Beszélő, 2011. július-december (3. folyam, 16. évfolyam, 7-12. szám)
2011. december / 12. szám - JÁTÉKTÉR - Pajkossy Gábor: Lőcsei Pál és a Magyar Szabadság
...Lőcsei Pál újságíró, aki 2012 januárjában lenne kilencvenéves, a rendszerváltás évében adott egyik interjújában ezt a rövid életű hírlapot jelölte meg, mint újságírói, szerkesztői tevékenységének egyetlen olyan teljesítményét, amelyre élete végéig büszke lehet. Pajkossy Gábor Lőcsei Pál és a Magyar Szabadság Három, minden második nap megjelent lapszám, négy-négy oldalon, 1956. október 30. és november 3. között. Ezt jegyezheti fel a sajtótörténet a Magyar Szabadságról - az 1956-os forradalom alatt megjelenő új lapok legtöbbjéről persze ennyit sem. Mégis, a lap egyik munkatársa, Lőcsei Pál újságíró, aki 2012 januárjában lenne kilencvenéves, a rendszerváltás évében adott egyik interjújában ezt a rövid életű hírlapot jelölte meg, mint újságírói, szerkesztői tevékenységének egyetlen olyan teljesítményét, amelyre élete végéig büszke lehet. És, ellentétes alapállásból, így értékelte teljesítményét az 1956 utáni megtorlás gépezete is. Bár a Vida Ferenc által vezetett népbírósági tanács végül, 1958 májusában a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételben [BHÖ 1 (2)] találta bűnösnek és ítélte nyolcévi börtönbüntetésre, a legfőbb ügyész helyettese elsősorban a lap létrejöttében és működtetésében játszott szerepére hivatkozva vádolta meg Lőcseit a súlyosabban büntetett mozgalom kezdeményezésének és vezetésének bűncselekményével [BHÖ 1 (1)] - amelyért akár halálbüntetés is kiszabható volt.2 Gimes Miklós életrajzírója, Révész Sándor egész fejezetet szentelt hőse és az újság kapcsolata bemutatásának-Gimes kiemelkedő szerepet játszott az első szám megszületésében.3 Hogy a lap hogyan született meg, azt elsősorban Kornai János 1957 márciusában tett rendőrségi tanúvallomásából rekonstruálhatjuk - Kornai maga is a lap alapítói közé tartozott. Eszerint egy „demokratikus, szocialista, de független" lap indításának gondolata éppen Lőcseiben merült fel, Kende Péter, Lénárt Gábor és Kornai körében, a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága (MÉFB) október 29-én délelőtt az ELTE jogi kari épületében tartott gyűlése után. Hogy, mint Kornai állította, barátja a gyűlésen is részt vett volna, Lőcsei kihallgatásai során nem került szóba, a bírósági tárgyaláson pedig azt hősünk előbb bírói kérdésre, majd pedig Kornai tanúvallomására reflektálva tagadta. A kormány kritikus támogatására szerveződött bizottság az Egyetem téren az előző napon alakult meg a 28-29-én, némileg kaotikus mederben lezajló eseményekről a Magyar Nemzet fiatal újságírónője, Ember Mária nyújtott egykorú, majd az 1990-es évek elején véglegesen megformált jegyzeteiben érzékletes képet. A MÉFE felhívását másnap, azaz 29-én hozta a Szabad Nép, s azt kora reggel a miskolci (vagy a győri) rádió is sugározta, ebben egyebek között a felkelőktől a munkás- és parasztifjúságon át a volt népi kollégistákig felhívott mindenkit a nemzetőrségbe való jelentkezésre. A Kossuth rádió ugyanakkor még 28-án, nem sokkal éjfél előtt sugározta a budapesti rendőr-főkapitányság közleményét a nemzetőrség szervezésének megkezdéséről, továbbá felhívását arról, hogy akik - a MÉFB-t létrehozó szervezetek tagjai közül - részt kívánnak venni „a megalakítandó új népi karhatalomban" másnap 9-től jelentkezzenek a jogi kar épületében. Reggeltől fogva - írja Ember Mária -„csak úgy tódultak be az értelmiségiek" (akik persze nyilván egymástól és nem a médiumokból szerezték az értesüléseket), ugyanakkor nem világos, hogy a nemzetőrségbe való jelentkezés vagy inkább 25