Bérmunkás, 1925. május-december (3. évfolyam, 326-357. szám)
1925-05-02 / 326. szám
A munkásosztály és a munkáltató osztály között nmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, íg éhség és nélkülözés található a dolgozó ember milliói között s az élet összes javait ama kevesek ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia eladdig, amíg a világ munkásai mint osztály szerekednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykér felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel.” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az új társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. iga Entered as second-class matter March 11, 1922, at the post office at Chicago, 111., under the Act of March 3, 1879. No. 32G. szám. — Ára S cent. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Chicago, lil., Saturday, May 2, 1925. ! MÁJUS ELSEJE NEMZETKÖZI MUNKÁS NAP Az Industrial Workers of the World rövidesen húsz éves múltra tekinthet vissza. Megalakulásának első percétől kezdve a legelkeseredettebb harcokat vívta a munkásság ipari felszabadításának érdekében. A munkásmozgalom eddigi történetében nem volt még példa arra, hogy munkásszervezetet a tőkésosztályok oly gyalázatosan félremagyaráztak volna, mint azt az I. W. W.-val szemben tették. Ezt a szervezetet mindig a legkérlelhetetlenebbül üldözték, tagjait irgalmatlanul elverték, bebörtönözték és számos esetben meglincselték őket. A legutóbbi világraszóló mészárlások idején, amikor minden áruló, minden gyáva és minden bérenc szál a “hazafiság” jelszavait bömbölte, ennek a szervezetnek helyiségeit és irodáit feldúlták, bútoraikat, hivatalos aktáikat, könyveiket, irodalmukat felégették, tagjaikat, szervezőiket pedig a hatóságok tudtával és a burzsoá csőcselék tapsvihara közben hidegvérrel gyilkolták is a tőkések aljas bérencei. Ez a szervezet azonban a legborzalmasabb üldöztetések dacára is él. Jogosan ünnepelheti 1925 május elsejétől, hogy újabb ütközetre vezethesse a munkásságot azon rendszer ellen, amely “törvénytelennek” bélyegezte őtét. Tovább harcol azon rendszer ellen, amelynek áldozatait ott találhatjuk mindenütt, ahol a szolgaságba és nyomorba taszított munkások milliói az élet javait termelik. Midőn e sorokat írom, az Industrial Workers of the World nyolc tagja még mindig bent van a Walla Walla börtönben, kiknek egyedüli rzmuk az volt, hogy bátran férfiasan szembeszálltak s védelmezni merték magukat és szervezeti helyiségüket az American Legion gyáva gyilkosainak támadása ellen. Lelki szemeim előtt látom a munkásság ezen életfogytiglani börtönre ítélt igazi hőseit. Kíváncsian gondolok arra, — amire már oly számtalanszor gondoltam ezelőtt is, — vájjon meddig fogja még Amerika munkássága tűrni, hogy ez a nyolc ártatlan ember Amerika egyik leg* piszkosabb börtönében rothadjon! Azért vannak börtönben, au** olyan időben keltek a munkásosztály védelmére* amikor ahhwe vallmeréseség, hősiesség és rebesshatetlen bátorság kellett. IRTA: EUGENE V. DERS. Walla Walla börtönének ezen rabjai a szó legigazibb értelmében hősöknek nevezhetők. S a munka e legszentebb ünnepén, mint hősöknek küldöm nekik őszinte üdvözletem, öntudatuk és bátorságuk elismeréséül. A szégyenpír égeti arcomat, hogy szabadon vagyok, amikor ilyen embereket bűnösöknek bélyegeznek és a börtön piszkos levegőjében a lassú, de biztos halál martalékául dobnak oda. Május elsejét ünnepelve, a munkásság megbocsáthatatlan bűnt és árulást követne el s méltatlan lenne e nagy nap ünneplésére, ha az olyan sokszor hangoztatott szolidaritás jelszava mellett megfeledkezne Washington, California, Idaho, Kansas, Texas, Massachusetts és a többi államok börtöneiben ártatlanul szenvedő társairól. A munkásosztály letörölhetetlen szégyenbélyege lenne, ha nem hangoztatná e napon ezen tagjainak ártatlanságát; ha nem dicsőítené hősi tettüket; ha nem követelné határozottan és parancsoló hangon, hogy rögtön engedjék ki őket a börtönökből! Május első napja a munkásosztály dicső napja szerte az egész világon. Ez a nap a munkásság nemzetközi ünnepe! Az örömnek, vigasznak és reménynek nagy napja! Május első napját nem a tőkésosztály ajándékozta a munkásságnak, hogy hűségük jutalmául e napon ünnepelhessenek. Ez a nap a miénk , a munkásságé. A munkásság egyszerűen lefoglalta ezt a napot a saját ünnepnapjának, amely napot arra szentel, hogy seregszemlét tartson, hogy e napon ledobja magáról az igát és kiegyenesedjék; hogy vállat vállhoz vetve, együttérezze a proletár-szolidaritás ihletét, szívének dobogását; hogy egymásnak számot adjanak önmagukról; hogy felismerjék e. bennük rejlő akaraterőt, szellemi és fizikai erőforrásaikat; hogy felismerhessék ködös érdekeiket, mint bétrabszolgák; hogy megisraerhoasák szón határt, mely é&et, nahst a tíokaSnlan, her’ezafcSSytál, é* afí&stJIsiv*0a8eftá; hogy ftKsanssf&c az esetniyí*arc Mfiíksáeessep&r s azzal bátran szembe nézve lankadatlan erővel és kemény elszántsággal vessék magukat a harcba és harcoljanak mindaddig, amíg a kapitalizmus utolsó védbástyáján is keresztül törhetnek, hogy végre a mindent alkotó munka legyen az uralkodó hatalom a világon. E cél elérésére a munkásmillióknak tanulni, szervezkedni és összetartani kell. Egyszóval: előkészülniök történelmi hivatásuk betöltésére, hogy az emberiséget a tudatlanságból a babonából és a szolgaságból a munka szabad társadalmába vezessék. Május első napja az a nap, amelyen legtisztább gondolatainknak, legerősebb elhatározásainknak és legnemesebb vágyainknak kell kifejezést adnunk. Szervezett hatalommal állunk szemben. A tőkésosztály és csatlósai bennünket elhallgattatni igyekeznek. A munkásság erre szolidaritással kell hogy válaszoljon. Törvényhozó testületek, bírák, iskolák, templomok, újságok, ma mindenféle szervezett társadalmi intézmények a szervezett kormánynyal s az áruló úgynevezett munkásvezérektől támogatva, mindent elkövetnek, hogy a tőke tűrhetetlen elnyomása alatt lázadó forradalmi munkásság mozgalmát a tőkés országokban szerte az egész világon letörhessék. Mindennek dacára a munkásmozgalmak fokozatosan haladnak előre, számban és hatalomban egyaránt, mindig számottevőbb tényezővé válva. A munkásság napról-napra mindinkább kezd saját erejében bízni, s a saját gondolkodását fejlesztve mindig bátrabban és biztosabb lépésekkel halad kitűzött célja felé Számtalan csatát kell még a munkásságnak megvívnia, amelyek között sok elég heves lesz ahoz, hogy tűzpróbéra tegye minden porcikáját. Szerencsére azonban a mozgalom, amelyben és amelyért harcolunk, amelynek a fejlődés és a forradalom a szülőanyja, kiemelkedett ma azon sötét mélységből, melyben született s ezen tényezőktől tovkajtatva, halad a végső és teljes győzelem irányában. De viselhetünk mlég tízezer csatát is* végre mégis győzni Gyercervtbik jutalma az emberiség szabadsága lesz.