Beszélő, 1999. július-december (3. folyam, 4. évfolyam, 7-12. szám)

1999. október / 10. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1989 - DOKUMENTUMOK - Aczél György: Egy Kádár-portré töredékei

Aczél György EGY KÁDÁR-PORTRÉ TÖREDÉKEI Aczél György kézirathagyatékának egy része ez év tavasza óta kutatható a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Itt vannak azok a feljegyzések, vázlatok, műhelyinterjúk, illetve különböző mértékben kidolgozott szövegek, szövegtöredé­kek, amelyek Aczél tervezett könyvéhez készültek. Nem tudományos értékű for­rásmű készült, de ami elkészült, az a tudomány számára értékes forrás. A könyv jellegére, szerkezetére, címére és kiadására vonatkozólag különböző elképzelések születtek, haltak el és éltek egymás mellett 1988 őszétől 1991 nyaráig. Ezek némelyikében szerepel a leendő könyv önálló részeként Kádár János portréja. Lehet, hogy a portré önálló közleményként való megjelentetése is szóba került, de ezzel kapcsolatos dokumentumot nem ismerünk. Mindenesetre a könyv is, a portré is külföldön, angolul vagy németül jelent volna meg - legalábbis először. Aczél György úgy vélte, hogy Magyarországon olyan légkör alakult ki, amelyben a Kádár­korszakról objektíven - az általa objektívnek tartott módon - beszélni nem lehet. „Munkatársa lehettem Kádár Jánosnak, akiről megpróbálok hiteles portrét készíteni” - írja Aczél egy 1989. július 21-re dátumozott, tehát közvetlenül Kádár halála (1989. július 6.) után készült fülszöveg-tervezetben.­ Aczél általában tematikus műhelyinterjúkban fejtette ki először mondandóját az egyes témakörökről, és az interjúk gépiratai, valamint a rendelkezésre álló do­kumentumok, segédanyagok, a munkatársak által készített műhelytanulmányok és a menet közben készült feljegyzések alapján született meg az első szövegtervezet, amelyet azután még számos változat követett. A Kádár-portré alapjául szolgáló műhelyinterjúk - Standeisky Éva és Vida István, illetve Gyurkó László közremű­ködésével - és a szövegtervezetek 1990 első három-négy hónapjában készültek. Az év folyamán született még néhány följegyzés, és októberben sor került még egy Kádárról szóló műhelybeszélgetésre. Egyetlen fejezetnek, így a Kádár-portrénak sincs véglegesnek tekinthető, Aczél által kiadásra késznek nyilvánított, autorizált szövege, és olyan szövegterve­zet sincs, amely összesítené mindazokat a lényeges tematikai elemeket, amelyeket a részanyagok tartalmaznak. Ha tehát be akarjuk mutatni azt, hogy Aczél miként látta Kádárt, nem követhetjük a szerző publikálási szándékát, mert akkor nem mu­tathatnánk be semmit. Ha viszont amúgy is más utat kell választani, akkor nincs értelme a fennmaradt szövegek egyikéhez ragaszkodni, mert azzal a bemutatható anyag tetemes részét elveszítenénk. Ezért a Kádár-portréhoz kapcsolódó kézira­tokat szövegtárnak tekintettük, és a szövegrészleteket tematikusan csoportosítot­tuk úgy, hogy a rendelkezésre álló anyagból minden lényeges üzenetet és infor­mációt kinyerjünk, s minél teljesebb portrét kapjunk. (Egyes élő vagy nemrég él­ kfk­/T)

Next