Bervai Figyelő, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
Szakszervezeti taggyűlések üzemeinkben Hová lett 622 nap? — 9 millió forint egészségvédelemre Sürgetik az üzemi konyha átadását — Ivóvizet kérnek A 19-es üzemben a délutáni és éjszakai műszakban nincs telefon — Vita a bizalmi jogköréről — Nagyobb az előtér mint a mosdó Az üzemenként megtartott szakszervezeti taggyűléseken a műhelybizottsági titkárok ismertették a vállalati szakszervezeti bizottság beszámolóját a szakszervezeti demokrácia érvényesüléséről, a szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizottság munkájáról. A szakszervezeti demokrácia érvényesülése és megvalósulása vállalatunknál elsődlegesen a taggyűléseken, a szakszervezeti csoportbizalmi értekezleteken, a műhelybizottságok megbeszélésein keresztül érvényesül és ezt az érvényesülést folyamatosan kell biztosítani. Az év legfontosabb feladatának tartotta a szakszervezeti tanács, az 1970. évi kollektív szerződés megfelelő vitáját, elkészítését és a vállalattal közösen történő jóváhagyását. Ezenkívül a munkatervnek megfelelően a szakszervezeti bizottság havonként megtartotta ülését és napirendre tűzött olyan fontos kérdéseket, mint a szocialista munkaverseny vállalatunknál, a vállalati munkavédelmi intézkedési terv jóváhagyása, a részesedési alap jóléti keretének felhasználása, a vállalat szociális ellátottsága, a bérügyi helyzet, az 1970. évi bérfejlesztés felhasználása, a szakszervezeti és tömegoktatás eredményei. Megvizsgálta az szb-ülés a társadalombiztosítási kötelezettségek teljesítését, azok szolgáltatásait. 1969-ben összesen 42 721 nap esett ki táppénzes állomány miatt, amelyből üzemi baleset következtében 622 nap kiesés jelentkezett. Táppénzre 1 millió 989 ezer forintot, anyasági, gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra közel 4 és fél millió forintot, gyógyszer, orvosi kezelés, kórházi ápolás, táppénz címén 9 millió 270 forintot fizettünk ki. Láthatjuk, a vállalatnak komoly milliókba kerül a dolgozók egészségvédelme és egyéb szociális juttatásai, ezért szükséges, hogy a munkahelyek vezetői és a dolgozók kölcsönösen nyújtsanak segítséget egymásnak az egészséges munkakörülmények biztosítása érdekében. A műhelybizottsági titkárok beszámolói után több taggyűlésen élénk hozzászólások következtek. A központi iroda I. és II. dolgozói a vállalati konyha mielőbbi elkészítését sürgetik. A tervek szerint a konyha átadása július végére várható. A központi iroda II. szakszervezeti tagsága többek között kifogásolta az új irodaépület emeletén a kibírhatatlan hőséget, amelyet véleményük szerint egy-egy asztali ventillátorral lehetne enyhíteni. Ugyancsak felmerült az anyagvizsgáló osztály fűtési gondja a vegyi labor hőmérséklete, amely teljesen labilis, a munka végzésére is kihatással van, de a mérések pontosságát is hátráltatja, akárcsak a szerszámüzem nagy pontossággal dolgozó munkahelyein. A központi irodában egy nőfelelős kijelölését indítványozzák, ugyanakkor a vállalati függetlenített nőfelelős kinevezése, illetve szükségessége mellett is állást foglalnak. Az „F” üzemegységben Dudás József művezető a már 1969-ben is kért ivóvízellátást sürgette, ebben az üzemben ugyanis ihatatlanul meleg a víz, legalább egy hűtőszekrény beállítását kérik. Ferenczi Miklós csoportvezető szintén sürgős feladatra hívta fel a figyelmet: a délutános és az éjszakai műszakban semmiféle telefonálási lehetőség nem áll rendelkezésükre, ami pedig nélkülözhetetlen lenne, mert baleset, vagy tűz alkalmával nem tudnak összeköttetést teremteni senkivel. A művezetői irodába halaszthatatlanul kérnek egy telefonkészüléket ! A 17-es üzemben Füst István géplakatos azt kifogásolta, hogy a délutáni műszakban nincs anyagmozgató és ezt a munkát a lakatosoknak vagy a normában dolgozóknak kell elvégezniük. Kovács László műhelybizottsági titkár és még többen azt tették szóvá, hogy a mosdló előtere, a WC nagyobb területen van a 17- es üzemben, mint maga a zuhanyzóhelyiség, ahol negyven fő részére három zuhanyzó készült. Élénk vita alakult ki a szakszervezeti bizalmiak jogköréről, akárcsak a 31-as üzemben is, ahol Berecz János, a szakszervezeti bizottság titkára is kifejtette véleményét. Fügedi János 35-ös üzemi vasraktáros hozzászólásában a kis méretű köpenyek és gumikesztyűk kicserélését szorgalmazta, több dolgozó kérte a mosdókban a Mikofen lábhintőpor véglegesítését. Orosz Bertalan, a gyártástechnológiai főosztály párttitkára köszönetet mondott a főosztály dolgozóinak az árvízkárosultak részére nyújtott segítségért. Debreczeni Tibor főtechnológus a nemzeti jövedelem 1 százalékos növelése érdekében vállalt, a szocialista címért küzdő főosztály újabb célkitűzéséhez fűzött kommentárt és a brigádok tagjai a munkahelyük, a környezetük csinosítására mozgósította. S. I. fi gépipar kiváló dolgozója Bereczky László, vállalatunk műszaki tájékoztatási irodájának vezetője a KGM kiváló dolgozója megtisztelő jelvény tulajdonosa lett. Tizenöt éve fáradhatatlan, lelkes vezetője az egri gépipari technikumnak, amely vállalatunk szakember-, illetve technikus-utánpótlását éveik óta biztosítja. Mi további munkájához ugyanilyen lelkesedést, szakmai-pedagógusi felkészültséget, jó egészséget kívánunk Bereczky Lászlónak. Tudja-e... ... hogy vállalatunk a megyében az elsők között, két évvel ezelőtt, 1968. június 1- én vezette be a heti 44 órás munkaidőt? ... hogy az utóbbi évek célszerű vállalati gazdaságpolitika eredményeként véglegesedik gyárunk profilja, ahol máris a finommechanikai jelleg a meghatározó, s a vállalati gazdálkodás eredményét javító gyártmányok darabszáma növekszik erőteljesebben ? ... hogy miután egyes gyártmányokra önálló külkereskedelmi jogot kapott a Finomszerelvénygyár, erőtel-1970. július hó j esőbben fejlesztjük külkereskedelmi tevékenységünket és ennek kapcsán egyre több országgal kerülünk és kerültünk kapcsolatba, • s teremtjük meg gyártmányaink exportálásának piaci feltételeit? ... hogy a vállalat átalakulásának megfelelően sikerül a gyár egész területén változásokat eszközölni. Évek óta szemmel is jól látható változás, fejlődés megy végbe, új üzemek, csarnokok épülnek, módosulnak a régiek, s ez a folyamat még körülbelül 2—3 évig fog tartani? ... hogy az elmúlt tíz év alatt 112 lakást sikerült vállalatunk dolgozói számára biztosítani. Ebből 72 lakást a vállalat építtetett az ötös és a kettes lakótelepen? önként jönnek — Minden csepp vér értékes és fontos a szenvedő betegek meggyógyításához! — ezt a gondolatot érzi át az a sok véradó, aki önzetlenül vérvételre nyújtja a karját. A Népújság is hírül adta, a közelmúltban lezajlott véradó napokon a bervai dolgozóktól 122 liter vér gyűlt össze az egri kórház részére. A véradó napok után bensőséges ünnepségre került sor a kultúrházban. A véradókat ünnepelték ezen a déután, s a köszönetet mondók között jelen volt Kormos Vencel Borsodnádasdról, Dér Béláné egri építészmérnök és Tóth Józsefné 17-es üzemi dolgozó, akik meghatott szavakkal mondtak köszönetet megmentőiknek, Pál István, Antal Miklós, Szűcs István, Sütő Sándorné és Búzás Sándor véradóknak. Tóthné az ünnepségre elhozta kislányát, az ötéves Magdikét is, aki picike húga nevében a sok jelenlévő előtt felállt egy székre és a mikrofon előtt mondta: „ Köszönöm szépen a néniknek és a bácsiknak, hogy édesanyánk életét megmentették.” A kórházi mentők tudnák csak megmondani, hogy a gyárunkban is hány ilyen „néni” és „bácsi” van, akire váratlanul is lehet számítani. Csuhás Miklós 20-as üzemi szakmunkás, Prucz László villanyszerelő és még nagyon sokan önként, agitálás nélkül jöttek el most is a térítés nélküli véradó napokra, s önzetlenül jönnek bizonyára ezentúl is, ha véradásra kerül sor a gyárban, vagy ha éjszaka megáll a mentőautó a kapujuk előtt, mert sürgősen vért kér a kórház egy életveszélyes sérüléshez. A finomszerelvénygyári Vöröskereszt és az egri kórház a véradó ünnepségen ez alkalommal a következő aktíváknak adott át ajándékot: Központi iroda: Betók Kálmán, Fekete Piroska, Jakab Ernőné, Jászkuty Zoltánná, Lájer Lászlóné, Soltész József. Orvosi rendelő: Rostás Istvánná. Gyártmányfejlesztési főosztály: Isóczky Dénes. VI-os raktár: Juhász Rózsa. 7-es üzem: Csuhalyi Miklós. 15-ös üzem: Benedek Rezsőné, Oravecz László, Kovács János, Bajzáth Oszkár. 17-es üzem:Pócs László, Dudás József, Svábenszki Imre, Sárosi Lászlóné. 23-as üzem: Sűrű Andrásné, Dávid Bertalan. 20-as üzem: Kalanovics József, Kovács Jánosné, Pál István, Soós Tivadarné. 31-es üzem: Jágerszki Jánosné, Kovács Istvánná, Csuhaly József, Hegedűs Anna, Takács Zoltán, Sütő Sándorné. 26-os üzem: Nagy Ernőné, Dósa László, Adelsberger Adorján, Birincsik István Jakab Endre. 35-ös üzem: Bátori József Búzás Béla, Kovács Lászlóné, Pásztor Jánosné, Sugár Pálné, Szalai Margit, Takács Éva, Terenyei István. 37-es üzem: Horváth Lászlóné és Takács Lászlóné. Sárosi Lászlóné, a vállalati Vöröskereszt titkára átveszi a adó közösségének járó elismerő zászlót. megye második legjobb vér- Négerek között Zamárdiban Egerben hiába esik naponta az eső, a Balatonra igazi nyár, napfény, pompás időjárás köszöntött. Zamárdi üdülőnkben már az ötödik turnus élvezi az idei nyaralás örömeit. Balogh bácsi rózsái Aki már negyedik éve még minden nyáron leutazott zamárdi paradicsomunkba, az láthatja évről évre, hogyan fejlődik, csinosodik nyaralótelepünk. Az új gondnokok, is, akárcsak elődeik, mindent megtesznek a kedves vendégek kényelméért. A népszerű Erzsike néniék sokat dolgoznak azért, hogy az egyszerre beutalt negyvenhat fős csoport jól érezze magát. Balogh bácsi nagy szeretettel gondoskodik többek között a virágok ápolásáról is, a kőágyakban gyönyörű rózsák nyílnak. Az első és a második csoport beutaltjai önként még tisztogatási munkát is vállaltak: a parti szegély vizéből összegyűjtötték a vízbe dobált sörösüveg-maradványokat. Vajon hogyan kerültek ezek a veszélyes üvegcserepek a tó vizébe? Zupkó Erika, Kuksi és Murányi Jutka, Szöszi olyan ragyogóan érezték magukat, hogy szüleiket addig kérlelték, míg a következő csoporttal is Zamárdiban maradhattak. A két kislány, szüleiknek írt levelében örömmel tudatta, hogy: „mindenki ránk vigyáz” Belépés strandpapucsban Főleg KISZ-fiatalokból verbuvált turnus vette birtokába zamárdi kincsünket. A harminckét fiatallal együtt a humor, a derű már az első perctől kezdve az üdülőbe költözött. Az ismerkedési esten szigorú etikett szerint, csak strandpapucsban lehetett megjelenni. Szemfüles lányaink minden üdülőtársukról találó rímeket faragtak, s a bemutatkozást a kollektív költészet egy-egy csasztuskája jelentette. Reggeltől estig, tíz napon át hangos volt a víz, a csónak, a part a nyaralók vidám szórakozásaitól. A fiúk hódoltak a foci szépségeinek, szállt a tollaslabda, pattogott a kaucsuk is, a lányok asztalitenisz-versenyében különösen remekelt Veres Erzsike és Juhász Margó, akik még díjat is nyertek. Badacsonyi hajókirándulás tette még változatosabbá az egyébként is sokszínű programot. Útban visszafelé Zamárdiba, a Helka sétahajó fedélzetén a négy és fél órás „tengeri” utazás után akik úgy döntöttek, mégsem szegődnek el matróznak, azok Balatonföldvártól inkáb az autóbuszt választották. Egész napi játék, fürdés után a késő esti szórakozóhelyek felfedezésére rajokban indultak a fiatalok. (Most már nem strandpapucsban) a siófoki Pipacs bártól a zamárdi Muskátli táncos szórakozóhelyig sok helyen megfordultak a bervai nyaralók. Egy jó tanács a következő csoport vendégeinek: a „jól” számoló balatoni pincérek udvariasan megköszönik a figyelmes vendégnek, ha észreveszi tévedésüket ... Meg kellene nyúltani.. . Bent vagyunk a vízben, amikor elhangzott egy aranyos gyermekmondás. A hároméves Kivés Tomika a fürdőzőket utánozva beugrott a Balatonba, s úszástudás nélkül igen meglepődött a nagy vízben. Szüleinek, miután összeteremtették, csak annyit mondott: — Úgy megfulladtam... — Jutka? — Te vagy az, Kati? Olyan szép sötét színed lett, alig ismerek rád. A véget érni nem akaró nótáskedvű záróesten a néger* barnára pirult hableányok és habfiúk meglepve konstatálták, hogy letelt a szabadságuk. Akárhogy is gondolkoztak, nem tudtak rájönni, hogyan lehetne megfékezni zamárdi üdülőnkben a napok vágtatását.. Karavánsebesség — Milyenek a gépkocsiközlekedési viszonyok a Balatonnál? — érdeklődnek az autótulajdonosok Két példát mondunk el. Június 21-én, vasárnap délután például a labdarúgó-világbajnokság döntője miatt a Balatontól a fővárosig egy karaván volt az egész országúton, Siófoktól Budapestig gépkocsink is egy óra tíz perc alatt futotta le az utat. Egy héttel később ugyancsak Siófokról délután fél hatkor indultunk, s egy karambol miatt este fél tízre jutottunk el Pestig. Ilyen körülményekkel az autósoknak mindig számolniuk kell. Simon Imre Egy kis víz, egy kis csónak, egy kis napfény, s máris négerbarna az ember... (Tóth István felvétele)