Beszélő, 1997. július-december (3. folyam, 2. évfolyam, 7-12. szám)
1997. augusztus-szeptember / 8-9. szám - JÁTÉKTÉR - Halmai Gábor: Médiaború: szabadság és szabályozás
Halmai Gábor MÉDIABORÚ: SZABADSÁG ÉS SZABÁLYOZÁS „Más megszorító szabályozást nem ismerünk, mint a közvélemény által gyakorolt cenzúrát” - mondta ki Jefferson, a liberális demokrácia atyja, hivatkozási alapot teremtve ezzel egyebek közt ahhoz a feltevéshez, hogy a hagyományos írott sajtó esetében aligha van szükség pozitív jellegű jogszabályi előírásokra, s hogy a liberális értelemben vett sajtószabadság éppen az állami beavatkozás (az alapítási, terjesztési engedélyezés, a cenzúra stb.) tilalmát jelenti. Az elektronikus tömegkommunikációs eszközök, mindenekelőtt a rádió és a televízió elterjedésével azonban századunk közepe táján véget ért a nyomtatott szó úgyszólván kizárólagos uralma, ami merőben új kérdéseket vetett fel a kifejezés szabadságának jogi szabályozása kapcsán. Egyrészt a mintegy iparággá fejlődő tömegkommunikáció olyannyira átformálta a politikai nyilvánosságot, hogy az ettől kezdve nem egyszerűen a képzett emberek viszonylag szűk csoportjának tevékenységi terrénuma lett, hanem szinte határtalanul kitágult a politikai folyamatok résztvevői, de legalábbis szemtanúinak köre számára. Ennek nyomán döntő változás következett be a kifejezés szabadsága terén: megmaradt ugyan egyéni jogként, egyidejűleg azonban a közvetítő intézmény jogaként is kezelendő. Ám mivel a tömegkommunikációs eszközök jogi értelemben mintegy az állam és az egyén között helyezkednek el, ez további jogi dilemmákat vet fel. Az újabb alkotmányos szabályozások a kifejezés szabadságának hagyományosan védelmi jogi szabályai mellett immár általában magukban foglalják a rádiós- és televíziós szabadság intézményi jogi elemeit is: az egymás mellett létező médiumok - az írott, illetve az elektronikus sajtó, valamint legújabban az Internet - jogi szabályozási igényei azonban jelentősen eltérnek egymástól. Egyvalami azonban mindegyik esetben igaz: a fent említett, liberálisnak mondható felfogásból nem következik, hogy a kifejezés szabadságának nincsenek korlátai. A büntetőjog tilthatja egy bűncselekmény véleménynyilvánítás útján történő elkövetését. A polgári jog védelemben részesíti a személyhez fűződő jogokat. A versenyjog itt is megakadályozza a monopóliumok kialakulását, illetve a már létrejötteket felszámolja. Az pusztán jogtechnikai kérdés, hogy a szabályozáshoz önálló sajtótörvényre van-e szükség, vagy pedig ezeknek a szabályoknak a büntető, a polgári, illetve a versenytörvényben van a helyük.Megjegyzendő azért, hogy egy külön sajtótörvény nagyobb kísértést jelenthet a hatalom birtokosai számára a sajtószabadság indokolatlan korlátozására.) A közszolgálati rádiók és televíziók kétségkívül a köz, vagyis az adót (és általában előfizetési díjat is) fizető polgárok tájékoztatására, művelődésére, szórakoztatására szolgálnak. Ennek alapján a közönség elvárhatja tőlük, hogy kiegyensúlyozottan és szakszerűen lássák el dolgukat. A kiegyensúlyozottság egyrészt a sokféle nézői, hallgatói igény lehetőség szerinti kielégítését, másrészt az ideológiai, politikai semlegességet jelenti, beleértve magától az államtól való függetlenséget is. Ennek a biztosítására szükség van törvényhozási úton kialakított szervezeti, eljárási garanciákra, melyek adott esetben korlátozhatják a kifejezés szabadságát. Egészen más a helyzet a kereskedelmi célú rádiózás és televíziózás esetében. Amíg a frekvencia korlátozottan áll rendelkezésre, addig kétségkívül felmerülhet bizonyos közösségi szempontok érvényesítésének szüksége, ahogy az történik például a ma még valóban szűkös országos kereskedelmi frekvenciák elosztásakor. Ezek a követelmények azonban nem lehetnek lényegében azonosak a közszolgálatiakkal, ahogy az a magyar médiatörvény esetében van. Az elektronikus kommunikáció technikai lehetőségeinek (műhold, kábel) további jelentős kiterjedése idején pedig végképp nem indokolt a műsorok tartalmának olyan állami befolyásolása, amely akár az egyes állomások ún. belső, akár az összes állomás külső pluralitását célozza. A kereskedelmi médiumok okozta kiegyensúlyozatlanságokat az állam legfeljebb a közszolgálatiakra vonatkozó előírásokkal próbálhatja meg korrigálni. Vagyis a kereskedelmi