Bervai Figyelő, 1980 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

'vi 8­E­R­V­A­I A FINOMSZERELVÉNYGYÁR pártbizottságának lapja XV. évfolyam, 1. szám ARA: 1,50 FORINT 1980. január hó Munkánk akkor lesz eredményes, ha termékeink minőségét, korszerűségét állandóan javítjuk Beszélgetés az új év feladatairól — Az új esztendő első nap­jaiban mindenütt számve­tés készül arról, milyen eredményeket értünk el a búcsúzó óévben.­ Ezekből kiindulva szabjuk meg te­endőinket az új esztendő­ben. Az óév utolsó és az új esztendő első napjai a Finomszerelvénygyárban is e számvetés idejét je­lentik. Hogyan értékeli Vezérigazgató elvtárs az elmúlt, 1979-es esztendőt, a gyár életében? Sikeresnek. Alapvető cél­kitűzéseinket a terveinkhez, valamint a népgazdasági el­várásoknak megfelelően — igaz, hogy nagy erőfeszíté­sek árán — de végül is si­került teljesíteni. Végleges adatokat majd a vállalat mérlegbeszámolója fog rögzíteni, de eddigi is­mereteink alapján a követ­kező teljesítési számokat tu­dom elmondani: Alaptevékenységünk árbe­vétele 1,160 millió Ft és ez 7 százalékkal magasabb, mint az előző évi teljesítés. Ezt 1,5 százalékkal kevesebb lét­számmal teljesítettük, mint 1978- ban. A létszámcsök­kentés tervszerű intézkedé­seink eredménye. Munkánk hatékonysága számottevően javult. Eleget tettünk szocialista export­kötelezettségeinknek 4 millió 287 ezer rubel ér­tékben. Ez irányú tervünket, melyet különböző okok miatt az év során többször módo­sítani kellett 15 százalékkal túlteljesítettük. Nagyon bonyolult feladatot jelentett számunkra a tőkés export célkitűzésünk teljesí­tése. Sok izgalmas órát, na­pot éltünk át emiatt az év során. Végül is az erőfeszí­tések meghozták az ered­ményt. Teljesítésünk 5,5 millió dollár, ez az 1978-ban teljesített 4,8 millióhoz ké­pest 14 százalékkal magasabb. Ezzel eleget tet­tünk a tőkés árualapot nö­velő hitelfelvétel során vál­lalt, ez időszakra szóló kö­telezettségünknek. A számok feldolgozása és egyeztetése még most fo­lyik, de azt várjuk, hogy készleteink szintje a terve­zettnek megfelelően fog ala­kulni, ez kb. 2 százalékos forgási nap javulást jelent az előző évihez képest és a vállalati eredmény is több lesz mint a tervezett. Szá­mításaink szerint eredmé­nyünk 7 százalékkal fogja meghaladni az előző évi eredmény szintjét Szükség is van erre, hiszen az év so­rán bérszínvonal növekedé­sünk mértéke meghaladta a 6 százalékot s ennek fede­zetét ki kellett gazdálkodni. Végül is azt tudom mon­dani, hogy jó lett volna ha a tervszerűbb munka felté­teleit biztosabban meg tud­tuk volna teremteni, de et­től rosszabb évünk sosem legyen. Visszatérően állapítjuk meg évről évre, hogy az ál­landóan változó nyugati piaci helyzet, az energia­­hordozók árának állandó emelkedése az egyre nö­vekvő minőségi követel­mények mindig nehezebb és nehezebb feladatok elé állítják az üzemeket. Az 1979- es esztendő sem szű­kölködött ilyen problé­mákban. A Vezérigazgató elvtárs szerint minek kö­szönhető, hogy a gyári kol­lektíva évről évre mégis megbirkózik ezekkel a feladatokkal? Hát nehézségekben való­ban volt részünk 1979-ben is. Egy-két példát ezzel kap­csolatban: Az államközi megállapo­dások következtében ter­vünktől eltérően, csökkent szocialista export kiszállítá­si lehetőségünk. A kontin­gens csökkentése ellenére, a vállalat az elhatározott össz értékesítési tervét nem mó­dosította, a szocialista érté­kesítésre legyártott pneuma­tikus automatika elemek nagy részét sikerült belföldi értékesítésre átirányítani, nem tudtuk viszont teljesen kivédeni az átállás készlet­növelő hatását. A nem rubel elszámolású piaci értékesítésünknél je­lentkező gyakori igénymódo­sulások, a nem kellő ütem­ben érkező specifikus rende­lések rendkívüli feladatokat róttak az előkészítő szervek­re és a termelő üzemekre. Az év során sok esetben nehézséget jelentett a belföl­di partnerek szállítási kése­delme, illetve a nem kellő minőségű és volumenű szál­lításai. A megváltozott országos külkereskedelmi helyzetünk­kel összefüggésben egyes ko­rábban is tőkés import be­szerzésű anyagok engedélye­zése meghosszabbodott, illet­ve egyáltalán nem lehetett beszerezni. A vállalat tervezett mér­leg szerinti eredményének realizálásához számos intéz­kedést tett a takarékosabb költséggazdálkodás, a haté­konyabb készletgazdálkodás, a műszaki fejlesztési tevé­kenység gyorsítása terén. Készletgazdálkodásunk 1979. évben a piaci igények gya­kori változása, a sok eset­ben ütemtelen beszállítások miatt nagymértékben meg­nehezedett. Vállalaton belül ütemterv készült a felhal­mozódott készletek leépíté­sére, az optimálisabb kész­letszint kialakítására vonat­kozóan. E gondok között is tovább­folytattuk termékszerkezet korszerűsítési munkánkat is. 1979. évben befejeztük a két konvertálható árualap bővítő fejlesztésünket, a ház­tartási hűtőkompresszorok gyártási kapacitásának bő­vítését, a 165, 1600-as típu­sú pneumatikus munkaheli­­gerek gyártókapacitásának megteremtését. A háztartási kompresszo­rok kapacitásbővítő beruhá­zásának kivitelezésével együtt jelentős gyártmányfejlesz­tést valósított meg a válla­lat. A tőkés piac egyre fo­kozódó minőségi igényének kielégítése érdekében több lépcsőben fejlesztettük a háztartási kompresszorok műszaki paramétereit, ezen belül elsősorban a zajszint csökkentését, a villamosener­gia felhasználás javítását. A fejlesztések eredménye alap­ján 1979. VII. hónapban megkezdhettük az új típusú kompresszorok sorozatgyár­tását. A tőkés piaci kiszállí­tások eddigi tapasztalatai alapján egyértelmű a minő­ség javulása. Az­ új típusú munkahenge­rek gyártás bevezetésével előbbre tudtunk lépni a pneumatikus elemek ter­mékcsoportnál a tőkés vi­szonylatú export áruszerke­zet hosszabb időszakra vo­natkozó megalapozásában. A pneumatikus elemek termék­­csoport vállalaton belüli részaránya tovább növeke­dett, az új típusú hengerek gyártásindítása mellett az egyéb elemek, elsősorban hő­szelepek választékának vítésével. A diesel kiselemek gyártá­sát megszüntettük, ezt a fel­használókkal, kereskedelmi vállalatokkal történő tervsze­rű egyeztetés előzte meg. A kiselemek gyártásának meg­szüntetésével­­ párhuzamosan bővítettük a nagyelemek gyártási kapacitását. A hatékonyság, a termelé­kenység növelése megköve­telte vállalatunktól, hogy folytassuk a korábbi évek műszaki fejlesztési gyakorla­tát, nevezetesen azt, hogy a növekvő költségeket a mű­szaki fejlesztési és újítási tevékenységek megtakarítá­sánál ellensúlyozzuk. A műszaki fejlesztési, üzemszervezési és újítási te­vékenység eredményeképpen vállalatunk jelentősen csök­kentette a gyártási norma­időket, anyagnormákat, mel­­­lyel jelentős élőmunkát és anyagot takarított meg. További gyártmánykitele­pítéseket is végrehajtottunk a hevesi gyáregységünkhöz. Az ott dolgozó munkatársak egyre biztosabban és ered­ményesebben oldják meg eze­ket a nem kis feladatokat. Hogy hogyan tudjuk meg­oldani évről évre feladata­inkat? Nagyképű lennék ha azt­­ mondanám, hogy ez ná­lunk természetes- Nagyon meg kell dolgozni érte. S ez a gyári­­ kollektíva való­ban évek óta bizonyítja, hogy tud dolgozni. Több mint két és félezer gyárhoz hű, ki­próbált törzsgárdatagunk van. Széles körben kibonta­kozott munkaverseny-moz­­galmunk. A vezetők nagy része az új körülmények tü­zében edzett kipróbált szakember. A munkatársak túlnyomó többsége lelkesen, becsületesen dolgozik. Úgy szoktuk mondani, hogy jó a csapatszellem, mint ahogy elért eredményeink is e csa­patmunkának köszönhetők. Ezt a szellemet szeretnénk erősíteni a továbbiak során is. Köztudomású, hogy az új év egyáltalán nem ígér­kezik könnyebbnek a ko­rábbiaknál. Január 1-től életbe léptek az új sza­bályozók, s változatlanul feladat a minőség állandó növelése, ugyanakkor nagy­ságrendben az sem kisebb, hogy a dolgozók életszín­vonalának szintjét is tart­suk. Melyek azok a fel­adatok, amelyekre a gyár­ban összpontosítani kell az új évben, hogy eredmé­nyesen zárjuk 1980-at is? Ez az év valóban nagyon nehéznek ígérkezik. Bár még nem minden tisztult ki egészen, a megismert köve­telményekhez igazodva ké­szítjük az éves tervünket, határoztuk meg célkitűzése­inket. Ez úgy hangzik röviden, hogy haladunk tovább az ed­dig is eredményesen járt úton, de ezt a haladást min­den tekintetben meg akar­juk gyorsítani, ami gazdál­kodásunk hatékonyságának dinamikusabb növelését je­lenti elsősorban. A vállalati tevékenységek össz árbevételét 2,5—3,0 szá­zalékkal tervezzük növelni, melyen belül folyóáron szá­molva a dollár elszámolású export dinamikája 12—14 százalék, a rubel elszámolá­sú exporté pedig 2—4 szá­zalék. A vállalati értékesítésből 1980. évben várhatóan mint­egy 34—36 százalékot tesz ki az export, melynek 60—61 százaléka dollár elszámolású export. A termelési feladatok vég­rehajtásával együtt a dolgo­zóink keresetének növelése 1980. évben is fő célkitűzé­sünk. A szabályozók változásá­nak együttes hatásaként je­lentősen csökkenni fog a vállalati nyereségtömeg, és így az ebből képezhető ér­dekeltségi alapok is. Mivel a termelésünket mi­nimális mértékben tervez­zük növelni, a vállalati eredmény biztosítása a ter­melési volumen bővítésével, nem oldható meg 1980. év­ben. Ahhoz, hogy a szemé­lyi jövedelmeket 1980. év­ben az elhatározott mérték­ben növelni tudjuk, a ki­emelt feladataink a követ­kezők : — a gazdálkodási költsé­gek csökkentése, a minőség folyamatos javítása, — a tőkés export jövedel­mezőségének emelése, a marketing tevékenység fo­kozása, — a termékek, a termék­­szerkezet korszerűsítésének folytatása, — a beruházási, fejleszté­si erőforrások optimális fel­­használása, — a termelésirányítás, üzemszervezés korszerűsíté­se, veszteségeink csökkenté­se, — az álló- és forgóeszkö­zökkel való hatékonyabb gazdálkodás, — a munkaerőgazdálkod­ás korszerűsítése. (Folytatás a 2. oldalon.) Köszöntj­ü­k a pá­rt­értte­kez­letet Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. párt­kongresszusára készül. E felkészülés fontos állomása, ami­kor értékeljük a XI. kongresszus határozatainak végrehaj­tását, a kongresszus óta végzett munkák Pártalapszerveze­teink a munka értékelését október és november hónapban pártcsoportüléseken kezdték el. Válla­latunk 45 pártcsoporttjának tanácskozásán párttagjaink vé­leményt mondtak a beszámolási időszak munkájáról. Szá­mos javaslat hangzott el a munka jobbá, eredményesebbé tételére. A pártalapszervezetek vezető testületei vezetőségi ülé­seken összegezték a pártcsoportértekezl­eten elhangzott vé­leményeket. Megvitatták és szükség szerint módosították az alapszervezet munkájáról szóló beszámolóikat. Az előre tervezett időben és helyen megtartott taggyű­léseken a tagság megjelenése 80—92 százalék között moz­gott. A taggyűlések általában aktívaknak értékelhetők. A hozzászólások száma 4—12 között mozgott, összesen 86 hoz­zászólás hangzott el a taggyűlések vitájában. A taggyűlé­sek beszámolóit elemzőknek, alaposnak lehet értékelni. Az eredmények mellett kritikusan és önkritikusan szóltak a hibákról, a hiányosságokról is. A hozzászólások a gazdaságpolitikai feladatok értékelé­se mellett átfogták a párt belső életének szánta az egész te­rületét. A vállalati párt végrehajtó bizottság tagjai, a pb kép­viselői részt vettek a taggyűléseken és ismertették az alap­szervezetek minősítését, szükség szerint bekapcsolódtak a beszámolók feletti vitába is. Az első forduló után megkezdődött az időközben meg­jelent kongresszusi irányelvek feldolgozása a párttcsoport üléseken. Mire e sorok megjelennek, pártalapszervezeteink nagy része túl lesz a vezetőségválasztó taggyűléseken. Január 26-án vállalatunk kommunistái pár­tértekezleten értékelik a XI. kongresszus óta végzett munkát, összegezik a kong­resszusi dokumentumok vitájában elhangzott észrevétele­ket. Sikeres munkát kívánunk a pártértekezletnek, válla­latunk valamennyi kommunistájának. Bajzát S. Félgőzzel nem lehet! Való igaz, már eddig is so­k S kát vitatkoztunk, beszéltünk munkaerő-helyzetünkről, még intézkedtünk is, csak éppen az eddigi eredm­é­­nyekkel nem lehettünk elége­dettek. A győri példa­ — így vo­nult be az utóbbi időben szótárunkba az a kezdemé­nyezés, hogy valamennyi dolgozóra kiterjedően felül kell vizsgálni a munkakörö­ket és ahol szükséges élni kell az átcsoportosítással. Vállalatunknál a gazda­ságpolitikai aktíva értekez­let után még konkrétabban megfogalmazták a sürgető feladatokat. A szakigazgatók intézkedési tervet készítet­tek, s vezérigazgatói utasí­tás jelent meg a munkaerő­­gazdálkodás fejlesztéséről, melyet 1980. június 30-ig végre is kell hajítani. Produktív üzemeink lét­számgondjain fog segíteni az alkalmazottá és a fizikai létszámarány javulása. Mindenkinek érdeke ez, hi­szen létszámcsökkentés, vagy létszámátcsoportosítás nélkül, népgazdaságunk te­herbíró képessége miatt nem lehetne 1980-ban megfelelő bérfejlesztésit végrehajtani. Előírják az intézkedési terv pontjai a vezető és be­osztott arány javítását, a raktárakban és más munka­helyeken bú­jita­tott létszá­mok felszámolását, a párhu­zamosan végzett tevékenysé­gek megszüntetését. A munkavégzés ésszerű­sítése közben emberekről, sorsokról kell dönteni, köz­ben arról s­em feledkezhe­tünk meg, hogy milyen mun­kaerő-pazarlás a gondatlan munkavégzés. Ide sorolhat­juk a pótműveletek sokez­res normaóra kihatását és a selejtes gyártást. Míg az első félévben selejtesből 9 millió, addig csak a III. negyedév­ben 6 millió forint volt az eredményesültkentő tényező. Munkaerő-pazarlás végered­ményben a sok szerszám felhasználás is. Előfordult Hevesen, hogy az előírt gyártóeszköznek a 20—30 szorosát is felhasználták fi­gyelmetlen munkavégzés mi­att. Van még javítani való a dolgozóktól függő vesztesé­gek százalékán is. Legutóbb az egyik üzemünkben a ter­melési tanácskozáson indula­tosan mondta el véleményét egy felszólaló azt kifogásol­ta, hogy üzemünk —­ amely évtizedek óta túlórázik — nem engedheti meg, hogy egyik-másik dolgozó 30—40 százalékos teljesítés mellett félgőzzel is ugyanúgy meg­kapja az órabérét és a fize­tését, min­t az, aki becsüle­tesen helytáll a nap minden órájában. Az új esztendő első nap­jaiban n­e legyen ünnepron­tás arról beszélni: minden­kinek meg kell tennie min­den tőle telhetőt, mert csak így lehet feladatainkat tel­jes­íteni. (simon i.) A szakmunkás-utánpótlás neveléséről A vállalati KISZ-bizott­­ság rendszeresen figyelem­mel kíséri a szakmunkás utánpótlás egyik legfonto­sabb bázisán­ a szakmunkás­­tanulók képzés­ét, életkörül­ményeit, vállalatunkhoz­ való kötődésük folyamatát. A kö­zelmúltban, vezetőségi ülé­sen, kiemelt napirendi pont­ként vitatták meg a személy­zeti és oktatási főosztály tájékoztatóját, a szakmun­kás tanulóinkkal való foglal­kozásiról és az általános is­kolák részére szervezett ipa­ri szakkörök helyzetéről. A szakmunkásképzés fej­lesztése érdekében a tanmű­hely gépparkját 9 darab kisesztergával, 2 darab kö­­­zépesztergával újították fel. Kialakították a marói kabi­netet 4 darab marógéppel. Létrehozták a másodéves géplakatos képzés bázisát tanműhelyen belül. A tervek között szerepel egy önálló öltöző, mosdó építése, valamint az oktatói szertár két tanteremmel. Új gépeket is beszereznek, eh­hez főhatóságunktól 2,5 mil­lió forintos támogatásit kap­tak. Az üzemekben a III. éves tanulók képzés­éhez a felté­telek biztosítva vannak. E lehetőséget hosszú éveken keresztül, vállalatunk egész kollektívája teremtette meg, nem csekély költségekről volt és van­ szó. Ilyen feltételek mellett természetes követelmény, hogy tanulóink szorgalom­mal, igyekezettel, jó tanu­lással minél jobban sajátít­sák el szakmájukat. Kapcso­lódjanak be aktívan a közös­ségi életbe, a KISZ-mozga­­lomba. Ugyanakkor tanuló­ink joggal várhatják környe­­zetükntő­l, hogy jó példával járjanak elöl, türelemmel, jóindulattal foglalkozzanak velük! Nagyon helyes­ volt a KISZ-bizottságnak az az el­határozása, hogy az elmúlt évek tapasztalatait felhasz­nálva az üzemekbe kerülő tanulókat bevonják az alap­­szervezetek KISZ életébe. A gazdasági és társadalmi ve­zetőik bekapcsolásával kez­deményezik és szervezik a tanulókkal való elbeszélgeté­seket, hogy tisztázzák az esetleges problémákat, konk­rétabbá tegyük a feladato­kat a tanulók és környeze­tük számára. A KISZ célkitűzése, hogy ne csupán egy-egy személy érezzen felelősséget a neve­lésért, képzésért, hanem azok is járuljanak hozzá, akik eddig külső szemlélő­ként kritizálva, a szakmun­­káshiány megszüntetését, szakmai nevelését valahon­nan másoktól várják. Helyes ez a dön­tés, hiszen mind­annyian közvetlenül érdekel­ve vagyunk abban, hogy jö­vőre nemzedékünk milyen nevelést, szakmai képzést kap. Megvitatták a tanműhely­ben folyó munkaverseny­­mozgalom helyzetét s annak továbbfejlesztésére is hatá­rozat született. Egyöntetű megállapítás: minden bizto­síték és feltétel megvan ar­ra, hogy közös összefogással társadalmunknak értékes, jó szakmunkásokat nevel­jünk.

Next