Bervai Figyelő, 1982 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A FINOMSZERELVÉNYGYÁR PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK lapja XVII. évfolyam, 1. szám ÄRA: 1,80 FORINT 1982. január hó Bízom összeforrott kollektívánk erejében KÓCZA IMRE VEZÉRIGAZGATÓ AZ ÚJ ÉVRŐL Mint már az előzetes számításokból is kitűnik, eredményes esztendőt zárt ismét a Finomszerelvénygyár. A piaci viszonyokhoz való gyors alkalmazkodás, a bátor kezdeményezés, és ezek ösztönzése, a technológiák folyamatos és állandó korszerűsítése folytán a termékek változatlanul megállják helyüket a világpiacon. Az 1981. évi eredményekről, az új esztendő feadatairól beszélgettünk Kócza Imre elvtárssal, a gyár vezérigazgatójával. A fentieket figyelembe véve mi az amit az elmúlt 1981-es év legnagyobb eredményének tart? Az 1981-es esztendőre viszonylag jól megalapozott, alaposan átgondolt tervvel készültünk. Bár a világpiaci helyzet nem javult, nem következett be a remélt fellendülés — talán ez év végére lehet valamire számítani — az elmúlt esztendő számunkra sikeres volt. Annyira, hogy nem csupán az exportálható mennyiséget növeltük a Mecman-elemekbőil kompresszorból, hanem sikerült azokat az előző évihez képest emelt áron értékesíteni. Minőségi munkánkat azt hiszem szintén jellemzi, hogy sikerült elfogadtatni a jelenlegi helyzetben. is az áremelést tőkés partnereinkkel — 1980- hoz viszonyítva tőkés exportunkat 15—17 százalékkal tudtuk növelni. Ez mintegy 250 milliós exporbevételt jelent forintban számolva. Növekedett az elmúlt esztendőben szocialista országokba irányuló exportunk is, mintegy 16 százalékkal. Az elmúlt évben 1 milliárd 25 millió forint alaptevékenységi árbevételt értünk el, ez 12 százalékkal vállalati eredményünk pedig 30 százalékkal magasabb az előző évinél. Noha az értékesítési nehézségek nem csökkentek, találtunk termékeinknek piacot, sőt például a kompresszongyártásnál nagyobb volt a kereslet, mint amennyinek kielégítésére vállalkozhattunk. Mindehhez tartozik, hogy a megnövekedett tervet 3,5 százalékos létszámcsökkenés mellett hajtottuk végre. A termelékenység az elmúlt esztendőben 16 százalékkal nőtt, s nagyon jelentősnek tartom, hogy ez nem a munka fokozott intenzitásával volt elérhető, hanem a korszerűbb, a körülményeket jobban figyelembe vevő munkaszervezéssel. Hatékonyabbá tettük a munkaszervezésit, tág teret adtunk e téren a kezdeményezésinek, s jelentős volt műszaki fejlesztésünk is. A veszteségidők csökkenése a kiegyensúlyozott termelés alapjai voltak az elmúlt évi sikerünknek. Ezeknek is köszönhető, hogy tulajdonképpen sikerült megszüntetni a hóvégi, negyedvégi, vagy évégi hajrákat, kiegyenlített volt a munkaütem, az a jellemző, hogy dekádonként is teljesítették a terveket. Nagy feladatunk az évi termelési tervek teljesítésén túl, az emberekről való gondoskodás, vívmányaink megőrzése, életszínvonalunk — ha lehet így mondani — „karbantartása”. Milyen eredményeket értek el ebben? Mint az előbb is említettem a jobb korszerűbb munkaszervezéssel, a veszteségidők feltárásával, é s csökkentésével egyenletesebbé tudtuk tenni a munkát. Ennek jelentőségéről talán nem is kell sokat beszélni. Az a tény, hogy megszüntettük a „hajrákat”, a kapkodást (értem alatta a hóvégét, negyedév véget stb.) egyes tervidőszakok zárásakor, önmagában is védelme a munkaerőnek. De ennél tovább léptünk. Sikerült emelni árainkon — export viszonylatban csökkentek, egyes ráfordítások ez jelentkezett gazdálkodási eredményeinkben is. Ezért fokozott mértékben növelhettük a béreket is. 1981- ben a vártnál nagyobb mintegy 9 százalékos bérszívonal növelést hajtottunk végre. Eredményeket értünk el az üzemi légkör tovább javításában, a dolgozók minden esetben lehetőséget kaptak véleményük, javaslataik elmondására, teljesebbé vált érzésem szerint az üzemi demokrácia. Erre pédaként most csupán az ötnapos munkahétre történő fellkészülésre utalnék. Nyugodtan mondhatjuk, egész sor ötletet a munkásoktól kaptunk. Úgy gondolom, — s úgy gondoljuk mi vezetők itt valamennyien — a munkahelyi légkörre talán egyetlen számadat sem lehet jellemzőbb, mint az, hogy a gyár dolgozóinak túlnyomó többsége, mintegy 2600 ember törzsgárdájáig. Ebben is kifejeződik ragaszkodásuk az üzemhez. Van fluktuáció, de régi törzsgárdatagjainkcsak nagyon nagyon indokolt esetben hagyják ittt a gyárat. Jól érzik magukat, s munkasikereink egyik titka is éppen ebben rejlik. 1982-ben országunkban hárommillió dolgozó — közöttük a finomszerelvénygyáriak — tér át az ötnapos munkahétre. Ezt megfelelő felkészülés előzte meg. A munkáskollektívák minden szinten megvitatták a lehetőségeket felelősséggel mérlegelve azokat. E viták nyilván nagyban segítették a felkészülést. Hogyan értékeli ebben a munkások a beosztottak részvételét? A lapnak egyik korábbi számában már érintettük ezt a témát. Akkor is elmondhattam, hogy az üzemekből, szinte minket is megelőzve tettek javaslatokat az áttérésre. Tulajdonképpen már az elmúlt év második felében áttérhettünk volna az ötnapos munkahétre, ugyanis már az év első felében megvitattuk lehetőségeinket. Elmondhatom ilyen széles körben még soha nem tárgyaltunk az üzem feladatairól. Akinek volt mondanivalója, mindenütt alkalmat kapott erre, s ezeket a javaslatokat beépítettük. Elmondhatjuk, hogy az üzemszervezést, a fejlesztést, a munkafegyelmet szinte a munka minden, területét érintően voltak javaslatok. E beszélgetésről szóló cikk megjelenése idején már az új munkarenddel dolgozunk, s bízom abban, hogy a közlekedéstől az óvodai nyitvatartás idejéig sikerült jól megoldani — már a lehetőségeinkhez képest — mindent. Nyilván, lesz még finomítanivaló, de összességében úgy érzem, sikerült az átállás. Lassan már szinte közhely számban megy, hogy az új esztendő a korábbiaknál is nagyobb feladatot jelez. Melyek azok, amelyek eltérően a korábbi évektől még nagyobb erőfeszítést kívánnak? Hogy érthetőek legyenek gondjaink, nem árt egy kissé kitekinteni a világpiaci helyzetre. Arról már mindent hallott, hogy a magas kamatlábak nem teszik érdekeltebbé a tőkést az újabb beruházásokban. Ez kissé köznapibb nyelvre fordítva azt jelenti, hogy a tőkésnek hasznothajtóbb, ha pénzét kamatra elhelyezi a bankban, mintha beruházásra fordítja. A magas kamatláb kedvezőbb most, mint a hosszabb távon visszatérülő beruházás. Ez természetesen, lassítja a beruházások ütelmét, csökkenti a mi értékesítési lehetőségeinket is. Ezzel az új évben fokozottan számolni kell. Mint ahogy azzal is, hogy a csökkenő érdeklődés az árakra is hat. Nem számolhatunk a költségek — ez alatt az energiát is értem — csökkenésével, s a termelés drágulása viszont nem biztos, hogy oly mértékben a vevőre áthárítható, miint például 1981-ben. Mindenesetre keressük az eredmény biztosításának a módját. Még nincs teljesen tiszta képünk a piacról sem,, további tárgyalásokra van szükség. Az egyik legfontosabb tennivalónk, keresni a költségcsökkentő módszereket, s bízom a gyári kollektívában, hogy hasonlóan az előbbi évekhez, lesznek még tartalékok ötletekben, módszerekben is, amelyek valóra váltásával 1982-ben is sikeresen teljesítjük feladatainkat. Sokat kell tenni ezért a vezetőiknek is, a dolgozóknak is. Én bízom összeforrott kollektívánk erejében, tenni akarásában. Elbúcsúztattuk az ó évet, már az új feudantok végrehajtásán dolgozunk. Ezekhez kérem továbbra is a gyár dolgozóinak segítségét, jó egészséget eredményekben sikeres és boldog új esztendőt kívánva mindenkinek. Köszönöm a beszélgetést. Deák Rózsi Minden dolgozónknak eredményekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánunk Köszöntjük a vállalati ifjúsági parlamentet Az utóbbi hónapokban sok szó esett a 30 éven aluli fiatalokról, tanácskoztak a munkahelyi parlamentek. A tíz munkahelyi tanácskozást követően 80 küldött részvételével ikerül megrendezésre a vállalati ifjúsági parlament. Az ifjúsági törvény érvényesülése érdekében a szükséges intézkedéseket megtettük, lehetőségeinknek megfelelően biztosítottuk a végrehajtás feltételeit. Növekedett a fiatalok szerepe a vállalati feladatok megvalósításában, erősödött a bizalom a vezetők és a fiatalok között, szorosabbá vált az együttműködés az idősebbekkel. A fiatalok felelősségteljesen, reálisan értékelik saját helyzetüket, kifejezik cselekvőkészségüket a gazdasági feladatok végrehajtásában. Aktív, sokoldalú politikai és társadalmi tevékenységet végeznek. A vállalati párt-végrehajtó bizottság 1981. december 3-i testületi ülésén megtárgyalta az ifjúsági törvény végrehajtásáról és a további feladatokról szóló jelentést. Megállapította, hogy a párt ifjúságpolitikai határozata szellemében végezzük munkánkat, feladataink végrehajtásában továbbra is számíthatunk a fiatalok tudására, kezdeményezésére, lelkesedésére. Kedvezőek a feltételek az ifjúsági törvény érvényesüléséhez, a fiatalokkal való foglalkozás beépült a politikai, gazdasági és társadalmi vezetés gondolkodásába, mindennapi cselekvésébe. Jövőnk meghatározója, hogyan gondoskodunk a fiatalok fejlődéséről, neveléséről, jogos érdekeik védelmezéséről. Ennek érdekében rendszeresen tájékoztatást kell adunk az ifjúsági törvény megvalósulásáról, a következő időszak feladatairól. Az 1978 óta végzett ifjúságpolitikai tevékenységről tanácskozó vállalati ifjúsági parlamentnek, sok sikert kívánunk. Fiatalodó gyárunk A gyár dolgozóinak 38,5 százaléka, még nem töltötte be harmincadik évét. Legfeljebb ha egyidősek, de szép számmal fiatalabbak, mint gyárunk. Ám a régi, (ha ugyan a harmincéves gyárat egyáltalán így lehet emlegetni) falak között nemcsak az ott dolgozók fiatalodnak. Megújul korszerűsödik állandóan a géppark is. Új gépsorok állnak, új célgépeket alkotnak, minden azt szolgálja, hogy az egyre korszerűsödő technika otthona legyen a gyár. S ebből egyenesen következik, hogy mind korszerűbb, a világpiaci versenyt is álló termékek kerüljenek ki innen. A fiatalodást reprezentálja az új típusú kompresszor, a gyarapodó Mecman termékcsalád, de maga a hevesi gyáregység is. Ezekben az években 200 millió forintot költünk a korszerűsítésre. Erről a nagy munkáról tájékoztatjuk olvasóinkat lapunk oldalán, melyen a 31-es üzem nagy rekonstrukciójáról, a korszerű gépekkel állandóan gyarapodó pneumatikai gyárrészlegről a fejlesztési tervekről számolunk be. De nem utolsósorban arról is, hogy korszerűbb körülmények közé kerül utánpótlásunk nevelése is. Fiatalodik, újul a gyár — az ember szolgálatában. Véradásban élenjárók Mint arról legutóbbi számunkban beszámoltunk, vállalatunk dolgozói az idén 200 litert meghaladó vérmennyiséget adtak rászoruló embertársaiknak, és ezzel teljesítették a Vöröskereszt Szervezet Centenáriuma alkalmából tett vállalásukat. Időközben a részeredmények is kiszámításra kerültek, Tóth Sándor vállalati véradófelelős pontos kimutatása hiteles bizonyítéka a gazdasági egységek és brigádok közötti sorrendnek. A korábbi hagyományoktól eltérően, a munkaverseny-mozgalom értékelési rendszeréhez jobban igazodó értékelési formát választották a Vöröskereszt Szervezet aktívái, így a gazdasági egységeknél külön lett megállapítva a sorrend a fizikai, és külön a nem fizikai területek között. Előbbieknél a pneumatika gyárrészleg „A” üzemében legnagyobb a részvételi arány, mögöttük a gyárrészleg „D” üzeme, majd a kompresszor gyárrészleg szereldei üzeme következik. A dolgozók összetételében döntően nem fizikai munkaterületen első a mef, második a gyártmányfejlesztés, harmadik a gyártásfejlesztés kollektívája. A brigádoknál a 31-es szerelde üzemi Lenin brigád vezeti a rangsort, kevéssel megelőzve a közelükben dolgozó, de melihez tartozó Zrínyi Ilona brigádot. Harmadik helyen a mindig eredményesi energia osztálybeli József Attila brigád végzett.