Bervai Figyelő, 1991 (26. évfolyam, 9-10. szám)

1991-11-01 / 9. szám

A FINOMSZERELVÉNYGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XXII. évfolyam, 9. szám ÁRA: 3 FORINT 1991. november hó Kérdések a vezérigazgatóhoz A vállalat teljes átalakítása jövőre várható A vállalati közvélemény informálása céljából több lehetőség közül választva az látszott célravezetőnek, ha kérdések alapján elemezzük jelenlegi helyzetünket és várható jövőnket. Az elmúlt három hónap sajátos munkarendje bőven adott időt a töprengésre, így a dolgozói rétegek felé irányuló lehetőség felkínálása sem volt hiábavaló. Számos kérdés érkezett Buda Lajos vezérigazgatóhoz, aki igyekezett a lehető legkielégítőbb választ adni a felvetésekre, javaslatokra, bár egy-két olyan kérdést, ami személyes jogokat is sérthet, a nyilvánosság előtt természetesen mellőzött. A kérdést feltevők egy része nem ebben az összeállításban találja majd a válaszokat, hiszen a jövő évi tervekkel vagy a Suzuki-alkatrészek gyártásával lapunk más anyaga foglalkozik. A vezérigazgatóval a következő kérdések alapján folytattunk beszélgetést. — Milyen a vállalati gazdálkodás jelenlegi helyzete, és milyen évzárás várható? — Az 1989-es, még stabil évhez viszonyítva, összehasonlító áron a Mecman-pneumatika 41, a jármű-pneumatika termelése 47 százalékra esett vissza ebben az esztendőben, a keleti és a belföldi piac összeomlása következtében. A kormányprognózis ellenére a Szovjetunióval „0”-ra zuhant a kereskedelmünk. Néhány pozitív elem, mint a kompresszor-export bővülése, új termékkör kialakítása, az előbbieket nem tudja ellensúlyozni. Pozitív elemnek tekinthető a vállalat hosszú lejáratú adósságállományának és a rövid lejáratú hiteladoiiiánynak a csökkenése. Az üzemi általános költségek nőttek, mindent egybevetve pozitív eredményű évzárás nem várható. — Elbocsátanak-e még ebben az évben kb. 600 dolgozót? Szükséges-e létszámcsökkentés? Miért nem volt már korábban jelentős létszámleépítés, így ennek hiányát azok szenvedik, akik becsületesen dolgoznak. Termelés nincs, a gmk-k mégis dolgoznak — miért? — A vállalatnál egy év alatt 550 fős létszámcsökkenés történt. Az alkalmazotti és az improduktív fizikai létszám 18 százalékkal csökkent a korábbiakhoz képest. Ebben az évben már jelentős létszámelbocsátás nem várható. Az 1972-es értékesítési lehetőségekkel összefüggésben a jövő év első negyedében viszont a további csökkentés elkerülhetetlen. A kompresszor lökésszerűen jelentkező igényeinek kielégítése, valamint az NC- és CNC-területeken a szakképzettség hiánya indokolja a gmk-k működését. Ez összesen 65 főt érint éves szinten. Jövőre ilyet nem tervezünk. — A kompresszor-üzletág után következik-e a pneumatikaüzletág létrehozása ? A kompresszor-üzletághoz milyen osztályok kerülnek? — A vt június 26-án jóváhagyta az üzletágak kialakítását, de a tervezettel előbb kényszerülünk lépni ezen a területen. Januártól a kompresszor-üzletág önállósul, de abban az időpontban elkezdődik a további üzletágak kialakítása is. Három termelőterületen, ezek: a Mecmanpneumatika, egyéb pneumatika és a hevesi gyáregység, továbbá a szolgáltató üzletág. Utóbbiaknál pályázat helyett kinevezett vezetők lesznek 1992. végéig megbízva, év közben válik majd teljessé az önállóságuk. Az átszervezés felgyorsítását a költséggazdálkodás fontossága is indokolja. A kompresszor-üzletághoz nem osztályok, hanem tevékenységi körök kerülnek, ez lesz jellemző a többi üzletágra is. A privatizációnak miért nem azt a módját választotta a vállalatvezetés, hogy rt. alakuljon ? így minden dolgozó magáénak érezte volna a gyárat... — Már 1988-ban elkezdődtek olyan lépések, hogy külföldi befektetők kerüljenek bevonásra. Szerepelt a vállalat azon az „50-es” listán, amelyekhez befektetőket kerestek. Ilyen profilhoz, mint a mi vállalatunk, amelyben ellentétes termékkörök vannak, egyetlen érdeklődő nem akadt. Maradt az, hogy a termékkörök önállósuljanak, ez az út járható ma is. Az üzletági forma is ennek irányába mutat. Ez a szervezeti torma teszi lehetővé a tőke befektetését, amely aztán működhet kft.-ben vagy rt.-ben. Ez már a befektető partnerektől függ. A vállalatvezetés alapvetően támogatja a dolgozói részvényvásárlást, de jelenleg nincs még rá érvényes jogszabály sem. — Szükség van-e a hevesi gyáregységre és a pétervásári üzemre, vagy el kell adni? — Jelen körülmények között a vállalatvezetés egyik telephely értékesítését sem tervezi. — Merre kutatnak piackutatóik, mivel foglalkoznak a gyártmánytervezők? — Mint köztudott, a Mecman-pneumatika piackutatásait a közös vállalat végzi. Kompresszor tekintetében az idén több mint ötven felhasználó vállalattal kerültünk tárgyalásos kapcsolatba. A nem Mecman-pneumatika vonalán csak augusztus és szeptember hónapban 284 volt a felkeresett cégek száma. Az ajánlati tevékenység folyamatos és szükségszerű annak ellenére, hogy ilyen gazdasági visszaesés mellett rendkívül nehéz az értékesítés. A termékek bevizsgálása hónapokat vesz igénybe, ezért hosszú időbe telik, amíg az üzlet létrejön. Konstrukciós vonalon elkészült a kompresszor új, komplett, a jelenlegi nemzetközi igényeket is kielégítő védőindító rendszere. Program szerint folyik az új, környezetbarát hűtőközeghez alkalmas FKA- kompresszorok fejlesztése. Ebben az évben elértük, hogy a Mecman és a Herion is felvette katalógusába az FE mágneseit. Az ipari pneumatika vonalán szelepek és speciális hengerek fejlesztése folyik, egyéb licencadaptációkkal. Jármű-pneumatikánál új Ikarus ajtóműködtetőkön dolgozunk. Egyéb témáknál jelentős feladataink vannak a SHOWA lengéscsillapítónál, a Stabilus gázrugónál, a gázüzemű gépkocsik átalakító egységénél, továbbá hidraulikus hengereknél, csatlakozószelepeknél. (Folytatás a 2. oldalon) Először a kompresszor-üzletágat alakítjuk ki (Fotó: Vígh József) Vállalatunk 1992. évi gazdasági kilátásai Lassan közeledik az év vége, és egyre több szó esik az 1992. évről. Milyen lesz a folytatás az igen nehéz 1991. év után? A választ különböző nézőpontokból — vérmérsékletünktől függően — nap mint nap próbáljuk megfogalmazni. Bár az előkészítő munkák a korábbi évek szokásainak megfelelően már elkezdődtek, most mégis nehezebb helyzetben vagyunk, mint egy évvel ezelőtt. Az 1991. év vállalatunk történetében a legnagyobb gazdasági változásokat és megrázkódtatásokat hozta. Nagymértékű piaci igénycsökkenés következett be — a háztartási hűtőkompresszort kivéve — csaknem minden termékcsoportnál. A keleti piac teljes összeomlása, a hazai piac folyamatos beszűkülése miatt már nem tudtunk elegendő munkát biztosítani dolgozóinknak, így három hónapon keresztül —majdnem a teljes vállalatot érintően — hetente 3 napot dolgoztunk. A vállalat jövedelmezőségi helyzete tovább romlott. Az értékesítés nagymértékű visszaesését nem tudtuk ellensúlyozni a megtett intézkedésekkel. Nagyon sokunkat váratlanul értek ezek a változások, és nem kevesen voltak azok, akik hitetlenkedtek is a gazdasági mutatóink és állapotunk hallatán. Az idő előrehaladtával a kétkedőknek sem marad más választásuk, mint az a felismerés, hogy a sok külső negatív hatás ellenére — vagy amellett is — nekünk kell a nehézségeinken úrrá lenni. Ehhez alapvető szemléletváltozásra van szükség minden szinten. Minden tevékenységnél a minőségjavításra kell tenni a hangsúlyt. A vállalatvezetés olyan elhatározásra jutott, hogy a vállalat működőképességének fenntartása és jövőbeni fejlesztése érdekében a hatékonyságot növelni kell, és az eddiginél teljeskörűbben kell mérni az egyes egységek teljesítményét úgy a hozamoknál (eredménynél), mint a költségeknél. Ehhez a jelenlegi szervezeti keretekhez is hozzá kell nyúlni, a változást ’92. január 1-jétől vezetné be a vállalat. A termékcsoportokra épülő egységek gazdasági önállósága olyan mértékűvé válna, hogy a jövedelmezőség alakításához szükséges valamennyi döntési joggal rendelkeznénk. A mostani felmérések szerint a kereskedelmi igények nem növekednek számottevően. A prognózist készítők abban bíznak, hogy kimozdulás lesz a hazai autóbuszgyártás területén, és talán a Szovjetunióban is megteremtődnek a fizetés feltételei. Bővülhet a háztartási kompresszorok, a Leibfried-termékek és a hidraulikus emelőkocsi-alkatrészek szállítása. A vállalat piaci helyzete az igények felmérése oldaláról továbbra is sok bizonytalanságot hord magában. A csökkenő értékesítési volumen és az emelkedő termelési költségek együttes hatásaként igen sokrétű teendőink vannak a költség- és készletgazdálkodás területén, hogy elfogadható jövedelmezőséget érjünk el. Az előzetes költségfelmérések alapján a legfontosabb teendőink a következők: — közvetlen anyagfelhasználás és a selejteződés átlag 5%-os mérséklése, — gyártási normaidők csökkentése átlag 5%-kal, bérvisszaadás nélkül, — közvetve termelő fizikai és szellemi foglalkoztatottak létszámának vállalati szintű 15- 20%-os csökkentésével a bértömeg relatív mérséklése, — árbevételre jutó fajlagos gyártási és értékesítési különköltségek 10%-os csökkentése, — szintén árbevételre jutó fajlagos üzemi általános, vállalati általános költség 10%-os csökkentése, — gazdasági munkaközösségek megszüntetése, — készletgazdálkodásnál rövid időn belül el kell érni a 60 napos forgási sebességet. Az egyes költségcsökkentési feladatok konkrét témákkal való „aprópénzre” váltását még ebben az évben meg kell határoznunk. A létszámcsökkentés területenként eltérő mértékű lesz, a megváltozott feladattól és az ehhez kapcsolódó személyi feltételtől függően. Viszont vállalati szinten a 15-20%-ot végre kell hajtanunk. A létszámcsökkentés módjai között a létszámfelvételi zárlat szerepel, a korkedvezményes nyugdíjazás az év végén az 1992. I. félévben nyugdíjba vonulóknál, az alaptevékenységhez szorosan nem kapcsolódó tevékenységek vállalkozásba adása, és sajnos a kényszerű létszámleépítést sem tudjuk elkerülni. A jövő évet előkészítő intézkedésekre rendelkezésre álló idő rendkívül kevés, így mindenkinek, aki ebben a munkában részt vesz, felhívom a figyelmét a megnövekedett döntési felelősségére. Kiss Gergely Molnár Imre műszaki igazgató szerint: „A Suzuki fogósabb feladat, mint gondoltuk” Lapunkban folyamatosan nyomon kísérjük a Suzuki-program fejleményeit. Ezt tesszük most is, amikor arra kérjük Molnár Imre műszaki igazgatót, hogy az elmúlt hetek tárgyalásairól, eredményeiről tájékoztassa a Bervai Figyelő olvasóit. — A szerződés aláírását követően — kezdi a beszélgetést a műszaki igazgató — másfél hónap múlva megérkezett Japánból a komplett dokumentáció, s ennek a feldolgozása a műszaki és gazdasági szakemberek részéről azonnal megindult. Miután a japánok vállalkoztak arra, hogy nemcsak a licencet, hanem a gyártás technológiáját és ennek kialakítását is segítik, három héttel ezelőtt Magyarországra érkeztek, s itt Egerben két héten át folytattuk az előkészítő munkát, aminek végén kialakítottuk a lengéscsillapítóra vonatkozó technológiai elképzeléseket, az elérendő árakat, és nem utolsósorban a szükséges beruházási és gártóeszköz-igények tekintetéen is megállapodtunk. — A lengéscsillapítók gyártásának beindítására a Berván belül megalakult már egy team ? — Természetesen egy külön műszaki csapatot hoztunk létre, melynek kizárólag ez a feladata. Konstruktőrök, technológusok a tagjai ennek a team-nek, vezetőjük a gyár főkonstruktőre, Kovács Tibor. — Ez a legutóbbi egyeztetés hozott-e felszínre valamilyen problémát? — Arra mindenképpen jó volt, hogy most már látjuk a gyártás lényegét, tudjuk, hogy rendkívüli minőségi követelményeket támaszt elénk a Showa. A japánok úgy tartják, hogy életbiztonsági szempontból a lengéscsillapító, az autó felfüggesztése az egyik legfontosabb részegysége egy gépkocsinak. Nem titok az sem, hogy nehezebb a feladat, mint első látásra hittük. Korábban ugyan szétszedtünk ilyen lengéscsillapítókat, de úgy nem lehetett látni azokat a szigorú minőségi előírásokat, amelyek feketén-fehéren ott állnak a dokumentáción. Ha problémáról kell beszélni, akkor az az lehet, hogy a lengéscsillapító előállításának vannak olyan részfeladatai, amivel a Bervában sohasem találkoztunk. — Mondana egy ilyet? — Ilyen például a dugattyúidnak a felületi minősége, és nagyon komoly festőberendezésre lesz szükségünk, mert az alkatrész külső részének 800 órás sópermetben is rozsdamentesnek kell maradnia. — A Magyar Suzuki Rt.vel hol tartanak az ártárgyalások? — Aláírás előtt van egy keretszerződés, aminek nagyon fontos része az ár. Első fordulóban a gyár gazdasági igazgatója tárgyalt a részvénytársaság képviselőivel. Megegyezés még nincs, a közeljövőben újra leülünk, és megvitatjuk ezt a kérdést. — Korábban mi is megírtuk, hogy a Suzuki-programot a hevesi gyáregységbe tervezik. Ez az álláspont változott-e? — Most, amikor megismertük a minőségi követelményeket — ez elsősorban a festésre vonatkozik —, kénytelenek voltunk módosítani a korábbi elhatározáson. Ez annyit jelent, hogy Egerben gyártjuk a majd lengéscsillapítót. Egyrészt a géppark miatt döntöttünk így, másrészt a törzsgyárban megoldott a galvánüzem szennyvíztisztítása, míg Hevesen ez óriási járulékos beruházást igényelne. — A lengéscsillapító-gyártás mekkora beruházást igényel a Finomszerelvénygyártól? — Az első verzió szerint 60 millió forintos állóeszköz- és mintegy 20 millió forintos forgóeszköz-igényt terveztünk, de már látjuk, hogy ez kevés lesz. Főként a festőberendezés miatt meg kell emelni a költséget, vagyis a véglegesnek tartott beruházási összeg 160 millió forint körül lesz. — Honnét teremti elő a gyár ezt a pénzt? — A Magyar Suzuki Rt. ígért támogatást, szóba került a világbanki hitel, és a saját erőforrásunkat is mozgósítani kell. — Amikor már évi 200 ezer darabos mennyiséget gyárt a Berva, akkor hány embert foglalkoztat majd a lengéscsillapító-részleg? — A produktív létszám 137 fő, ehhez jön még a kiszolgáló és irányító személyzet, ami együtt 150 embert jelent. Ez első hallásra a Finomszerelvénygyár méreteihez képest kevésnek tűnik, de mi nem szeretnénk megállni a lengéscsillapítónál. A gázrugóban szintén fantáziát látunk, még akkor is, ha ezt nem a Showa-licenc alapján gyártanánk. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a német Stabilus céggel, amely a világ egyik vezető vállalata a gázrugógyártásban. Számunkra azért lenne előnyös üzlet, mert nemcsak egy autóhoz készítenénk ezt az alkatrészt, sokkal szélesebb körben kiajánlhatnánk a terméket. Például a német autókhoz, így már kapcsolatba léptünk a General Motors szentgotthárdi gyárával, ahol köztudottan jövőre indul az Opel Astra gyártása. — Térjünk vissza a Suzukihoz. Van-e újabb lehetőség a kooperálásra? — Vontatottan ugyan, de léptünk előre az üléshez kapcsolódó háttámlaállító és ülésállító sínrendszer ügyében. Egyrészt licencvásárláson gondolkodunk, és ezért a Fuji Kiko céggel már felvettük a kapcsolatot, de eléggé elhúzódtak ezek az egyeztetések. A napokban viszont megkaptuk a japánok szerződéstervezetét, tehát várhatóan itt is történik változás. A sínrendszert viszont saját fejlesztésben szeretnénk megoldani. Ez a két új termék nem elhanyagolható tétel, hiszen hasonló nagyságrendet képvisel, mint a lengéscsillapító és a gázrugó. Ezenkívül a Suzukitól elhoztak 17 féle lemez-, illetve hegesztettalkatrész-dokumentációt, amire mi elkészítettük az árajánlatot. Vagyis nem kizárt, hogy a magyar Suzukiban a lengéscsillapító után egyre több bervai alkatrészt találhatunk majd. Ez utóbbi ajánlat azért is kedvező, mert a technikai feltételekkel rendelkezünk, így mint beruházás nélküli gyártás, javítaná a teljes Suzuki-program gazdaságosságát. Budai Ferenc Indulatos munkásgyűlés Hevesen Nagyszámú érdeklődő jelenlétében tartottak munkásgyűlést Hevesen a gyáregység dolgozói október utolsó napján. A résztvevőket Borbáth Sándor gyáregységvezető köszöntötte, majd a dolgozók korábbi igénye szerint Buda Lajos vezérigazgató tartott tájékoztatót a vállalat, azon belül kiemelten a gyáregység gazdálkodásának helyzetéről. A vezérigazgató kendőzetlenül feltárta azokat a körülményeket, amelyek következtében meglehetősen nehéz helyzetbe került a vállalat, és benne természetszerűen a gyáregység. Arról is nyíltan beszélt a vállalat elsőszámú vezetője, hogy nagyrészt tőlünk független okok miatt csak mely termékek gyártására lesz lehetőség a közeljövőben a hevesi telephelyen. A szűkös termékskála egyenes következménye a létszámtöbblet, amit tovább már nem cipelhet teherként a vállalat annak veszélye nélkül, hogy az egész gyár léte meg ne kérdőjeleződne. A vitában ugyan csak tizenegyen kértek szót (néhányan többször is), mégis a kérdések özöne zúdult a vezérigazgatóra. Indulatos hangnemben tették szóvá egyesek véleményeiket olyannyira, hogy már súrolta a sértés határát. (Folytatás a 2. oldalon)