Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-05-01 / 17. szám - VÁLASSZ SZAKSZERVEZETET! - Optimista szakszervezetek - Beszélgetés Gábor Róberttel, az AFL-CIO kelet-európai tanácsadójával

Optimista szakszervezetek Beszélgetés Gábor Róberttel, az AFL-CIO kelet-európai tanácsadójával - Amerikai szakszervezeti vezetők szívesen nevezik történelminek a májusi, társada­lombiztosítási önkormányzati választásokat. Ön hogyan látja? - Azt nem tudom, hogy történelmet for­máló lesz-e, de biztosan egyedülálló. Szak­­szervezetek között olyan választás, amikor egy egész ország választ, még nem volt se­hol a világon. Úgy tapasztaltam, nemcsak Amerikában nagy az érdeklődés. A kérdés az, hogy nemcsak a szakszervezeti tagság, hanem egy egész nép kezébe veszi-e saját sorsának irányítását. - A magas részivé­teli határ azonban kétséges­sé teszi a választások sikerét. Elmenne-e Ameri­kában a népesség 25 százaléka választani? - Nem hinném, hogy Amerikában el­menne bárki is választani a szakszervezeti tagokon kívül, sőt, az 50 százalékukon kí­vül. Ez körülbelül 7 millió embert jelentene, ami a 240 milióhöz képest alacsony szám. Ami Magyarországot illeti, optimistább va­gyok. Eltöltöttem két hetet Magyarorszá­gon, az utolsó napokban már a rádió és a televízió is foglalkozott a társada­lombiztosítási képviselők választásával. A szakszervezetek közül csak a Munkástaná­csokat és a Ligát látogattam meg, és láttam, hogy professzionális munka folyik a válasz­tások sikeréért, és az egyes ágazati szerve­zeteknél is nagy a készülődés. Úgy érzem, jó kezekben van a választások ügye. Az egyszerű emberek ma még kérdez­nek, reggel a taxisofőr megkérdezte, hogy mi is ez, de már megkérdezte! A rádiónak és a tévének óriási szerepe van a választá­sok népszerűsítésében. Remélem, a kor­mány is mindent megtesz, és napirenden tartja ezt a kérdést május 21-ig.­­ Úgy tudom, ez alatt a két hét alatt több neves politikussal is folytatott tárgyalásokat, szóba kerültek-e a választások? - Neveket nem szeretnék mondani, de a Kisgazdapárton és az MSZP-n kívül a leg­több párt vezetőjével találkoztam. Úgy lá­tom, azt, hogy az emberek menjenek el sza­vazni, minden párt támogatja. Úgy tudom, Magyarországon a pártokon belül demok­rácia van, nem fogják megjelölni, hogy tag­jaik melyik szakszervezet listájára szavazza­nak. Bizonyára lesz olyan párt, amelyik a Ligát fogja támogatni, lesz olyan, aki a Munkástanácsokat, talán olyan is, aki az Autonóm Szakszervezeteket. De eddig egyedül az MSZP kötelezte el magát nyíltan az MSZOSZ mellett. - Az AFL-CIO változatlanul nem ismeri el hiteles érdekképviseletnek az MSZOSZ-t, vagy történt valamiféle elmozdulás ez ügyben? - Nem változott az álláspontunk. Az elis­merésnek az egyik feltétele az volna, hogy alulról fölfelé, tisztességes választási rend­szerben választják meg a vezetőjüket. Az eddigi vezetőséget szerintünk nem így vá­lasztották meg. Titkos választás volt, ez igaz, de akik országos szinten választottak, azokat a helyi szervezetek nem választották meg. Ez a kérdés, azt hiszem, nemsokára újra fel fog merülni. - A választások után? - A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége már két évvel ezelőtt kiadott egy határozatot - akkor még úgy volt, hogy va­­gyonügyben szakszervezetek közötti vá­lasztás lesz Magyarországon­­, ami szerint a választások után magas rangú bizottságot küld Magyarországra. A bizottság meghall­gatja az összes szakszervezetet, és javaslatot tesz az elnökségnek arra, hogy mely szak­szervezetet vagy szakszervezeteket vegyék föl tagjaik közé. Előreláthatólag erre szep­temberben fog sor kerülni, és december kö­zepén lesz az elnökségi ülés, amely dönt a kérdésben. - Több szakértő szerint a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom válságban van. Lát-e Kelet- Európában biztató jelenségeket? - A szakszervezetek túl optimisták vol­tak. A szakszervezeti tagság Magyarorszá­gon kötelező volt, mindenki fizette a tagdí­jat. Nyugat-Európában a foglalkoztatottak­nak csak 20-25 százaléka szakszervezeti tag, Amerikában sajnos csak 10-15 százalék, a kelet-európai térség ehhez fog közelíteni. Ez Magyarországon 800-900 ezer tagot jelent majd­­ az összes szakszervezetekben együttvéve. Ez normális állapot, az fizet tagdíjat, aki akar. Ma a szervezettség maga­sabb, bár a számok ellenőrizhetetlenek. Nem azt mondom, hogy csalás folyik, csak annyit, hogy dobálózás folyik a számokkal. - Az utóbbi időben Magyarországon egyre több sikeres sztrájk zajlott le (a múlt héten a buszosok sztrájkja), úgy tűnik, a szervezett munkavállalói érdekcsoportok egyre aktívabban, határozottabban érvényesítik az érdekeiket. - Ha lecsökken az össz-szakszervezeti létszám, a megmaradók jobb szakszerveze­tet alkotnak. A két háború között a legna­gyobb szakszervezet 150 ezer tagot szám­lált, mégis nagyon erős volt. Komoly anyagi háttérrel is rendelkezett, mert ez a 150 ezer tag befizette a tagdíjat, és volt közvetve egy lapja, a Népszava, amely kereste, és nem el­vitte a pénzt... - A szakszervezetek kísértést éreznek, hogy politikai szerepeket vegyenek át. Szűkebb terüle­tet kell inkább határozottan képviselniük? - Érdekvédelmi szervezetekké kell vál­niuk. A fejlődő országokban hasonló jelen­séget figyelhettünk meg. A szakszervezek­­ben politikusok ültek, és amikor szabad kormány alakult, akkor ezek az emberek kormánytagok lettek, és 20 évre volt szük­ség, amíg valamelyest érdekvédelmi szerve­zetek alakultak ki. Itt 40 évig nem vállalta fel senki a munkavállalók érdekvédelmét, és hogy a szakszervezetek valóban erősek legyenek, ahhoz kell még néhány év. K. L. Gábor Róbert 1993. május 1. önkormányzati igazgatásnak­. Az április 16-i kampányindító összejövetelen Botos József államtitkár úr, az OTF főigazgatója kifejtette, hogy veszélyesnek tartja az ön­­kormányzatok megalakulását ebben a ne­héz helyzetben. Szakszervezeti csoporto­sulások részéről is hallani olyan hango­kat, hogy szabad-e magunkra vállalni a felelősséget ezért a „csődért", nem kelle­ne-e inkább megvárni, amíg ezt a kor­mány teszi rendbe. A kormányzati körök attól tartanak, hogy nehezebbé válik az egyeztetés, a legitim módon megválasz­tott önkormányzatokkal nehezebb lesz al­kudni, mint most velünk. Felügyelőbizottságunk nagyon szurkol a választások sikeréért. Ilyen gyenge jo­gosítványokkal, mint amilyenek nekünk vannak, nem volna célszerű folytatni ezt a munkát. Abban a nem kívánt, de nem kizárt esetben, ha a választásokon nem lesz meg a szükséges részvétel, és ezért nem alakulhatnak meg az önkormányza­tok, törvénymódosítást fogunk szorgal­mazni a felügyelőbizottságok jogainak megerősítése érdekében. E. J. Válassz szakszervezetet!17

Next