsgálatoknál, amelyet a szerencsétlenül járt sztrájktörő ügyében folytattak. A tanúk vallomása szerint ez a sztrájktörő még a szerencsétlenség előtti nap vontatta a fát a malomhoz, de ráesteledett és a fát a szántalpon hagyta. Másnap reggel hat órakor kiment lerakni a fát. A szerencsétlenség 8 órakor történt, vagyis a fa lerakás 2 órát vett igénybe. Baker és McNab munkáltatók már beismerték, hogy a sztrájktörők alkalmazása révén többet vesztettek, mintha a fát rothadni hagyták volna. Intő példa. Egyébiránt a szerencsétlenség áldozatául esett sztrájktörő esete igen szépen mutatja, hogy a munkáltatók miként vélekednek a “hűséges” sztrájktörőről. Ez a sztrájtörő előbbkiment sztrájkra, a többi munkásokkal együtt, de azután cserbenhagyta társait és visszament dolgozni. Amikor szerencsétlenség áldozatává lett, senki a hozzátartozóit nem tudatta az esetről, noha az illetőnek felesége és két gyermeke van. A munkáltató azt a kijelentést tette, hogy ez nem tartozik reá. A temetkezési vállalat pedig úgy nyilatkozott, hogy erre nem kapott megbízatást. Végre is a sztrájkolók küldtek üzenetet az áldozat hozzátartozóinak, íme, ez is egy intő példa a sztrájktörőknek. A MODERN BŐRGYÁRTÁS. Szakkörökben nagy hiányát érzik esztendők óta egy kitűnő bőripari szakkönyvnek Zeidler Herman bőripari szakember német nyelvű kitűnő szakkönyvét tette hozzáférhetővé Winter Ernő fordítása a magyar közönség számára. Zeidler Hermann áttekinthetően tárgyalja a bőrgyártás minden fázisát. Figyelemmel kísérhetjük a bőr útját és alakulásait a legelső pillanattól a legutolsóig, amint még melegen az állatról lekerül, egészen addig, amidőn további feldolgozásra készen a kereskedelembe kerül. A könyv legelőször a bőrgyártásban nagy mennyiségben szükséges víz tisztaságának és tisztító erejének kérdésével foglalkozik, azután leírja a bőr anatómiai szerkezetét, majd sorra veszi mindazon munkálatokat, amelyeken a nyersbőr végigmegy, amíg használható cserzett bőrré lesz. Részletesen tárgyalja a szőrtelenítést, pácolást, cserzést, zsírozást, szárítást, festést és kikészítést. Érthető és világos képét adja mindezen műveleteknek. A leírásnál kerüli a túlságos részletezést, úgy hogy az olvasó mindig ura marad a szerzett ismereteknek és soha sem veszti el a kontaktust az előbb olvasottakkal. A szöveg között a legújabban használt gépek tiszta, szépen sikerült képei találhatók, úgy, hogy a könyv minden szakembernek nélkülözhetetlen és hasznos szolgálatokat tesz. A fordítás munkájánál Winter Ernő nagy hasznát vette a bőrgyártás gyakorlati ismereteinek. Fordítása egyszerű, világos és a szakember számára érthető. A könyv a budapesti “Népszava” könyvkereskedésének műszaki vállalatában jelent meg. Ára $2. BÉRJAVÍTÁST VÁRNAK A VASÚTI ALKALMAZOTTAK CLEVELAND, D.—William G. Lee, a Brotherhood of Railroad Trainmen elnöke azt jósolja, hogy az EgyesültÁllamok összes vasútvonalain el lehetnek készülve az alkalmazottak hasonló bérjavításra, mint amilyent nemrégiben a New York Central és Southern vasúttársaságok adtak alkalmazottaiknak. Lee azt állítja, hogy a B. & C. vasúttársaság és a Trainmen and ConductorsAssociation között folyó tárgyalások eddig a megértés medrében folynak és csupán igen rövid idő kérdése, hogy a még hátralevő kisebb jelentőségű munkaszabályokat is nyélbeüssék. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! Azon előfizetőinknek, kiknek előfizetése a “Bérmunkás”-ra lejárt, felszólítást küldtünk s kérjük munkástársainkat, hogy szíveskedjenek haladéktalanul megújítani az előfizetésüket a Bérmunkásra, hogy a lap további küldése fennakadást ne szenvedjen. LAPBIZOTTSÁG.