Bervai Figyelő, 1973 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

VOL évfolyam, 1. szám BÉRVAJ A finomszerelvénygyár pArtbizottságának lapja Eredményeink, további céljaink! írta: Kocza Imre vezérigazgató Nehéz, de sikeres év. Ezt lehetne szűk­szavúan írni 1972. évi munkánkról. Az itt élő és dolgozó ember azonban tudja, hogy a „nehéz” szó milliónyi gondot, töprengést, számítgatásokat, újabb és újabb elhatározá­sokat, intézkedéseket jelentett az év során, hogy végül az év jellemzéséhez a „sikeres” jelző is alkalmazható legyen. Most, hogy egy kicsit kifújtuk magunkat, már felszabadultabban tekinthetünk vissza az évre, hogy számba vegyük hibáit, ered­ményeit. Szerződésekkel, távlati megállapodásokkal alátámasztott évet kezdtünk 1972 .év elején, s minden okunk megvolt a bizakodásra. A feladatvégrehajtás belső feltételei rendezet­tek voltak, de alig kezdődött meg az év, a kedvezőtlen piaci körülmények éreztették ha­tásukat. A belföldi olajkályhaigény jelentős csök­kenése nemcsak belföldi vevőink rendelés­visszamondásait eredményezte, hanem ettől súlyosabb dolog is bekövetkezett, mivel a magyar olajkályha-túltermelés miatt import­kályhák behozatalát eszközölni nem lehetett, meghiúsult 700 ezer dollár értékű jugoszláv szállítási ügyletünk. A bajokat tetőzte, hog­y a járműprogram módosítása miatt csökkent az Ikarus ajtónyitó berendezés 1972. évi da­rabszáma, s­ módosulás történt speciális fel­adatunknál is. C okán valószínű nem érzékelték, de a vállalat minden illetékes szervénél lá­zas munka kezdődött a kialakult helyzet re­ális felmérésére, s a helyzetet normalizáló, új, szükséges intézkedések megtételére. Az eredeti tervtől eltérő, új munkák vég­zésére is sor került. Különböző bérmunkák kerültek bevonásra. Az egri és hevesi dolgo­zóknak újabb termékek munkafogásaival kel­lett megismerkedniük. Ha nem is jugoszláv rendelésre, de mégiscsak gyártottunk olaj­­kályha-alkatrészeket, melyeket Romániában zománcoztattunk, hogy ezzel is elősegítsük az olajszabályozó kiszállításunkat. Új piacokat kerestünk, s így került sor olajszabályozó kiszállításra a Szovjetunióba és Romániába. Ezzel kapcsolatban további kedvező tárgyalásaink folynak. Megrendelőinkkel történt megállapodás alapján sor került kompresszorgyártásunk felmérésére, mely rendkívüli feladatok meg­oldását igényelte ezen a területen. Ezek a munkák már többé-kevésbé min­denki részére érzékelhetőek voltak, egyrészt a többletmunkákban való részvétel miatt, másrészt — sajnos tudom, dolgozóink ennek nem nagyon örülnek —, kénytelenek voltunk bizonyos átcsoportosításokat is végrehajtani az év során. A kialakult új helyzetnek megfelelően, módosítottuk eredeti tervünket. Az új terv valamivel kevesebb árbevétel elérését tűzte ki célul mint az eredeti, de minden lé­nyeges minőségi mutatót változatlanul ha­gyott, ami egyértelműen azt jelentette: az eddigitől is jobb gazdálkodást kell folytat­nunk, hogy az 1972-es év eredményesen fe­jeződjön be. Új tervünk mindenki számára biztosított egész évben munkalehetőséget, s a juttatások mértékét az eredeti tervnek megfelelően hagyta meg. Pontos számaink majd csak az éves mér­leg elkészülte után lesznek, várhatóan azon­ban adataink az alábbiak szerint alakulnak: összes árbevételünk 630—640 millió forint között lesz. A módosított terv számától ma­gasabb, összes export árbevétel kb. 88 millió forint. Ebből szocialista export 31 millió, tő­kés export 57 millió . Termelésfelfutásunkat 100 százalékban ter­melékenységnövekedéssel fedeztük, sőt, össz­létszámunk a tavalyi szint alatt maradt. Az egy munkásra jutó napi termelési ér­tékünk 787,— forint, költségszintünk 82,3 százalék. K­­yereségünk várhatóan 108—109,5 mil­­lió forint között alakul. Eredeti ter­vünk 108 millió forintot irányzott elő. Alapbérfejlesztésünk 1972-ben több mint 1 százalék volt, ez jóval magasabb, mint am­it eredeti tervünk és kollektív szerződé­sünk rögzít. Eredeti tervünk nem irányozta elő azt, hogy karácsony előtt ismét jutalmat fizes­sünk ki a dolgozóinknak. Évközi helyzetünk sem olyan volt, hogy ebben reménykedni le­hetett volna. Mégis, az a megfeszített, lelkes munka, mely főleg a II. félévet jellemezte, meghozta gyümölcsét, s ha nem is nagy ös­­­szegek kerültek a borítékba, a karácsonyi ju­talom, úgy gondolom, a kételkedőket is meg­győzte munkánk eredményességét illetően. A számok mellett sok egyéb is fémjelzi 1972-es munkánk sikerét. Hogy csak néhányat említsek ezek közül: megindult az egyes nagykompresszorok, a MECMAN 1300- as henger, az Ikarus ajtónyitó berendezés, az új típusú villogó automata gyártása. Felké­szültünk további nagy kompresszor típus, az OS—2 olajszabályozó, MECMAN-szelepek gyártására. Újabb gyártási műveletek tele­pültek Egerből Hevesre és Budapestről Eger­be. Átadásra került új galvanizálóüzemünk, tovább folytattuk a gyári közműhálózat re­konstrukcióját, bővítettük hevesi előüzemün­­ket, s befejezéshez közeledik a végleges he­vesi gyáregység. Lehetne sorolni e tényeket. Mind mun­kánk eredményeként jött létre. Elkészültek terveink 1973-ra. Azt szokták mondani, s ez a mi esetünkben is igaz, ez az év sem lesz könnyebb, mint a tavalyi volt. Összes tevékenységünk árbevételét 674 millió forintra tervezzük. Feladatainkat vál­­tozatlan­ létszámmal kívánjuk megoldani, vagyis a felfutást 100 százalékban termelé­kenységnöveléssel kell fedezni. Exportunkat a 72. évi 88 millió forintról 101 millióra kívánjuk növelni. Ezen belül egyaránt tervezzük a szocialista és tőkés ex­­­portunk növekedését. Nyereségünk tervezett összege 115 millió forint, ami az idei szintű évközi és év végi juttatások mellett 4 százalékos alapbérfej­lesztést biztosít a központi bérjuttatásokon túlmenően, minden állománycsoportban. Bérszínvonalunk (az egy főre jutó évi át­lagkereset) 1973-ban 25 500 forint lesz. T­ermészetesen hosszan lehetne sorolni azokat a feladatokat, melyek fenti számok érvényre jutását eredményezik, s aminek végrehajtását tervezzük. Ilyenek a legfontosabbak közül: a budapesti­­ gyáregységünk termékeinek végleges lehozatala Egerbe, s a budapesti szerszám- és célgépgyártó bázis megteremtése, a hevesi gyáregységünk végleges be­üzemelése, megnövekedett kompresszorprogramunk sikeres végrehajtása, MECMAN-gyártásunk kibővítése, s több irányú exporttevékenységünk elindítása, olajszabályozóink számára újabb export­piaci lehetőségek biztosítása, galvanizáló üzemeink nagyobb mértékű ter­helésének biztosítása, kapacitáskihasználásunk jelentős növelése, üzem- és munkaszervezési elképzeléseink maradéktalan végrehajtása, új termék bevonási feltételeinek megte­remtése, létszámarányaink kedvezőbb kialakítása. A felsoroltak is meggyőznek mindenkit arról, hogy 1973. évben is meglesz mindenki­nek a szorgos teendője, s továbbra is arra van szükség, hogy mindenki legjobb képes­sége szerint végezze feladatát. Engedjék meg, hogy az 1972. éves terve­ink eredményes teljesítéséért, végzett mun­kájukért köszönetet mondjak valamennyiük­nek, Egerben, Budapesten és Hevesen dolgo­zóknak, s kérjem önöket, hogy lelkiismeretes munkájukkal segítsék elő az 1973. évre kitű­zött feladataink sikeres teljesítését is. Ehhez a munkához mindenkinek nagyon jó egészséget, az új évben sok sikert és bol­dogságot kívánok. 1973. január hó Termelő üzemeink ’72-ben is „állták a sarat“ Kimutatások, számszerű statisztikák elemzésével még nem tehettünk pontot a múlt év végére, üzemeink kollek­tívájának tevékenységét azonban már értékelhetjük a következőkben Szabó István termelési osztály­vezető sze­mével. — 1972 nehéz évünk volt, különösen a II. félévben sok olyan plusz feladat jelentke­zett, ami próbára tette az embereket, üzemeink nagy részénél, de összességében a végeredmény jó. Éves tervét minden terület teljesítette. 35-D ÜZEMEK. A IV. ne­gyedéves MECMAN meg­rendelés késése miatt voltak problémáink, de végső soron nem lett akadálya annak, hogy időben zárhasuk az évet. 31-ES ÜZEM. Ez az üze­münk volt a legnehezebb helyzetben az utóbbi hóna­pokban. Az olajszabályozó­kompresszor termelés átcso­portosítása azt jelentette, hogy a,­ üzem IV. negyed­éves programja körülbelül tizenöt millió forinttal (meg­közelítően 20 ezer kiskomp­­resszor) emelve lett. Az emelt program mellett három új kompresszor gyártásának biztosítása alapos erőpróbát jelentett, de igen nagy erőfe­szítéssel sikerült ezt a plusz munkát elvégezni. Köszönhe­tő az üzemi kollektíva nagy­szerű hozzáállásának és a társszervek lelkiismeretes se­gítségének, hogy nem fulladt kudarcba a vállalkozás. So­kat tudnék mondani azokról, a plusz munkát nem sajnáló emberekről, akik „agitálás” nélkül dolgoztak — azt hi­szem így fejezhetem ki leg­jobban „éjt nappallá téve” — a tervteljesítés sikeréért. 37-ES Ü­­EM. A 37-ből az 59-es, új ü­em­be való átköl­tözés feladatai mellett sem volt probléma a termeléssel, mondhatom zökkenőmente­sen teljesítették az éves ter­vet. „G” ÜZEM. Külön kiemel­kedő, hogy a „G” történeté­ben először év végi hajrá nélkül ment a termelés. En­nek okát főleg a jó munka­szervezésben, a szervezetlen­ségek felszámolásában lá­tom. „F” ÜZEM IV. negyedévi kooperációs problémák elle­nére sikeresen zárta az évet. HEVESI GYÁREGYSÉG. Ahhoz képest, hogy új embe­rekkel, számukra eddig isme­retlen és nem egyszerű fel­adatokat kellett megoldani, elégedettséggel nyugtázhat­juk a termelés alakulását. Az árbevétel kedvező alakulása érdekében vállalt bérmun­kák (például centrifuga fék­rudazat, villanybojler jelző­lámpa, biztonsági szelep) el­végzése nem okozott különö­sebb gondokat. Összegezve az elmondotta­kat: az ütemes kiegyensúlyo­­zott termelést objektív körül­mények miatt az év második felében nem tudtuk biztosíta­ni, de azt hiszem nem elbi­zakodottság azt mondani, hogy éppen ezért elégedetten nyugtázhatjuk a sikeresen zárt évet. — A jövőt illetően az az ér­zésem, hogy az értékesítési és profil problémák miatti mélyponton túljutottunk. Ki­egyensúlyozott, „stabil” évre számítok 1973-ban. Macz Ernő fi nagy ese­mény — Négy év óta várt pilla­nat! Majoros Jánosné üzemi bérelszámoló, átveszi össz­komfortos új lakása kul­csát ... (Fotó: Pásztor Tibor) Új KISZ-alapszervezet a 15-17-es üzemben A társadalmi és a gazda­sági szervek egyetértésével november hónapban a 15— 17-es üzem együttesen egy új KISZ-alapszervezetet hozott létre. Eddig, a gazdasági egy­ségnek megfelelően, a 35-ös üzem KISZ-alapszervezethez tartoztak az itt dolgozó fiata­lok. A szétválást az indokolta, hogy az üzemek közötti nagy távolság gátolta az eredmé­nyes munkát, ugyanakkor a 15—17-es üzem KISZ-fiatal­­jainak száma és rátermettsé­ge lehetővé teszi, hogy egy gazdasági egységben belül új KISZ-alapszervezetben dolgozzanak. Felvételünk a vezetőség­választó taggyűlés egy pilla­natát örökítette meg. Az új vezetőség első ko­molyabb erőpróbája, a tag­könyvek érvényesítése és a KISZ-alapszervezeti tagság véleményének felmérése, megtörtént. Következő nagy feladatuk az első féléves munkaterv összeállítása lesz. Az új KISZ-alapszervezet tagjai azon munkálkodnak, hogy olyan programot állít­sanak össze, melynek megva­lósításában minden fiatal lelkesen részt vesz.

Next