Bervai Figyelő, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Mit várunk az 1984-es évtől? — ön hogyan tekint az új esztendő elé? Körkérdé­sünkre választ kértünk a fejlesztési főmérnöktől, a szerszámüzemi helyzetfú­­rástól, a Tyereskova bri­gád vezetőjétől, az év sportolójától aki utókalku­látor és hevesi gyáregysé­günk egy­ik termelés­irányí­tójától. Tóth Ferenc fejlesztési fő­mérnök: — Az 1983. év műszaki fejlesztési feladatait a meg­lévő nehézségek ellenére si­került teljesítenünk. Ennek a feladatnak a végrehajtása a műszaki­ előkészítő és az üzemi területen dolgozóktól egyaránt rendkívüli erőfe­szítést igényelt. Visszapil­lantva az 1983-as évre, si­kerként könyvelhetjük el, hogy az FK típusú komp­resszorok energiacsökkentett változatait, valamint az FK 1,4—KI 3 új kompresszorokat a kiadott programnak meg­felelően úgy gyártottuk, hogy megerősítettük a ter­mék piaci helyzetét. Az 1984-es év feladatai közül legfontosabbak: a pneumatikával kapcsolatos beruházás és az új gyártmá­nyok műszaki fejlesztés sze­rinti bevezetése, s a terme­lékenység biztosításával a normaóra feladatok. Új technológiákat kell be­vezetnünk , többek között a precíziós műanyag fröccs­­technológiát, a precíziós fröccsöntés technológiát. Korszerűsíteni szeretnénk a vegyi nikkelezést és a kompresszorszerelés techno­lógiáját. Feladataink végrehajtása csak a társszervek összehan­golt munkája alapján lehet­séges, ennél fogva nagy kö­rültekintést igényel ezen te­endőink koordinálása. Azt várjuk az 1984-es évtől, hogy a beruházások végre­hajtása, új technológiák be­vezetése lehetővé teszi szá­munkra a Mecman új sze­­lepcsaládok licencfogadását és­ bevezetését. Az új termé­kek bevezetése pedig lehe­tővé teszi piaci pozíciónk to­­vábberősítését és a vevő­igények jobb kielégítését. Személyesen azt várom az 1984-es évtől, hogy sikerül rendszeresebbé tenni a mű­szaki-gazdasági elemző mun­kát és ehhez a személyi, eszköz, anyagi feltételeket biztosítani tudjuk. Molnár László szerszám­üzemi helyzetfúrás. — Legfőbb kérdés mind­annyiunk részére 1984-ben is a béke. Bizakodó vagyok, abban bízom, hogy a józan ész nyomán enyhüljön a fegyverkezési hajsza. A vál­lalat eredményei ne legye­nek rosszabbak, mint a 83- as évben, célkitűzéseit gyá­runk maradéktalanul telje­sítse. Számomra különösen moz­galmas volt az 1983-as esz­tendő, mert szakközépiskolá­ban érettségiztem, s mester­munkás vizsgát is tettem. Mindezekhez még párosult, hogy gmk-ban dolgozom. Szerszámgyártó gazdasági munkaközösségünket az első sorszámmal jegyezték be a vállalatnál. 1984-ben is szeretnék szín­­vonalasan adózni kedvtelé­semnek a fotózásnak, jelent­kezek a nemzetközivé bő­vült békéscsabai premfotó­­kiállításra. Családommal európai körutazásra is ké­szülünk. Erdélyi Zoltánné gépmun­kás, a Tyereskova brigád ve­zetője : — Itt a Pneumatikagyár­egység „C” üzemében álta­lában esztergálási művelete­ken dolgozok. Tavasszal nagy feladatot kaptam, ami­kor a 23 fős brigádunk ve­zetését rám bízták. Azon va­gyok, hogy kollektívánk 1984-ben jobban belelendül­jön a brigádmunkába. 1983 örömet hozott számunkra, mert férjemmel, aki itt ön­ző, a vállalat támogatásával garzonlakáshoz jutottunk. Havi kétezer forint albérlet után jelenleg 440 forintot fizetünk, s várjuk az új év­ben a végleges megoldást, az OTP lakás­kulcsának át­adását. Bóta Éva utókalkulátor, az év sportolója: — Tavasz óta dolgozom a Finomszerelvénygyárban, a Közgazdasági főosztályon. Munkatársaim nagyon ara­nyosak, mindenben segíte­nek, úgy érzem gyorsan ment a beilleszkedés. Öröm­mel végzem feladatomat, szívesen látom el 84-ben is társadalmi megbízásomat, a szakszervezeti bizottság gaz­dasági ügyeit intézem. Má­jusban jó vizsgát várok az árkalkulátori tanfolyamon. Természetesen a sportolásba a továbbiakban is bekapcso­lódok. A középiskolában szá­momra természetes volt, hogy minden sportmegmoz­duláson részt vettem, így neveztem be itt a gyárban a brigádkupa versenyeibe. Meglepve értesültem, hogy a lövészet, természetjárás és asztalitenisz versenyzés „Az év női sportolója” címet je­lentette részemre. Tóth István termelésirá­nyító, hevesi gyáregység: — Gyáregységünknél le­gyenek ütemesebbek a telje­sítések, ne úgy mint 1983- ban. A szervezettséggel ered­ményesebb, kevesebb gond­dal kísért munkát várunk, vagyis azt, hogy ne legyen sokkal nehezebb számunkra az új év az elmúlt időszak­tól. Azt is várom az új évben, hogy pályaválasztás előtt ál­ló fiunk jól tanuljon, s a nyár folyamán jusson idő arra is, hogy a családdal együtt vállalatunk Zamárdi üdülőjében tíz gondtalan na­pot tölthessünk. Mint »új« városlakó azt szeretném, hogy a városi rangra emelt Hevesen a lakásigények megvalósulása gyorsuljon. Simon Imre Gépesített vasúti rakodás Régi gondja vállalatunk­nak, a vasúton érkező ne­héz szállítmányok kirakodá­sa. Különösen vonatkozik ez a kazánház szénellátását biz­tosító fűtőanyagra. A küszö­bön álló változásról Csaná­di Gyula főenergetikus adott bővebb felvilágosítást. — A vállalat az év min­den időszakában igényli a kazánok üzemeltetését, a téli fűtési időszakról nem is be­szélve, hiszen ez természe­tes. Ez évente 15 ezer tonna daraszén felhasználását je­lenti, műszakonként 150 ton­na „elfogyasztásával”. A je­lenlegi kirakodási mód ne­héz, esetenként a munkaerő­­hiány okoz gondot, de az ürítés költsége is számotte­vő, ha beleszámítjuk a MÁV- féle fizetendő főkéért is. En­nek megoldására a vállalat tanulmánytervet készíttetett a kirakodás gépesítését tűz­ve ki célul. A Heves megyei Szállítási Bizottság a tanul­mányterv ismeretében úgy döntött, hogy a pályázat megvalósítását javasolja, mi­vel a tervezett beruházás a közlekedés- és postaügyi mi­niszter által kiadott rende­lettel összhangban áll, a ren­deletben meghatározott célt szolgálja, és a lehetséges megoldások közül a leggaz­daságosabbat tartalmazza. A bakdaru megépítése meg­gyorsítja a szénkipakolást, ez a vagonok jobb kihasz­nálását teszi lehetővé, to­vábbá a vállalat területéről kifelé irányuló szállítás vas­útra való terelését is meg­könnyíti. Ezáltal számottevő folyékony energia megtakarí­tást is el lehet érni. E közös érdek felismerése után született meg a döntés, hogy a MÁV saját fejlesztési alapjából, hozzájárul a bak­daru megépítéséhez. A be­rendezés főbb darabjait ha­zai gyártásból, a szükséges import alkatrészeket szocia­lista importból, az NDK-ból szereztük be. A beruházás összköltsége, a pályázati kal­kuláció szerint, nyolc millió forint. A MÁV hozzájárulá­sa 1 millió 660 ezer forint vissza nem térítendő, 1 mil­lió forint kamatmentes vis­­szafizetendő kölcsön. A vál­lalat saját fejlesztési alapjá­ból 5,5 millió forintot fektet be, és ez várhatóan hét éven belül megtérül. A bakdaru üzembe állításával a szénki­pakolást, a meglévő iparvá­gányra érkezett vagonokból egy hidraulikus markoló ka­nál végzi. A tároló területre helyezésen túl, a felhaszná­lás helyéb­e, a szállítás rako­dását is segíti. A földi mun­kálatok elkészülte után a helyreemelés 1983. december 9-én, 9 órakor kezdődött meg és 12-én 12 órakor fe­jeződött be. A beszerelést a szerződés szerint december 31-ig elvégzik. A beüzeme­lést január 30-ig kell befe­jezni, erre az időre a keze­lő személyzet kiképzése is megtörténik.­­ E beruházás üzembe­helyezésével ismét tettünk egy lépést vállalatunknál a vagonokból történő ki- és be­rakodás korszerűsítésében, a nehéz fizikai munka meg­szüntetése érdekében is. Boros L. Személyi számítógépek a Finomszerelvénygyárban A vállalati számítástech­nikai fejlesztési program ré­szelként a közeljövőben ke­rül sor a számítógépterem átadására, illetve a számító­gép beüzemelésére. A nagyszámítógépes feldol­gozás perifériális területei­nek gépesítése, valamint az ezeken a területeken dolgo­zók munkavégzésének meg­könnyítése érdekében dön­tött a vállalatvezetés a fen­ti igényeket kielégítő, úgy­nevezett „személyi számító­gépek” beszerzése mellett. December második felében beérkezett vállalatunkhoz a megrendelt számítógépnek első csoportja, három darab TAP-34 típusú számítógép. Ezeket a számítógépeket a Telefongyár mikroproces­­­szor és a környezetébe tar­tozó integrált áramkörök fel­használásával fejlesztette ki, amely használható intelli­gens terminálként is, és a felhasználó igénye szerint moduláris programellátott­ságot biztosít. Ezek a számítógépek a fel­dolgozandó információkat le­mezeken (floppy disk-en) tá­rolják, amelyek a fentiek­ben említett feladatok meg­valósításához megfelelő nagy­ságú tárolókapacitást biztosí­tanak. Ennek érzékeltetésére a következő példát említhet­jük. Egy lemez tárolókapa­citása lehetővé teszi 900 fő Központi Statisztikai Hivatal adatszolgáltatása szerinti szempontoknak megfelelő munkaügyi nyilvántartását. Természetesen ezekből a le­mezekből több is felhasznál­ható és a feldolgozás során cserélhető. A számítógép alkalmas a kívánt információk képer­nyőn történő megjelenítésé­re, illetve kívánság szerint nyomtatón való kiíratás is biztosítható. A számítógép kifejlesztői a felhasználók részére típus­programokat készítettek, ame­lyek különböző — munka­ügyi, számviteli, közgazdasá­gi elemzési stb. — feladatok megoldására alkalmasak, meghatározott vállalati felté­telek esetén. Természetesen ezek a programok a helyi adottságoknak megfelelően módosíthatók. Ezen túl lehe­tőség van — BASIC és PAS­CAL programnyelveken — önálló programok írására, és ennek felhasználásával kü­lönböző feladatok megoldá­sára. A gépek kezelése egysze­rű, könnyen elsajátítható, amelyet kedvező adottságai biztosítanak. A most beérke­zett számítógépekhez rendel­kezésre álló típusprogramok­ból bemutatót tartottak a gyártó cég képviselői, a fel­használó vállalati szervek ré­szére. A bemutatón a Pénz­ügyi és Számviteli Főosz­tály, a Munkaügyi Főosztály, valamint a Gyárfejlesztési Osztály, Közgazdasági Fő­osztály, Pneumatika gyáregy­ség dolgozói — mint a szá­mítógépek alkalmazói — megismerkedhettek a mun­kaügyi nyilvántartás, a bér­elszámolás, illetve az ehhez kapcsolódó elemzések, továb­bá a pénzügyi, számviteli feladatok megoldását biztosí­tó programokkal. Ennek so­rán megismerhették azoknak az információknak a körét, amelyet bemutatott típus­programok biztosítanak, illet­ve a felhasználási kört, a le­hetséges módosítási irányo­kat. A személyi számítógépek, előzőek szerinti nagyvonalú ismertetéséből is látható, hogy alkalmazásukra a vál­lalat különböző szerveinél, helyi jellegű feladatok meg­oldásánál szükség van, és számuk, valamint felhaszná­lási körük az elkövetkező években bővülni fog. A to­vábbi fejlesztésnél azonban körültekintően, a központi nagyszámítógép által bizto­sított információk, valamint a helyi feladatok nagyságá­nak reális figyelembevétele, mérlegelése alapján kell dön­teni. Barczi Antal (Bukta Imre felvétele) Az elmúlt évekhez hason­lóan, 1983-ban is több dolgo­zót segített vállalatunk la­kásvásárláshoz. Van akit hosszabb várakozás után ér a szerencse, de van, aki rö­­videbb idő után lakást kap... Sok fiatal házaspár élete indul együtt a gyár­ban, de már ritkábban elő­forduló eset az, amikor szin­te a gyermekkor küszöbét átlépve találkoznak és sor­sukat egymáséhoz, s a gyár­hoz kötve élnek hosszú idő óta. Nagy László, a 63-as üzem fiatal esztergályosa és neje, beszélgetőpartnereim... A férj kezdi a bemutatkozást: — 1971. októberében jöt­tem a vállalathoz, és a 63­ üzemben, mint esztergályos szakmunkás dolgozom. 1973 —75-ben letöltöttem katona­éveimet, és leszerelés után is ide kívánkoztam vissza. Munkámmal, úgy érzem elé­gedettek feletteseim. Részt Gyökeret vertünk, ágat nevelünk... vettem rendszeresen a „Szak­ma Ifjú Mestere” című szak­mai versenyben és egyszer sem vallottam még szégyent. 1983-ban mesterszakmunkás­vizsgát tettem. Eddig ugyan csak magamról beszéltem, de közös életünk is itt kezdő­dött. Tanulóként dolgozott üzemünkben egy kislány, Varga Emma, aki 1974 óta szintén a gyár útját koptat­ja. Köszörűsként szakmun­kásvizsgázott. Ma már a fe­leségem. Itt ismerkedtünk meg „brigádfelvétel” ürü­gyén. Akkoriban Emmike a 63-as üzem KISZ-titkári tisztét töltötte be. 1979. feb­ruár 10-én házasodtunk ös­­­sze, ő jelenleg a 31-es üzem­ben dolgozik. — Amikor tudomást sze­reztünk arról, hogy garzon­lakássá alakítják át a szálló egy részét, mi is „szemet ve­tettünk” egy lakrészre — ve­szi át a szót a feleség. Je­­­­lentkeztünk, majd amikor csak kellett, rendszeresen részt vettünk az átalakítási munkákban. Ezzel egyidőben természetesen lakásigénylé­sünket is beadtuk, mivel mé­giscsak a saját lakás az iga­zi. Egy éves „garzonélet” után, ebben az évben telje­sült a nagy álom, a lakások elosztásánál már minket is figyelembe tudtak venni. Most már az új lakásban élünk, úgy érezzük, hogy a kis örökös megérkezése teszi majd teljessé boldogságun­kat. Kettőnk kapcsolata itt a gyárban szövődött, s in­nen kaptuk az első lépések­hez a legnagyobb segítséget is. Feljegyezte: Boros Lajos Karl Liebknecht nevével osztály dolgozói bekapcso­lódva a vállalati munkaver­senymozgalomba, brigádot alakítottunk. Elhatároz­tuk, hogy brigádunk név­adójául a német és a nem­zetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyét Karl Liebknechtet választjuk. December 5-én ünnepé­lyes keretek között rendez­tük meg névadó brigádgyű­lésünket, melyen részt vett Erwin Skeib elvtárs, az NDK Kulturális és tájékoz­tató Központjának igazga­tója is. Megemlékeztünk Karl Liebknecht küzdelmes életéről, a németországi 1918-as novemberi forrada­lomról. Brigádunk ez alkalomból névadónk képét és emlék­­plakettet kapott ajándékba. Sipos Irén brigádvezető 1983. július 4-én a Sze­mélyzeti- és Oktatási fő­ (Fotó: Vígh József)

Next