Beszélő, 1995. április-július (6. évfolyam, 14-30. szám)

1995-06-15 / 24. szám - A HÉT HORDALÉKA - Üzlet és szabadság

A HÉT HORDALÉKA Üzlet és szabadság Az egészségnek, mint tudjuk, tisztaság a fele. Gazdag­ság a másik fele. A Magyar Rádió Névjegy című műsorá­ban vasárnap ebédtájt Hegyi Imre mikrofonja dr. Appel György személyében egy roppant egészséges vállalkozót fogott. Dr. Appel az ország egyik legtehető­sebb nagyvál­lalkozója, Dagobert bácsi hozzá képest ágrólszakadt ni­­molista. Ennyit az egészség egyik feléről. Ami a másik felét illeti: „Tisztán került ki azokból (ti. az átkos) idők­ben koránál fogva is” - mondja a riporter, aki szerint az egészséges polgártárs az ötven évéből legalább ötöt le is tagadhat. De ha nem tagad, akkor is mindössze negyed­­századot élt le felnőtt fejjel az átkos időkben, mit lehet azalatt piszkolódni? „Igen, de meg kell mondani azt, hogy én ugyanúgy belekerültem, mint a kossuthos gim­názium pártösszekötő tanára... Benne voltam a legelő­kelőbb pártkörökben, de mindig hátulról, mindig egysze­rűen.” Tiszta sor. Pártösszekötőből kiemelték az iskolai számítógépes program felelősének, „így kerültem vállal­kozók közelébe”, nyilatkozta a jeles életművész tavaly a mi szerény lapunkban. „Információelőnyben volt ré­szem, így viszonylag kis tőkéből tudtam nagy tőkét csi­nálni... Voltak súgások... Francia befektetőkkel tárgyal­tam, politikai biztosítékot akartak. Fogadta őket Iványi Pál, és ment minden, mint a karikacsapás... Mi már ak­kor gépkocsi-behozatallal foglalkoztunk, amikor a kor­mány (ti. az Antall-kormány) még az alkotmánnyal és a nemzeti jelképekkel törődött. A régi embereink kontin­genst, engedélyeket adtak ki, inkább nekünk, mint má­soknak címszóval... Berecz János, akinek szintén sokat köszönhetek, mert fogadta az én partnereimet, sem mondta soha, hogy gondjai vannak. Próbálta a maga erejéből fölépíteni az új életét.” (Beszélő, 1994. október 20.) Az is tiszta maradt, mert az is ember maradt. Mert tökmindegy, mondja az egyszerű milliárdos az egyszerű nép hangján a rádióban, hogy ki mi volt, „ember marad­jon, ez a lényeg... hívják Berecz Jancsinak, aki nálam dolgozik, és nagyon szeretjük együtt a munkálatokat. Vagy bárkit a régiből, aki tud segíteni egymásnak, az rendes ember.” Pláne, ha birodalom az illető: „Régebben is azért, gondolják meg, hogy mit segített nekünk akko­riban, amikor szidtuk, hány forintért kaptuk az olajat. Kis hülye, naiv Brezsnyev meg a többiek, olcsón odaad­ták... ha akkoriban kiengedték volna a népet utazni ’57- ben... Mindenki visszajött volna. Mindenki rájött volna, hogy semmi különbség nincs egy nagy Amerika vagy egy nagy orosz birodalom között.” A végtelen lehetőségek birodalma. Ez is, az is, meg a Kádár-birodalom is. Csak nem kell félni attól a párt­elittől, csak „mindig hátulról, mindig egyszerűen”. Az egyszerű hátsó ajtó nyitva áll, bemehet abba a párt­elitbe még egy egyszerű textilnagykereskedő is fiászul. Hiába csodálkozik a Hegyi Imre: „Ilyen káderlappal (ti. egy textilnagykereskedő fiaként) pártösszekötőnek lenni, ne haragudjon, maga a kapitalista csökevény volt az ántivilágban.” Nem számított. Nemcsak a fiát, a lá­nyát is „szó nélkül fölvették az egyetemre, függetlenül attól, hogy az ő anyakönyvi kivonatába is az van beírva, hogy textilnagykereskedő az apja. Nem számított.” Még az se számított, ha az illető maga volt a textilnagykeres­kedő. Lehetett attól még a honvédelmi miniszter sofőrje, bizalmi állásban. Sőt: „Édesapám hol taxisofőr volt, hol államtitkár. Önként és dalolva feladta azt a nagy üzleti rendszert.” Itt most váltsunk hangnemet. Dr. Appel György dr. Aczél György unokaöccse. A Névjegy egyórás portré­műsorába ez az aprócska információ nem fért bele. A mi kétoldalas,őszi interjúnkba sem fért bele. Nem foglalko­zunk interjúalanyaink rokoni kapcsolataival, ha nem szükséges. A mi interjúnkban nem volt szükséges. Mindegy, hogy miként került bele interjúalanyunk a diktatúra politikai elitjébe, elég, hogy benne volt. Hegyi kollégának azonban ez nem volt elég. Számára és, mint láttuk, interjúalanya számára is fontos volt az az infor­máció, hogy a papa osztályidegensége a régi rendszer­ben „nem számított”. Ez pedig egyszerűen hazug infor­máció, ha nem teszik hozzá, hogy Aczél György rokonai esetében nem számított. Mi nem szeretünk az ilyen rokoni kapcsolatok fölött moralizálni, de azt sem szeretjük, ha e rokoni kapcsola­tok eltakarásával moralizálnak. Mi nem moralizálunk, mert szeretjük a szabadsá­got, és tudjuk, hogy a szabadság feltétele a tőkefelhal­mozás, aminek egyik lezárhatatlan útja a diktatúrában szerzett politikai tőke átváltása. Az átváltók számára a diktatúra és a szabadság, az orosz birodalom és Ame­rika, mint látjuk, egylényegű. Ez tökéletesen érthető. A diktatúrában is ők voltak szabadok, a szabadság is nekik üzlet. Nekünk nem üzlet. Mi csak szeretjük. Aki a diktatúrában is szabad, az nem tudja, mi a szabadság. Az csak azt tudja, hogy mi benne az üzlet. Mi tudjuk, hogy mi a szabadságban a szabadság. Övék az üzlet, miénk a szabadság. És ez így van rendjén. rf.vksz ■ ■ ■ BESZÉLŐ, 1995. JÚNIUS 15.

Next