Beszélő, 2007. július-december (3. folyam, 12. évfolyam, 7-12. szám)
2007. szeptember / 9. szám - BEFEJEZETLEN MÚLT - Majtényi György: Folt a kék díványon - Az uralmi elit életformája Magyarországon az 1950-es, 1960-as években I.
Majtényi György VOLT A KÉK DÍVÁNYON AZ URALMI ELIT ÉLETFORMÁJA MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES, 1960-AS ÉVEKBEN - I. RÉSZ „A villa ki volt világítva lampionokkal, és színes selyempapírokkal volt díszítve. A bejárat előtt jobbra vadászok álltak díszegyenruhában, balra pártifjúság kék inggel és vörös nyakkendővel. Az ünnepelt ugyanis nemcsak pártember, hanem természetesen vadász is volt. Oldalt a parkolóban állt néhány amerikai limuzin, két szovjet katonai kocsi, több motorkerékpár és néhány hintó. Egy rendőrségi autó is jelen volt...” - visszaemlékezés kötetében Merán Fülöp tudósít egy emblematikus, 1946-os eseményről, a csákberényi párttitkár születésnapjáról. „Egy hosszúkás asztalon sült malac, kaviár, pulyka. És vaddisznóhús, fácánsült és töltött liba. Ólomkristály kancsókból töltögetik a poharakba az erős Meránborokat csókakői és orondi elkobzott szőleinkből. Hölgyek is jelen vannak, részben csinosak és az új divat szerint öltözve. A háziasszony nagyon elegáns és szép.” A leírásban szerzőnk a házigazdáról is megemlékezik: „A pártvezér ezen a napon 40 éves lett. Jó kedve van, és elég szimpatikus.” Az idillikusra rajzolt pillanatkép is jelzi, hogy voltak interakciók a régi és az új elitek között. Életformájuk találkozását természetesen a kulturális-társadalmi folyamatok dinamikájában kell elképzelnünk, ahogyan az egyes életformaelemek beáramlanak a régi életformába, átalakítják, magukba szívják és feloldják a régi viselkedésmintákat. Feltételezhető, hogy nemcsak egyes emberek bizonyos szokásai, de a társadalmi csoportok életformája sem tűnt el nyomtalanul a hatalomváltással, az államszocialista rendszer kiépülésével. Az életforma csak lassan változott, az emberek szokásait, mentalitását nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni. Egyetlen példát említve, a Zsolnay család „kései” leszármazottja, visszaemlékezése szerint, akkor sem tette a lábast az asztalra, amikor a Nagytétényi Gumigyárban volt óvszerperemező,s S míg a régi társadalmi csoportok tagjai őrizték a hagyományaikat, új emberek, csoportok indultak el a régi fogyasztási szokások, életformák irányába. A harmonikásról, aki a csákberényi fogadáson még A határtól nem messze van Prága... kezdetű nótát is eljátszotta, Merán Fülöp könyvében nem mulasztja el megjegyezni: „Bár Bandi annyi akkori hatalmassággal jó viszonyban látszott lenni, bensejében talán »reakciós« volt.” Az objektivitás jegyében a történetíró csak annyit mondhat „Bandiról”: nem tudjuk, lelke mélyén kivel rokonszenvezett, de visszaemlékezések szerint virtuózan játszott mind a két rendszerben, s egyaránt harmonikázott Mindszentynek és Rákosinak nagy megelégedésükre. Ebben a tanulmányban a különbséget és az azonosságot, az újrakezdést és a folytonosságot, a II. világháború után a történelem színpadára lépő új elit szokásait és a hagyományos elitcsoportok életformájának a továbbhagyományozódását, áttűnését vizsgálom. Az uralmi elit fogalmát egy kiváltságai alapján elhatárolható, a társadalomban uralmi pozíciója révén elkülönülő csoport megjelölésére alkalmazom, amelyet az életformája,stílusa, az uralmi viszonyok nyújtotta lehetőségek maximális kihasználása jellemez.5 68