Bervai Figyelő, 1990 (25. évfolyam, 1-4. szám)

1990-01-01 / 1. szám

A FINOMSZERELVÉNYGYÁR DOLGOZÓINAK lapja XXV. évfolyam, 1. szám ARA: 3 FORINT 1990. Január hó Gazdálkodásunk 1989-ben Piaci helyzetünket figyelembe véve viszonylag kedvezően indult számunkra az év. Megkötött szerződéseink és tervezett piacbővítési terveink szerint az évek óta megszokottá vált — az országos átlagnál jóval nagyobb mértékű — bővülést tudtunk tervezni 1989-re is. Így tervünkben például a dollárexport 8,5%-os, a vállalati eredmény 17,8 °/n-os növekedését tűztük ki célul. Igaz, több bizonytalansággal is számolnunk kellett, így többek között nem tudtuk biztosan, hogy munkánkhoz beszerzésre kerülő anyagok, eszközök várható áremelése milyen költségnövekedést okoz, hogy az igénybe veendő banki hitelkamatok növekedése milyen terheket ró ránk, s hogy az importliberalizáció miatt megerősödő konkurenciaharc hogyan fogja érinteni belföldi pneumatikaértékesítésünket. Gondot jelentett az is, hogy a megnehezült KGST-kapcsolat miatt tudjuk-e termékeinket a rubelpiacon olyan mértékben értékesíteni szerződéseink ellenére, mint ahogy azt terveztük. A kedvező indulás után nem sok időre azután szembetalálkoztunk azokkal a jelenségekkel, melyek hol kedvezőtlenül, hol kedvezően, de az egész év során folyamatosan befolyásolták munkánkat, újabb és újabb intézkedésekre késztetve a vezetést. Ilyen volt a tervezettnél többszörös mértékű és az év során több alkalommal is jelentkező, hozzánk begyűrűző áremelés, melyet következetes és szívós tárgyalások során sikerült termékeink áremelésén keresztül külföldi és belföldi vevőinkre áthárítanunk. Sokat segített ebben az a tény, hogy termékeink egy része keresett a piacon. A rubelexportra kerülő termékeink szándékaink szerinti értékesítését meg tudtuk oldani, de eredményünket ezen a területen csökkentette a rubel forinthoz mért értékének a csökkenése. További eredményrontást eredményezett az a tény, hogy a vállalatok egymás közötti fizetésének rendkívül rossz színvonala miatt pénzügyi helyzetünk egyensúlyban tartása érdekében több rövid lejáratú hitelt kellett igénybe venni folyamatosan növekvő kamatterhek mellett. Szerencsére ellentételt jelentett itt a dollárexport jövedelmezőségének javulása, amit az áremelkedéseken túl a forint háromszori leértékelése is jelentős mértékben befolyásolt. Nagyon kellemetlenül érintett bennünket, hogy a kínai események hatására — megkötött szerződéseink ellenére — 50 ezer darab kompresszor exportját e terülten nem tudtuk megvalósítani, valamint, hogy pneumatika-termékünk belföldi piaci értékesítése elmaradt a tervtől. A kiesés ellensúlyozására tárgyalásaink eredményeként növelni tudtuk a kompresszor olasz és belföldi értékesítését, a Mecman és Lelbfried pneumatika tőkés exportját, valamint az olajszabályzó dollár viszonylati exportját. A Mecman elemek egy jelentős részét számunkra kedvezően a „0” szaldós szerződéstől eltérően készpénzért értékesítettük svéd partnerünknek. Ezek a változások azonban óriási izgalmat, és feszültséget okoztak az év különböző időszakaiban, s a változásokhoz való igazodás kemény próbára tette a vállalat szinte valamennyi területét. Végül most is örömmel tudom megállapítani, hogy a gyári kollektíva az idei megpróbáltatásokat is sikeresen átvészelte, és hatékony ellenintézkedésekkel a körülményeket a maga javára tudta fordítani. Éves tevékenységünk eredményeként összes árbevételünk közel 2,8 milliárd Ft, 24%-kal nőtt az előző évhez képest értékben. Konvertibilis exportunk több mint 700 millió Ft, 35%-kal növekedett. Dollárban ez 12 millió, és a növekedés 19P/0-OS. Rubel elszámolású exportunk 466 milió Ft, közel 8%os a növekedés. Rubelben: 16 millió. Eredményeink pontos értékét majd mérlegünk fogja kimutatni. Mai ismereteink szerint 285—300 millió Ft körül várható, 70%-kal nőtt az előző évhez képest. A végrehajtott bérfejlesztések eredményeként, melyeket adómentesen valósítottunk meg, az átlagkereset 18—19%-kal nőtt vállalatunknál, és 1 félévre vetítve, értéke közel 120 ezer Ft. Árbevétel-arányos nyereségünk a tavalyi 7,6%-ről 10,5%-ra, vagyonarányos nyereségünk a tavalyi 14,6%-ról 25%-ra nőtt. Azt hiszem, az eddig megismert számok alapján jogosan könyvelhetjük el az 1989-es évet is gazdálkodásunk tekintetében sikeresnek, és csak hasonlókat kívánhatunk magunknak a következő időszakra is. Ezúton is szeretném megköszönni valamennyiüknek, Egerben, Hevesen, Budapesten, Pétervásárán dolgozó munkatársaimnak az év során végzett eredményes munkáját, kérve idei célkitűzéseink megvalósításához is szorgalmas közreműködésüket. Már az 1990-es év feladatainak megvalósításán dolgozunk. E cikk megírásának időpontjában több elképzelésünket már rögzítettük, de részletes tervünk még nem állt egybe. Ennek többek között az is oka, hogy az ország válságos helyzete miatt még több olyan kormányzati intézkedés nem ismert e pillanatban, amely lényeges befolyást gyakorolhat munkánkra. Bízunk abban, hogy a várható nehézségek ellenére ez évben is lesz annyi erőnk, akaratunk, hogy a legjobb megoldásokat megtalálva sikeres gazdálkodást fogunk tudni megvalósítani az ország és valamennyiünk hasznára. E gondolatok jegyében köszöntöm vállalatunk minden egyes dolgozóját. Mindannyiuknak sok sikert, kevesebb gondot és boldog új évet kívánok. Kócza Imre Fontosabb beruházásaink Vállalatunk jelenlegi fejlesztési politikája — s ezt megvalósító beruházási tevékenység — alapozza meg a jövőbeni fejlődésünket is. Fejlesztéseink alapvető célja az elért jövedelmezőségünk megtartása — az egyre nehezebbé váló piaci körülmények között is —, illetve a nyereség növelése. Ez a cél határozta meg az 1989. évi beruházásainkat is. Mivel ebben az időszakban a megvalósuló „témák" száma 152, ezért csak néhány fontosabb beruházás ismertetésére szorítkozom. A hűtőkompresszorok iránti piaci keresletnek megfelelően a gyártás néhány éven belül a duplájára növekszik: 1991-ben 650 ezer darabot gyártunk, de már 1990-ben is 580 ezret kell előállítani. Ez igen nagy feladatot ró a megvalósítás minden résztvevőjére, így — érthetően — az ehhez a feladathoz kapcsolódó beruházások kerülnek előtérbe. Párosító üzemraktár. Az idő- és munkaigényes kézi raktározást felváltotta egy korszerű, számítógép vezérlésű raktár. A robotokkal végzett ki- és betárolás megszüntetné az eddigi nehéz fizikai munkát. A számítógépes vezérlés lehetővé teszi az automatikus osztály kiválasztást, kitárolást, illetve a készletösszetétel változásának követését. Az új raktár kapacitása távlatilag is biztosítja az igények kielégítését. A tavasszal elkészülő új szereldei mosóval együtt mintegy tíz óra/ezer darab gyártásiidő-csökkenést is eredményez. Cehring hónológép. A kulisszavezeték hónolásánál a nehéz fizikai munkát igénylő kézi hónolást szüntette meg. Korszerű mérésvezérlése és nagyfokú pontossága lehetővé teszi az alkatrészek mintegy 80 százalékának egy osztályba történő gyártását. Emellett lehetővé tette a gyártási idő 17 óra ezer darabbal való csökkentését. Dalex hegesztőgép: Az áramátvezető hegesztésénél jelent lényeges minőségjavítást. Korszerű vezérlése biztosítja a hibamentes hegesztést, így az eddigi százszázalékos nyomáspróbázás csökkenthető, illetve elhagyható. NEFF burkolatgyártó sor. A kompresszor felsőburkolat gyártásának különválasztásával távlatilag is megteremti a biztonságos burkolatgyártás feltételeit, s jelentős anyagmegtakarítást is eredményez. Herminghausen csúcsnélküli köszörűgép. A dugattyú köszörülésénél 3 óra/ ezer darab megtakarítást tesz lehetővé, s biztosítja az alkatrész egy osztályba történő gyártását, ami a készletszint mintegy 30 százalékkal való csökkentését teszi lehetővé. Célgépek: Az 1989-ben üzembe helyezett célgépek közül kiemelkedik a hengergyártás kapacitását számottevően megnövelő két berendezés, a finomfúró ás oldalazó, valamint az előmegmunkáló célgép. Ezek együttesen mintegy 14 óra/ ezer darab gyártásiidő-csökkentést tettek lehetővé. Hevesi gyáregységünkben elsősorban a FÉM—5 mágnesgyártás gépparkja korszerűsödik jelentősen. Két darab Weiler CNC-eszterga és körasztalos tekercstokozógép beüzemelésére kerül sor még 1989-ben. Ezek éves szinten 18 ezer óra gyártásiidő-csökkentést eredményeznek. Vakalár Sándor gyárfejlesztési osztályvezető Megszűnt a nehéz fizikai munkát igénylő kézi hőnotás (Fotó: Bukta Imre) A valóság értéke Még az 1988-as esztendőben, az egri Dobó István nemzetközi ökölvívó-emlékversenyen történt az eset Egy magyar és NDK-beli sportoló mérkőzött a döntőbe jutásért. A bírók — ha csak a legminimálisabb különbséggel is — a külföldi fiút „hozták ki” győztesnek. Az ítélet hatalmas felháborodást váltott ki a nagy létszámú közönség körében: sok-sok percen keresztül tartott a fújolás, a bekiabálás. Nos, ezúttal ne firtassuk, igazuk volt-e a nézőknek. Tény, hogy a végeredmény joggal lehetett volna fordított is. Azon azonban már több mint érdemes elgondolkodni, hogy a Magyar Ökölvívó Szövetség egyik akkori prominens személyisége — mellesleg ezt akkoriban a Népsport újságírója lapjában szóvá is tette — a meccs befejezését követően úgy vélekedett, hogy ezen eset kapcsán nem kizárólag a hazai versenyző szenvedett vereséget, hanem a magyar sportdiplomácia, a bíróküldés is, hiszen hogyan lehetséges az, hogy egy honi mérkőzésen négy külföldi pontoz egyetlen egy magyar mellett. Hát, kérem... Ez az eszmefuttatás — enyhén szólva is — meglehetősen furcsa. Ugyanis abból indul ki, hogy amennyiben a mi bíráink vannak többségben, úgy számunkra feltétlenül kedvező döntés születik. Hogy aztán hol marad itt az objektivitás — az igazságosságról már nem is beszélve —, az senkit sem érdekel, arra nincs felelet. A lényeg, hogy nyertünk. Hogy miként, milyen áron, milyen körülmények között? Nem fontos ... Tényleg nem? Nézetem szerint nagyon is. Csak erről nagyon sokan hajlandók „nagyvonalúan” megfeledkezni. Senki se higgye, hogy a fentebbi történet teljesen egyedülálló. Hány és hány sportágat lehetne felsorolni, ahol egy-egy küzdelem előtt már eleve bekalkulálják a hazai pálya előnyeit. Aztán — ha a dolog számukra valóban pozitív módon zárul — még büszkék is. De vajon mire? Arra, hogy gyanús, kétséges tisztaságú feltételek mellett harcoltunk ki egy aprócska sikert? Az effajta „dicsőségekről” egyszer és mindenkorra le kellene mondanunk. Elsősorban azért, mert önmagunk megtévesztése árán jutottunk ezekhez. Port hintettünk a saját szemünkbe, s így — félig vagy egészen vakon — mást, másként láttunk, mint amit és ahogyan kellett volna. Előbb-utóbb viszont — akár akarjuk, akár nem, akár tetszik, akár nem — kénytelenek vagyunk szembesülni a realitásokkal, az igazsággal. Legyen az bármilyen kellemetlen is. Dőreség lenne azt gondolni, hogy az önámítás csupán a sport területére korlátozódik. Hányszor, de hányszor volt már alkalmam beszélgetni olyan vállalati vezetőkkel, akik fölöttébb elégedettek voltak cégük teljesítményével, mondván, az általuk gyártott termékek belföldön mennyire keresettek, mennyire kelendőek. Elhitték — pontosabban elhitették magukkal —, hogy mindez már roppant komoly mérce. Csak akkor döbbentek rá a szomorú valóságra, akkor jöttek rá, hogy tévedtek, hogy becsapták önmagukat, amikor elkövetkezett az igazi megmérettetés, amikor agyonajnározott portékáikkal a külföldi piacokon csúfot vallottak. El lehetett volna, el lehet-e kerülni ezeket a kínos — ámbár abszolút törvényszerű — kudarcokat? Meggyőződésem, hogy feltétlenül. Ehhez azonban óhatatlanul szükséges, hogy szembenézzünk a valósággal. Még akkor is, ha az nem éppen a legtündökletesebb. Egy ideig persze minden további nélkül félrevezethetjük önmagunkat. De csakis egy ideig. Mert utána a tények következnek. Kérlelhetetlenül-- Sárhegyi István Sajtónapi találkozó December 11-én délután a központi iroda tanácstermében Kócza Imre vezérigazgató sajtónapi találkozón köszöntötte a Bervai Figyelő megújult szerkesztőbizottságát, rendszeres külső munkatársait és a Hangos Híradó közreműködőit. Külön is üdvözölte a régiek között Deák Rózsi volt felelős szerkesztőt, aki 1972-től vett részt gyári újságunk arculatának alakításában. Az 1989-es év folyamán végzett munkájuk elismeréseként köszönőlevelet és pénzjutalmat adott át üzemi lapunk és a Hangos Híradó aktivistáinak, majd Sárhegyi István felelős szerkesztő mondott köszönetet a Figyelő munkájában résztvevőknek. Kiemelt jelentőséget tulajdonított a vezérigazgató gyári újságunk tájékoztatásának. — A megváltoztt körülmények között izgalmasabb és szebb lett ez a feladat — állapította meg és hozzáfűzte: — Szó sincs arról, hogy visszaállítsuk a cenzúrát, de úgy találjuk helyénvalónak, ha a választ igénylő észrevételekre nem csupán a következő megjelenéskor, egy hónap múlva, hanem már ugyanabban a számban lehet reflektálni. Ezután kötetlen beszélgetés alakult ki a gyár első vezetője és a szerkesztőség tagjai között az érdekvédelmi szakszervezetről és más időszerű kérdésekről. Műszaki alkotói díj A megadott határidőig, 1989. október 30-ig négy pályázat érkezett a műszaki alkotói díj elnyerésére. Az értékelés alapján három munkát fogadtak el és díjaztak. Bővíti a piaci termékskálánkat az FK 1.0 K8 típusú kompresszorfejlesztés, melynek sorozatgyártása márciusban indítható. A 100 ezer forintos első díj alkotói: Gulyás László, Isóczky Dénes, Várhelyi Ferenc, Bozsik Gyula, Komjáti Zsoltné, Törcsvári István és Sebők László. A pneumatikus elemek ősi költségének csökkentése, importalkatrészek hazai kiváltásával 13,1 millió forint gazdasági eredményt jelent. Gyatvai Károly, Soós János, Gyöngy Kálmán, Simkó István és Kelemen István az 50 ezer forintos második dH részesei további 12 alkatrész megoldásán dolgoznak. A nyugat-európai piaci és vizsgáló intézeti követelmények teljesítéséhez pályázott Várhelyi Ferenc és Boros Sándor. Harmadik díjuk 20 ezer forint.