Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-11 / 15. szám - BELFÖLD - Kényszerhíd - Beszélő-beszélgetés a lágymányosi hídról Schneller Istvánnal és Perczel Annával
.Cs.: Belföld, 1992. április 11. váljon, vagy pedig lemondok, és elmegyek partizánnak, és harcolok ellene utolsó leheletemig. De a demokráciába bele van építve ennek a vereségnek a lehetősége. Térjünk vissza a hídhoz! S. I.: Bizonyos mítosz övezi a lágymányosi hidat. A '80-as évtizedben a direkt politikai ellenállás eléggé korlátozott volt, és nagyon sokszor szakmai vitákban, szakmai kérdésekben robbant ki... Gabeikovo- Nagymaros vagy lágymányosi híd, bár nem akarom összekeverni a kettőt... - Sok tekintetben hasonló... S. I.: Nincsenek kommunista hidak és nem kommunista hidak. Lehetnek problémás hidak. Minden egyes déli Duna-hídnak, sőt az én filozófiám szerint minden Duna-hídnak van egy problémája. Az a problémája, hogy a Duna nem Szajna és nem Volga. Ha Szajna lenne, majdnem mindegy lenne, hogy hol építünk hidat, a két partot kellene összekötni. Ha Volga lenne, egy nagy folyam, akkor az a lényeg, hogy a távolsági forgalmat valahogy átvezessék. Budapesten olyan hidat kell építeni, ami összeköti a két partot, és ugyanakkor egy bizonyos városszerkezeti megoldást szolgál. Miklóssy Endre egy tanulmányában bebizonyítja, hogy minden budapesti híd rossz helyen van, kivéve a Margit hidat. A Lánchíd nekimegy a Várhegynek, eléggé süketül belemegy a Roosevelt térbe, a Szabadság híd nekimegy a Gellérthegynek egy útszűkületben, tulajdonképpen egyetlen igazán jó híd van, az a Margit híd, amelyik a budai és pesti körutat összeköti, van jó hídfő, lehet rajta sétálni. Mindez azért van, mert Budapest nem egy városnak született, hanem több városból állt össze, és pontosan ezt a kettőséget kellene megoldania egy jó hídnak. Az Erzsébet híd például nagyon szép helyen érkezik Pesten, de Budán nagyon rossz, sehová nem érkezik, egy zöld mezőbe, a nagy távolsági forgalmat pedig behozza a Belvárosba. De - hangsúlyozom -, szinte minden hídnak megvan a problémája. No most, a lágymányosi híd a pesti oldalon jó helyen van, Budán nem a legszerencsésebb helyen. Más tényezők viszont azt erősítik, hogy a déli Duna-hidak közül most ez következik. Például a világkiállítási döntés. A lágymányosi híd nem egy „kommunista híd", hanem egy 50 éves gondolat. Budapest azóta valóban túlnőtt rajta, városszerkezetileg problémás, ugyanakkor össze kell kötni a két pártot, mert a belső városi összeköttetések végtelenül túlterheltek. Ezen nagyon sokat lehet vitatkozni, ezt a vitát a közgyűlés 6 hónapig folytatta. Tavaly májusban már volt egy határozat, hogy megépül. Ezt a döntést tulajdonképpen tovább erősítette az, hogy a világkiállítást azon a helyszínen, ilyen feltételek mellett a parlament jóváhagyta. A közlekedési szakemberek is egyértelműen állítják, hogy kétparti világkiállítás kell, mert ha egyparti, akkor a feltöltése, megközelítése annyira megterheli ezt az oldalt, hogy felborul az egyensúly. Ez a döntés szinte kikényszerítette volna ezt a hidat, de azt hiszem, hogy egy délebbi híd, mondjuk a Galváni utcánál, biztos, hogy nem lenne kész 1996- ra. Kértem egy ütemezést, hogy egyáltalán hogy lehetne; kb. 1998-ra lehetne megépíteni. Azt kellene felvállalni, hogy nem lesz híd a világkiállításra, hanem '98-ra lesz csak híd. Azt hiszem, hogy egy beruházást nemcsak megvalósítani felelősség, hanem elhalasztani is. Miért áll jobban a lágymányosi híd, mint Galvani utcai híd? S. I.: A lágymányosi hídnak az összes bevezető nyomvonala ki van valahogy hagyva, meg van tervezve minden, beleértve az összes mederfúrást. A Galváni úti híd megvalósításához a budai oldalon fel kellene számolni vagy át kellene alakítani egy olyan iparvágányrendszert, amely jelen pillanatban szinte a Kelenföldi pályaudvar rendezőpályaudvaraként működik. Naponta vonatok járnak a Galváni úton, amelyek az erőműbe viszik az olajat télen, amikor gázkorlátozás van. A Galváni útnak a Fehérvári úttól nyugatra lévő metszete sűrűn beépült társasházakkal. Majdnem biztos, hogy óriási lakossági tiltakozásra lehetne ott is számítani, csak senki nem próbált meg egyeztetni a Galváni út mentén lakókkal. Most különben kiírtunk egy tervpályázatot a Galváni hídra, éppen holnap lesz a zsűri első összejövetele. A Galváni úti hidat elsősorban az hozta előtérbe, hogy sokáig úgy tűnt, Észak- Csepel lesz a világkiállítás helyszíne. Csepeli helyszín esetén feltétlenül logikus lett volna. Sokat töprengtem rajta, nem aludtam napokig. Térképen meg tudom mutatni: itt van a Hungária körút, az lenne jó, ha a Dunáig be lenne fejezve. Ugyanakkor jó a Hungária körút Pesten, Budán viszont elkezd közelíteni a Bocskai úthoz. Budán hegyek vannak, a Várhegy, a Gellért-hegy, a Tétényi fennsík, egész más, tehát a körútrendszert nem lehet olyan szépen, automatikusan körbehúzni, mint Pesten. Ez azt mutatja, hogy itt át kell térni egy rácsos szerkezetre, tehát az észak-déli utakat, a Fehérvári utat, a Tétényi utat, a Budafoki utat kellene ilyen rácsrendszerekkel összekötni, és az a kérdés, hogy melyik ponton kössük össze ezt a rácsrendszert a pesti körúttal. Minden szóba jöhető pontnak van hibája. Ha szeretnénk - mondjuk - gyalogoshíddá tenni a Lánchidat, mert előbb-utóbb egy kerékpár-, autóbusz-, gyalogoshíddá kellene tenni, a Szabadság híd szerkezete pedig tönkremenőben van, akkor ezeknek a hidaknak a forgalmát ki kell osztani, akkor a belvárosi hidaknak a tehermentesítésére jobb a lágymányosi híd. Viszont ha ezeket a külső nagy területeket szeretnénk összekötni, akkor valóban egy délebbi vonal lenne jó. P. A.: Énszerintem van összefüggés Gabcikovo és a lágymányosi híd között olyan értelemben is, hogy a vitatkozó szakemberek látásmódja között volt, van különbség. Nem feltétlenül politikai különbség, de szemléleti különbség. Te is azok közé tartoztál - remélem, tartozol is -, akikkel hasonlóan gondolkoztunk a városról. Már akkor is. - Összefoglalnád, hogy hogyan gondolkoztatok a városról? P. A.: Azt gondoltuk, hogy ez egy túl centralizált város. Túl nagy város ahhoz képest, hogy mekkora az ország, s hogy valamiért minden erő ide összpontosul, és ezt valahogy meg kellene törni, mert ez a városnak sem tesz jót, rosszat tesz neki. Ebből kellene kiindulni, és minden olyan helyzetben, amikor kénytelen-kelletlen dönteni kell. Ha így gondolkozunk, akkor nem annyira a fejlődési irányt kellene megcélozni. Azt látom problematikusnak a városban, hogy mindenki a fejlődés felé fordul. Persze a világ nem áll meg, olyan nincs, hogy valami önmagába zárulva javuljon meg, de mégis sokkal kisebb hangsúlyt kellene fektetni ezekre a fejlesztésekre. Itt van egy nagyon furcsa világváros, egy rendkívül túlterhelt belső maggal, és a magon kívül valahogy semmi nincs a helyén. Valahogy szétzilálódott ez a város, rendkívül sok dolgot megszüntettek benne, ami jól működött. - Például?... P. A.: Azzal, hogy nincs rajta villamos, és azzal, hogy kibővítették a hidat, egy áradat megy át a Belváros tengelyén. Megszüntették a Belvárosban a természetes gyalogos, kapcsolatot, kettévágták a Belvárost egy autóúttal a Kossuth Lajos utcán. És még a Belváros egy más irányú kettévágása is megtörtént a Petőfi Sándor utca levezetésével. Úgy oldották meg ott a közlekedés problémáját, mint egy autópályán. De megszüntették a Duna-parti villamost is. Megáll a Batthyány téren a villamos, és nem megy a Margit hídig. A Bajcsy-Zsilinszky úton sincs villamos például. A Marx térről eljutni a Belváros felé egyszerűen lehetetlen. Úgy gondolom, hogy ezeket a lehetetlen dolgokat kellene először nagyon komolyan végiggondolni, szerintem ez sokkal könnyebb, és sokkal olcsóbb. - A világ sok nagyvárosában megszüntették a villamost. P. A.: Most a világ nagy vagy kisebb városaiban azon gondolkodnak, hozzák viszsza. Most itt lenne a lehetőség, hogy ne menjünk végig ezen az úton, hanem próbáljuk másképpen átgondolni a dolgokat. - Mennyiben mond ellent ennek a hajdani közös elgondolásnak a lágymányosi híd? P. A.: Nem épülhet egyszerre 15 híd a Dunán. Azért is vannak kiélezve a dolgok ennyire Magyarországon vagy Budapesten, mert mindig szűkösek a lehetőségek. Amikor egy dolog történhet, akkor azok, akiknek dönteniük kell, sok mindent várnak tőle. Ettől a hídtól is nagyon sok mindent vár-