Bérmunkás, 1926. január-június (4. évfolyam, 361-386. szám)

1926-01-05 / 361. szám

2 BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Published Weekly by THE INDUSTRIAL. WORKERS OF THE WORLD. Subscription Rates: Előfizetési árak: One Year ...............$2.00 Egy évre ................$2.00 Six Months ............. 1:00 Fél évre .................. 1.00 Single Copy...................05 Egyes szám ára............05 Bundle Orders ............03 Csom. rendelésnél.. .03 Make Money Orders for Subscription Payable to “BÉRMUNKÁS'’ 3333 WEST BELMONT AVENUE TELEPHONE: KEYSTONE 7SX0 CHICAGO, ILL. .A LEGUTÓBBI NEGYEDSZÁZAD. Az 1925 december 31-ével elmúlt hu­­szonöt esztendő az emberiségnek óriási haladását hozta magával. Ez a negyed­század csakugyan a leghatalmasabb mért­­föld jelzőt tette a tudomány és a technika fejlődése terén. Olyan eszközöket vará­zsolt életre ez a huszonöt esztendő, amit azelőtt, még csak álmodni sem mertek az emberek, vagy pedig csak a legfantaszti­kusabb költők csapongó képzeletében él­tek. Túlzás nélkül álapíthatjuk meg, hogy 1900 óta, nagyon, de nagyon megváltozott a világ, megváltoztak az emberek is. Azok ,akik nem hisznek az emberiség haladásában, akik azt hiszik, hogy minden úgy van, amint veti, hogy az emberiség egy része örökös szolgaságra van­ teremtve, a­kik az urakat természettől különbnek tart­ják a munkásnál és azt hiszik, hogy termé­szeti rátermettségük folytán kerültek ha­talmi állásaikba és nem a társadalom sajá­­tos viszonyai következtében, azoknak ja­vára és az okulására rámutatunk a leg­utóbbi negyedszázad óriási fejlődésére, azokra a vívmányokra, amit létrehozott. A legelső­sorban kell, hogy megemlítsük a termelési eszközöknek irdatlan méretű fejlődését. Egy negyed századdal ezelőtt még nem szá­guldták be a Földet az auto­­rmobilok milliói. Az emberiség gondolkozása is m­­egváltozott a közlekedési eszközeinek megváltozása következtében. A vámosi nép kiment a vidékre össze­járta a falvakat és a vidéki elmaradt gondolkozású emberek bementek a városokba, hacsak rövid időre is, és a szorosabb és sűrűbb közlekedés út­ján élénkebb társadalmi életbe jutottak. A vidék már nem volt megelégedve többet az eddigi silány életkörülményeivel, a vá­rosi nép tetszetősebb­ külseje vonzóvá­ tette a vidékiek részére a városi életet s ha nem­­is bírtak a városba menni, legalább utánoz­ni akarták őket. A vidék a város öltözetét vette magára. De nemcsak ruháját vette fel a városi népnek, hanem eszméit is. Az Utóbbi huszonöt esztendő hatalmas fejlő­dést eredményezett a nyomdaiparban is s bár a nép széles­­rétege a kapitalista osz­tály nézeteit olvassa a hatalmas világlapok­ban, amelyek eljutnak a legelhagyhatcottabb tanyákra is legalább egyszer hetenként, a vasárnapi számok, de legalább megtanul­tak olvasni az emberek. Újságolvasó embe­rekké nevelte a technikai fejlődés az embe­riség széles rétegét. A munkások nagy tö­mege újságot olvas. Igaz, hogy egyelőre még csak a fani oldalig jutott el, de olvas. Megtört a jég. Nagy haladás már ezen eredmény is. Mert az olvasó ember, aki ma csak a fani oldalt olvassa és így hozzászo­kik az olvasáshoz, holnap, amikor munka­­nélkül lesz elolvassa a viszonyokról szóló híreket is. Bár elhiszi a kapitalista szem­pontokból tárgyalt gazdasági h­íreket s ka­pitalista szempontból kezd gondolkozni, de legalább­­gondolkozik. A kapitalizmus kénytelen gondolkozásra tanítani a mun­­kásságot. S az a munkás tömeg, amely a kapitalizmus szempontjából kezd gondol­kozni a gyakorlati viszonyok hatása alatt megtanulja rövidesen, hogy a kapitalista szempontokból írt ismertetések nem az ő érdekében íródnak. Úgy, hogy ma már a falu­ oldalt olvasó munkások roppant több­sége jórészt azért nem olvassa a lap kapi­talista szempontból írt ismertetéseit, mert nem hisz benne. Az átlagos amerikai mun­kás tudja, hogy a kapitalista lapok a mil­liomosok­ érdekeit védelmezik. Eljutott­­ addig, hogy tudja miszerint a milliomosok érdekében írják azt a lapot, amit a kezébe vesz. Éppen azért nem is hiszi el annak vezércikkeit a munkásokra vonatkozólag, de azért ellene sem fordul. Él benne a fel­ébredésnek, az osztályöntudatnak a szik­rája, de nem gyújt elég világosságot arra, hogy a teljes megismerésig jusson. Nem világosodik fel mindjárt, mert nem is akar. Beleélte, magát abba a gondolatba, hogy neki is van alkalma ebben a rendszerben a meggazdagodásra. Arra gondol, azzal vi­gasztalja magát és azzal üldözi el magától a felvilágosodásnak és a keserű igazságnak igaz szavait, hogy hiszen, majd neki is fel­jön a nap, ő is gazdag ember lehet. A szol­ga úr szeretne lenne. Azért tűri szolgasá­gát. De a viszonyok kényszerítő hatása alatt a munkások mind nagyobb tömege kezdi belátni,hogy a mai rendszerben nem bír boldogulni egyénileg és összefog osz­tálytársaival, hogy közösen harcoljanak, közös érdekükben. A technikai fejlődés er­re tanítja a munkásokat. Megismerve osz­­tályérdeküket, a munkások munkáslapo­kat kezdenek olvasni. Lemondanak arról a csalóka ábrándról, hogy majd ők is mil­liomosok lehetnek és szembenéznek az élettel, úgy amint az van. A kapitalizmus megteremti azokat az eszközöket, amely eszközök kifejlesztése saját kiváltságainak pusztulását idézi elő. Egyelőre azonban úgy látszik, hogy a kapitalizmusnak új szövetséges társai akadtak a termelési eszközök vívmányai­ban: a repülőgépben és a rádióban. Ez idő­­szerint csakugyan ez a tény. Ez a két ha­talmas találmánya a legutóbbi negyedszá­zadnak csakugyan a kapitalizmus osztály­érdekeit szolgálja. De kifejlődését sem akadályozhatja. A tőkének mindig előre haladnia kell a gazdasági fejlődés útján. Kifejlesztenie kell ezeket az új eszközö­ket is, a repülőgépet és rádiót. Ez a kát ús technikai találmány beláthatatlan válto­zásokat idézhet elő a társadalom életében. Az I. W .W. már adott belőle egy kis kós­tolót, hogy miképpen szolgálhatnak ezen technikai eszközök a munkásosztály érde­kében. Kaliforniában egy repülőgépről szórták le a nyomtatványok százezreit, a város népére és mindenki megtudta azon városokban, hogy a komlóföldek borzalmas kizsákmányolása ellen küzdő két munkás?­­Ford ér, Suhri tizenkét éve a börtönben sínylődnek ártatlanul. Hatalmas propa­ganda eszköz lett a repülőgép és még sok­kal hatalmasabb propaganda eszköz a rá­dió. Még teljesen a kapitalizmust szolgálja ugyan, de a fejlődése nyomán a tömeg ré­szére is hozzáférhető lesz előbb-utóbb, mint az automobil és akkor a munkások osztályharcát is elő fogja segíteni, éppen úgy, vagy talán jobban, mint az utolsó hu­­szonöt esztendő korszakalkotó találmánya, a szedőgép, és általában a­­ betű. A mechanikai eszközök vívmányait szemlélve, mondhatja-e valaki, hogy min­den úgy lesz, amint volt, hogy nem lesz semmi sem másképp? Nem. Ilyen, badarsá­got gondolkozó épeszű ember nem hihet el Minden állandó változásnak van alávetve és a legutóbbi huszonöt esztendő a fejlődés terén nagyobb utat tett, mint azelőtt évszá­zadokon keresztül. "A technika csodálatos fejlődése magával vitte az emberiséget a tudomány és a meg­ismerés korszakalkotó útján. Az orvosi tu­domány pld., a kifejlődött technikai esz­közök segítségével megismerte az emberi­ség legnagyobb ellenségének a bacillusok­­n­ak pusztító munkáját az organizmusban. És megtanult az ember védekezni ellene. Egyelőre azonban nem védekezhet a mun­kásság kellőleg, mert gazdasági viszonyai akadályozzák abban, de igényei folyton emelkedőben vannak. Útban vagyunk a gazdasági fejlődés nagyobb és szebb terü­letei felé, az eddiginél is hatalmasabb lépé­­sekkel. Amíg a technikai fejlődés ezen csodála­tos méretekben bontakozott ki, addig a munkások helyzete súlyosabbá vált az ipa­rok terén. A munkások igénye emelkedett ugyan, de az igények emelkedését drágán fizeti meg. Soha nem ismert méretekben zsákmányolják ki a munkások munkaere­jét a mai modern kapitalista termelésben. A munkásságnak nagyobb igénye tehát a munkaerejének fokozottabb kizsákmányo­lásából nyert fedezetet. Vagyis egyenesen a munkás testi ereje és élete árán. Az ipari­ fejlődés központosította a termelés eszkö­zeit, olyan óriási méretekben, hogy az egész világ gazdasági élete egységesen koncentrálódik a W­all Street korlátlanul uralkodó pénzfejedelmeinek rendelkezése alatt. Világraszóló ipari trösztök alakul­tak ki az utóbbi huszonöt esztendőben. A rohamos gazdasági fejlődés huszonöt esztendejében történt a legborzalmasabb tömeggyilkolás is. A világháború minden napján annyi embert gyilkoltak le, ami a régi idők háborúiban egy esztendő alatt sem pusztult el. S a világháború által elő­idézett világforradalmi hullámzás idején, valamint a világháborúban is kitűnt, hogy a mai modern kapitalista társadalmi rend­szer a történelem minden eddigi társadal­mi rendszerei között a legkegyetlenebb, a legkizsákmányolóbb és a legvérszomja­sab­b, ha profitról van szó. A világforradalmi hullámzás tényleges vívmányokhoz is juttatta az emberiséget: összeomlott az orosz cárizmus, a német és osztrák császárság. És az orosz forrada­lom a dolgozók kezébe adta a hatalmat a társadalom élete felett. Azóta, igaz, az ál­lamkapitalizmus útjára tért Oroszország és megváltozott ottan a helyzet. “Minden ha-talnat a munkásságnak!” forradalmi vív­mány helyére lépett a “Minden hatalmat az államnak!” Az állam a legfőbb, aminek alárendelnek minden munkásszempontot­, Németországban a parlamentarizmus, csődje igazolódott be. A szociáldemokrácia hatalmi tényezővé vált az országban, hogy azután minden erejét a kapitalizmus meg­szilárdítására fecsérelje el. De nemcsak Németországban történt ilyenképen, egész Közép-Európában a szociáldemokrácia a kapitalizmus visszaállításán dolgozott. Visszaállították a kapitalizmust azért, mert nem rendelkeztek a termelés kontrol­ja felett, mert nem­ voltak iparilag meg­szervezve a szocializmusra, hanem politi­kailag csupán. A politikailag szervezett szocialista mozgalom nem bírta megoldani a társadalom életét fenntartó ipari kérdé­seket. A gazdasági kérdések megoldására gazdasági szervezettség kell, vagyis nem politikai szocializmus, hanem ipari szocia­lizmus, ipari kommunizmus, vagy amint mi nevezzü­k­, a magunk meghatározása sze­rint : forradalmi ipari unionizmus. Az el­­m­últ­ huszonnöt esztendő, de különösen a vi­lágháború után következő esztendőben teljesen kitűnt, hogy a politikai “munkás­­mozgalom” a pá­rtakció minden formájá­ban és irányában a kapitalizmus szekerét tolja; végeredményben, még akkor is, ha nem akarja azt tenni. A dolgok természete szerint, nem tehet egyebet. A politikai, munkásmozgalmat, neveze­tesen a szociáldem­okráciát jelentjük,­ fel­­­­lasse a világháborúért .és a IVI.irá«*!|4Szor.-t követő világforradalmi mézgalepi rés tény-, leges forradalmak leveretéseért. A­ szociál­demokrácia eladta a munkásosztályt a felt; egész vonalon, hogy vezéreik rrleg'mentsék a. bőrüket a kényelmes' hivatalokban ülve, sőt, hogy írség Tejje­bb is kapaszkodh­ast^­­nak a bársqaypzékok fjelé. A? • ráeia .tehptenifeairó;^é Sbigeriéétistensége .diícítá a pripki-sok.sisfkára a. fehér terf­í sokfélé Vészedék­két; isi A séptiEelt­eté^rb. a p­áriámén far Líny.isr­a, nevűk­ ?­rályn­ak a hátából kivették a gerincet, az ellenállás szellemét, a direkt akció szüksé­gének tudatát, ugyani­yira, hogy amikor az uralkodó osztály bérepcei közvetlenül­­ a munkások ellen támdtak­­­a tömeg rémü­letében moccanni sémimért, így üzern­­is akart, mivel a véréréstől várta, a megoldást,, a védelm­et.o Ésimpáti'-a világháború után,, életrekelt ,hét?, terrort is. a szociáldemok­rata párt törvényesíti, mint-például­ Ma.Ma­gyarországon, ahol az emlékezetes pak­tumban eladták az­­ osztályharcot Horthyék háttéruralmának a huszonöt mandátum fejé­ben." A magyarországi szociáldemokrata párt árulása példát ritkító esemény a mun­kásmozgalom történetében és valóban ala­posan kiérdemelték a Horthyszocialista ne­vet. Ezek a Horthyszocialisták, Horthy­­elvtársak,, meggyőzték a világ, munkássá­gának igen tekintélyes részét arról, hogy semmi közösséget­­nem vállalhat velük a munkásság, hogy a forradalmi munkáss­ág­­nem várhat segítséget tőlük, hanem az ő paktumos árulásaik ellenére kell kiharcol­ja ip­ari szabadságát. . A legutóbbi huszonöt esztendő gazdag tanulsága igazolta az I. W. W. tanításait. Amit évekkel ezelőtt mondottunk arról, hogy az amerikai nagykapitalizmus meg-,­erősödött a világháború nyomán és ezért, iparilag kell szervezkedni a megdöntésére és a­miért reánk támadtak az álforradal­márok, bebizonyult. Annyira bebizonyult, hogy ők is elismerik, sőt mostan­ak­­ akar­ják tanítani, hogy hogyan szervezkedjünk. Ők, akik még pár évvel ezelőtt, azt mond­ták, hogy: áruló az, aki szervezkedni­­akar! Az eddigi kapkodásuk, felelőtlen beszé­dük, sokféle irányváltoztatásuk semmieset­re sem képesíti őket arra, hogy a munká­soknak tanácsot adjanak. A huszonöt esztendő tapasztalatait szem­lélve szemünk előtt, a munkásmozg­alom harcait és erejét latolgatva és összemérve a kapitalizmus irdatlan erejével, amely erőt a kapitalizmusnak korlátlan ipari kon­trolja ad, abban állapodhatunk meg, hogy a munkásosztálynak az I. W. W. tanításait kell követnie, hogy felszabaduljon a bér­rabszolgaság járma alól. “A világ munká­sainak mint osztálynak kell szervezked­­niök ,hogy birtokukba vegyék a földet, a termelő eszközöket és megszüntessék a bérrendszert.” A kapitalizmus megdöntésé­nek útját mutatja az I. W. W., az elmúlt huszonöt esztendő­ legmodernebb és leg­fon­ad­alm­ibb munkásmozgalmi iránya és terméke. BÉRMUNKÁS HELYREIGAZÍTÁS. “A darabszámos munka” című­ múltheti vezércikkünk negyedik szakasza utolsó mondatába értelemzavaró sajtóhiba került. A szóbanforgó mondat helyesen a követke­ző: “Rámutatniok kell (a munkásoknak), hogy a darabszámos munkarendszer sok­kal nagyobb profitot hoz a munkáltatók­nak. KÉT I. W. W.-ISIA LEVELE CSEHSZLOVÁKIÁBÓL. Szlovenszkó, 1925. dec. 2. Tudatjuk veletek, hogy két és fél hó­napig tartott vándorutunkat befejeztük. Ezen utunk alatt sok érdekes és tanulságos tapasztalatokat, majd eszméinknek jóba­rátokat volt alkalmunk a cseh-szlovák munkásság életéből, köréből szereznünk. Ezek a tapasztalatok és a hasonló sorsban tengődök panaszai véglegesen megerősítik régebbi állításunkat, hogy Csehszlovákia területén is, az összes politikai munkáspár­tokat és szakszervezeteket, valamint ala­kulatokat figyelmen kívül hagyva, elenged­hetetlen az I. W. W. hathatós fevilágosító munkája és szervezkedési mozgalma. Egy­két szűkebb szakmai hatáskörrel bíró szak­­szervezeten kívül, amelyek kollektív szerző­­désük értelmében még részben tartják ma­gukat, az összes párt- és szakszervezetek a munkásérdek képviselete tekintetében szá­mításon kívül esnek, így nem fog csodál­kozni egy L W. W.-ista sem azon, hogy ha a kapitalista renddel szemben elerőtlene­­dett ósdi munkásszervezetek létezése dacá­ra (a parlamenti­ képpviselet pedig egyálta­lán nem jöhet tekintetbe osztály- és gazda­sági harcunk érdek­ében) Csehszlovákiából rendkívül rossz kereseti és megélhetési le­hetőségről számolunk be. A jelenlegi kere­seti viszonyok­­itt Csehszlovákiában annyi­ra rosszul k­és züllettek, hogy összehasonlí­­tani talán­ egyetlen ország munkásnépével í­h­ isn­ét. Ehhez hozzájárul a nagy mun­­klifélpíijfi fis, ami­­lényegesen'elősegíti a •munkabérek legaláligányabb nívóra való leszorításátg :• " , ' Má­scsehsálovákiában egy szakipari mun­kás átlagos keresete 2.50—3.00 cseh koro­na óránként, míg az egyéb munkások, akik .között számtalan szaktudással bíró munkás fia van, óránként 1130—2­40. cseh korona közötti h­ígádolő-bérért kénytelenek dol­­­­­gozni és­­élen télgödíii. És az,a munkásai­lyen bérért dolgozik -L­ ilyen körülmények isöjzött — térpység kénytelen látszólagosan megelégedni, ’tóért volt" alkálihunk oly munkásokkal találkoznunk Prágában is, akik panaszkodtak, hogy hónapokk óta nem tudnak hozzájutni semmi kereseti lehető­séghez. Rá­bam­nak utalva arra­, hogy min­­dennap a katonákhoz­­járjanak koldulni egy fris élelemmaradéként, hogy teljese­n éhség­től el ne pusztuljanak. Ha ehhez még ösz­­­szehiatortíítjuk csehszlovák n­unkásság kereseti helyzetét a legszükségesebb éle­lem áraival,­ hozzávetőleg elgondolhatjuk az itt élő munkásság nyomorúságos gazda­sági helyzetét. Kenyér kilója 2.30—3.00 liszt 2.80—3.20, krumpli 0.70, zsír 20.00, hús 12.00—16.00, tej 1.80—2.40, hasonló­képpen a többi életszükségleti cikkek is, a kereseti lehetőséghez mérten, aránytalanul igen magasak. A világháborút végigszenvedett és hihe­tetlen nélkülözéseken keresztül ment mun­kásságon kíméletlenül gazdálkodik tovább­ra­ is a kapitalista rendszer sorskeze. Ennek a munkásságnak látnia kellene, hogy ma­gára van utalva! S­ nézzük csak tovább: Mi, munkások, csak két osztályt isme­rünk, illetve különböztetünk meg a mai társadalomban: a munkás és a munkáltató­­osztályt. S képzeljétek Csehszlovákiában 31 politikai párt van jelenleg. Harmincegy politikai képviselet mutatkozott be a nem­rég­ lefolyt választások alatt, azért, hogy részt vegyenek e kis ország­ szerencsétlen népén végigvonuló lélekrablásban. Monda­nunk nem kellene azt, hogy ezen pártok nagy része munkásokból alakult ki, melye­ket a különböző politikai munkáspártokból kikopott egyéni érvényesülést kergető po­litikai vezérek idéztek elő, így az a kevés számls munkásság, kik még szokásból szer­kezeti­ életet élnek, vezéreik kénye-kedvük­­nek kitéve, számos politikai és gazdasági szakszervezetekben vannak szétforgácsol­va.­­ . A munkásság nevében vezérkedő politi­kai kalandorok tudátosságban szenvedő egyének és önző célokat szolgáló stréberek harca érezhető ki a mai politikai pártok életéből. Az ezer különböző nehézséggel, nyomorral küzdő munkássággal — az I. W. W. őszinte, igaz és áldozatkész irodalmi felvilágosító munkáján kívül — lényegé­ben senki sem törődik. A sok pártok és szakszervezetek dacára a munkásság min­den igaz felvilágosítás, nevelés nélkül, a lényeges többség pedig teljesen szervezet­­lenül, tanácstalanul, re­kénytelen­ül be­csapva, a boldogulást sohasem, biztosítható egyéni utakon vergődik. Hát kérdjük , az ilyen formán csodálkozhatik-e valaki, hogy ha Csehszlovákia munkássága között nincs egészséges szervezeti élet? Meddig legyünk még eszközök? ! A “radikális” mesterséges hírnévnek ör­vendő “kommunista” párt is, vezéreinek az ősszel tartott több napos birodalmi kon­gresszusán kénytelen volt bevallani nyilvá­nosan is beismerni az egykor oly erős és egységes­ pártjuk döntő szétzsillését, anél­kül, hogy ezek a vezérek komolyan foglal­t. Munkástársak o­koznának a züllést előidéző okokkal. Miért? Mert a csehszlovák munkásság, va­lamint a kommunista párt sorsát is azok idézték elő és tartják még ma is részben kezükben, akik annak orvoslása esetén el­lenkezésbe jönnének önönmagukkal. Hát meddig fog még a munkásság sorsa egynéhány egyéntől függni? Erre a munkásság indolenciával felel. Vagy az én tudomásommal, az én meg­kérdezésemmel, vagy inkább sehogy sem. Ez a munkásság válasza az önkénykedő vezérek garázdálkodásaira. Hogy a cseh­szlovákiai munkásság ezen cselekedete he­lyes-e vagy nem, erre feleletet inkább a fejlődés természetében találjuk. Minden formai átlakulást bomlás előz meg. A bom­lást az előidézett tényezők, valamint esz­közeik soha sem akadályozhatnak meg. Éppen ezért mi helyesnek tartjuk, mert­ természetes. A munkásság az élősködő ve­zéreket nem tudta lerázni magáról, szaba­dult tőlük, ahogy tudott. S ezt követni fog­ja az újjászületés. Mert szükségszerű fo­lyamat, így az I. W. W. szerepe, mozgal­ma Csehszlovákiában nem mesterkedés, de történelmi szükségszerűséggé vált. A csehszlovák munkásmozgalom történel­mi fordulóponton áll. A kalandoroktól egoista célokra kihasz­nált politikai s az ósdi, maradiságban meg­öregedett szakszervezetek a társadalmi erőviszonyok mérlegéről, mint sulylyal nem biró tárgyak a múlt emlékei közé kerültek. A társadalmi fejlődés, a kapitalizmus és a géptechnika gyors fejlődéssel dacoló, al­kalmazkodni nem tudó szervezeteket harc nélkül megsemmisíti. Ez a társadalmi aktus már akkor vált beigazolt faktummá, mikor ezek az említett pártok és szakszervezetek a gyakorlati gazdasági téren a munkásnyo­­mor enyhítése érdekében csődött vallottak. Az általános munkanélküliséget és mun­kásnyomort a géptechnika fejlődése és a nagy kapitalista gazdasági csőd idézte elő. De ez nem jelenti azt, hogy a szak- és párt­­szervezetek bukásával a munkásmozgalom mai egészségtelen, céltalan állapotát is ez idézte elő. Nem bizony! Míg a szak- és pártszervezeteket a fejlődés tette erőtlen­né és harcképtelenné, addig a munkásmoz­galmat a munkásvezérek vaksága, erkölcs­telensége tette tönkre. Mert ezek a vezé­rek, ha lett volna bennük egy szikrányi önérzet és becsület, a kapitalisták példá­ján okulva, az ósdi szakszervezeti formá­kat és politikai külsőségeket elhagyva, a mozgalmat megmenthették volna a fejlő­dés és a munkásság számára. S ma már úgy a géptechnika fejlettsége, valamint a kapi­talista csőd dacára, a munkásság a fejlődés és szükségszerűség által előírt egyetemes szervezkedési formájával, könnyű szerrel biztosíthatta volna maga számára a társa­dalomban megillető helyet. Nem kellett volna nyomorognunk, éheznünk és a jól visszalökött munkásmozgalmat a fejlődés követelményének megfelelően (lásd az I. W. W.-t) átszervezni, újrakezdeni. Ha a laikus előtt ez a valóság bármeny­nyire is kétsége vagy óriási feladatnak lát­szik is — ez elől nem térhetünk ki. (A ha­bozás és kételkedés csak időpazarlás.) Az elöregedett, szétzüllesztett bástyák (szak- és pártszervezetek) helyett a munkásság­nak egy új hatalmas, minden céljának ki­vitelére alkalmas erős várat — az I. W. W. Egy Nagy Szervezetét — kell építeni, új fundamentumon kezdenünk. S amit előbb­­utóbb saját érdekünkben meg kell tennünk — azt soha sem lesz késő elkezdenünk! * A csehszlovák munkásságot még felhasz­nálhatták politikai szavazásra és ez alka­lommal újabb légvárakat építettek velük (persze a kommunista párt is). De a mun­kásságot már most figyelmeztethetjük ar­ra, hogy rövid időn belül ezek az új légvá­ra­k is teljesen összeomlanak. Mert nincs más kivezető út, mint a régi szervezkedési módszereket elhagyni, az újat megtanulva a Világ Ipari Munkásai Egy Nagy Szerve­zetébe szervezkedni! Két szlovenszkói I. V­. W.-ista. RENDELJEN A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁBÓL! A BÉRMUNKÁS RÉGI SZÁMAIRA VAN SZÜKSÉG A Bérmunkás három száma teljesen hiányzik és több példányra van szükség belőle. Kérjük a munkástársakat, hogy küldjék be ezeket a hiányzó számokat, ha birtokukban van. A hiányzó példányszá­­mok a következők: 1924 március 23-iki, 268-ik szám; 1924 április 12-iki, 271-es sz. és az 1924 április 19-iki, 272-es szám.

Next