Beszélő, 1989. Karácsonyi különszám

1989-12-18 / Karácsonyi különszám - KÜLFÖLD - Szabadság-adó

Nehéz ma már felidézni a szük­ségállapot első hónapjainak légkö­rét. Annyi bizonyos, hogy a decem­beri éjszaka kiváltotta sokk­hatás 1982-ig nem múlott el. Az utcákon járőröző katonák, a perekről szóló hírek, a zsúfolt internálótáborok, a lehallgatott telefonbeszélgetések s a városon átvonuló páncélos jár­művek hosszú oszlopai mindenkit meggyőztek arról, hogy semmi ér­telme az ellenállásnak. És éppen ekkor, karácsony más­napján az éterben felhangzott egy, a megszállás éveiből jól ismert furu­lyadallam, majd a következő né­hány szó: „Itt a Szolidaritás rádiója. Itt a Szolidaritás rádiója.” Az emberek nem hittek a fülük­nek. Varsó felbolydult. A bemondó felhívására, hogy az adás befe­jeztével „pislogtassák” szobájuk­ban a fényt, akik jól hallották, ezer­nyi lakásban kezdett villózni a lámpa. Ez az első adás gyógyító meg­rázkódtatást idézett elő bennünk. Nincs még minden veszve! A föld alá kényszerített Szolidaritás - él! Sőt, a mindenható rendőrség orra előtt játszadozik. Kiszczak belügyminiszter embe­rei már talpon voltak, lőtt az uta­sítás: likvidálni a felforgató rádió­­állomást és elfogni kiszolgáló sze­mélyzetét. Mindenekelőtt Zbigniew Romaszewskit, aki úgy mutatkozott be az éter hullámain, mint a Szo­lidaritás Rádió vezetője. Mire a speciális egységek teljes harckészültségbe kerültek, Varsó­ban röplapok tudatták a legközeleb­bi adás idejét. Ismert volt tehát, hogy mikor, csak az nem, hogy honnét. A rádiós felderítő legmo­dernebb eszközeiket vetették be. Irányítható antennájú gépkocsik, rádiólokátoros helikopterek és kö­zönséges rendőrségi gépkocsik szá­zai indultak az adó felkutatására. Amikor felhangzottak a furulya e­­lső hangjai, megkezdődött a hajsza. Ilyen rendőrségi akciót Varsó nem látott sem azelőtt, sem azóta. A ,„a Zelazna Brama” lakótelep környéke volt a középpontja, a rádiós­ egységek hozzávetőlegesen ott mérték be a működő adót, s körülfogták a környéket. Hatalmas dugó keletkezett. Egyenruhás és civil rendőrök kutatták át az autókat, belenéztek a járókelők táskáiba, kivetették a gyerekeket a babakocsikból. Betörtek néhány tucat lakásba, felfeszítettek néhány tucat ajtót. Óriási erőfeszítés, rengeteg pénzkidobás, s mindez hiába. Az adót nem sikerült felfedezniük. Az első menet győzelemmel végződött. Sajnos ezután súlyos csapás következett. Letartóztatták Zbigniew Romaszewskit és fele­ségét, Zofiát, a rádió első be­mondóját, s még néhány személyt. Megvolt a tárgyalás, ítélet született, a legsúsolyabb Romaszewski ellen. Négy és fél évet kapott. A Szoli­daritás Rádió azonban nem hallga­tott el. De a belügyi szervek ered­ményes módszert dolgoztak ki a rádió ellen - és ez volt a második csapás. Hogy megértsük az illegális rádióadó működési elvét, meg kell ismerkednünk néhány technikai részlettel is. Az első adó Ryszard Kolyszko műve, 20 Wattos volt, és az ultrarövid hullám szabad sávján dolgozott. Minden adást meg kel­lett előznie egy információs akció­nak (röplapok és hirdetések for­májában), úgyhogy az adás idejéről nemcsak a hallgatók tudtak, hanem a belügyesek is. Kiderült azonban, hogy a működő adót így sem köny­­nyebb felfedezni: az ultrarövid hul­lám ugyanis - szemben pl. a rövid­hullámmal - meglehetősen furcsán viselkedik. Visszaverődik a magas házakról és főleg a tetőkön elhe­lyezett televíziós antennákról, ame­lyek némileg átveszik az adóanten­nák szerepét, így aztán be lehet mérni a lakótelepet, ahonnét az adás érkezik, de majdnem lehe­tetlen azt az épületet megtalálni, ahonnan sugároznak. S az adás soha nem tartott tíz percnél tovább. - Nem lehet bemérni és elfogni őket? - gondolták a nyomozó szervnél. Lehetetlenné kell tenni munkájukat. Amikor megszólaltak a furulya első hangjai, bekapcsolták a Szoli­daritás Rádiójánál sokkalta erősebb adójukat, és az adás helyett a 60-as évek beat-együttesei szólaltak meg, leggyakrabban a Beatles és a Shadow’s. Úgy tűnt, befellegzett az illegális rádióadásnak. De „ahol a szükség, ott a segítség”. — Zavarnak minket - gondolták a Szolidaritás Rádió technikusai. - Kísérletezzünk ugyanezzel! Tökéletesítsük! Lépjünk a tyúk­szemükre! És a technikusok elkészítettek egy teljesen új adóberendezést. Méretére és súlyára utalva a neve „Berta” lett. Az előző adóhoz képest „technikai csoda” volt. „Berta” szintén az ultrarövid hullá­mon sugárzott, de nem a szabad sávban, hanem a televízió első adásának hangfrekvenciáján. S így zavaróállomásként éppolyan jól működött, mint adóként. Egy olyan hordhullám jött létre, amely, mint a radírgumi a leírt szöveget, kitörli a televízió hangját, hogy az immár „tiszta mezőn” su­gározza a Szolidaritás Rádió adá­sát, ,merta” értékei felől nem lehet­tek kétségek. Először is: nem kellett korábban beharangozni az adást, másodszor: az adást nem tudták zavarni, s har­madszor, ,Berta” bemérése gyakor­latilag lehetetlen. „Berta” egyetlen hibája a rövid hatótávolság volt. (Varsóban 1-től 4 km-ig.) Ezért aztán a technikusoknak egy egész szériát kellett előállítaniuk, s ez kemény munkát jelentett. A technikusok a Szolidaritás Rádió egész tevékenysége alatt a háttérben maradtak... s ott vannak a mai napig. Talán érdemes megemlíteni, hogy amikor az első adó lebukott, a belügy szakemberei igen-igen nagyra értékelték kon­strukciójukat. A „leadok”, ahogy a Szolidaritás Rádión belül azokat nevezték, akik az adóval futkároztak, s „betörtek” a hullámok közé, nagyon sokféle közegből verbuválódtak. Baskának például fogalma sem volt arról, mi is az a rádióhullám, a középiskolában még pótvizsgára kényszerült fizikából­­ majd szo­ciológusként végzett, ez a tény azonban mit sem zavarta, tökélete­sen látta el feladatát, s a csoport vezetője lett. Robert ezzel szemben kiváló technikai érzékkel rendelkező munkás volt. Adás idején a bőrén érzékelte, hogyan működik a maga Bertája. S az rendszerint igen szeszélyesen viselkedett: hol felmelegedett, hol nem eléggé, hol a hangerőmutató akart kiugrani a helyéről, míg máskor alig moccant. Az adás helye mindig gond volt. A leadok közül mindenki ren­delkezett néhánnyal. De megsze­rezni? Hiszen nem adhattak fel hirdetést, hogy magas épület legfel- KÜLFÖLD Nyolc éve - 1981. december 13-án - vezették be Lengyelországban a szükségállapotot. Andrzej Gelberg: SZABADSÁG-ADÓ 14 1989. December 18.

Next