Máshonnan Beszélő 7. (1988)

1988 / 7. szám

gatása nem más, mint képmutatás. Határozottan rokonszenvesnek ezek a rádiók az afgán mudzsahedin szabadságharcosokkal és Afganisztán szovjet megszállását "imperialista agressziónak" bélyegzik. Magától értetődően nehéz megállapítani, hogy ezeket az adásokat miként fo­gadj­ák a szovjet muszlimok.. Az iráni­ középkeleti és nyugat-európai rádióadások legalábbis némi fogalmat adnak arról a hatalmas dinamizmusról és lelkesültség­­ről, amelyet az iráni forradalom gerjesztett, függetlenül haladási irányától,és ez a kép éles ellentéte a sokkal statikusabb szovjet társadalomnak. Nagyon va­lószínű, hogy sok szovjet muszlim úgy értelmezi az iráni eseményeket, hogy a külső behatásokkal szemben megnövelte a helyi autonómiát, s innét már csak egy ugrás, hogy ezt a tanulságot:".átvigyék a Szovjetunióra, mint soknemzetiségű birodalomra. Akadhatnak szovjet muszlimok, akik valóban a kommunizmus vereségé­nek és a harcos iszlám győzelmének tekintik a muszlin világ legrégibb kommunis­ta­ pártjának, a Tudeknek a szétzúzását. Azerbajdzsánt és Közép-Ázsiát megjárt muszlin utazóktól tudom, hogy az iráni forradalom populista dimenziója mély be­nyomást keltett a Szovjetunióban fiatalabb muszli­ értelmiségiek körében, akik­nek elegük van az oroszok uralta kommunista párt korruptságából és elnyomó bü­rokráciájából. Szemükre vetik a külföldi rádióállomásoknak, hogy a közép-ázsiaiak között az Afganisztánt megszálló szovjet erőkkel szemben folyó nemzeti ellenállást nép­szerűsítik. Csupán egyetlen állomás, a Szabad Afganisztán Rádió sugároz ebben a szellemben, de információit átveszi a legtöbb nyugati adó, így a Szabadság rá­dió valamennyi türk nyelvű és tadzsik adásában, a BBC és az Amerika Hangja /orosz, üzbég és azeri nyelven/, a Deutsche Well©, a Radio Urungi, a gorgani és a tabrizi, valamint a szaudi rádió. A legfontosabb mind közül a Radio­ Urungi, egyes nyugati megfigyelők már 1980-ban regisztrálták a szovjet Közép-Ázsiába sugárzott adásait. Horn kérdéses, hogy ezeket az állomásokat széleskörűen hallgatják. 1983 augusztusában egy nyugati látogató, aki beszélt üzbégül és tadzsikul, Szamar­­kandban megkérdezte vendéglátóitól, hogy mit tudnak az afganisztáni háborúról. Erre az illető elvitte őt egy ottani teaházba, ahol a Szabadság adó üzbég adá­sát rendszeresen hallgatták, és így nyomon tudták követni az afgán helyzet ala­kulását. " ■ • »­­ . . Az iráni és az afgán eseményekre vonatkozó ismereteik felől megkérdezett szovjet muszlimok válaszai igazolták, hogy ezeket a rádiókat hallgatják, és onnét szerzik értesüléseik jórészét. A Szabadság­adó egyik türkmén hallgatója ezt mondta: "Meg vagyok győződve róla, hogy a Szabadság Rádió ez igazat mond­ja, mert az emberek is ugyanazt mondják egymás között. Az afganisztáni háború­­ról ugyanazt mondja, amit onnét visszatért katonádtól, sebesültektől hall az ember. Más ez, mint amit a hivatalos propaganda állít, és mindenki láthatja, mi­lyen seb­élyesek ezek a beszámolók. Ma sokkal többen hallgatják a Szabadság Rá­diót, mint még néhány évvel ezelőtt. Az ok a háború Afganisztánban és az iráni események, továbbá az a körülmény, hogy a többi nyugati adót zavarják." Mások felpanaszolják, hogy az az információmennyiség, amelyet a rádióállo­mások közölnek, nem elegendő. "A mi tömegtájékoztatásunk kizárólag "afgán láza­dókról" beszél, holott élnek.ett rokonaim, akik egyáltalán nem lázadóké - jegyez­te meg egy üzbég, aki azért hallgatja a Szabadság Rádiót és az iráni adót, mert tudni szeretné, hogy mi történik Afganisztánban és Iránban. Egy szovjet­ tadzsik, aki kifejtette, hogy a rádióadások mennyire fontosak,■szemrehányóan mondta: "Nem értem, hogy a Szabadság Rádió miért oly röviden és rendszertelenül számol be Afganisztánról.­ Nagyon fontos lenne pontosan tudni, hogy mi történik ott." Nem minden szovjet muszlimot érnek el a külföldi rádióadások, de akik kívül es­­nek az állomások hatósugarán, azokon a magnó segít. S­zovjet közép-ázsiaiak és afgánok közvetlen kapcsolatai szintén elősegítik az ismeretek, eszmék áramlását. Ezek a kapcsolatok jóval azelőtt létrejöttek, hogy a szovjet csapatok benyomultak Afganisztánba. Az 1960-as évek elején indul­tak el az első szovjet-afgán közös vállalkozások. Szovjet tanácsadók és műszakiak lepték el Afganisztánt és szovjet tadzsikok működtek mellettük tolmácsok, össze­

Next