Beszélő Összkiadás, 1987-1989 (21-27. szám)
1989 / 1. (26.) szám - Témáinkhoz - Vágvölgyi B. András: A történelem árnyai és a fiatal demokraták
BESZÉLŐ 26 A történelem árnyai és a fiatal demokraták Fidesz-táncosok pénzgyűjtő akciója az osztrák fővárosban címmel cikk jelent meg a szervezet bécsi bemutatkozó látogatásáról a Népszabadság 1989. február 21-i számában, a 9. oldalon. Mivel magam is egyike voltam az est második, politikai részében szereplő négy fiatal demokratának, a Népszabadság cikke arra sarkallt, hogy a címben szereplő témákról megpróbáljam összefoglalni gondolataimat. Mielőtt hozzálátnék az említett cikk elemzéséhez, azt hiszem, néhány alapvető információt le kell szögeznem a Fideszről. Március végén lesz egy éve, hogy a Fiatal Demokraták Szövetsége, a független politikai szervezetek közül elsőként egy remélhetőn elmúlt korszak hatósági légkörének megfelelően, rendőri zaklatások közepette, megalakult. Az elmúlt egy évben, dacára az ellentmondásoknak, nagy utat tett meg Magyarország és a Fidesz is. Magyarország lépéseket, igaz, néha tétova lépéseket tett a jogállamiság és a pártpolitikai pluralizmuson alapuló demokrácia felé, a Fidesz előtt pedig, mely korábban „a Szabad Európa és a BBC ügynökei” titulust kapta a hivatalos sajtótól, lassacskán, az utóbbi hónapokban mintha megnyílnának a nyilvánosság csatornái. Közelebb kerültünk tehát ahhoz, amit a Fidesz egy éve, Alapító Nyilatkozatában célként jelölt meg, azaz: az új Magyarország felépítéséhez - mely az individuális szabadságon, a társadalmi szolidaritáson és esélyegyenlőségen alapuló progresszív demokrácia által valósulhat meg. Az ehhez vezető úton a Fidesz politikai nyomásgyakorlásra a polgári engedetlenség módszereit és a teljes nyilvánosság koncepcióját alkalmazza, összhangban a tolerancia és az erőszaknélküliség elvével. E bevezető után lássuk a Népszabadság cikkét! A cím és a kurzívval szedett függelék mintegy keretbe foglalja a törzsszöveget, amiből mindjárt ki is derül, hogy a hatásvadász címből egy szó sem igaz. A „Fidesz amatőr művészcsoportjának” műsorában volt szerzői est, és elhangzottak Petri György, Sütő András és Kányádi Sándor versei, megzenésítve vagy anélkül, de hosszú combú Fidesz-görlök sajnos nem léptek fel, akik emigráns öregurak pénztárcáinak megnyílását várták volna, teszem azt, „pusztapuszi” ellenében. A pénzgyűjtésről csak annyit, hogy kis hazánkban az Akadémiától a külkervállalatokig minden intézmény azon igyekszik, hogy külföldön felmerülő költségeit a meghívó fél fizesse, hiszen itthon minden fillér kell a vízlépcsőre és más hasonlóan okos dolgokra. A Népszabadság cikkének következő pontja az, hogy az estet Tollas Tibor nyitotta meg - ez számunkra egyébként a helyszínen derült ki -, aki a Nemzetőr című szélsőséges emigráns lap főszerkesztője”. Hogy a Nemzetőr szélsőséges-e vagy sem, azt nem tudom, mert a Kálvin téren, ahol általában újságot szoktam venni, nem árulják. Néhány számba bepillantva, melyek a napokban kezembe kerültek, megállapíthattam, elsősorban a lap archaikus nyelvezetéből, hogy a magyar tradícióból jól ismert jobboldali konzervatív irányultságú újságról van szó. A Nemzetőr idéz a Fidesz kiadványaiból, ami ellen nincs kifogásunk, noha nem azonosítjuk magunkat platformjával, de nyilatkoztak Fidesz-tagok már a Magyar Hírlapnak is, holott a jelenlegi kormánypolitika számos elemével sem értünk egyet. A Nemzetőrről egyébként azt olvasom Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985 című munkájában (EPMSZ, Bem 1985), hogy éppen Tollas Tibor „mérséklő befolyásának tulajdonítható”, hogy a „mindent tagadó, semmit el nem ismerő magatartás enyhült” (474. és 447. old.). Most idézem a Népszabadság idézett cikkének kurzívval szedett függelékét: „Tollas Tibort az olvasók közül csak kevesen ismerhetik, íme néhány adat. A következtetést bízzuk az olvasóra. (Kecskési) Tollas Tibor csendőr főhadnagy 1945. április 29-én kérte igazolását, s azt megszerezvén július 18-án felvételét kérte a rendőrség kötelékébe. De voltak, akik felismerték benne azt a csendőr főhadnagyot, aki a 117. csendőrzászlóalj tisztjeként a deportálásokat irányította Beregszászon. A bíróság a túlélők és saját beosztottjainak vallomása alapján 1949. december 8-án tízévi fegyházra ítélte. 1956-ban távozott Nyugatra.” Kemény szavak! Bevallom őszintén, mikor először olvastam ezt a passzust, a rosszullét környékezett. Utánanéztem Randolp L. Braham A Magyar Holocaust című könyvében a beregszászi deportálásoknak, bár roppant alapos munkáról van szó, nem esik szó Tollas Tiborról. Ezután jutott csak eszembe az a bejelentés az igazságügyi kormányzat részéről, hogy csínján kell bánni az 1945 és 1962 közötti politikai perekben hozott ítéletekkel, és a minisztériumnak szándékában áll ezeket felülvizsgálni. A Beszélő legfrissebb, novemberben megjelent, 25. számában összeállítás jelent meg Demszky Gábor tollából, Kis magyar helytörténet. Egy fejezete a Gulag magyar vonatkozásairól címmel, melynek egyik része beszélgetés Tollas Tiborral. Tollas Nagy Ferenc miniszterelnök megbízásából a Felső-Tiszavidékről a Szovjetunióba hurcolt férfiak sorsáról próbált tudakozódni, noha az ÁVO és a Kaspol próbálta ezt megakadályozni. 773