Beszélő 23. (1988)
1988 / 23. szám
tézkedés hatálya alatt álló nem-elítéltek rosszabb helyzetbe kerültek, mint a‘■ felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, mint azok, akik ellen három évnél rövidebb szabadságvesztéssel büntethetőbűncselekmény miatt büntető eljárás vanolyamatban, sőt rosszabb helyzetbe még az állam biztonságát veszélyeztetőknél is. Meg kell ismételnünk aenti kérdést: mi magyarázza a kivételes diszkriminációt éppen velük szemben? A bánásmód aránytalan szigora - akár a szövegezés visszássága -, azt sejteti, hogy a 12. § egész"/2/ bekezdését - mint fentebb már utaltunk rá, a rendőrség nyomta bele a törvényerejű rendelet már kész szövegébe, feltételezésünk szerint a törvényerejű rendelet eredeti szövege a rendőrhatósági kényszerintézkedések hatálya alatt állókkal egyáltalán nem foglalkozott - hiszen a rendelet értelmében az útlevél azoktól sem tagadható meg, akiket szabálysértési határozat alapján elzárással büntettek. A büntetett előéletűek útlevélkérelmének elbírálását pedig az új jogszabály is, akár elődje, az útlevélosztály mérlegelésére akarta bízni. A Belügynek azonban ennyi nem volt elég: kiagyalt ál: a korlátozott területi érvényességű, csak egyszeri kiutazásra jogosító, és csak kivételesen megadható útlevelet: a másodrendű állampolgárok különleges útiokmányát. Következtetéseinkben még egy lépéssel tovább merészkedhetünk. .Az ominózus /2/ bekezdésnek nem egyszerűen aBelügy, hanem a Belügyminisztérium állambiztonsági szerve, magyarán az új AVO az értelmi szerzője. Feltételezésünk meggyőzőbbé válik, ha végiggondoljuk, kik is a másodrendű állampolgárok. Akik külföldön súlyosan megsértették■az MNK jogszabályait - azaz a MNK állampolgárához nem méltó magatartást tanúsítottak. A 21. számunkban közzétett esetgyűjteményben négy ilyen személy szerepelt: Dr. Erdei Gyula /aki Ausztriában menedékjogot kért, majd"hazatért" továbbá Kőszeg Ferenc, Orosz István és dr. Pákh Tibor. Ugyanezzel az indokkal vették el a múlt év utolsó napján Bokros Péter és Molnár Tamás útlevelét. A határozat valamennyi esetében küldöidő politikai szereplésük sunyi megtorlása volt. A büntetett előéletűek. A hivatásos bűnözők, a bűnöző életformát élő visszaesők nemigen folyamodnak útlevélért, az egyszeri elkövetők pedig nyilván mindent megtesznek, hogy mentesüljenek a büntetett előélet hátrányos következményeia priusz alól. Az ötvenhatosok egy része azonban nem kérte vagy nem kapta meg a mentesítést; az életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek közül sokan elvből nem kérték, minthogy csak kegyelmi mentesítésre jogosultak. A jogszabály tehát nem a közbüntényesek ellen irányul /bár őket is sújtja/, hanem ellenük. Ezt az állítást támasztják alá az új jogszabály alkalmazásával kapcsolatos első tapasztalatok: büntetett előéletükre hivatkozva visszautasították Litván György és Eörsi István útlevélkérelmét, bár korábban mindketten rendszeresen utaztak külföldre. /Eörsi magas szintű külföldi közbelépés nyomán utóbb megkapta a világútlevelet./ Megfosztották útlevelétől az ugyancsak 56-os Lőcsei Pált, aki Nyugatra ugyan sosem utazhatott, de kelet-európai kiutazási engedéllyel 1979 óta rendelkezett. Az életfogytiglanira ítélt 56-osok közül a múlt évben erőteljes amerikai nyomásra, mogcsikorgatva, megadták az útlevelet Rácz Sándornak, a Nagybudapesti Munkástanács elnökének. Az új jogszabály üzenete azt jelenti: előfordulhat, hogy hasonló esetben ismét meg kell adnunk az útlevelet. De ezek az 56-osok, amíg hatalmon vagyunk, itt soha nem lehetnek szabadok. - A rendőrhatósági kényszerintézkedés hatálya alatt állók. Krassó György rendőri felügyeletét 1935 őszén szüntették meg nemzetközi nyomásra; két hónappal később, bátyja balesete után ugyancsak nem