Beszélő, 1998. április-június (3. folyam, 3. évfolyam, 4-6. szám)
1998. április / 4. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1973 - Ludassy Mária: 1973
külön kellett intézkednie arról, hogy az érintetteket fizikailag távol tartsák az egyetemektől. Hegedűs Zsuzsa és Háber Judit mellett Erdélyi Ágnes és Ludassy Mária küldte vissza tagkönyvét tiltakozásul, ami Aczélnak remek alkalmat adott egy ritka ocsmány kommentárra, mivel Hegedűs Zsuzsa Kis János, Háber Jutka pedig Vajda Mihály felesége, nyilvánvaló, hogy a másik két csajt is valami alantas szexügy motiválhatta, még csak nem is tisztes hitvesi státusban. Révész Sándor szerint Aczél a filozófusperben vitt szerepet szégyellte leginkább, bár engem kevésbé érdekel a pártvezetők lelki állapota, személyes élményeim felemásak. Tíz évvel később, első és egyetlen találkozásunk alkalmából - a konkrét ügy a Mozgó Világ betiltása elleni, Fehér Mártával közösen írt tiltakozó levelünk volt - jóízűt üvöltöztem a minket fogadó Knopp Andrással a ’73-as határozat kapcsán, midőn egy tapétaajtó mögül megjelent Aczél, és igen kedvesen nyugtázta felháborodásomat. Sőt némileg szatócsszellemű alkuba kezdett velem, hogy 60-40, de legalább 80-20 százalékban ismerjem el, hogy valami igaza a pártnak is volt. Mielőtt lement volna tíz százalékra, közöltem, hogy nem a filozófiai vita igazságarányairól van szó, mivel nem lehet az igazság egyetlen százalékát sem a másik fél egzisztenciális megsemmisítésével képviselni. Ezt is megértő mosollyal fogadta, majd a következő héten megjelent Fekete Sándor nagyívű „kritikája” az általam, pontosabban az általam ismertetett Benjamin Constant által hirdetett burzsoá liberalizmus ellen, azzal a fő szakmai érvvel, hogyan lehet akadémiai állásban az, aki ilyen nézeteket vall. Az 1989-90-es revokációnak számomra távolról sincs politikai, pláne erkölcsi hitele: a rehabilitációt nem Aczél kezdeményezte, hanem - feltehetőleg egy Aczél-ellenes meccs meneteként - Pozsgay karolta fel, aki hamarabb válaszolt pozitíve a TDDSZ Rehabilitációs Bizottsága kezdeményezésére - mint a Magyar Tudományos Akadémia „liberális” elnöke, Berend T. Iván. (A TDDSZ Rehabilitációs Bizottságáról különben 1989 legvégéig készültek a III/III-as jelentések: kit érdekelhetett akkor már, hogy kinek mit írtam, telefonoztam az 1973-as határozat áldozatai ügyében?) Persze tudom, hogy 1973 igazi társadalomtörténeti eseménye nem a „filozófusper” volt, hanem a gazdasági reform befagyasztása, az olajárrobbanás gazdasági következményei (az életszínvonal csökkentését csak növekvő hitelfelvételekkel megakadályozni képes katasztrófapolitika). Illetve, ha már per, akkor az „igazi”, a Haraszti-per (október 15-16.). Itt a magyar értelmiség szolidaritását megnyugtatóbbnak láttam - igaz, a de facto zárttá minősített tárgyalásra bejutni akarók többsége fiatal, még meg nem félemlített huszonéves, akik a fehér zokniban, századfordulós szüffrazsettszerelésben megjelenő Duczynszka Ilona és a hatalmas fekete kalapban pompázó Károlyi comtesse nyomában nyomultak be a terembe. A három, megkülönböztetett bánásmódban részesülő (azaz beengedett) hölgy közül egyedül Rajk Júlia arcán látok igazi feszültséget. A tanúkkal a kihallgató bírónő úgy bánik, mint megszokta a névtelen összevert gyanúsítottakkal: ezzel sikerül olyan neves, nem igazán „ellenzéki-ellenséges” filmrendezőket is felhergelni, mint Bacsó Péter vagy Kovács András. A tanúk többségének szereplése megnyugtatóbb volt számomra, mint a májusi kudarcos aláírásgyűjtésem. Igaz, az a tény, hogy egy évvel később (1974 áprilisában) szinte felmentésként üdvözöltük a nyolc hónap felfüggesztett fegyházbüntetést, mutatja, hogy mit tartottunk akkoriban - ha nem „represszív toleranciának” is, de - toleráns repressziónak. Avagy ahogy a költő mondja: „Ha seggünkbe nem csizmával rúgtak / Azt neveztük volt liberalizmusnak” (Petri). JEGYZETEK 1 Az MSZMP Központi Bizottsága Kultúrpolitikai Munkaközösségének állásfoglalása néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről 1973 márciusában megjelent az MSZMP határozatai és dokumentumai 1911-11. című kötetben (Kossuth, 1978). Én a Magyar Filozófiai Szemle 1973. 1-2. számában közölt szöveget idézem. Fock Jenő beszédét idézi Dérer Miklós: Pertörténet. Egy „tudománypolitikai” döntés hátteréhez. A Világosság 1989-es különkiadása. Filozófusper 1973. 2 Jelentés a belső ellenséges ellenzéki, ellenzékieskedő csoportok tevékenységéről. (A jelentést a Politikai Bizottság 1980. december 9-i ülésén elfogadta.) Társadalmi Szemle. A Dokumentumot közzétette: Sipos Levente.