Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-08 / 6. szám - KÖRNYEZET - Levegőt! - szemelvények a Levegő Munkacsoport hírleveléből
Környezet 1992. február 8. Ám a fák pótolhatatlanok, hiszen nem tudnák hová ültetni azokat. A kivágásra ítélt 166 fa és 600 cserje asszimiláló felülete közel 50 000 m2 Kivágásuk esetén elveszítünk évente mintegy 38 000 kg oxigént, káros szén-dioxidtöbblet keletkezik: 50 920 kg, és elveszítünk 60 000 kg szennyezőanyag-kiszűrő kapacitást, 130 000 liter vizet transpiráló kondicionáló felületet. Adott helyen mérhető a növényzet zajcsökkentő hatása. Nem mérhető a rekreációs hatás, amely látó, halló, tapintó érzékszerveinkre és pszichikumunkra hat. A Köztársaság téren - korábban végzett forgalomszámlálásaink szerint - a látogatók száma napszaktól függően 80-300 fő között ingadozott. A látogatók 61 százaléka környékbeli, mintegy 800 méteren belüli távolságból került ki. Korösszetételük szerint 23-28% gyermek, 28-32% nyugdíjas. Ez utóbbiak számára a park fél éven keresztül szabadtéri klub. Ők a parkra utalt korosztályok. A park beépítése a helyi lakosság elleni merényleten túlmenően törvénytelen lépés lenne, mert az 1990. évi LXI. Törvény az Önkormányzatokról 79. paragrafusában rendelkezik a törzsvagyonról ekképpen: ,,a) Forgalomképtelenek a helyi közutak és műtárgyaik, a terek, parkok és minden más ingatlan és ingó dolog, amelyet törvény vagy helyi önkormányzat forgalomképtelennek nyilvánít." A törvényalkotókat nyilván a Köztársaság térihez hasonló képtelenségek kiküszöbölése vezette. Látva a terv vázlatát, most már csak az önkormányzat józanságában és törvénytiszteletében bizakodhatunk* DR. RADÓ DEZSŐ (Lélegzet, 1991. október 25.) *1991. november 15-én a helyi lakosság tüntetett a tér beépítése ellen. A tüntetés hatására Koppány Zoltán polgármester szóbeli ígéretet tett arra, hogy a tér beépítésére nem kerül sor. Ezt az ígéretet azonban írásban nem ismételte meg. A lakossági petícióra sem a polgármester, sem a képviselő-testület tagjai (egy MSZP-s képviselő kivételével) nem válaszoltak. A Beszélő múlt év nyarán már foglalkozott a Köztársaság tér sorsával (Upor Péter: Cső Cső Szán benzingőzben, Beszélő, 1991. július 29.), a szerk. Őrült ötlet, de nincs benne rendszer A belvárosi parkok alatti garázsok tervét csak a címben áthasonlított Shakespeare-idézettel lehet jellemezni. Hallható volt már ez az esztelen terv korábban is, de ezt csupán a rendszerváltással fejbe kólintott közlekedési (autós) lobby ébredő rémálmának tekintettük. Most azonban, pénz és fáradságot nem kímélve, megalakították a zsűrit, és négymillió forintért pályázatot hirdettek a következő helyszínek alatt létesítendő parkolókra: A Margit-híd budai hídfőjének két oldala (12 ezer m2), a Déli-pályaudvar épületétől keletre (6 ezer 400 m2) és a Vérmező alatt (10 ezer m2); a Clark Ádám téren a budavári sikló alsó állomásának közelében (4 ezer 500 m2); a Dózsa György téren az Attila út és a Krisztina körút között (3 ezer 200 m2); a Szabadság tér alatt (24 ezer m2); a Roossevelt tér alatt, a Lánchíd pesti hídfője előtti tér északi részén (3 ezer 500 m2); a Szent István téren a Bazilika főbejáratával szemben (3 ezer 800 m2); az Erzsébet tér alatt (18 ezer m2); a Vigadó tér alatt a pesti Duna-parton (7 ezer m2); a Március 15. tér alatt; az Erzsébet-híd pesti hídfőjének déli oldalán, a parti nyílás alatti területet is beleértve (6 ezer + 2 ezer 500 m2 + 8 ezer 500 m2). Ez a Belvárost érintő merénylet még forgalomtechnikai szempontból is elfogadhatatlan. A belvárosi parkolók puszta léte nem taszítaná, hanem vonzaná a városrész felé tartó autókat. A Városmajor nagyságú összterületen levő több mint ezer fa nem izgatja különösebben a terv kiagyalóit. Egyfelől azt állítják, hogy a mélyépítés miatt a fák megmaradnának, majd pedig - önmaguknak is ellentmondva - kijelentik, hogy e helyeken csupán értéktelen növényzet található. Ezer „értéktelen" fa a Belvárosban! Ahol építkezni akarnak, ott mindig „értéktelen" a növényzet! Tekintve, hogy mindig akad, aki jó pénzért hajlandó minden növényt értéktelennek minősíteni, érdemes erről véleményt nyilvánítani. Tapasztalatom szerint egy városban, ahol a beton napról napra újabb győzelmet arat, nincs értéktelen növényzet. A gyomnövény is értékesebb, mint a legdrágább díszburkolat. Ez az értéksorrend abból a tényből fakad, hogy a növény biológiailag aktív, míg a beton, az aszfalt vagy a kő nem az. A gyomfa vagy a gaznak titulált növényzet minden négyzetmétere egy vegetációs időszak alatt kb. fél kiló oxigént termel, és valamivel több szén-dioxidot dolgoz fel, nem termel port, sőt annak egy részét felületén raktározza. Puszta létével megszakítja a beton homogenitását, így csökkenti a káros vibrációt, azaz a rezgések épületekre gyakorolt káros hatását. A transpiráció révén hűti a környezetet, míg a betonon a hóvisszaverődés fokozza a kánikula izzó hatását. Városunkban tehát összehasonlíthatatlanul értékesebb a növény, mint amit a faiskolai árjegyzék feltüntet. Létezik az asszimilációs felületből leképezett eszmei érték is, ám a spekulációs érdek Budapesten nem engedi annak elismerését. A spekuláció csak értéktelen növényzetet ismer. Ez a városvezetés nem ezt ígérte! Az autók kiszorítását ígérte a Belvárosból, nem a növényzetét! Most ez utóbbit valósítja meg. Erről tanúskodik a tervpályázat.** DR. RADÓ DEZSŐ (Lélegzet, 1991. szeptember 4.) **A tervpályázat sajnos sikeres volt. Az eredményeket a múlt héten hirdették ki. - a szerk.