Bervai Figyelő, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

Szakszervezeti taggyűlések üzemeinkben Hová lett 622 nap? — 9 millió forint egészségvédelemre Sürgetik az üzemi konyha átadását — Ivóvizet kérnek A 19-es üzemben a délutáni és éjszakai műszakban nincs telefon — Vita a bizalmi jogköréről — Nagyobb az előtér mint a mosdó Az üzemenként megtartott szakszervezeti taggyűléseken a műhelybizottsági titkárok ismertették a vállalati szak­­szervezeti bizottság beszá­molóját a szakszervezeti de­mokrácia érvényesüléséről, a szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizottság munkájáról. A szakszervezeti demokrá­cia érvényesülése és megva­lósulása vállalatunknál el­sődlegesen a taggyűléseken, a szakszervezeti csoportbi­­zalmi­ értekezleteken, a mű­helybizottságok megbeszélé­sein keresztül érvényesül és ezt az érvényesülést folya­matosan kell biztosítani. Az év legfontosabb fel­adatának tartotta a szakszer­vezeti tanács, az 1970. évi kollektív szerződés megfe­lelő vitáját, elkészítését és a vállalattal közösen törté­nő jóváhagyását. Ezenkívül a munkatervnek megfelelő­en a szakszervezeti bizott­ság havonként megtartotta ülését és napirendre tűzött olyan fontos kérdéseket, mint a szocialista munka­ver­seny vállalatunknál, a vál­lalati munkavédelmi intéz­kedési terv jóváhagyása, a részesedési alap jóléti kere­tének felhasználása, a válla­lat szociális ellátottsága, a bérügyi helyzet, az 1970. évi bérfejlesztés felhaszná­lása, a szakszervezeti és tö­megoktatás eredményei. Megvizsgálta az szb-ülés a társadalombiztosítási kötele­zettségek teljesítését, azok szolgáltatásait. 1969-ben ös­­­szesen 42 721 nap esett ki táppénzes állomány miatt, amelyből üzemi baleset kö­vetkeztében 622 nap kiesés jelentkezett. Táppénzre 1 millió 989 ezer forintot, anyasági, gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra közel 4 és fél millió forin­tot, gyógyszer, orvosi keze­lés, kórházi ápolás, táppénz címén 9 millió 270 forintot fizettünk ki. Láthatjuk, a vállalatnak komoly milliók­ba kerül a dolgozók egész­ségvédelme és egyéb szoci­ális juttatásai, ezért szüksé­ges, hogy a munkahelyek vezetői és a dolgozók köl­csönösen nyújtsanak segít­séget egymásnak az egész­séges munkakörülmények biztosítása érdekében. A műhelybizottsági titká­rok beszámolói után több taggyűlésen élénk hozzászó­lások következtek. A köz­ponti iroda I. és II. dolgo­zói a vállalati konyha mi­előbbi elkészítését sürgetik. A tervek szerint a konyha átadása július végére várha­tó. A központi iroda II. szakszervezeti tagsága töb­bek között kifogásolta az új irodaépület emeletén a ki­bírhatatlan hőséget, amelyet véleményük szerint egy-egy asztali ventillátorral lehetne enyhíteni. Ugyancsak felme­rült az anyagvizsgáló osz­tály fűtési gondja a vegyi labor hőmérséklete, amely teljesen labilis, a munka végzésére is kihatással van, de a mérések pontosságát is hátráltatja, akárcsak a szerszámüzem nagy pontos­sággal dolgozó munkahelye­in. A köz­ponti irodában egy nőfelelős kijelölését indít­ványozzák, ugyanakkor a vállalati függetlenített nőfe­lelős kinevezése, illetve szükségessége mellett is ál­lást foglalnak. Az „F” üzemegységben Dudás József művezető a már 1969-ben is kért ivóvíz­ellátást sürgette, ebben az üzemben ugyanis ihatatlanul meleg a víz, legalább egy hűtőszekrény beállítását ké­rik. Ferenczi Miklós csoport­­vezető szintén sürgős fel­adatra hívta fel a figyelmet: a délutános és az éjszakai műszakban semmiféle tele­fonálási lehetőség nem áll rendelkezésükre, ami pedig nélkülözhetetlen lenne, mert baleset, vagy tűz alkalmá­val nem tudnak összekötte­tést teremteni senkivel. A művezetői irodába halaszt­hatatlanul kérnek egy tele­fonkészüléket ! A 17-es üzemben Füst István géplakatos azt kifo­gásolta, hogy a délutáni mű­szakban nincs anyagmozgató és ezt a munkát a lakato­soknak vagy a normában dolgozóknak kell elvégezni­ük. Kovács László műhely­bizottsági titkár és még többen azt tették szóvá, hogy a mosdló előtere, a WC nagyobb területen van a 17- es üzemben, mint maga a zuhanyzóhelyiség, ahol negy­ven fő részére három zu­hanyzó készült. Élénk vita alakult ki a szakszervezeti bizalmia­k jogköréről, akár­csak a 31-as üzemben is, ahol Berecz János, a szak­­szervezeti bizottság titkára is kifejtette véleményét. Fügedi János 35-ös üze­mi vasraktáros hozzászólásá­ban a kis méretű köpenyek és gumikesztyűk kicserélé­sét szorgalmazta, több dol­gozó kérte a mosdókban a Mikofen lábhintőpor végle­gesítését. Orosz Bertalan, a gyár­tástechnológiai főosztály párttitkára köszönetet mon­dott a főosztály dolgozói­nak az árvízkárosultak ré­szére nyújtott segítségért. Debreczeni Tibor főtechno­lógus a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelése érde­kében vállalt, a szocialista címért küzdő főosztály újabb célkitűzéséhez fűzött kom­mentárt és a brigádok tag­jai a munkahelyük, a kör­nyezetük csinosítására moz­gósította. S. I. fi gépipar kiváló dolgozója Bereczky László, vállala­tunk műszaki tájékoztatási irodájának vezetője a KGM kiváló dolgozója megtisztelő jelvény tulajdonosa lett. Ti­zenöt éve fáradhatatlan, lel­kes vezetője az egri gépipa­ri technikumnak, amely vál­lalatunk szakember-, illetve technikus-utánpótlását éveik óta biztosítja. Mi további munkájához ugyanilyen lel­kesedést, szakmai-pedagógu­si felkészültséget, jó egész­séget kívánunk Bereczky Lászlónak. Tudja-e... ... hogy vállalatunk a me­gyében az elsők között, két évvel ezelőtt, 1968. június 1- én vez­ette be a heti 44 órás munkaidőt? ... hogy az utóbbi évek célszerű vállalati gazdaság­politika eredményeként vég­­legesedik gyárunk profilja, ahol máris a finommecha­nikai jelleg a meghatározó, s a vállalati gazdálkodás eredményét javító gyártmá­nyok darabszáma növekszik erőteljesebben ? ... hogy miután­ egyes gyártmányokra önálló kül­kereskedelmi jogot kapott a Finomszerel­vénygyár, erőtel-1970. július hó j esőbben fejlesztjük külke­reskedelmi tevékenységün­ket és ennek kapcsán egyre több országgal kerülünk és kerültünk kapcsolatba, • s te­remtjük meg gyártmányaink exportálásának piaci feltéte­leit? ... hogy a vállalat átala­­­kulásának megfelelően sike­rül a gyár egész területén változásokat eszközölni. Évek óta szemmel is jól látható változás, fejlődés megy vég­be, új üzemek, csarnokok épülnek, módosulnak a régi­ek, s ez a folyamat még kö­rülbelül 2—3 évig fog tar­tani? ... hogy az elmúlt tíz év alatt 112 lakást sikerült vál­lalatunk dolgozói számára biztosítani. Ebből 72 lakást a vállalat építtetett az ötös és a kettes lakótelepen? önként jönnek — Minden csepp vér érté­kes és fontos a szenvedő betegek meggyógyításához! — ezt a gondolatot érzi át az a sok véradó, aki önzet­lenül vérvételre nyújtja a karját. A Népújság is hírül adta, a közelmúltban lezajlott véradó napokon a bervai dolgozóktól 122 liter vér gyűlt össze az egri kórház részére. A véradó napok után bensőséges ünnepségre került sor a kultúrházban. A véradókat ünnepelték ezen a déután, s a köszö­netet mondók között jelen volt Kormos Vencel Borsod­­nádasdról, Dér Béláné egri építészmérnök és Tóth Jó­zsef­né 17-es üzemi dolgozó, akik meghatott szavakkal mondtak köszönetet meg­­mentőiknek, Pál István, An­tal Miklós, Szűcs István, Sütő Sándorné és Búzás Sándor véradóknak. Tóthné az ünnepségre el­hozta kislányát, az ötéves Magdikét is, aki picike hú­ga nevében a sok jelenlévő előtt felállt egy székre és a mikrofon előtt mondta: „­ Köszönöm szépen a néniknek és a bácsiknak, hogy édesanyánk életét megmentették.” A kórházi mentők tudnák csak megmondani, hogy a gyárunkban is hány ilyen „néni” és „bácsi” van, aki­re váratlanul is lehet szá­mítani. Csuhás Miklós 20-as üzemi szakmunkás, Prucz László villanyszerelő és még nagyon sokan önként, agitá­­lás nélkül jöttek el most is a térítés nélküli véradó na­pokra, s önzetlenül jönnek bizonyára ezentúl is, ha véradásra kerül sor a gyár­ban, vagy ha éjszaka meg­áll a mentőautó a kapujuk előtt, mert sürgősen vért kér a kórház egy életveszé­lyes sérüléshez. A finomszerelvénygyári Vöröskereszt és az egri kór­ház a véradó ünnepségen ez alkalommal a következő aktíváknak adott át aján­dékot: Központi iroda: Betók Kálmán, Fekete Piroska, Jakab Ernőné, Jászkuty Zoltánná, Lájer Lászlóné, Soltész József. Orvosi rendelő: Rostás Istvánná. Gyártmányfejlesz­tési főosztály: Isóczky Dé­nes. VI-os raktár: Juhász Rózsa. 7-es üzem: Csuhalyi Miklós. 15-ös üzem: Benedek Re­­zsőné, Oravecz László, Ko­vács János, Bajzáth Oszkár. 17-es üzem:Pócs László, Du­dás József, Svábenszki Im­re, Sárosi Lászlóné. 23-as üzem: Sűrű Andrásné, Dávid Bertalan. 20-as üzem: Kalanovics József, Kovács Jánosné, Pál István, Soós Tivadarné. 31-es üzem: Jágerszki Já­nosné, Kovács Istvánná, Csuhaly József, Hegedűs Anna, Takács Zoltán, Sütő Sándorné. 26-os üzem: Nagy Ernőné, Dósa László, Adelsberger Adorján, Birincsik István Jakab Endre. 35-ös üzem: Bátori József Búzás Béla, Kovács Lász­lóné, Pásztor Jánosné, Sugár Pálné, Szalai Margit, Takács Éva, Terenyei István. 37-es üzem: Horváth Lász­lóné és Takács Lászlóné. Sárosi Lászlóné, a vállalati Vöröskereszt titkára átveszi a adó közösségének járó elismerő zászlót. megye második legjobb vér- Négerek között Zamárdiban Egerben hiába esik na­ponta az eső, a Balatonra igazi nyár, napfény, pompás időjárás köszöntött. Zamár­di üdülőnkben már az ötö­dik turnus élvezi az idei nyaralás örömeit. Balogh bácsi rózsái Aki már negyedik éve még minden nyáron leuta­zott zamárdi paradicso­munkba, az láthatja évről évre, hogyan fejlődik, csino­­sodik nyaralótelepünk. Az új gondnokok, is, akárcsak elő­deik, mindent megtesznek a kedves vendégek kényelmé­ért. A népszerű Erzsike né­niék sokat dolgoznak azért, hogy az egyszerre beutalt negyvenhat fős csoport jól érezze magát. Balogh bácsi nagy szeretettel gondosko­dik többek között a virágok ápolásáról is, a kőágyakban gyönyörű rózsák nyílnak. Az első és a második csoport beutaltjai önként még tisz­togatási munkát is vállaltak: a parti szegély vizéből ös­­­szegyűjtötték a vízbe dobált sörösüveg-maradványokat. Vajon hogyan kerültek ezek a veszélyes üvegcserepek a tó vizébe? Zupkó Erika, Kuksi és Murányi Jutka, Szöszi olyan ragyogóan érezték magukat, hogy szüleiket addig kér­lelték, míg a következő cso­porttal is Zamárdiban ma­radhattak. A két kislány, szüleiknek írt levelében örömmel tudatta, hogy: „mindenki ránk vigyáz” Belépés strandpapucsban Főleg KISZ-f­ia­talokból verbuvált turnus vette bir­tokába zamárdi kincsünket. A harminckét fiatallal együtt a humor, a derű már az első perctől kezdve az üdülőbe költözött. Az is­merkedési esten szigorú eti­kett szerint, csak strandpa­pucsban lehetett megjelen­ni. Szemfüles lányaink min­den üdülőtársukról találó rí­meket faragtak, s a bemu­tatkozást a kollektív költé­szet egy-egy csasztuskája jelentette. Reggeltől estig, tíz napon át hangos volt a víz, a csó­nak, a part a nyaralók vi­dám szórakozásaitól. A fiúk hódoltak a foci szépségeinek, szállt a tollaslabda, patto­gott a kaucsuk is, a lányok asztalitenisz-versenyében kü­lönösen remekelt Veres Er­zsike és Juhász Margó, akik még díjat is nyertek. Badacsonyi hajókirándu­lás tette még változatosab­bá az egyébként is sokszínű programot. Útban visszafelé Zamárdiba, a Helka sétaha­­jó fedélzetén a négy és fél órás „tengeri” utazás után akik úgy döntöttek, mégsem szegődnek el matróznak, azok Balatonföldvártól in­­káb az autóbuszt választot­ták. Egész napi játék, fürdés után a késő esti szórakozó­helyek felfedezésére rajok­ban indultak a fiatalok. (Most már nem strandpa­pucsban) a siófoki Pipacs bártól a zamárdi Muskátli táncos szórakozóhelyig sok helyen megfordultak a ber­­vai nyaralók. Egy jó tanács a következő csoport vendé­geinek: a „jól” számoló ba­latoni pincérek udvariasan megköszönik a figyelmes vendégnek, ha észreveszi té­vedésüket ... Meg kellene nyúltani.. . Bent vagyunk a vízben, amikor elhangzott egy ara­nyos gyermekmondás. A há­roméves Kivés Tomika a fürdőzőket utánozva beug­rott a Balatonba, s úszás­tudás nélkül igen meglepő­dött a nagy vízben. Szülei­nek, miután összeteremtet­ték, csak annyit mondott: — Úgy megfulladtam... — Jutka? — Te vagy az, Kati? Olyan szép sötét színed lett, alig ismerek rád. A vé­get érni nem akaró nótás­­kedvű záróesten a néger* barnára pirult hableányok és habfiúk meglepve konstatál­ták, hogy letelt a szabadsá­guk. Akárhogy is gondolkoz­­­tak, nem tudtak rájönni, hogyan lehetne megfékezni zamárdi üdülőnkben a na­pok vágtatását.. Karavánsebesség — Milyenek a gépkocsi­közlekedési viszonyok a Ba­latonnál? — érdeklődnek az autótulajdonosok Két példát mondunk el. Június 21-én, vasárnap délután például a labdarúgó-világbajnokság döntője miatt a Balatontól a fővárosig egy karaván volt az egész országúton, Si­ófoktól Budapestig gépko­csink is egy óra tíz perc alatt futotta le az utat. Egy héttel később ugyancsak Si­ófokról délután fél hatkor indultunk, s egy karambol miatt este fél tízre jutot­tunk el Pestig. Ilyen körül­ményekkel az autósoknak mindig számolniuk kell. Simon Imre Egy kis víz, egy kis csónak, egy kis napfény, s máris négerbarna az ember... (Tóth István felvétele)

Next