Beszélő, 1997. július-december (3. folyam, 2. évfolyam, 7-12. szám)

1997. augusztus-szeptember / 8-9. szám - JÁTÉKTÉR - Halmai Gábor: Médiaború: szabadság és szabályozás

Halmai Gábor MÉDIABORÚ: SZABADSÁG ÉS SZABÁLYOZÁS „Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a köz­vélemény által gyakorolt cenzúrát” - mondta ki Jefferson, a liberális demokrácia atyja, hivatkozási alapot teremtve ezzel egyebek közt ahhoz a feltevéshez, hogy a hagyományos írott sajtó esetében aligha van szükség pozitív jellegű jogszabályi előírásokra, s hogy a liberális értelemben vett sajtószabadság éppen az állami beavatkozás (az alapítási, terjesztési engedé­lyezés, a cenzúra stb.) tilalmát jelenti. Az elektronikus tömeg­kommunikációs eszközök, mindenekelőtt a rádió és a televí­zió elterjedésével azonban századunk közepe táján véget ért a nyomtatott szó úgyszólván kizárólagos uralma, ami merőben új kérdéseket vetett fel a kifejezés szabadságának jogi szabá­lyozása kapcsán. Egyrészt a mintegy iparággá fejlődő tömegkommuniká­ció olyannyira átformálta a politikai nyilvánosságot, hogy az ettől kezdve nem egyszerűen a képzett emberek viszonylag szűk csoportjának tevékenységi terrénuma lett, hanem szinte határtalanul kitágult a politikai folyamatok résztvevői, de leg­alábbis szemtanúinak köre számára. Ennek nyomán döntő változás következett be a kifejezés szabadsága terén: megma­radt ugyan egyéni jogként, egyidejűleg azonban a közvetítő intézmény jogaként is kezelendő. Ám mivel a tömegkommu­nikációs eszközök jogi értelemben mintegy az állam és az egyén között helyezkednek el, ez további jogi dilemmákat vet fel. Az újabb alkotmányos szabályozások a kifejezés szabad­ságának hagyományosan védelmi jogi szabályai mellett im­már általában magukban foglalják a rádiós- és televíziós sza­badság intézményi jogi elemeit is: az egymás mellett létező médiumok - az írott, illetve az elektronikus sajtó, valamint legújabban az Internet - jogi szabályozási igényei azonban jelentősen eltérnek egymástól. Egyvalami azonban mindegyik esetben igaz: a fent említett, liberálisnak mondható felfogásból nem következik, hogy a kifejezés szabadságának nincsenek korlátai. A bün­tetőjog tilthatja egy bűncselekmény véleménynyilvánítás út­ján történő elkövetését. A polgári jog védelemben részesíti a személyhez fűződő jogokat. A versenyjog itt is megakadá­lyozza a monopóliumok kialakulását, illetve a már létrejötte­ket felszámolja. Az pusztán jogtechnikai kérdés, hogy a szabá­lyozáshoz önálló sajtótörvényre van-e szükség, vagy pedig ezeknek a szabályoknak a büntető, a polgári, illetve a verseny­­törvényben van a helyük.­­Megjegyzendő azért, hogy egy kü­lön sajtótörvény nagyobb kísértést jelenthet a hatalom birto­kosai számára a sajtószabadság indokolatlan korlátozására.) A közszolgálati rádiók és televíziók kétségkívül a köz, vagyis az adót (és általában előfizetési díjat is) fizető polgárok tájékoztatására, művelődésére, szórakoztatására szolgálnak. Ennek alapján a köz­önség­ elvárhatja tőlük, hogy kiegyensú­lyozottan és szakszerűen lássák el dolgukat. A kiegyensú­lyozottság egyrészt a sokféle nézői, hallgatói igény lehetőség szerinti kielégítését, másrészt az ideológiai, politikai semle­gességet jelenti, beleértve magától az államtól való független­séget is. Ennek a biztosítására szükség van törvényhozási úton kialakított szervezeti, eljárási garanciákra, melyek adott esetben korlátozhatják a kifejezés szabadságát. Egészen más a helyzet a kereskedelmi célú rádiózás és televíziózás esetében. Amíg a frekvencia korlátozottan áll ren­delkezésre, addig kétségkívül felmerülhet bizonyos közösségi szempontok érvényesítésének szüksége, ahogy az történik pél­dául a ma még valóban szűkös országos kereskedelmi frekven­ciák elosztásakor. Ezek a követelmények azonban nem lehet­nek lényegében azonosak a közszolgálatiakkal, ahogy az a ma­gyar médiatörvény esetében van. Az elektronikus kommuniká­ció technikai lehetőségeinek (műhold, kábel) további jelentős kiterjedése idején pedig végképp nem indokolt a műsorok tar­talmának olyan állami befolyásolása, amely akár az egyes állo­mások ún. belső, akár az összes állomás külső pluralitását céloz­za. A kereskedelmi médiumok okozta kiegyensúlyozatlansá­gokat az állam legfeljebb a közszolgálatiakra vonatkozó elő­írásokkal próbálhatja meg korrigálni. Vagyis a kereskedelmi

Next