Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-20 / 11. szám - BELFÖLD - Révész Sándor: A hajlékony Fidesz és a véres orr (II.)
16 1993. március 20. Belföld Úgy látszik, hogy a fiatal demokraták stilisztikai érzékenysége 1991 tavasza óta kicsit eltompulhatott, mert ezúttal nem sértődtek meg a tegezéstől, hanem viharosan megtapsolták az idézett levelet (Esti Hírlap, 1992. február 10.). Az SZDSZ gesztusát a Fidesz vezetői is értékelték. „Tény, hogy ha egy ilyen kormány kiállítása érdekében koalíciót alkotnánk valamelyik párttal, akkor lehetséges partnerként az SZDSZ merülne fel első helyen, hiszen ők állnak hozzánk a legközelebb" - mondja Hegedűs István az Esti Hírlap már idézett számában. Van-e SZDSZ? Éppen azon a napon, amikor az SZDSZ koalíciós partnernek jelentkezik '94-re, Demszky Gábor nagykoalíciót ajánl a fővárosban a Fidesznek és az MDF-nek. A nagykoalíció gondolatát Ungár Klára üdvözli, az MDF azonban visszautasítja. Nagykoalíció nem lesz, de lesz pártközi egyezség és „politikamentes összefogás" a fővárosért. Február 19-én Tölgyessy Péter a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában az SZDSZ szövetségesének nevezi a Fideszt, és olyan politikai helyzetelemzést ad, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit a két párt vezetői a most megkötött egyezség kapcsán megfogalmaztak: az SZDSZ és „szövetségese", a Fidesz, egy jobboldali és egy baloldali konzervatív blokk között helyezkedik el. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a Fidesz nem érezte a maga számára megnyugtatónak az SZDSZ belső állapotát: „nem tudom, van-e SZDSZ, nem tudom, mi az SZDSZ. Egy teljesen bénult pártot látok, amely teljesen különböző részekből áll, és nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá" - nyilatkozta Orbán Viktor a mi lapunknak március elején (Beszélő, 1992. március 7.). A fővárosban az összefogási program első heteiben ismét súlyos konfliktusok keletkeztek a két liberális párt között. Fontos személyi kérdésekben és a Budapesti Vagyonkezelő Központ ügyében az SZDSZ és az MDF együtt szavazott és együtt lépett fel fideszes elképzelésekkel szemben. „Világosan kell látni, hogy most változás történt" - szögezte le Ungár Klára a Magyar Nemzetben március 21-én. „az SZDSZ legalábbis azonos távolságban akarja magát tartani a Fidesztől és az MDF-től. Ez újdonság, hiszen másfél éve azt halljuk a főpolgármester úrtól, hogy a Fidesz a természetes szövetséges, és hogy mennyire sajnálja, hogy nem veszünk részt a város vezetésében." A fővárosi bonyodalmak ellenére Orbán Viktor véleménye az SZDSZ-ről egy hónap alatt pozitív irányba mozdult el. A Népszavában április 7-én megjelent interjújában már ismét tudni véli, hogy mi az SZDSZ, s annak a véleményének ad hangot, hogy az SZDSZ visszatért a Tardos- Pető-vonalhoz. Orbán arról tájékoztatja az olvasókat, hogy a két párt viszonya konszolidálódott, és egy négy-öt hónapra szóló együttműködési megállapodás jött létre a frakciók között. Tardos Márton a májusi kritikában az Orbán által - mint láttuk - nem különösebben kedvelt „természetes szövetséges" fogalomhoz tér vissza: „Minden eddigi Fidesz-nyilatkozat szerint (!) mi a természetes szövetségeseik vagyunk, és mi is ezt valljuk." Tardos azonban nemcsak ennyit mond, hanem azt is állítja, hogy indokolt lesz 1994-ben a két liberális párton túlmutató koalíció, s egyáltalán nem kell kizárni a szocialista párttal vagy annak egy részével való együttműködés lehetőségét." A „Tardos-Pető-vonalból" Tardos ekkor mondta azt, amit az elmúlt hetekben Petőnek tulajdonított Orbán. Az MSZP ezekben a hónapokban (s azóta is) megosztott abban a tekintetben, hogy egyenlő távolságot tartson a koalíciótól és a liberális pártoktól. Vagy pedig törekedjen szorosabb együttműködésre az utóbbiakkal. Szeptember elején mindenesetre az MSZP-frakció kezdeményezte a szorosabb együttműködés kialakítását a liberális pártokkal, s ezt nem utasította el egyik liberális frakció sem. Áder János: „A szocialisták szorosabb ellenzéki kapcsolattartásra irányuló javaslatának konkrét formát kellene adni. Egy ilyet szívesen megtárgyalnánk." (Magyar Hírlap, 1992. szeptember 15.) A Charta felé Mindezek a fejlemények a Csurka-dolgozat, a vészjósló csurkista tüntetéssorozat, a Charta szóvivőinek megjelenése és szervező tevékenységének kibontakozása, a szeptemberi Charta-tüntetés sikere után felidézték az ellenzék összetömörödésének a veszélyét a Fidesz számára. A Fidesz már eleve tiltakozott a Charta szóvivőinek megjelenése és szerepvállalása ellen, hangsúlyosan távol tartotta magát a szeptemberi tüntetéstől. A Fidesz mindenképpen megtette, amit tehetett az ellenzék összepréselődése ellen. November 28-án Orbán Viktor a Magyar Hírlapban elővezette a trójai falovat: „Az SZDSZ országos tanácsának vannak tagjai a Charta vezetői között, ugyanúgy az MSZP vezető politikusai is ott vannak a Chartában. A Charta ebben az értelemben az MSZP és az SZDSZ együttműködésének trójai falova, és a Fideszt is állandóan megpróbálják belelökni ebbe az ellenzéki egység nevű politikai koncepcióba." Orbán Viktor azóta is számos alkalommal nyilatkozott hasonló módon a Chartáról. Tamás Gáspár Miklós már augusztusban kijelentette, hogy az MSZP szociáldemokratáinak kezére került a Demokratikus Charta, de ezt az állítását októberben már „időszerűségüket vesztett kritikai megjegyzései" közé sorolta. Közben felhevült újra az elnökválasztási kampány az SZDSZ-ben. Konrád György, a Charta legnagyobb tekintélyű vezetője a Pető-tábort támogatta. Magyar Bálint (Farkasházy Tivadar szerint - Népszabadság, 1993. március 11. - egyedül ő pártszónokként) beszédet mondott a Charta nagy szeptemberi tüntetésén. Tölgyessy Péter és hívei - lényegében ugyanazon az alapon, mint később (és előbb) Orbán Viktor és más fideszes vezetők - azt állítják, hogy Petőék kétpólusúnak képzelik a politikai teret, egyetlen egységes ellenzéki tömbben gondolkodnak, miközben ők hárompólusú politikai rendszerben gondolkodnak, és nem kívánnak antifasiszta népfrontot alkotni a szocialistákkal. A Pető-tábor tagadta, hogy léteznék ilyen különbség a két pártelnökjelölt felfogása között. Magyar Bálint és Dornbach Alajos határozottan le is szögezték, hogy elképzelhetetlen a választási szövetség az MSZP-vel. Aligha véletlen, hogy Orbán Viktor csak november végén, a szabad demokrata pártelnök megválasztása után vezeti elő a trójai falovat, s nem kockáztatja azt, hogy kritikai megjegyzései összetapadjanak a Tölgyessy-tábor kritikai megjegyzéseivel. A Fidesz és az SZDSZ viszonyának egyik sajátos vonása az, hogy a Fidesz inkább a Pető-táborral hajlamos szorosabban együttműködni, miközben stratégiai elképzeléseik a Tölgyessy-táboréhoz állnak közelebb. Persze, ha jobban meggondoljuk, akkor ebben van is logika. Érdemes felidézni annak a beszélgetésnek egy részletét, amelyet Rádai Eszter folytatott a három ellenzéki pártvezetővel a 168 óra karácsony előtti adásában: „Kérdés: Amikor a Fidesz azt tapasztalta, hogy az SZDSZ elnökválasztása után van remény arra, hogy az SZDSZ rendbe teszi a dolgait, akkor az SZDSZ-szel szembeni kritikája is megerősödött. Orbán Viktor: Sokfajta okot lehet látni az ilyesmi mögé, de legegyszerűbb, ha a kézenfekvő megoldások felé közelítünk. Az SZDSZ viszonyait úgy látom, hogy van mód vele az együttműködésre, sokkal inkább, mint amennyire korábban volt." (168 óra, 1992. december 22.) Az együttműködési és a támadási készség párhuzamos erősödése valóban jellegzetes vonása a Fidesz SZDSZ-hez való viszonyának. Olyan jelenség ez, amelynek bizonyára megvan a mélyebb értelme, és bizonyára vannak konzekvenciái is, amelyeket mostanában érdemes levonni. RÉVÉSZ SÁNDOR IL f» -t «* ■1 T TT